Komáromi Lapok, 1932. július-december (53. évfolyam, 52-103. szám)
1932-08-20 / 65. szám
4. oida:. »KOMÁROMI LAPOK« 1952. augusztus 20. zó »szimbólum. Ha a uőíróknak valamit a szemére lehet vetni, talán az, hogy jóval szubjektivebbek, mint mi. De ez talán azért van, mert eddig nem érte őket úgy az élet hullámverése, mint minket, férfiakat. A férfiaknak állandó foglakozásuk, munkájuk van ,mely egyben gazdag kísérletező terület számukra. Mióta a nő is kint van az életben és rendszeresen dolgozik, azóta munkáik is kevésbé szubjektivek. És Maurois például hozza fel a franciák híres írónőjét, Colettet, kit mindenki nagyon szubjektívnek tart. Igaz, hogy megbocsáthatatlanul sokat beszél magáról. De mikor mégis erőt vesz végzetes gyöngeségén, művészi tárgyilagossággal tudja leírni például a természetet. A nőírók előtérbe tolulása engem semmiképpen sem aggaszt, mindig lesz téma, amit csak férfiíró tud feldolgozni. Pierre Benoit nagyon röviden végez a felvetett témával: Engem sohasem érdekel, hogy a könyvet nő, vagy férfi írta-e? Ha ér-Saját tudósitónktól. Takács Károly izsapi munkás régóta gyanús szemmel figyelte, hogy feleségének Kiss Dezső, huszonhétéves legény szenvedélyesen udvarol. Kezdetben ugyan nem sokat hederitett az udvarlásra, de idővel a szomszédok is figyelmeztették rá s gyanút fogott. Mikor gyanúja erősbbödött, Kiss Dezsőt kitiltotta a lakásból. Ez ugylátszik nem használt, mert Kiss Dezső tovább is az asszony körül legyeskedett s Takács Károly egyik tavaszi este akkor lépett be udvaruk kapuján, amikor feleségét és annak udvarlóját az udvaron nagyon bizalmas beszélgetésben találta. A szerelmesek átölelték egymást Ezen Takács végleg felbőszült s nekiment a egénynek. 1 dekes és értékes a munka, ilyen szempontok nem is jöhetnek tekintetbe. Hogy a nőírók között sok a dilettáns, az bizonyos, de az is bizonyos, hogy <£ van egy pár komoly, igazán számottevő tehetség közöttük. Ha valamit a szemükre vetnék, nem a dilettántizmus és a felületesség, (itt bizony seperhetnek a férfiak a saját ajtajuk előtt) hanem, hogy nem hoztak az irodalomba olyan hangot, témát, mondanivalót, mely speciálisan az övék, melyről férfiíró nem is tudhat, melyet férfikéz meg sem írhat. Ha egy speciálisan, csakis asszony által megtalált témát, szituációt, meglátást hoznak, akkor a nők nemcsak megbecsülendők, de nélkülözhetetlenek lesznek az irodalomban. Az írónőkről szófő vita még korántsincs lezárva, meglehetősen éles és szenvedélyes hangon folyik tovább a francia lapok hasábjain, pedig eddig még csak a férfiak nyilatkoztak Mi lesz majd, ha megszólalnak az érdekelt felek, az írónők is?!... aug. 19. Felkapott egy vasdarabot s úgy vágta fejbe vele Kiss Dezsőt, hogy az elszédült. Majd előrántotta a zsebkését s halálra szurkába a vetélytársát. A komáromi kerületi biróság dr. Soóstanácsa most tárgyalta az ügyet s erős felindulásból elkövetett emberölés vádjával állította a bírák elé. Takács azzal védekezett, hogy tettét önvédelemből követte el, mert Kiss meg akarta támadni s ő csak megelőzte Kisst egy vasdarabbal. Dr. Mezey orvosszakértő véleménye szerint a mellszárás volt a halálos. A kihallgatott tanuk a terhelt mellett vallottak. A kerületi biróság az enyhítő körülményeket figyelembe véve 2 évi börtönt szabott ki. Az ügyész megnyugodott, vádlott felebbezett. SZÉP FEHÉR FOGAI a csunyaszinü lerakodások eltávolításával csak a Ch Sorodon t- fogpaszta állandó használata áital lesznek, melynek nagyszerű, frissítő fodormenta íze van. Egy tubus ára 4 és 6 Ke. nyolcezer méter magasságot minden embernek. Ha hatalmam volna, felcipelnék mindenkit e magasságokba s egy pillantást engednék lefelé, le, a felhők kárpitjának hasadéka között. Láttatni engedném, hogy az emberi kétcentiméterek, a másfélméteres távolságoki s a köbcentiméteres űrtartalmak hogyan összefolynak, egybeszaladnak ily messziségből s minden ember válla egyforma magas innen, minden ház, kunyhó és palota egy szinten busong, a lábak csak úgy taposnak Kongóban, mint Amerikában s genfi zaj, kínai sikongás, tengercsapkodás, week-endes öröm zaja ide föl nem ér. Ha semmit nem hoz le emlékül Piccard, ha elvesz a műszere, ha elfogy a gáztöltése, ha leszakadnak rádiózsinórjai, csak azt mondja meg nekünk: külömb-e az ember, odafentről, mint egy hangyaboly, ha mi beletúrunk ... Milyen bölcs lehet az, aki ilyen magasságban fenn andaloghat! Vagy talán ott is megtartja örökemberi mivoltját s a Nagy Magasságok útja helyett tizedmillimétercket vizsgálgat s tizennyolcezer méteren is hirtelen megkordul a gyomra s az Emberi Teljesítőképesség Tetején egyszerre azt az egyszerű felfedezést teszi, hogy éhes?... Azt hiszem, mégsem tudjuk magunkat megtagadni s mindenki, aki máskép vall, az közönséges színész. (thyvi) — Nagy gabonaíüz. A bélai Ullmann-féle birtokon ismeretlen okból keletkezett tűz elpusztított két hatalmas, még ki nem csépelt buzakazlat. A kár százezer korona. A csendőrség kutatja, hogy a pusztító tűzvész milyen okból keletkezett. «ÜHRHSÜHKBHM „Czöndörék a szerzőnél.. Piccard tanár és az „emberi teljesítőképesség.“ Hz izsapi halálos tragédia Agyonszúrta felesége udvarlóját s kétévi börtön. Száz esztendővel ezelőtt a tudós orvosok megállapították ,hogy azon az ördögszekéren, melyet egy Stephenson nevű hóbortos angol talált ki, az utazás egészségtelen és veszélyes a szívre. Megállapították, hogy harmincöt kilométer sebességnél kifognak repedni a véredények s az utas meghal. Később egy másik tudós előállott azzal a »ténnyel«, hogy a túlságos magasság, — négy-ötszáz méter, feltétlenül halált okoz. Ugylátszik, erről sem Campbell őrnagy, aki sajátmaga rekordjait döntögeti a palm-beachi versenypályán s már veszedelmesen közeledik a négyszázkilométeres átlaghoz, sem pedig a háborús repülők nem tudtak, mert eddigelé a gyorsaság halált még nemigen okozott, feltéve, ha a motor szerkezete megfelelt az útnak és a sebességnek ... A »magasságok próbája« most következeit el. Piccard tanár, ez a nyurga, szemüveges tudós, — nem különös, amerikai rekordhajhászásból, hanem sokkal fontosabb értelmű tudásszenvedélyből, immár a tizennyolcadik ezret érte el méterben a szürke földgolyó fölött. Tizennyolc kilométer! Ha végigfektetem az országúton, úgyszólván semmi. Az autó néhány perc alatt befutja. Ám így, megfordítva a relációkat, égnek emelve a kilométerjelzőt horribilis szám a mi lcét-méter magas fogalmaihoz képest. Iíétszen magasabban, mint a világ legnagyobb hegye. Négyszer magasabban, mint az Alpesek I Hol állunk meg kicsi emberek? Keresztüldrótoztuk a világot, befuttattuk vasúti sínekkel, telegráfpóznákkal, felmértük, kiszabtuk, felosztottuk a nagy Gömböt, megrövidítettük a távolságokat, tudunk gyilkolni tudományosan és hidegen, építünk kacsalábonforgó kastélyt, bombákat dobunk aztán ezekre a magasságos felhők közül: rombolunk ,hogy építsünk s építünk, hogy rombolhassunk, tele vagyunk nyugtalansággal, lázzal s ürügyeket keresünk vad tempónk magyarázatára... Emberi ürügy a Piccard tanár ürügye: »kozmikus mérés«. Mit mér, kinek, miért mér? Nem volna-e jobb, megmaradnunk a csekélyebb tudás és a csendesebb boldogság vize mellett? Boldogabb vagyok-e, ha tudom az égi sugárzásokat, a világ felsőbb rendjébe jobban bepillanthatok-e? Mindre nem ad feleletet az aluminium gondola. Az isteni lélek szárnyakat kapott a Kezdet Kezdetén s ezek a szárnyak nem koptak el ma sem: a szárny, az Éiszi s a Törekvés fölfelé... Az akarat és az ész, a lelkesedés és a kíváncsiság olimpiásza ez most. Amit karral és lábbal végezni tud az ember, azt éppen a múlt héten mutatta meg a túlsó félgömbön, amit pedig a legyőzhetetlen kutató szenvedély diktál, annak tanúi éppen most vagyunk. Csodálatos, mély párhuzam van a kettő között. Fölfelé, ember! Egyre fölfelé, megállás nélkül, mert ez az élet tempója s ha e tempó megállana egy pillanatra, talán elvesztenénk életünk egész értelmét... Fölfelé, csak fölfelé. S mégis: mi az, tizennyolcezer méter a Világmindenséghez képest. Egy milliméter a Nap felé. Mindegy! Föl, csak föl! De mégis: látnia kellene e tizen. . . Aki ezeket a cifra parasztokat, csavaros mondókákat kitalálta! Az ember azt hinné, hogy a pesti aszfalton kitalált népies furfangoknak, „zamatbeszédeknek“ valahára vége van s nemcsak a néppel foglalkozó komoly irók, hanem a kabarészerzők is jobb belátásra tértek már a népiességet illetőleg: De nem ! Még mindig szerepelnek a kabarékban „furmányos“ parasztok, kacskaringós beszédű asszonynénék s fennen köpködő gazdaurak. Hiszen, nem mondom, a paraszti beszédben vannak sokszor mosolyogtató kitételek s korántsem lehet irodalmilag felhasználni minden mondásukat, de amit a kabaréirók, merényletképpen még ma is elkövetnek a „népies zamat“ ellen, az határozottan a rosszindulat határát súrolja. S most már a rádióban is. Török Rezső ur követi el legtöbbször ezeket a paraszti mókákat. Hogy hol hallja Török Rezső ur a népies zamatokat, az örök rejtély, de az bizonyos, hogy tájszólásokat összekeverni, parasztot kifigurázni, bárgyúnak bemutatni, azt ő érti a legjobban. A múltkor hallottam a rádióban egy kis darabsorozatot s közte ezt a „Czöndörék a szerzőnél“ című komédiát. Nem figyeltem volna föl rá különösebben, ha az illető Czöndör nem azt vallotta volna a játékban, hogy ő csicsói ember. Ha csicsói, akkor Csicsóról való. „Csallóköziig“ érintett a dolog s mondom, most már pontosabban utánanézek, hogyan szerepelnek a csallóköziek a rádióban. Hát csodálatos derűsen. Fentnevezett Czöndör uram története azóta nyomtatásban is megjelent, — Copyright 1931 by Alexander Marton, — és siettem elolvasni a Czöndör gazda történetét. Fentnevezett gazda, miután különböző furfangok árán bejut egy szinműiró lakásába, csak úgy köpködi a zamatokat. Végre megtudom nyomtatásból, hogyan beszélnek általában Csicsón! Hát igy: CZÖNDÖR: Ha jól ókumlálom, maga talán arra gyanuskodik, hogy mink tán eltőkitjük a ziró ur frakktyát. Nem tudom, kinek néz bennünket, de úgy gondujja meg mit mond, hogy Czöndör Esvány csicsai illetőségű gazdával áll szemközt, szintúgy becses nejivei, született Pattogtató Katalinnal . . . KATA:... akiket közfelfogásban álló személyeknek tartanak a faluba és nem pedig útszéli cigánypurdéknak. Tuggya! Tehát ne sokat cvancigoljon, mondja meg igényesen, itthon van-e a gazdája, oszt ha itthon van, bemegyünk, maga meg mehet talicskát aszalni... Ilyen stílusban folytatódik a darab mindvégig. „Ne sokat cvancigoljon“, „talicskát aszalni“, „közfelfogásban álló személy“: Uram Isten, de kitalálta a „ziró“ ur ezeket a népi tökéletességeket . .. Szégyellem magam a becsületes beszédű csicsóiak és minden csallóköziek helyett is. Tehát a magyar rádióban, 1932-ben igy mutogatják még mindig a magyar parasztot, ilyen bárgyúnak, tehetetlennek, érthetetlen szavunak, „közfelfogásban állóknak“ és a hatféle dialektusban összekotyvasztott, minden hájjal megkent bárgyú népség szava aztán a fent idézett módon repül szét világgá, valahol csak magyarok vannak, a kabaréirók jóvoltából! Szegény pesti aszfalt, ahol ez termett! Csicsóiak a rádióban ! (szv.j HOZZÁD Váltadra hajtom szomorún, szótlan a fejem. Tudom, te bennem kerestél megfájdult ütésekre gyógyító balzsamot: én hozzád menekültem tépő szenvedések könnyeivel: kerestem benned a sohasem érzett örök tavaszok ringató ritmusát. Kerestem benned a múltat, mely talán egészen te voltál, a jelent: mit nem adhatok neked. Kerestem benned a telkemből feltörő sóhajharmóniák nagy himnuszát: a jövőt. Szeretsz ? nem kérdezem: a lemondás parázsló tüzében arcunk majd megszépül, szavunk halkabb lesz. álmaink majd lassan elfakulnak. Szenvedsz te is tudom! Könnyeim majd egyszer halott tavaszok árnyékában találkozni fognak veled; ne szólj akkor semmit: szerelmünk elhallgatott szavai dalolni fognak, ne törődj többé velem. továbbmegyek én a Golgotán, te pedig temess el minden daloló mesét: én nő vagyok: enyém a könny, a szenvedés. Ehrenthál Rózsi. — Az iskolai év kezdete a helybeli gimnáziumban. Aug. 31-én d. u. 4—5-ig a tanulók jelentkezése az igazgatói irodában a javító, pótló, különbözeti és felvételi vizsgálatokra. Azok a tanulók, akik vizsgázni akarnak és nem jelentkeznek a kitűzött terminuskor, nem vehetnek részt szept. 1-én a vizsgákon, mert nem nyernek beosztást. Szept. 1-én reggel 8 órától este 7 óráig írásbeli és szóbeli vizsgálatok a fekete táblán kifüggesztett sorrend szerint. Szept. 2-án 9—12-ig azok a tanulók, akik junius 28-án, illetőleg július 1-én beiratkoztak az osztályfőnöknél, megjelennek szüleik kíséretében a megfelelő osztályban és ezen alkalommal — a jelentkezésen kivül — befizetik az iskolai dijakat, még pedig: a) felvételi és mellékdíjak cimén 65 K-t, ez minden tanulóra nézve kivétel nélkül kötelező; b) első félévi tandíj cimén 125 K-t (fizetendő szeptemberben); c) második félévi tandíj cimén szintén 125 K-t (fizetendő most vagy esetleg februárban) Ezenkívül azon tanulók, akik most
