Komáromi Lapok, 1932. július-december (53. évfolyam, 52-103. szám)

1932-09-07 / 70. szám

4. oldal. >KOMÄROMI LAPOEi 1932. szeptember 1, — Id. Koczor Gyula temetése. A város társadalmának osztatlan nagy részvéte mellett szeptember 3-án dél­után helyezték örök nyugalomra id. Koczor Gyulát, a helybeli evang. te­metőben. A végtisztességtételen testü­letileg jelentek meg az evang. egyház presbitériuma Vaskó István és Nagy Vilmos dr. felügyelők vezetésével, a Komáromjárási ipartársulat, a Komá­romi Iparoskör zászló alatt Doszlál Jakab elnök vezetésével, a Komáromi Öns. Hitelszövetkezet (Népbank) igaz­gatósága és tisztikara Bartha János elnök vezetése mellett. Képviselve volt a temetésen a magyar nemzeti párt Richter János és Füssy Kálmán szená­torokkal, a főgimnázium Gödör Kap. János és Hajdú Lukács dr. tanárokkal, az üvegkereskedők szakosztálya, a közs. elemi iskola tantestülete, azonkívül a magyar társadalom számos vezető alakja megjelent a temetésen, hogy kegyelettel rójja le végső tiszteletét az elhunyt iránt. A koporsónál Jdnossy Lajos evang. esperes-lelkész mondott szivbemarkoló beszédet, a sírnál pedig dr. jdnossy Lajos h. ev. lelkész imád­kozott. Az Iparoskör nevében Dosztdl Jakab elnök búcsúzott közvetlen, meleg szavakkal id. Koczor Gyulától s majd az énekkar gyászénekének elhangzása után a családi sírboltban helyezték el örök pihenőre a megboldogult hamvait. — A Deák Ferenc uccai munká­latok. A Deák Ferenc ucca aszfalto­zási munkálataira vonatkozó lejtméré­­seket még augusztus hó elején elvé­gezte a Menzel-cég, amely munka be­fejezése után elkészítette a kivitelhez szükséges terveket. Szeptember 1-én kelt levelében bejelentette a Menzel­­cég a városbirói hivatalnak, hogy a terveket Friedmann mérnök elkészítette s azokat megküldték a városnak és mihelyt a tervek jóváhagyást nyernek, az uccarendezési munkálatokat azon­nal megkezdi a vállalkozó cég. A vá­ros vezetősége újra megsürgette a munkát s most már remélhető, hogy az aszfaltozást megkezdik. — Tizenhat község csatlakozott a dunaszerdahelyiek gimnáziumot kérő mozgalmához. Dunaszerdahely­­ről jelentik: Megírtuk, hogy a nagy iskolahiány és a drága iskoláztatás arra birta a dunaszerdahelyi intelligenciát, hogy a Csallóköz közepében egy ma­gyarnyelvű középiskola felállítását sür­gessék. A pozsonyi és komáromi gim­náziumok felvevőképességét túlhaladták a szeptemberi jelentkezések s számos gyermek kimaradt az iskolából. A ki­maradás másik oka az, hogy a messze fekvő vidékeken lakó szülők nem bír­ják az iskoláztatás költségeit. A dél­­szlovenszkói magyar gyermekeknek szüksége van középiskolára, ezt azon­ban a tanügyi kormány nem akarja belátni s csak a szlovák „kisebbségi“ iskolákat támogatja. A dunaszerdahe­lyiek most minden lehetőt megtesznek, hogy városuknak középiskolát szerez­zenek. A községi képviselőtestület az eszmét nagy örömmel fogadta s most kéri a többi községeket, hogy együtte­sen Írjanak át ezügyben a járási vá­lasztmányhoz, a járási választmány pe­dig az iskolaügyi hatósághoz. A moz­galom mindegyre nagyobb mérveket ölt s eddig tizenhat község csatlakozott az indítványhoz. — Csallóközi babona 1932-ben. Bármily iskolázott és felvilágosult is legyen a falu, a babonának még most is nagy hatása van. Élénken példázza ezt a „doborgazi kisértet“. Doborgaz községben az a hir kapott szárnyra, hogy a Rábay-portán kisértetek járnak, éjféli időben. A doborgaziak összebe­széltek, hogy a kísérteteket megfigye­lik s ha lehet, elűzik. Három cigány­legény kapott az alkalmon s jó borra­valóért lesbenállt. Másnap azzal kür­tölték tele a falut, hogy látták a kísér­teteket, két fehér szellem alakjában. A bátor cigányok, akiknek fegyvert is adtak, rávertek a kísértetekre, de azo­kon nem fogott az ütés. A lakosságot most nagy félelem szállotta meg s az emberek messzire elkerülik a babonás házat. Történik ez 1932-ben. — Máglyahalált szenvedett egy kislány. Dunaszerdahelyről jelentik: Dupin Anna földmivesasszony három­éves kislányát szomszédjának nyolcéves gyermekére bízta s a szántóföldre tá­vozott. A két kislány magára maradt s játszani kezdett. Kimentek a falu szé­lére s játékból tüzet raktak, majd a tűz körűi hancurozni kezdtek. A nagy tán­colásban a hároméves kislány hirtelen elszédült s beleesett a nagy lánggal égő tüzbe. Társnője nem tudta kivon­szolni a lángot kapott kislányt, csak kiáltozni tudott nagy ijedelmében. A rémült kiáltozásra a falubeliek odaro­hantak s a kishuzták a tüzből, de az már olyan hatalmas égési sebeket szen­vedett, hogy felépüléséhez nincsen re­mény. — Szurkálás. Köbölkúton Fekete Béla megszurkálta Béres Ferencet, aki súlyos sérüléseket szenvedett. Béres szerint Fekete féltékenységből támadta őt meg. — Farnadon Molnár János és Cserba István megtámadták Sztranyák Sándor napszámost. Egyikük egy kés­­szurással úgy megsebesítette Sztranyá­­kot, hogy annak két ujja megbénult Az eljárás megindult. — A KELLEMETLEN VENDÉG. A gyönyörű Croisetten fekvő előkelő Carlton szálloda parkjában van Can­nes legszebb tenniszpályája, ahol ál­landóan igen előkelő vendégek ütö­­getik a labdákat. A napokban, este­felé csupa ismert művész és író ját­szott. Chevalier, Maurice Decobra, Peggy Joyce, a Dolly sisterek közül Rózsika vetélkedtek a győzelemért, kor egyszerre csak megjelent a kel­lemetlen idegen. Előbb csak a vasrá­csozat mögül nézte a játékot és lát­szott rajta, hogy nagyon érdekli és ő is szívesen beáilana a mulatozók közé. Valószínűleg azt gondolta magában, hogy ha a főkapun akarna a tennisz­­pályára jutni, nem engednék be, mert ő nem lakik az előkelő szállóban. De meg talán a megjelenése ellen is kifogást emelnének. Nem találnák elég szalonképesnek. Úgy segített tehát a dolgon, hogy izmos kezével megragad­ta a rácsot, néhány rudat kitört, az­után a nyíláson bebújt. Az egyik ott fekvő labdaverőt felkapta és gyors léptekkel sietett a pálya felé. A hi­­vatlan vendég megjelenése nagy ije­delmet és feltűnést keltett, mert a bejelentés és bemutatkozás nélkül be­toppant új játékos egy — csimpánz majom volt. Egy vándorcirkuszból szökött meg és most tenniszezni sze­retett volna. A társaság azonban szét­rebbent. A hölgyek ájuldoztak, a fér­fiak maguk sem tudták: mit csinál­janak. Nem tudhatták, hogy Bubu — mint később kiderült, így hívták a csimpánzt — nem veszi-e rossz néven, ha kikergetik. Jimmy Cittings — a társaság egyik tagja — vállalko­zott arra, hogy kitessékeli Bubut. El­szántan nekiment, rákiáltott, mire Bubu először is labdaütőt vágott hoz­zá, azután alaposan összekarmolta. Ekkor a csimpánz észrevette a bárt, amely a közelben volt. Odasietett és mint az ilyen előkelő társaság tag­jához illik, azonnal whiskyt ivott. Ez ízlett neki. Uj itóka után nézett. Ez a művelet kissé figyelmetlenné tette, ekkor egy adott jelre a férfiak egy­szerre rárohantak és a kellő időben érkezett segítséggel lefülelték. — A MEGLECKÉZTETETT WA­LESI HERCEG. Azt már megállapí­tották, hogy az újságok senkiről sem írnak annyit, mint az angol trón vá­rományosáról, de nem is történik sen­kivel annyi minden, mint a közvet­len, vidám walesi herceggel. A leg­utolsó kalandja Cannesban történt. A trónörökös, mint minden évben, az idén is a francia Riviérán tölti el a nyár egy részét. Természetesen, a fia­talság erősen szemmeltartja ruháit, öltözködését. A walesi herceg nagyon is tudatában van ennek és ügyel, hogy mindig Ízlésesen, stílusosan öl­tözködjék, bár egy és más merészebb újítástól sem riad vissza. A napokban a trónörökös észrevette, hogy selyem, világos nyári ruháihoz nincs elegen­dő s elyeminge. Minthogy ezeket a be­vásárlásokat maga szokta elintézni, most is séta közben érdeklődéssel vizs­­gálgatta a kirakatokat. Az egyik mel­­lékuccában lévő divatkereskedő kira­katában nagyon csinos, szép ingeket látott. Belépett az üzletbe, ahol fia­tal kiszolgálóleány fogadta, aki azon­ban nem tudta, hogy ki a vevő. A trónörökös sokáig keresett, kutatott az ingek között, ide-oda rakosgatta, felvette, letette őket, hogy a legmeg­felelőbbet megtalálja. A fiatal leány türelmesen várt, újabb és újabb do­bozokat rakott a trónörökös elé, aki még mindig nem döntött. Közben azonban több selyeming a földre esett és bepiszkolódott. A kiszolgáló kis­asszony erre már felpattant és alapo­san odamondogatott a walesi herceg­nek: — Látja, uram, — mondotta többek között — az ilyen vevők, mint ön, ré­mei a kereskedőknek. Már vagy egy órája válogat és a vége az, hogy nem vesz semmit, de összegyűr, bepiszkít egy csomó inget. Legyen szives, hagy­ja már abba a turkálást. A walesi herceg kissé zavarba jött a leckéztetésre, bocsánatot kért a ha­ragos leánytól, hamarosan kiválasz­tott hat inget, fizetett és távozoll. Később aztán ő maga nevetve mesélte el, hogy milyen »szeretetreméltóan« bánt vele egy kiszolgáló leány. A kis kalandnak hire ment és természetesen a fülébe jutott a leánynak is, aki csak most tudta meg, ki volt az, akit úgy lehordott. Bocsánatkérő levelet írt a hercegnek, amelyben elnézést kér. A walesi herceg szép, nagy csokrot kül­dött a leánynak és megnyugtatta, hogy egyáltalában nem haragszik. A lec­két megérdemelte. Az eset óta pedig a kis üzlet állandóan tele van. Min­denki a »walesi herceg szállítójától« akar vásárolni és a szókimondó kis­asszony igen népszerű lett. — Öngyilkosság. Antal Éva 70 éves dunamocsi asszony egy raktárhelyiség­ben felakasztotta magát. Mire rátalál­tak, már halott volt. Tettét nyomora miatt követte el. — A teherautó és az egyfogatu karambolja. Somorjáról jelentik: Csiba Lázár és Erdős Mór dunaszerdahelyi lakosok Somorja felől indultak útnak s csendesen hajtottak egyfogatu kocsi­jukkal, amikor egy Pozsony felől jövő teherautó a kocsit elkapta s felfordi­­totta. A kocsis messzire kirepült a bakról, Csiba és Erdős a kocsi alá kerültek, ahonnan csak a közelben dolgozó munkások szabadították ki őket. Mindketten erős zuzódásokat, fi­camokat s töréseket szenvedtek. Azon­nal első segítségben részesítették őket, a gázoló autó soffőrjét a csendőrség keresi. Törvénykezés, (§) Tizenkilenc kommunista tün­tető elitéltetése. Az elmúlt ősz és a tél folyamán Csallóköznek számos köz­ségében rendeztek a kommunisták tüntetéseket és zavargásokat. A tünte­tések főhelyei Nagymegyer és Guta voltak, ahol szinte napirenden volt a tüntetés. Minden héten nagyobb tömeg gyűlt össze a községháza előtt s kenye­ret követeltek. Több Ízben csak esendőn segédlettel lehetett feloszlatni a töme­get, amelyet azonban a népszónokok újabb s újabb tüntetésre ösztönöztek. Nagymegyeren napirenden voltak az összetűzések s Csallóközben nagy hírre vergődtek ezek a zavargások. Egy al­kalommal, decemberben, mintegy két­száz főnyi tömeg vonult a községháza elé s kenyeret, munkát, segélyt köve­teltek, valamint az élelmiszer utalvá­nyok azonnali kiosztását sürgették. A csendőrök közben odaérkeztek s osz­lásra hívták fel a tömeget. Ez azonban nem távozott s hangosan éltette Szov­­jetoroszországot, az uj államalakulatot, a forradalmi Csehszlovákiát s egyes hangok Major képviselő azonnali sza­­badlábrahelyezését követelték. A csend­őrség számos tüntetőt igazoltatott s a rendtörvényes eljárást megindittatta. Tárgyalásuk dr. Soós Imre felsőbirósági tanácsos elnökletével most volt a ko­máromi kerületi bíróságon. A vádat dr. Rigán ügyész képviselte, a védel­met dr. Kendi Zoltán ügyvéd látta el. A vádlottak közül csak hárman jelen­tek meg, holott tizenkilencet idéztek be. A vallomások s a tanúvallomások után a bíróság valamennyi vádlottat bűnösnek mondotta ki s Nagy Jolánt 21 napi fogházra, Patasi Ferenc, Tarcsi Mihály, Nagy Károly, Tarcsi Eszter, Belucz Imre, Szabó Kálmán, Patasi Erzsébet, Horváth Borbála, Varga Ilona, Végh Karolina, Nagy Jolán, Nagy Ele­onóra, Nagy Margit, Zsoldos Margit, Lovas Zsófia, Csémy Teréz, Lahky Júlia, Tarcsi Júlia és Vödrös Mária vádlottakat fejenként 15 napi elzárásra és 40 korona pénzbüntetésre Ítélték. A fentiekből látható, hogy a tüntetők na­gyobbik része nőkből állott. (§) Temetői fakeresztet loptak. A komáromi kerületi bíróság ma tár­gyalta Virtszemi Margit és Csukárdi Julia gutái lakosok bűnügyét, akiket az ügyészség lopás bűntettével vádolt meg. Virtszemi Margitot, mint tettest, Csu­kárdi Júliát, mint bűnsegédet, mert ez év március havában a temetőből egy fakeresztet loptak. Terheltek nem jelen­tek meg a tárgyaláson, de a nyomozás során Virtszemi Margit beismerésben volt, Csukárdi Júlia tagadott, a kihall­gatott tanú sem tudott Csukárdi Julia ellen terhelő bizonyítékot szolgáltatni, ezért Virtszemi Margitot feltételesen 2 heti fogházra Ítélték, Csukárdi Júliát felmentették. — Ugyancsak lopással vádolta az ügyészség Rabovszky Irén lakás és foglalkozásnélküli vizsgálati fogoly hajadont, mert Komáromban ez év július havában Munzer Istvánnál szállást kért és mikor reggel elment, eltűnt vele együtt Munzer két arany gyűrűje is. Vádlott beismeri, hogy a gyűrűket elvitte, csak azt tagadja, hogy zárt helyről vette volna el. A sértett sem tudott erre vonatkozólag terhelő bizonyitékot szolgáltatni. Miután terhelt már rovottmultu, jogerősen két hónapi fogházra ítélték. (§) Verekedés a mezőőrrel. A komáromi kerületi bíróság Czompál István munkás csatai lakos bűnügyét tárgyalta, akit az ügyészség hatósági közeg elleni erőszak bűntettével vádolt meg. Ez év március havában Kovács János felesketett mezőőrt megtámadta és a fegyverét el akarta venni tőle. Terheit nem jelent meg, de a nyomo­zás során tagadta a terhére rótt bűn­cselekmény elkövetését. A kihallgatott tanuk terhelő vallomása után a kerü­leti bíróság 300 koronára Ítélte. (§) Rendtörvényes pör. Luzsica Lajos érsekujvári gazdálkodó egy nasz­­vadi népgyülésen résztvett s szónokolt. Beszéde közben ezt a kijelentést tette: „Kelj fel apám, eleget voltál Csehszlo­vákiában!“ Megindították ellene a rend­törvényes eljárást. Nem érezte magát a tárgyaláson bűnösnek, az inkriminált kifejezést bevallása szerint nem. hasz­nálta, ehelyett azonban állítólag ezt a kifejezést használta a gyűlésen: „Kelj fel apám, mert megfulladsz a dunna alatt“. A kihallgatott tanuk a vádat igazolták, a bíróság bűnösnek mondta ki a vádlottat s az enyitő szakasz al­kalmazásával 300 korona pénzbünte­tésre Ítélte. (§) Mulatozás közben a vadász­­fegyverét használta. Kovács Ferenc udvardi legény „kellemesen“ akart mulatni Udvardon egy bál alkalmával s magával vitte a vadászfegyverét is, melynek tartására azonban engedélye nem volt. Mikor a mulatság magasra hágott, előkapta a fegyvert s tréfából Bandri Gyula és Dékány Lajos nevű legényekre kezdett lövöldözni. A tré­fából komoly valóság lett, mert a puska megsebesítette mindakettőt a lábán, úgy, hogy több hétig voltak az ágyat nyomni kénytelenek. A tárgyalás al­kalmával a vádlott kereken tagadott, de a sértettek rábizonyítottak. Kovács Ferenc nem is akart tudni arról, hogy puska volt a kezében s azt a magya­rázatot adta, hogy járomszöggel hado­nászott, védekezésül. Mivel a járom­szög el nem sülhet még az udvardi haditechnika vívmányaiból kifolyólag sem, a bíróság súlyos testisértés bűn­tettében és jogtalan fegyvertartás vét­ségében találta a nevezettet bűnösnek, tekintve, hogy társai súlyosabb elitél­tetését nem kívánták, mégis 2 hónapi fogházat kapott. (§) Köbölkuti gabonatolvajok. Lopás bűntettével vádolta az ügyész­ség Benedek József, Bitter Gyula, Sza­­kállos János és Bitter Károly köbölkuti munkásokat, Bitter Gyulát orgazda­sággal is, mert Benedek ez év február havában Máté Pál bezárt kamrájából 475 korona értékű árpát vitt el, Bitter Gyula, Szakállos és Bitter Károly pe­dig két Ízben Rosenzweig magtárából gabonát vittek el. Bitter Gyula a Be­nedek által lopott árpát értékesitelte. Benedek tagadott; a többiek beismer­ték a tettüket, de azzal védekeztek, hogy nem volt lábbelijük, arra kellett a pénz. Miután Benedekre nézve egyéb terhelő bizonyíték nem merült fel, őt felmentették, mig Bitter Gyula másfél havi, Szakállos és Bitter Károly fejenként 1 havi fogházat kapott.

Next

/
Thumbnails
Contents