Komáromi Lapok, 1932. július-december (53. évfolyam, 52-103. szám)

1932-08-20 / 65. szám

1932, augusztus 20. »KOMÁROMI LAPOK« 7. odal. Baleset. Irta Sásdi Sándor. Az ég fényes kékségéből bő záporo­zással hullott a napsugár. A cséplő­masina búgott, a dobra hányt kévék­ből szállt a por és összevegyülve a gépolaj szagával, szinte vastagon úszott a levegőben. Csattogott a szíj, kattog­tak a kerekek, lármázott a rostáló, a zsákokban meg csurranva ömlött a szép, kövér búzaszem. A szalmarázó előtt hangoskodó, ne­vetgélő lányok dobálták fa-vellával, amit kiadott a gép. Ahogy fogyott a búza-asztag, úgy nőtt a ház mögé ra­kott szalmakazal. Frissen járt a ke­zekben a szerszám. A forróság verej­téket gyöngyöztetett a homlokokon, de úgy törölték le, olyan játékos mozdu­lattal, mint ahogy egy pirosszárnyú pillét hajt el az ember. A megragyogó napfény alatt feszülő munkában volt valami örömös mulatság, amely fe­ledtette a fáradság kerekedő zsibbasz­­tását. A betakarítás félig ünnep. A cséplőmasina hangját muzsikának is hallhatja, aki éppen danolászni szeret mellette. Teszem azt, a Gáti Veron­­nak reggel óta be nem állt a szája. Ami új nótát hallott a szegi búcsúban, sorba dudorássza valamennyit. Ün­nepséget érez a vörös Tímár lánya, a kövér Juli is. A hajában fényes csat­­tok, a blúzán ujnyi széles csipke, de még a szoknyája is beillene misére já­rónak. Igaz, van, akinek a kedvéért parádézzon. Az asztagról a Somos Gyuri dobálja a kévéket. Néha össze­villan a szemük, utána meg mosoly virágosodik ki a képükön. Azt mond­ják, mire hordóban lesz az új bor, mennek a pap elébe. Hiába acsarko­­dik a Gyuri anyja, a fukar Örzse, aki nagyünnepen is rántás nélkül főzi a borsót, a fiúnak meg olyan lányt sze­retne, aki kötényében hozza mindjárt a jusst. Hozná is a Csete Vendel kesehajú lánya, de a Gyuri előtt még csak a nevét sem szabad kiejteni a Nanicának. A Gáti Verőn nótázásának is akad visszhangja. Még pedig a szemláto­mást gyarapodó szalmakazal tetejéről. Az Ácsék gyereke fújja vele a nótát. Együtt tanulták a szegi búcsúban. Hej, az volt ám a mulatság! Úgy érzi az Ácsék gyereke, mintha a keze most is a Verőn derekára simulna. Aligha a lánynak is nem azon a táncon jár az esze, mert meghangosodik a szava, de még a lába is bokázva jár a szal­­marázjó előtt. — Jó kedve van Verőn, — kiáltja valaki a polyvalyuk mellől, de rá se hallgat a leány. Csak a maga nótázá­­sát hallja, meg a füttyszót a szalma­kazal felől. A Parázs Kati, aki elvált menyecs­ke, hangosan sikít a porfelhő mögött. — De csiklandós lettél, — mondja a nagybaj uszú Bence, mire kifakad a nevetés és duzzadva, szélesedve hömpölyögve végig a szérűn. Ferenc ott áll a zsákok melleit és odatartja kezét a gépből ömlő szem­nek. Most folyik ki a Gáti-parton ter­mett kopasz búza. öröm volt vágni, úgy húzta a kalász a szárakat, öröm látni most is, hogyan tölti meg a liosz­­szúra szabott zsidó-zsákot. Kivesz egy szemet és ketté harapja. Azt mondja: — Korpája sincs ennek, tiszta lisz­töt ád... — Azt ám, — feleli a fuvaros Far­kas és nézi a kettéharapott szemet, amely ott fehérszik, gömbölyödik a busa, nagy tenyéren. Ferenc érzi, hogy mellében meleg szavakkal árad szét az öröm. Jó az Isten. Segíti a szegény embert. Teli lesz a padlás búzával. Telik eladásra, beőrletésre... Süt a nap, az égről sohase múlik el a kékség... Búgj csak masina, daloljatok leányok ... mulatság, lakodalom ez ... Csak úgy félszemmel látja, hogy Matis, az etető lemegy a dobról. Aligha meg nem szomjazott, mert a boros­üveg felé megy, amelyik ott hüssel a körtefa árnyékában. Hadd igyon. Meg­érdemli. Hajnal óta eregeti a kévéket a masina vasfogai közé. Érti a mester­ségét. Egyenletesen zilálja a kalászo­kat, tudja, mennyi fér egyszerre a gépbe. Maga sem tudja, miért ragadt meg a szeme a Matison, mint a darázs az Van szernncsénk szives tudomására adni, hogy Komáromban, Klapka tér 8 szám alatt fióküzletet nyitottunk Elvállalunk női és férfi ruhákat festésre, vegytisztításra. Szin­­festés minta szerint. Csipkék, függönyök, selymek s minden e szakmába vágó munkák gyorsan és jutányos árak mellett készülnek el. Gallér, kézelő, ing tisztítása és fényvasalása. Haltenberger kelmefestő és vegytisztítógyár, Pozsony—Kassa Gyors munka! fiókja KOMÁROM. Olcsó árak! 29 számú telefonhívásra a munkáért házhoz is elküldünk. érett körtén. Nézi és látja, hogy bi­zony elmegy a körtefa mellett, le se hajol a borosüvegért. Megáll a ház végébe. Éppen altkor toppant ki a konyhaajtón a Ferenc felesége. Kipi­rult a Tera orcája a kemence lángjá­tól. Reggel óta dagasztja s készíti a fahéjas, meg mákos kalácsot. Forráz­za, süti a kövér récét, veszkődik az étellel, amelyik délben a hosszú-asz­talra kerül. Szereti a feleségét. Dolgos asszony, gyarapító, csöndes beszédű, de meg formára sem utolsó. Ha kimosakszik, selyembe öltözik, csikorgós cipőt húz a lábára: az elsők között se kell szé­gyenkeznie. Ferenc csak nézi az asszonyát és simogatón langyosodik benne az érzés, ami sohasem tud szavakká, monda­tokká kerekedni. Jól esik most ez a megfakadó érzés, amely úgy sugárzik belőle az asszony felé, mint a delelő­­ről tűző legforróbb napsugár. Aligha meg nem érezte a Tera, mert hirtelen erre néz. Csakhogy ez a tekintet kém­lelő. Valamelyest ijedt is. Rossz nézés, amitől meghidegedik a Ferenc mellé­ben támadt sugárzás. Mintha hirtelen; felhő takarná be a napot, megsötéte­dik előtte a világ. Nyilaló érzés vág* belé és már tudja, hogy valami ököl­csapás előszele ez. Fordítaná fejét a telítődő zsákok felé, de megmerevedett a nyaka. Kiveszett előle minden; a napos szérű, az ünnepiesen muzsikáló gép, a Gáti-parton termett kopaszbúza vastag csorgása: csak azt a két em­bert látja. Ott állnak egymás mellett, a pajta tövében. A Matis karja, ame­lyen feszül az izzadt, szennyes ing, lányul az asszony felé. Szabadkozik a Tera, de csak addig tart ez, míg a fá­ról lehulló levél földet ér. Aztán bele­vesz a megtért karok ölelésébe. Villámok hasadnak az ég virágos kékjéből, mennydörgést zakatol a gép, lángol a búza-asztag, alvesz minden a pokollá tüzesedett világban. Ferenc futni szeretne, de meggyökerezett a lába. Ordítás hasítaná meg száját, de rátapasztja nagy tenyerét. — Cseréld már a zsákot — kiabálja a fuvaros Farkas és az a néhány szó észretéríti. Most látja csak, hogy a földre öm­lött a Gáti-parton termett kopasz búza. Csapig a zsidó-zsák. Hamar elkapja és újakat csatol a gép alá. Míg ezzel veszkődik, megnyugszik kavargó indulata. Szájában még ott érzi a rossz ízeket, nyelve parázzsá váltan tapad az ínyére, de igába szo­kott tagjai már beleránganak a mun­kába. Fölkapja a teli zsákot, vállára veti és viszi a padlásra. Csobbanva zuhan a kiömlött szem a gerendák közé. Mintha kergetnék, úgy szalad ide-oda és görnyedt háttal, feszülő iz­mokkal cepeli a kövérre duzzadt zsá­kokat. A fuvaros Farkas nem is állhatja - szó nélkül. — Vesztedet érződ gyerök? Inad szakad a sietésben... Feldobja vállára a zsákot, amely tompán huppan. Akkor feleli csak: — Sietni köll, mert felhőzik az ég... Keresné is a fuvaros Farkas az égen azt a kis felhőt, aki ráijesztett a Fe­­rencre, de akkorika kis borúlátót se lát, mint ,a |gyerek ökle. ... Fele útján túl járt már a nap, amikor Ferenc fölment a gép tetejére, a dobra. A zsupkötélvágó kést kivette a Tüske Mihály kezéből és maga kezd­te adogatni a kévéket. Nézi, hogy a Matis hogyan eregeti a búzát a gép fogai közé. Egyenletesen szétzilálja a kévéket és a teli kalászok roppanva tűnnek el a nyílásban. Szinte mohón kapja el őket a gép. Éhesre tátott szájában még talán egy ember is el­tűnne. Nézi a Matis meghajlott nyakát, az előrenyujtott karját, amelyen feszül a szennyesre izzadt vászoning. Ez a kinyújtott kar a szeme elé ve­títi, amit a pajta előtt látott. Felforr benne minden csöpp vére és zúdul az agya felé. Sötét karikák táncolnak előtte, már nem tudja, mit csinál; karja mintha külön vált volna tőle, nem ő igazítja a mozdulatát, csak azt látja, nekilódul a Matis meggörbedt hátának és zsupsz, előre lódítja. Szörnyű kiáltás hasítja meg a mo­noton bugást. Valaki ledobja a kerék­ről a szíjat és a hirtelen beállt csend úgy fekszi meg a szérűt, mintha ha­talmas koporsó feketedne a megcöve­­kesedett lábak előtt. ... Amikor Ferenc szeme előtt le­szakadoztak a nehéz ködök, a körtefa árnyékában meglátta a Matist. Ég felé vetett fejjel feküdt és szétroncsolt kar­jából csöpögött a vér. a száradó fűre. (§) Veréssel követeltek jogtalan munkadíjat. Halamik József és Hala­mik Imre kövesgyarmati munkások Barssallón dolgoztak. Több bért köve­teltek azonban Horstein Bélától, mint kialkudták s ezt Horstein jogtalannak tartotta. Nem is volt hajlandó megfi­zetni nekik a követelt összeget, amin a két testvér annyira felbőszült, hogy megragadták Horsteint és ütlegelni kezdték. Nagynehezen kiszabadították a sértettet a verekedők közül, amire Horstein meg is tette a feljelentést. A komáromi kerületi bíróság most tár­gyalta az esetet és zsarolás bűntettének kíséretében elmarasztalta a Halamik testvéreket. Fejenként nyolc-nyolc napi elzárásra ítélte őket a biró. (§) Sikkasztások. Sikkasztás bűn­tettével vádolta az álfamügyészség Kozma Károly vendéglőst, kéméndi la­kost, mert a múlt év szeptember ha­vában nála lefoglalt 5050 Ke ériékű árut eladta, a vételárat pedig saját cél­jaira fordította. Vádlott nem érzi ma­gát bűnösnek, mert a lefoglalt áru rom­landó volt és a végrehajtó engedélyé­­el adta el azt. Beismeri, hogy a ka­pott vételárat nem a foglaltadnak fizette meg. A felolvasott iratok terhe­­lőek voltak, ezért a kerületi bíróság feltételesen 1 hónapi fogházra Ítélte. Az Ítélet jogerős. — Hasonló bűncselek­mény miatt állt a bíróság előtt Deák Pál gazdálkodó, szécsénkei lakos, aki­nél az állami adóvégrehajtó adóhátra­lék címén lefoglalt egy 2100 korona értékű tehenet, azt eladta, a vételárat saját céljaira fordította. Vádlott beis­meri, hogy a lefoglalt tehenet eladta, de azért nem érzi magát bűnösnek, mert kénytelen volt eladni, mivel nem volt takarmánya. A hátralékos adót amint teheti, rögtön kifizeti. Feltétele­sen 1 hónapi fogházat kapott. Az Íté­let jogerős. (§) Magánlaksértés kísérletének bűntettével vádolva került a komáromi kerületi bíróság vádlottak padjára Ra­fael József cigány, barssallői lakos, mert ez év január havában fejszével a kezében behatolt Zvolenszky Ilona kony­hájába és a zárva talált szobaajtőt fe­szegetni kezdte, de tettében meggátol­ták A vádlott ittasságával védekezik, de a tanuk vallomásai terhelőek vol­tak, ezért a kerületi bíróság bűnösnek mondotta ki és miután már rovott­­multu, jogerősen 14 napi fogházra ítélte. (§) Ne játsz a puskával! Didek Simon gutái gazdálkodó vadászfegy­verével játszott s tréfából nővérére fogta a puskát A fegyverben töltény volt, amiről a tulajdonos nem is tudott s véletlenül elsült a puska. A serétek a leányba fúródtak, aki súlyos sérülése­ket szenvedett s tiz hétig feküdt a kórházban. A bíróság gondatlanságból okozott suiyos testi sértés bűnével 650 koronára ítélte, tekintettel arra, hogy az illetőnek fegyvertartási engedélye sem volt. Közp zd . X Kényszeregyezségek és csődök Szlovenszkóban és Ruszinszkóban. Junger Herman bérlő, Királyheimec; Kubják János gazdálkodó, Radova; Csókás Vince és neje cipészet, Bény; Lelkes András és neje, és özv. Lelkes Vendelné gazdálkodók, Cs.-Csütörtök; Holkó Nándor üveg, porcellán és já­tékkereskedő, Turócszentmárton; Mos­­kovitz Mendel vegyeskereskedő, Huszt; Deutsch Zoltán vegyeskereskedő, Vys­­kovo; Mikácsi István és neje építési vállalkozók, Pozsony; Ring Lipót cse­megekereskedő, Zsolna; Schneer Mar­git fakeresk. neje, Zsámbokrét; — „Csillag“ cukrászda tulajd. Winkler Adolf és Lipschitz Hanna, Beregszász; Hackel Mátyás „Primus“ butorháza, Pozsony; „Exeisior“ szálloda, Just Sándor, Pozsony; Moskovitz Jakab és neje keresk. Somfalva, Beregszász mel­lett; Salamon Cili gazdálkodó, Vys­­sárdó; Lindenthal József és neje áru­háztulajdonos, Zsolna; Schreiber Vil­mos rövídárukereskedő, Gölnicbánya. Csődök: Perl és Társa cég, gép és vasárugyár, Vágszered. • SPORT• KETTŐS TRÉNINGMÉRKŐZÉS A RÁCKERTI PÁLYÁN. Lassanként megindul az új keretek közé szorított bajnoki szezon, amelyben már csak vidéki csapatok fognak részt venni. A KFC, amely a pozsonyi kerületben is mindég az elsők között volt, most is nagy súlyt helyez arra, hogy az új beosztásban is múltjához méltóan sze­repeljen. E célból egy-két helyen meg­erősítette csapatát, de eltérően a régi szokástól és nagyon helyesen a hely­beli nagyságok között keresett pótlást. Sikerült is két tehetséges fiatal játé­kost leigazoltatni Csizmazia és Pa­­laczka személyében, akik eddig a Dunavárosnál rúgták a bőrt. Mindket­ten már resztvettek a KFC vidéki mérkőzésein és a kritika szerint már­is nagy sikerrel illeszkedtek be az együttesbe. Vasárnap a KFC mindkét csapatát szerepelteti könnyebb tréning-mérkő­zés keretében. A »KFC 11« délután egynegyed 4 órakor, a KMTE ellen, a KFC pedig a Vojenská XI. ellen fog játszani. A nagyobbik csapat így áll fel: Buzgó, — Csizmazia, Gallé — Szűcs, Bognár, Simon — Virágh, Csiv­­re, Róth, Palaczka, Kovács. Körülbe­lül ez az együttes indul majd a baj­noki küzdelmekbe is.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents