Komáromi Lapok, 1932. július-december (53. évfolyam, 52-103. szám)
1932-09-10 / 71. szám
4. óidul. »KOMAROMI LAPOKc % Megérkeztek az űj iiői és lányka télikakátok1* az eddiginél sokkal nagyobb választékban. I Kötött áruk, bőröndök ésférfi divatcikkek szintén nagy választékban. E-Kertész J. JBnfiiuMM-mi min — HEii— min -mi w -fiM- mm mmmm....mm mm Három árva és egy asszony az aszfaltos. Az újságírónak nincsen kardja, amivel az igazságtalanságok ellen harcoljon, nincs trombitája, amellyel az alvó lelkiismeretet költögetné, nincsen vetítőgépje, amivel a lelketlenséget sugározná mindenki szeme elé S így csak az ólombetűk kis seregével kel útnak, hogy megharcolja a maga harcát, glcdába sorakoztassa azokat, akik előtt még szent ez a szó: Emberi Élei. A toll embere, ha önmagáról van szó, lehet cinikus és epébe márthatja tollát, lehel hitetlen az emberi erőfeszítések hiábavalóságával szemben, de kiáltania kell teljes erőből s tiszta meggyőződéssel, ha zsenge életeket lát veszendőbe hullani s ha átkozott szegénységet lát fetrengeni tehetetlenül. Mondhatod, hogy szegénység van és hogy válság uralkodik és hogy mindenki nyomorog, de ha ezt a nyomort egyszer kézzelfoghatólag és szemmel láthatólag érzékeled, ha ez a nyomor kifekszik az uccára s hangtalanul kiált segítségért, ha ez a nyomor piszokba és rongyokba öltözik tehetetlenül, ha ez a szegénység már kijárta a megalázás, a könnyek, a betegség iskoláját: akkor rántsd vissza a hitetlenség vonásait ajkad széléről és hajolj le a panaszkodóhoz és — vizsgáld meg önmagadat is. * Ne legyünk hosszadalmasak. A Nádor ucca felső részén, egy tarka hirdető oszlop alatt, az iskolával szemben három szurtos, rongyos gyerekbe botlottam. Egy jószívű ember figyelmeztetésére kerestem meg őket, aki riadtan újságolta, hogy a Nádor ucca közepén egy család fekszik rongyokban. Munkácsynak voltak ilyen képei. Eötvös Józsefnek ilyen versei. A kéz tehetetlenül markolászik segítségéri, a társadalmi igazságtalanság gyűrűjét érzed szorítani torkodon, — minden, minden, ami ezzel a számmal függ össze: 1932, itt gyúródik s piszkolódik előtted. Az oszlopnak dőlve egy lesoványodott asszony, elcsigázva és könnyek nélkül. Ölében egy gyerek, megbújva aludt, csecsemő még, csak, hogy tejet nem kért. Két apró gyerek meg jobbra-balra tőle, hanyatt feküdt az aszfalton s aludott. Még csak azt a fellengzős szavat sem használhatom, hogy »tragédia«. Ez már mindennapi történet s a mindennapok múlásába beleolvadnak ezek az egyéni drámák. Az asszony sír. — Tavaly halt meg az uram, aztán itt hagyott ezekkel a gyerekekkel. Halála után négy hónapra megszületett ez a harmadik is, la. Hogy mi volt az uram? Szegény munkásember volt, aki szívbajt kapott a háborúban s abban pusztult el lassan. Azóta lakás nélkül vagyok. Tavaly óta még az erődökben sincs helyem, minden éjjel a katonai szalmában alszunk, a pozsonyi kapunál. Nincs betevő falatunk, ezt úgy mondom, ahogy van. Többen gyülekeznek körénk, egy pincér koronát tesz az asszony kezébe. Néhányan közömbösen hallgatják. A földön fetrengő kislány megmozdul és bőgni kezd. — Nem bírunk tovább menni, — nyög az asszony, — el vannak fáradva a gyerekek nagyon. Hát hová menjünk? Mit csináljunk? Dinnyét adtam nekik, de a középső gyerek beleg lett tőle és lázas. Hát csak altatom őket, hogy eszükbe ne jusson enni. Meleg étel egy hete nem volt a szájukban. Már voltam a városnál, de mindenhez írás kell. Most majd Kalvariszky doktor úr igazítja el a dolgunkat, de meg kell várni, mig összeszedi az írásokat. Ez is három napba telik még. Menhelyre mennek, hát, Úristen, menjenek... így az asszony. Egyre többen va* gyünk a hirdetőoszlop körül, kis csoport. Komárom, szeptember 9. Múlt vasárnap alakult meg a komáromi munkaközösség a pozsonyi kiküldöttek szép bekonferálásai alapján. OIL voltak diákjaink, akik könnyen lelkesednek, olt voltak szociáldemokratáink is, hogy a lálszat kedvéért kérdést intézzenek a »világnézet« felől, de voltak ott jóhiszemű emberek is, akiket maga a szép gondolat érdekelt. Hiszen csakugyan jó lenne egy nagy politikamentes összefogás, bár az ezidőszerint lehetetlen. Legyen szabad ezt kommentárokkal kisérnünk. A magyar kisebbség zöme három politikai pártban helyezkedett el: a két magyar pártban és a kommunista pártban. Vannak még agrárok és szociáldemokraták is, akik a kormány szekere elé fogták magukat vagy azt tologatják. Akik az igét olyan szépen hirdették, ezek a tudományosan képzett pozsonyi urak mindahányan vannak, a szociáldemokrata párt tagjai élükön Szerényt Ferdinánddal. A fiatal üstökösök a Sarlóból léplek ki, amikor az befejezte ideológiai tájékozódását és a szocializmus tiszta világából egy évvel ezelőtt a kommunista párt felé fordult véglegesen. A felszámolásnál néhányan kiléptek a Sarló kötelékéből, amely azóta csendesen beérkezett a harmadik internacionálé állomására. Kendi Zoltán dr. tehát nyitott ajtót tört be kérdésével a »világnézet«-et illetőleg. A »Magyar« munkaközösség pozsonyi fő fő vezetői egy világnézetet vallanak vele és a baloldalnak q baloldalán vannak. Hiszen épen ez a kifogás az egész alakulás ellen. Mi szüksége van a kisebbségi magyarságnak arra, hogy szociáldemokrata járszalagra kerüljön, amikor a magyar szociáldemokrata frakció régesrégen felszámolt és beolvadt a csehszlovák tagozatba. Ha »nemzetközi« munkaközösségei hirdetnének, úgy ebben lenne őszinteség. A munkaközösség azonban magyar. Jó lenne talán számon-Az asszony feljajdul. Zsebkendője sincs. — Jaj, milyenek az emberek. Most is erre jött két fiatal úr, az egyik azt mondja: nézd, hogy alszanak ezek a kölkek. Arra a másik felel: Jó dolguk van, csak felrengjenek. Ilyet mondani, mikor ezek mozdulni se bírnak, úgy átfáztak az éjjel. Voltam egy gazdag helyen, hát adtak ötven fillért s kikergettek azzal, hogy örüljek neki, másnak csak húsz fillért szoktak adni. És épen ők mondták, akiknek segíteni kellene a szegényen ... Ilyeneket mondott az asszony. A két gyerek felébredt és bőgni kezdett. Rosszul voltak a dinnyéiül. Az éjjel átfáztak a szalmában. Hetek óta bolyonganak. Nincs, aki segítse őket. Hatalmas autó állott meg mellettünk. Oda kellett mennünk s be kellett szólnunk az ablakon. — Adjatok gyorsan egy koronát! Adott egyikük rögtön, jószívvel. De mi ez a pár korona? Az a gyerek csak fetrengett tovább, csütörtökön délután négy órakor a Nádor ucca hirdető oszlopánál s az anyja altatta, hogy enni ne kérjen. Özv. Boros Imrénének hívják. Egy anya, három szurtos, éhes, átfázott, beteg gyerekkel. A poéták pedig így dalolnak ezekben a napokban: — Olyan hangulatos az ősz. így, szeptember elején a kikirics lilán virágzik, méla ökörnyálak úsznak a levegőben s a roskadozó fákat megáldotta a termés istene, őszi virágok hajladoznak a szellőben, a Duna fodrai lágyan simogatják a partot s nevető párok sétálnák hulló falevelek alatt... Szép ez az ősz. Csak ez a fetrengő család ne rontaná a finom hangulatot... (sz. a.) kérni azt is, hogy mit is dolgoztak a kisebbségi magyarságért? Ami a világnézeti kérdést illeti, semmi szüksége nincsen az itt élő magyar nemzeti kisebbségnek szabadkőmives vezetésre. Egy sütetből elég volt egy kenyér. Azonban a magyarságnak fel kell figyelni arra, hogy a munkaközösség vezetői mit is akarnak csinálni. Tudtunkkal vannak a magyar kisebbeségnek gazdasági egyesületei, szövetkezetei, talán csak az átfogó nagy pénzintézete hiányzik. Ezt azonban próbálták már megvalósítani olyanok, akiknek ehhez sem a kedvük, sem a pénzük nem hiányzott, de ez nem sikerült. Kulturális téren is szervezve van a magyarság, vannak dolgozó egyesületei és azok száma egyre jobban gyarapodik. Már pedig egy faluban elég egy kulturegylet. Halljuk, hogy a pozsonyi Akadémia a vidéki városokban is talajt akar magának foglalni és szétküldeni baloldali előadóit. Mi úgy látjuk, hogy a trójai faló benne van a munkaközösségben és Duka-Zólyomi Norbert még nyilvánosságra nem hozott terveiben. Vigyáznia kell tehát a magyarságnak, hogy a munkaközösség köpönyege alatt ne kerüljön a baloldali vizekre, amelyek elmossák a magyar nemzetiséget és azt a nyelvhasználatra korlátozzák, holott a kisebbségi kultúra egész kollektivuma azt feltételezi, hogy ezért küzdjünk, ennek maradéktalan birtokába helyezkedhessünk. A munkaközösség jó baloldali összeköttetéseinél fogva azon dolgozzék, hogy mi is kisebbségi iskolát kapjunk, ahol öt, vágj» tíz, vágj» húsz magyar iskolaköteles van, mint ezt szinmagyar vidékeken csinálják a szláv gyermekek számára. A »magyar« munkaközösséget egyébként tiszteljük, ameddig bele nem gázol a mi vetéseinkbe. Mert a magyar földön dolgoztak már elég szép eredményekkel a kisebbségi magyarság megbízható munkásai. Dolgozni is Magyar munkaközösség, amely kisajátítja a kisebbségi magyar gazdasági és kulturális intézmények programját és „újat“ ígér szociáldemokrata és szabadkömives vezetői dúsan felszerelt prograrnraktárábol. 1932. szeptember 10. Fűzők mérték után is, haskötők orvosi rendeletre, melltartók, női kombiné és hálóingek, keztyű, harisnya nagy raktára Pollák Juliska Utódánál Komárno, Nádor-u. 17. Keztyfik és fűzők tisztítása és javítása. fognak. És nem kérnek segítséget a munkaközösségtől, csak a magunk erejéből és Isten akaratában bízva kell a célhoz eljutnunk. A komáromi magyarok pedig vigyázzanak skalpjaikra, hogy azokat senki se szállítsa a pozsonj»i vezérek wigwamja díszítésére. Nem minden arany, ami annak látszik és nem minden munkaközösség olyan, hogy azt törikszakad támogassuk. Ez a vasárnapi munkaközösség annyi dicséretet kapott már a Reggel és a Nap hasábjain, hogy nem felesleges az óvatosság. Vigyázzunk tehát a politikamentességra és a világnézetre. A szociális szellemre nagy szüksége van mindenkinek, de ezt ne a munkaközösségtől tanulja meg, hanem kiki a maga eszétől és a szívétől. És ne búsuljon senki, hogy nem lehet dolgoznia. Itt vannak a régi magyar egyesületek, mindnek tárva van a kapuja, hogy a munkában egj»esítse tagjait. Minden magyar egyesület a magyar szolidaritást szolgálja, tehát ezek az igazi munkaközösségek. A kisebbségi magjrarság ellenfeleitől ne féljen, egyelőre a magyar támogatókban van a veszedelem és a »tiszta« szocializmusban, amely gondosan lehámozva megmutatja internacionális felépítményét. V. //. A titkok háza. Londonban bizonyára nagyon sok értékes és gazdag múzeum, van, de még ezek között is a legérdekesebbek közé tartozik az angol detektíveknek a Scotland Yardnak épületében lévő múzeuma. A muzeum termeit a nagyközönség nem látogathatja és ha egyik vagy másik terem az előkelőbb látogatók előtt meg is nyílik, vannak szobák, amelyekbe csak a legmagasabb protekcióval lehet bejutni. Itt őrzik a testület legféltettebb titkait. Amint az ember az épületbe belép, azonnal szemébe tűnik a felirat: Szerkesztőség. Itt szerkesztik a testület hivatalos lapját, a »Police Gazette«-et, amely körülbelül 25—30000 példányban jelenik meg. Ezt a lapot nemcsak az angol rendőrség minden központjának, hanem a világvárosok rendőrségeinek is megküldik. A közlönyben a legújabb bűneseteket közlik, a nyomozásokat, a gyanúsítottak személyleírását, a »nem kívánatos idegenek« megérkeztét, valamint más a nyomozások szempontjából fontos körülményeket. Érdekes osztálj»a a múzeumnak a »Black Museum«. Itt megtalálható az utolsó évtizedek minden nagj»obb bűntényének valamely emléke. A betörők szerszámai, a rablásoknál használt mérgek, fegyverek, hamisított útlevelek, okmányok, igazolványok, kémkedési pörök iratai, kémek álruhái, titkos írásai. Elkülönített helyen függnek az egyes akasztásnál használt kötelek, amelyeket Angliában a hóhérok nem adhatnak el — mint »szerencsét hozó« talizmánt a babonás embereknek. Keretben, üveg alatt őrzik a levelet, amelj»ct egy gyilkos a saját vérével írt a Scotland Yardnak, amelj»ben az elvetemedett ember, mielőtt önmagával is végzett, megírta gaztettének lefolyását,
