Komáromi Lapok, 1932. július-december (53. évfolyam, 52-103. szám)

1932-08-27 / 67. szám

1932. augusztus 27. »KOMAROMI LAPOKc 7. o dal. torpant meg a patika előtt. Kovács Klára meglepetten figyelte a dolgot és nyugodtan szólt hátra az öreg dok­tornak: — Autó állt meg a patika előtt. Arató bácsi felugrott helyéről és a lány mellett termett. — Lupus in fabula! Hiszen ez a Rátonyi Gyuszi! Éljen! Klára kutatva nézett végig a volán mellett ülő karcsú, magas férfin. Fel­tűnt a sápadt arca, a révedező szeme. A kezére pillantott és ijedten sikol­­tott föl. — Arató bácsi, ezt az embert bal­eset érte! Nézze, csupa vér a keze! Az öreg ember egyszerre orvossá változott. — Szent Isten, hiszen leszállani sem tud. Megyek és segítek neki. Fürgén szaladt az autóhoz, átölelte a fiatalember derekát, kisegítette az ülésből és bevitte a patikába. Mire leültette egy székre, már ki volt ké­szítve a sebmosó víz, a vatta és a géz. Klára kirakott mindent, amire szükség lehetett. Arató sietve kérdez­te tőle: — Mi történt veled, fiam? Rátonyi mosolygott és könnyedén odavetette: — A kincstári erdőben valaki rám lőtt. Eleinte nem tudtam, hogy ta­lált. Csak később vettem észre, hogy ömlik a vér a karomból. Ide siettem, hogy kötözze be valaki. A doktor Klára segítségével gyor­san lerántotta a férfiről a kabátot, feltűrte ingujját és megvizsgálta a sebet. Megnyugodva fogott hozzá a fertőtlenítéséhez. — Hálistennek, semmi baj. A go­lyó nem ért csontot és nem is maradt a sebben. Egy-kettőre kihevered. Csak a vérveszteség nagy. A kincstári er­dő harminc kilométer ide. Senki más nem birt volna evvel a karral idáig vergődni. Rátonyinak csak most tűnt fel a nyugodtan, ügyesen dolgozó szép lány. Csendesen figyelte mozgását és össze­szorítva fogait, tűrte a fájdalmat. Az­után nem bírta tovább. — Hogy került ide a kisasszony? És hogy lehet az, hogy én még eddig nem tudtam róla? Arató nevetett: — Nézze meg az ember. Alighogy kikerült a halál markából, máris szok­nya után érdeklődik. Rátonyi türelmetlen lett. — Arató bácsi felelj, mert rögtön elájulok az izgalomtól. — Jó, jó, — sietett válaszolni az öreg doktor. — Megmondom, na. Hát a kisasszony ide szerződött a patika vezetésére. — És a bolond Tóni? — Az ő keze alatt majdnem csőd­be került ez a kitűnő bolt. A kisasz­­szony majd rendbehozza. Csend állott be. Arató és Klára si­etve végezték a seb kötözését. Azután Klára szólalt meg: — Most már én szeretném azt tud­ni, hogy tulajdonképpen mi is tör­tént és hogyan történt? Arató meg se várta Rátonyi vála­szát, ő felelt: — Hiszen hallotta már Klárika az urfi hírét! Ő az, aki a mendemonda szerint mindennap legalább egy asz­­szonyt fogyaszt el ebédre! Nem cso­da aztán, ha mindig akad valaki, aki halálra keresi. Igaz-e fiam? — Na hiszen, Arató bácsi, te most ugyan befeketítettél engem a kisasz­­szony előtt! Nem volt szép tőled! A kötést befejezték. A doktor egy­másután két kupica pálinkát itatott meg a sebesülttel, aki bágyadtan, el­gyengülve ült a patika barna bőr­díványán s maga is alig vette észre, hogy Klára hímzett párnát tett a fe­je alá és gyengéden fekvésre kénysze­rítette. Arató bácsi Rátonyi elé állott. — No és most mit csináljak? Men­jek a csendőrökhöz? Tegyek jelentést? A férfi gyorsan felelt: — ördögöt! Senkit se akarok följe­lenteni! Ellenkezően, áldom a kezét, hogy ideküldött. Ellenben, ha segí­teni akarsz, légy oly jó, bátyám, tele­fonáld meg apámnak kíméletesen a dolgot és kérd meg nevemben, hogy küldje ide vonaton a soffőrt. Innen már igazán nem tudnám hazavezetni a kocsit. Arató vette a kalapját, pár szó uta­sítást mondott még Klárának, azután elsietett. Magukra maradtak. Klára rendet csinált az asztalon. Rátonyi csendesen figyelte, majd beszélni kezdett. — Milyen különös. Amióta itt va­gyok és magát látom, nem is gondol­kozom, csak nézem, nézem... Itt sü­­rög-forog, tesz-vesz, mint egy jóté­kony tündér és olyan erő, olyan biz­tosság sugárzik elő minden mozdula­tából, hogy egy férfi is megirigyel­hetné. Látja, ilyennek képzeltem min­dig a modern nőt. Öntudatos és büsz­ke, de semmi nagyképűség. A tudá­sa és az önállósága mellett megma­radt a nőiessége és a szépsége ... Klára kötődve felelt: — Törődik is maga azzal, hogy egy nő modern, vagy nem modern? — Láthatja, hogy törődöm. Hiszen ha nem lenne modern, egészen más­kép beszélnék magával. — Hogyan? — Tudom is én! Máskép. Semmi­­esetre sem érezném magát egyenran­gú társnak. Nem érezném, hogy pom­pás cimbora válhatnék magából. — Cimbora? — Az. Hiszen látom, hogy magában is van ifjúság, életkedv. Hirtelen elhallgatott és elsápadt. Klára hozzásietett. — Rosszul van? — Egy kis gyengeség. A lány újra pálinkát töltött és meg­kínálta. Rátonyi feléje emelte a po­harát. — A maga gyógyulására! Rátonyi kiitta a pálinkát s a sze­me felcsillant. — A karom, az begyógyul, de ér­zem, hogy új sebet kapok. — Ugyan hol? — A szívemen. A lány kedvetlenül fordult el. — így beszél maga egy modern leánnyal? Rátonyi ajkáról lázasan ömlött a szó. — Nem tehetek róla. A szív nem kérdezi azt, hogy modern, vagy nem modern. A szív mindig konzervatív maradt és mindig egyformán dobbant, ha érezte a párja érkezését. Klára összecsapta a kezét. — De hiszen ez a legócskább szen­­timentalizmus! Romantika! — Baj ez? Hát maga azért, mert modern, a romantika ellenségévé sze­gődött? — Sok vért vesztett és bágyadt. — Nem. Ne üsse el az érzéseimet. Hadd gyönyörködjem bennük és hadd gyönyörködjem magában. Klára furcsán érezte magát. Mint­ha valami nagy és új érzés öntené el az egész valóját. Védekezett. — Ne bolondozzék. Mi lelte magát? Rátonyi szava egyre halkabb lett, egyre melegebb, mintha valahonnan messziről szólalna meg. — Lehet, hogy mégis a vérveszte­ség. Lehet, hogy a bágyadtság... De az egész olyan, mint egy álom . . . Mint egy szép és csodálatos álom. Aminek a királynője maga... Ó, én rossz vagyok és érdemetlen mindenre. De nem is akarok semmit, Klárika... Csak úgy érzem, hogy elfog valami mélységesen szent érzés ... — Miket mond, áz Istenért! Rátonyi folytatta: — Ha maga nem volna modern lány, eltitkolná ezeket a dolgokat, de éppen, mert magammal egyforma em­bernek ismertem meg, hát elmondom nyíltan, őszintén ... — Maga lázas. A lány kipirult arccal hajolt a se­besült fölé. — Mit akar? — Adja ide a kezét. Klára odaadta. — Úgy. Most simogassa meg a fe­jem. Megsimogatta. — És most nézzen bele mélyen, hosszan a szemembe. Nem akarok fölébredni ebből az álomból soha... A lány tovább tiltakozott. — Ne beszéljen. Lázában beszél... Rátonyi lehunyta a szemét és alig hallhatóan suttogta: — Akár láz, akár nem láz, de so­ha nem hittem volna, hogy valaha így el fogok tudni érzékenyülni. Klárika, én nem akarok semmit magától... Nem kérek semmit... De én álmo­dom ... Tele vagyok szépséggel, tele vagyok dallal, a szívem részegre isz­­sza magát a rászakadó érzések töme­géből és a soha eddig föl nem ébredt lelkem kinyílt, mint napsugárban a rózsa... Klárika, maga most tudni : fogja, hogy én mit kérek, hogy én, mi után vágyódom halálos vággyal, ha­lálos szomjúsággal... Klárika, álmo­dom ... Legyen jó... Koronázza meg az én gyönyörű álmomat... Elhallgatott. Arcát átszellemüllen tartotta oda valaminek, amit várt, ami­re vágyott. Szeme lehunyva, arca sá­padt ... És ajka cserepes a láztól... Klárika úgy érzete, hogy valami szörnyű vihar tombol a lelkében. Va­lami rázza, gyötri belül, hogy azt se tudja, mit tegyen szörnyű tanácstalan­ságában. Azután lassan a várakozóhoz lépett, föléje hajolt és tiszta, hűvös szájával csókot lehelt a lázban vo­­nagló forró szájra. Amikor csendesen visszalépett, lát­ta, hogy a sebesült mély álomba me­rült. 1T örvéiiyke»é«i. (§) Tömeges rendtőrvényes ügy egy karácsonyfaünnepélyből kifo­lyólag. Tizenegy lévai lakos rendtör­vényes ügyét tárgyalta a komáromi kerületi bíróság dr. Soós tanácsa. Még a múlt év decemberében történt, hogy a csehszlovák Vöröskereszt lévai fiókja felállittatott Léván egy hatalmas kará­csonyfát a városháza előtti téren. A karácsonyfaünnepélyen sok hallgató vett részt s mikor a református lelkész beszélt, a kommunisták demonstrálni kezdtek. Szovjetoroszországot, a forra­dalmat s a vörös Csehszlovákiát éltet­ték s nagy kiáltásokkal biztatták egy­mást, hogy fel kell kötni a rendőröket. A lárma elfajult, reprodukálhatatlan ki­fejezések röpködtek a levegőben a szent ünnepélyen, végre is a főbb lár­másokat feljelentették. A rendtörvényes ügy tárgyalása most volt. A terheltek a nyomozás során előadták, hogy a kifejezéseket nem használták, ők csak a nagy lármára szaladtak oda. A ki­hallgatott tanuk azonban néhány rend­zavaróra súlyosan terhelő vallomást tettek s kiderült, hogy a rendzavarók csak addig voltak bátrak, mig felelőt­lenül tehették, mihelyt vállalni kellett a tüntetés váciját, el akartak osonni gyáván. A kerületi bíróság Krsiák Má­riát és Csernisek Ferencet 14—14 napra, Janusek Annát 8 napra Ítélte el felté­telesen, mig a többieket kellő bizonyí­ték hiányában felmentette. • SPORT• Az első bajnoki meccs. Vasárnap megindul az új szezon az újonnan alakított Déli Kerületben. A második osztály bajnokságáért fog küzdeni a két helyi rivális: az Egyet­értés-Rapid és a KMTE. A Rapid némi előnnyel indul a küzdelembe, mert csapata a Il-ik osztályban már megerősödött és jelentékeny sikere­ket könyvelt el, játékosai közül nem egy megállná helyét a nagy csapatban is. Az együttes technikailag teljesen megérett, szemre szép futballt játszik, amelyet nagyban emel a lelkesedés. Ezzel szemben a KMTE újonc az osz­tályban s játékosai a technikai hiá­nyokat eréllyel pótolják. Tekintetbe véve a kis derby izgalmat, amely mindkét csapat tudását rontani fogja, a Rapid győzelme látszik valószínűbb­nek. A két csapat a következőképen áll ki: KMTE: Polhammer, Holies, Lengyel, Matasics, Fehér, Krajczár, Páll'y II., Pálfy III., Bagócsi, Molnár III., Ihar, Szabó. — Egyetértés: Tóth, László, Dobis, Malár, Jankulár, Már­kus, Messinger, Plettner, Cirok III., Kugyelka, Zisska. Biró Hacker Sán­dor lesz. A mérkőzés háromnegyed 5 órakor kezdődik, megelőzőleg 3 órakor I. kerület és a PTE tartanak edző meccset. A KFC Érsekújváron. Utolsó barátságos meccsét játsza le a KFC. holnap Érsekújvárod az ÉSE ellen s azután megkezdődik a bajnoki rajt. A csapat már teljesen együtt van, csak még Schönberger hiányzik: Buzgó — Csizmazia, Gallé — Kuszola, Simon, Szűcs — Csivre, Bognár, Róth, Palaczka, Kovács. Az átalakított csa­pat újvári komoly erőpróbáját kí­váncsian várjuk. # Az elszakadt pozsonyi kerületben is megindul a bajnokság, amelynek so_ rán a következő párok kerülnek ösz­­sze: Kábelgyár—PTE., Makabea—Cér­nagyár, Húsos—Vas. A szlovenszkói magyarok atlétikai bajnokságát rendezi meg Pozsonyban a Magyar Testnevelő Szövetség. Váj­jon mikor vesz részt ezen komáromi atléta is? Budapest teljes ligafordulót bonyo­lít le a következő párosításban: Kis­pest—Somogy, Budai It—III. kerület, Újpest—Nemzeti, Ferencváros—Sorok­sár, Hungária—Attila. Számításba vé­ve a szezóneleji formát, meglepetések könnyen bekövetkezhetnek. A magyar olimpikonokat nagy ün­nepségekkel fogadják az országhatá­ron, majd Budapesten folytatódnak az ünnepeltetések. A Bárczy-serleg döntő tennisz­­mérkőzése Komáromban. Kedden, 30-án nagyszabású mérkő­zés színhelye lesz a Komáromi Sport Egylet szigeti tenniszgroundja. A sze­zonvégi mérkőzések egyik legérdeke­sebbje ígérkezik ezen a napon: a Bárczy-serleg döntője, a Magyar Ten­­nisz Szövetség és a pozsonyi Zsupa junior játékosai között. A serlegmér­kőzés döntőjére felvonulnak az ifjú­sági bajnokok: Bárczy Emese, Szlo­­venszkó junior bajnoknője, Manko­­vich, a szenior bajnok, Nyáry, a ju­nior bajnok s Komárom sportkedvelő közönségének nívós küzdelmet látni lesz része. A nyár folyamán minden­felé tartott küzdelmek döntőmérkő­zése zajlik le Komáromban tehát, a következő résztvevőkkel: a MTSz ré­széről: Nyáry, Mankovich, Kohn I„ Hegedűs O., Barkász Vali, Bárczy Emese, a pozsonyi Zsupa részéről: Lusztig, Martinék, Berger, Krajcsi, Szinovácz Baba, Maróthy. A nyár utol­só küzdelme elé nagy érdeklődéssel néznek a sportkörök. A mérkőzést a Szlovenszkói Magyar Tennisz Szö­vetség rendezi. Ügyvédurak figyelmébe! „Drazobné ozná­­menie a drazobné podmíenky “ nyom­tatványt Rsz. 18/d. alatt szállít a SPITZER-féle könyv­­kereskedés Komárom, Nádor ucca 29. sz. Kézimunkázó hölgyek! Uj kelim és filet füzetek érkeztek Spitzer könyvesbolt Komárom, |SÍádor-utca 29,

Next

/
Thumbnails
Contents