Komáromi Lapok, 1932. július-december (53. évfolyam, 52-103. szám)

1932-07-09 / 53. szám

8. oldal. »KOMÁROMI LAPOK« 1932 julius 9. fénykorát a múlt század harmincas éveiben, bizonyosan Sobri Jóska lo­­vagias bandájában érte meg. Ennek a »Zsubrinak« az igazi neve Pap Jóska volt és a nép remek legendákkal vette körül. Sok nóta és vers is van róla. Valójában 1837. febr. 16-án a somogy­­tolnai lápafői erdőben zsandárgolyó­­tól esett el vagy lett öngyilkossá. Ez volt a nyugatmagyarországi rablóro­mantika vége. A szabadságharc szelleme már nem volt ilyen romantikus, hanem világ­polgárias, a franciák módjára. De a mi dicső népdalosunk, Petőfi Sándor sem szerette már a betyár-költészetet. 1845-ben csúfolódva ünnepli a »zsi­­ványság végét« ilyenformán: Hej zsiványság, Derék szép zsiványság, A te véged hatalmas mulatság; Lesz belőled, úgy hord a szerencse, Száraz fának száradó gyümölcse. A többi még jobban csúfolódik, pél­dául az ajföldi betyár gyorsaságáról, aki a Kecskeméten lopott csikót már másnap eladja Fejérváron és Holnapután már valahol Becskereken Lovagol egy karcsú fakón: A deresen. Mégis a szabadságharccal kezdődik a magyar betyár-romantika második fénykora. A tiszaparti romantika Ró­zsa Sándorral, akit »övéivel« együtt Kossuth kormánya a szerb fölkelés ellen alkalmazott. Tatár kegyetlenség­gel, lovon és hurokkal, csikós-módra dolgoztak, de Világos után is, mint a »puszták oroszlánjai« tovább fosz­togattak a Tisza—Duna közén, nem­zeti és felekezeti külömbség nélkül. Erre 1856-ban második életfogytig va­ló tömlőc, 1867-ben új amnesztia és új rablóvilág, 1872-ben pedig a har­madik Ráday-féle életfogytig való töm­­löc következett és 1878-ban, 75 éves korában, a szamosujvári tömlőében a halál. Azóta nincs már betyár-ro­mantika, de van városi alvilág és kapcabetyárság. De én még kora-gyermekkoromban a romantikus rablóvilágból láttam va­lamit. Mivel akkor ezeket a »szegény betyárokat« a hatalmon lévő osztrák­német üldözte, a népnél az egész szer­zetnek igen nagy volt a becsülete. Egyszer egy egész kocsi vidáman éneklő rablócsapatot láttam a falun átvonulni Csóka felé. A nép a kapu­ban közömbösen jegyezte meg, hogy: »ezek a Rózsa Sándor emberei«. A vassisakos osztrák zsandárok mindig a hült nyomukat ütötték. A mi falunkban sohasem veszett el semmi, a mi két lovunkon kívül. De ezeket is csak addig kerestük, amig ki nem tudódott, hogy nem a »mieink« kötötték el, hanem a bácskai zsivá­­nyok (ezek nem is igazi betyárok), akik éppen a magyarpadéi határban tartották a tiszai révüket. Tulnan, a bácskai rész már nem tartozott a Rózsa Sándor szegedkörnyéki birodal­mához és onnan sohasem került vissza semmi. 'Nem is keresték. Apám kü­­lömben mindig a leghelyesebb falubeli betyárlegényekből fogadott kocsist, ud­varost, hetest, csőszt, inast. Nem igen voltak maradósak, de amíg ott voltak, nagyszerűen szolgáltak. Az én daj­káim közül is kettő tartozott a falu­beli szerzetbe. Ezek se voltak igen maradósak, de nagyon szép nótákat tudtak dalolni. A deres lassú alkonyodását is ebben a világításban láttam. A vármegye ugyanis, de még inkább a községek (ezek jobban tehették), az ősi, Petőfi­­féle karcsú fakót nem valami szere­­tetből, hanem azért tartották meg, hogy a tnémet — amint ma pesti nyel­ven mondják — pukkadjon tőle. Az apró tolvajokat, de olykor bizony az elfogott nagyokat is, tessék-lássék, rá­fektették a deresre, hármat vagy ha­tot ráhegedültek és nem küldték Becs­kerekre, a császári törvényszékre. A derest azután 1858-ban Bécsben, császári pátenssel olyképpen törölték el, hogy csakis a cs. törvényszékek és csakis orvosi vizsgálat után alkalmaz­hatják. Nemes humanizmussal még a mogyoró-pálca nyelének az átmérője is egynegyed hüvelykre volt kiszabva. A nőknek pedig csak nyírfavessző-vir­­gács járt ki. És mi lett ennek is az eredménye? Beszámolok róla abból az időből, amikor én még a falusi iskolá­ban birkóztam az ABC nevű halálos ellenségemmel. Egy nap a tanító nem eresztett haza bennünket délelőtt 11-kor sem, hanem az iskola ajtaját ránkzárta és ránkparancsolt, hogy nem szabad a hasadékokon sem kukucskálni. (T. i. az iskola meg a községháza egyben volt.) Persze azonnal rohantunk egy­más hegyén-hátán az ajtóhoz, mert tudtuk, hogy az udvaron valami puly­kalopás miatt igazságot tesznek — a német nélkül. Az udvaron már ott állott a deres. Mellette a szomszédunk: Virág János, az öregbíró és Berta Miska esküdt. A kisbíró kezében a mogyorófapálca és épen a garicsból (ez is olasz népies kölcsönszó) eresztette ki a hat csapás­ra ítélt suhancot, névszerint a Rúzsa Pistáék kamasz legényét. Sírt. Ráfektették a deresre és a kisbíró a középre állott. Az öregbíró: — Üsd! — Ssss — puff! — Jaajaajajajaj édes szülém, jaj neköm. Az öregbíró ünnepélyesen: — Köll-e pulyka, mi? (Kisvártatva.) Üsd! — Ssss — puff! — Jaajaajaj, édes anyám! Mit tösz­­nek velem?! — Köll-e pulyka, mi? — Üsd... Ez így ment hatig. Akkor, apai ki­oktatás után előbb őt eresztették ha­za, azután minket. Szent félelemmel követtük, de nem csúfoltuk. Később a mi siheder kocsisunk is rákerült egy másikkal együtt erre a karcsú fakóra, mivel a kocsmában a mi szobalányunk nagy örömére bics­kát vágtak egymásba. Amikor meg­gyógyultak, a bíró úr megidézte őket a szüléikkel együtt, hogy mit akar­nak? El akarnak-e menni Becskerekre: a »törvényhez«, és vagy félévig oda­mászkálni, pénzt és időt pocsékolni, vagy jobb lesz, ha itthon rájukhege­dülnek ötöt-hatot és azzal vége. Ész nélkül kaptak rajta! Tudjuk, hogy már a törvény min­denkorra eltörölte a testi büntetése­ket, de én még azt is tudom, hogy azért nálunk ott évekig szolgálatban volt a deres. Hangos Mozi Mikor leszel az enyém? Filmoperett Eggerih Márta és Georg Alexander Pótműsor: Micky egér. Richard Eichberg rendezte a nagy­szerű filmoperettet, melyet szombat és vasárnap mutat be a Modern mozi. Mikor leszel az enyém? slágerdal adja a film alapötletét, mely pikáns fordu­latokban bővelkedik. A főszerepekben Eggerth Márta és Georg Alexander tűnnek ki. A filmnek megérdemelt sikert jósolunk, mert a kánikulában mindenki könnyű operettekre szomju­­zik. Atlantic Fritz Kortner és Willy Forst. A hétfői moziszünet után következik az Atlantic repríze. Monumentális han­gos film szemlélteti a legnagyobb ha­jókatasztrófát. Thomas professzor sze­repét Fritz Kortner alakítja, aki párat­lan önuralmat árul el és színészi teljesítménye emberfeletti. Willy Forst is hálás szerepben mutatkozik be. At­lantic kedd és szerdán pereg a Modern moziban. Jön: Hippolit a lakáj. • SPORT• Az ötnapos „Tour de Hongrie“. A Magyar Kerékpáros Szövetség elismerése Kopják Imrének és a „Jóbarát“ Kerékpár Körnek. A múlt héten zajlott le az ötnapos „Tour, de Hongrie“ kerékpárverseny immár nyolcadszor 1043 kilométeres útszakaszon. A kezdetben kis keretek között megtartott körverseny ma már nemzetközi méretekben is naggyá fej­lődött. Az idei Tour-on már hét nem­zet legjobbjai küzdöttek a Nemzetek Dijáért. Az egyes városok a legelső befutó­nak dijakat tűztek ki, pl. Tokajon az első egy demion finom aszút kapott. Hódmezővásárhely városa minden nem­zetnek egy búzakalász koszorút adott. Mivel Csehszlovákiát a „Jóbarát“ Kop­ják képviselte így Komáromba hozta haza az Alföld ajándékát. Városunkból a „Jóbarát“ Kerékpár Kör tizenegy tagja vasárnap reggel hat órakor nyeregbe ült, hogy Budapesten a célnál üdvözölje Kopjákot. Délután negyed négy felé a kifáradt, gépemberek utolsó csepp erejüket meg­feszítve rohantak a célvonalnak. A lengyel vezetett, de az utolsó pillanat­ban az olasz versenyző ugrott be el­sőnek. A csapat — mondhatom — szánal­masan nézett ki. A folytonos öntözés következtében az út minden pora sárrá változott a dresszükön s az izzadtságtól csonttá keményedéit. Kopják szép zöld­fehér dresszén csak nyomait lehetett látni a fehér színnek. Este a Millenáris pályán gyülekeztek a díjkiosztáshoz. Az ötnapos túra ösz­­szehozta a fiúkat s lelkes bajtársi ba­rátság fejlődött ki köztük. Minden ver­senyző meg van elégedve a vendég­­szeretettel, csak az utak ellen panasz­kodnak. A csehszlovák szövetség két másik kiküldöttje nem jelent meg és így Kopják kisérő nélkül futott. A díjkiosztásnál a szövetségi kapitány lelkes szavakkal emelte ki Kopják tel­jesítményét s zúgó taps keretében tűzte ki mellére az ezüst érmet. A „Jóbarát“ kör városunknak ismét megszerezte külföldi versenyzők között is az elis­merést. Hétfőn reggel a már tizenkettőre szaporodott „Jóbarát“ csapat indult Komárom felé, hogy meghozza a hírt. (- eth.) * Az elmúlt hét sporteseményei. A Juventus—Ferencváros meccs 3:3 arányban végződött és a magyar bajnok is kiesett a további küzdelmekből. Szerdán a Juventus Prágában a Slavi­­ától meglepetésszerűen 4:0-ra kikapott. A meccs botrányba fulladt. KFC komb.—Egyetértés-Rapid 1:1. A KFC könnyelműen vette ellenfelét. KMTE—Peredi TE III. o. bajnoki elmaradt, mert a perediek nem jelentek meg. Az I. oszt. bajnokság végállása: 1. Ligeti 2. LTE 3. KFC 4. Vas 5. Makkabea 6. ÉSE 7. PTE 8. Húsos 9. Kábelgyár 10. Galánta 11. Cérnagyár 20 16 1 3 61:14 33 20 11 6 3 43:25 28 20 10 3 7 37:22 23 20 11 1 8 51:32 23 20 8 4 8 34:34 20 20 7 6 7 27:31 20 20 6 6 8 32:41 18 20 7 3 10 33:50 17 20 6 4 10 33:42 16 20 4 6 10 29:41 14 20 2 4 14 22:69 8 Tenniszmérkőzés a KSE pályán. Vasárnap, július 3-án a Komáromi Sport Egylet tenniszversenyzői barát­ságos mérkőzést tartottak saját pályá­jukon a helybeli tisztikar játékosaival. A csehszlovák egyesület részéről Spinka, Janda, Ruzicska, Ludvig, Lednik, Jan­­dáné, Tumáné, Spinkáné, és Jellikné játszottak, a KSE részéről Papp, Risz­dorfer K. és M., Schnell, Katona P., Gyalókay, Sterk, Katona Ilona, Molnár Erzsébet, dr. Wágnerné, dr. Kállayné és Soltészné játszottak. Eredmény 16:4 a KSE javára. Játék fair és szép. * A rovatvezető üzenetei: „Egy né­ző.“ Névtelen cikkeket nem közölhe­tünk le. „Eth.“ A cikk oly nagy terje­delmű, hogy a rovat keretein belül nem lehetett teljes egészében lehozni. immmii&mamiiiammeMmammsamsmmiim (§) Szovjet-Csehszlovákia élteté­séért kétheti fogházat kapott. Rich­ter Mihály nagydiószegí lakos volt egyik tavaly szeptemberben tartott kom­munista népgyülés szónoka. Beszédé­ben azt fejtegette, hogy szükséges lenne, ha a proletáriátus hadat üzenne a há­borúnak, de a jövő háborúját polgár­háborúvá változtassa át. Ezek után arra buzdította hallgatóit, hogy harcoljanak a mai társadalmi rend lerombolásáért, és Szovjet-Csehszlovákiáért. A komá­romi kerületi bíróság mindkét felhívás­ban a közbéke megzavarását állapította meg és Richterre 14 napi fogházat szabott, amelyben az államügyész meg­nyugodott. (§) Ha mulatnak a nánai legé­nyek. A komáromi kerületi bíróság ság Nemes József párkányi lakos, kő­­mives munkás felett Ítélkezett, aki Nána községben, ahol jó ujbor termett, nagy jókedvében a következő nótát énekelte: Átmegyek, átmegyek az esztergomi várba, Áttekintek, áttekintek Csehszlovákiába, Vigyázz cselák, gyün a Horti Miklós katonája! Nemes a kihágás elkövetését tagadta, mert nem emlékezett vissza semmire, annyira megártott neki az ujbor. A ta­nuk azonban terhelő vallomást tettek ellene és eskü alatt igazolták, hogy a kérdéses dalt énekelte. Ennek alapján a kerületi bíróság feltételesen nyolc napi fogházat szabott ki a vádlottra, de az államügyész megfelebbezte az ítéletet. r^r-yii E rovatban közöltekért nem vállal felelősséget sem a szerkesztőség sem a kiadóhivatal. Ezennel kijelentem, hogy fe­leségem Tinez Nohejl adóssá­gaiért felelősséget nem vállalok. Karel Nohejl Jarabník 326 Murán Megbízható, szlovák, magyar, német nyelvismerettel biró pédicure-5s lány felvétetik. Bat’a-fiők. 327 — Szerencsétlenség. A szecska­vágó körül játszadozott Tóth Jolánka, 8 éves nagypákai kislány. Játék köz­ben aztán a kések közé dugta kis ke­zét. A szecskavágógépet hajtó emberek ezt csak akkor vették észre, amikor velőkig ható sikolytás rázta meg a le­vegőt. A szerencsétlen kislány keze­­fejét a gép félig levágta. Cis. jed.: E 1641132|3. Vyt’ah drazobného oznamu. Súd v exekúőnej veci vymáhajúceho veritel’a NovozarasVej Sporobanky üő. ápol. proli dlíníkovi Stefanovi Hornyákovi a spol. nariadil exekuinú draábu o vymoienie pohl’adávky 13.800 Kő istiny a jej prísluánosti na nemovitosti. ktoré sú na üzemi starod'alanskéhé okresného súdu obsaüené v póz. kn. katastrálneho územia Marcelova vo vloike ő. 56o pod r. C. A. I. 1—4. p. ő. 4030, 4101, 4299. na mene Stefana Hornyákovi v celosti písanl vo vykr. cene 5000 Kő. — Vo vl. í. 561 obee tej istej pod r. ő. A. II. 1, 2 pare. C. 4482, 4483 na mene Stefana Horny áka vo vykriőnej cene 4000 Kő. Drazba bude o 15 hodine odpoludúajsej dna 5 septembra 1932. v obecnom dome obee Marcelova. Do draiby dáné nemovitosti nemoíno odpredat’ níze dvoch tretln vykriőnej ceny. TI. ktorí chcú drazit', sú povinní sloíit’ jako vádium 10%-ov vykriőnej ceny v hoto­­vosti alebo v cennfch papieroch, ku kaucii sposobityeh podl'a kurzu, uríeného v § 42. zák. cl. LX. z roku 1881 a to osobe, vyslanej súdom alebo tejto odovzdat’ poistenku o predbeznom ulození vádia do súdneho depozitu. Taktiei sú povinní drazobné podmienky podpisat’. (§ 147, 150, 170. zák. CI. LX. z roku 1881, § 21. zák. ől. XL. z roku 1908.) Ten, kto za nemovitost’ viacej sl'ubil néz vfkriőná cena, jestli nikto viacej nesl ubuje, povinnf je podl’a procenta vykriőnej ceny urőené vádium po vysku práve takového proeenta ním sl’úbenej ceny hned’ doplnit’. Okresny súd v Starej D‘ale, odd, II. döa 27. mája 1932. 327

Next

/
Thumbnails
Contents