Komáromi Lapok, 1932. július-december (53. évfolyam, 52-103. szám)

1932-08-20 / 65. szám

Lapunk mai száma a jövő heti teljes Rádió-műsort tartalmazza Ötrenharmadib évfolyam. 65. szám. __ Szombat, 1932. ailgnsztna 20. Előfizetési ár csehszlovák értékben: Alapította: TUBA JÁNOS. Helyben és vidékre postai szétküldéssel egész évre 80 Ké, félévre 40 Ké. negyed- Felelős főszerkesztő: GAAL GYULA dr. Szerkesztő: BARANYAI’ JÓZSEF dr. Szerkesztőség és kiadóhivatal Nádor-u. 29. Megjelenik hetenként kétszer: évre 20 Ki. - Külföldön 120 Kő. Egyesszám ára 1 korona. Kőmunkatársak: ALAPI GYULA dr. és FCLöP ZSIGMOND. szerdán és szombaton POLITIKAI SZEMLE A világgazdaság helyzete. Komárom, — augusztus 19. Az ottawai konferencia, amely arra lett volna hivatva, hogy az angol birodalom hatalmas világ­kereskedelmi építményének alap­jait megerősítse, ezt a célját száz­százalékosan nem érte el. De egy eredménye mégis van, ami erköl­csi eredmény ugyan, de a mai vi­szonyok között mégis felbecsülhe­­tetlen és ez a dominionok megin­­gaihatlan szolidaritása az anyaor­szággal. Ebbe talán nem illeszke­dik bele szorosan India, azonban épen most tette közzé az angol kormány az indiai alkotmány ter­vezetét, az indiai parlamentárizmuis megvalósítását azzal a liberális aló­­irattal, hogy aki ennél Indiában jobbat tud javasolni, a kormány készen áll visszavonni javaslatát, vagy azt módosítani. Anglia és a világ legnagyobb gaz­dasági hajtóerejét képviselő angol dominionok lehat együtt kivannak dolgozni a világgazdasági problé­mák körül, ami egyik biztos sarka lesz a romokbadöl! világgazdaság újjáépítése tervének. Mindenesetre jellemző Kanada magatartása, amely azt kívánja az anyaország­tól, hogy a szovjetek birodalmá­val szakítsa meg a gazdasági össze­köttetéseket, vagy azokat a legki­sebb méretekre korlátozza. És itt van a világgazdaságnak a másik sarka. Oroszország gazdasági ere­jét nem lenne helyes számításon kívül hagyni és azt hisszük, hogy a gazdasági újjáépítés nem is me­het végbe a szovjeíbirodalom be­vonása nélkül. Hiszen az angolok Is utálják az ottani rendszert, a szovjet Anglia ellen ágál,sajtója a legélesebben ír az angol kapitaliz­musról, de azért kereskedelmi ösz­­szekötletésük több, mint tűrhető, mondhatnék azt is, hogy egészen kielégítő, mert Anglia külkereske­delmének fizetési mérlegét ez az összeköttetés teszi aktívvá. Távol keleten a sárga emberek között új háború kezdődik. A nép­­szövetség kiküldött bizottsága meg­vizsgálta a kínai eseményeket és megállapította, hogy Kínának tel­jesen igaza van Japánnal szemben, Japán nemzetközi jogellenesen járt el vele szemben, irtózatos károkat okozott, oktalan vérengzéseket ren­dezett és a felelősség teljesen Ja­pánt terheli. És mi történik ezzel izemben? Japán tovább folytatja Madzsúria meghódítását, most pe­dig a kínai konfliktus ismét kiujul, mert a japán árú bojkottja,— az első háborús bonyodalom rúgója, — ismét fellángolt Kínában, ahol tojásgránátokat vagdalnak azokba a boltokba, ahol japán árúkat tar­tanak eladás céljából. Itt nem volt háború, hanem lesz még majd há­ború. Japán pedig, mint nagy ha­talom tovább is nagyképüsködik az európai kérdésekben és döntése­ket hoz szavazatával Hágában is. Európával két nagy gazdasági csoport van egymással harcban: Németország és Olaszország olda­lukon a legyőzött államokkal, a másik csoport Franciaország és szövetségesei, melyei szláv csoport­nak is nevezhetünk. Erői illetőleg úgy látszik, hogy a francia töke, amely ma verseny nélkül áll, a szláv csoport javára billenti meg a mérleget. De ne feledjük el, hogy ez a francia fölény csak látszóla­gos, mivel Amerika álláspontja is­meretlen a nemzetközi adósságok kérdésében és Hoover annyit mégis elárult, hogy Amerika is feljavítani kívánja kereskedelmi mérlegét, te­hát csak azoknak az államoknak vagy államcsoportoknak enged el valamit, mondjuk tesz engedmé­nyeket adósságaikból, amelyek tőle vásárolnak. Ez a business ősi poli­tikája. Az európai kisebb államok erővi­szonyai meglehetősen egyenlőek. Középeurópa, amely ma két tábor­ra oszlik, kevés jegeeesedési pon­tot mutat a gazdasági megegyezés­re. Ezt mesterségesen is rontják, így Csehszlovákia és Magyarország vámháborúja, Ausztria és Magyar­­ország vámháborúja, mind politi­kai tünetek, tegyük hozzá, hogy a rossz és elhibázott politika bizo­nyítékai. Ausztria helyzete tartha­tatlan. Az az egy szavazat, melyet hordszékeu vittek be a parlament­be s amellyel elfogadták a iausan­­ne-i kölcsönt, jellemzi az egész osz­trák helyzetet, amely nem életké­pes, de meghalni sem tud. Ilyen kilátások közt nyilak meg a világgazdasági konferencia. So­kat ettől se várjunk, mert hiába beszélnek gazdasági összefogásról, amíg a politikai ellentétek megol­datlanok. A realitások csak úgy ke­csegtethetnek eredménnyel, ha minden ellentét ki van küszöbölve. Ez pedig nincsen, tehát az ered­ményektől se várhatunk sokat. Az a kényelmes elmélet, hogy először gazdaságilag legyünk tisztában, az­után a politikai ellentétek maguk­tól oldódnak meg, a mesék biro­dalmába tartozik. A világgazdasági helyzet tehát eléggé kúszálinak lát­szik, hacsak felületes pillantással is futunk felette keresztül. Ide nem elég a jóakarat, ennél sokkal több szükséges: áldozat. De hát ki hozza meg az áldozatot? Senki más, mint a gazdag és szilárd közgazdaságú nemzetek. Építeni csak az tud, aki­nek van miből építenie. Komárom, — augusztus 19. Szüllő Géza, dr. lemondott az országos keresztényszocialista párt elnökségéről. Szüllő Géza dr. nemzetgyűlési kép­viselő levelet intézett Aixinger László dr-hoz, az országos keresztényszocia­lista párt országos pártigazgatójához, amelyben bejelenti, hogy tekintettel egészségi állapotára, lemond a párt országos elnöki tisztéről. Levelében hivatkozik orvosainak ama rendelke­zésére, mely szerint hosszabb időre eltiltották minden agitáciős körúttól, népgyüléseken való beszédektől, iz­galmas munkától és teljes pihenést rendeltek el. Szüllő Géza dr-nak le­mondása nemcsak az országos keresz­tényszocialista párt vezetőségében és tagjaiban kelt megdöbbentő hatást, de a| pártvezérségtő! való visszalépése az egész magyar kisebbségi frontot mélyen érinti, mert Szüllő Géza dr. a magyarságnak eddig egyik köztiszte­letnek örvendő vezére volt, aki nem­csak a belpolitikában, hanem a kül­politika frontján is derekasan állotta meg helyét. Az országos keresztény­szocialista párt vezetősége bizonyára mindent el fog követni, hogy vezérét szándékának megmászására rábírja, mert a vezéri tisztről való távozása az egész itteni kisebbségi magyar köz­életre veszteség volna. Ivánka éles kritikája a kormány ellen. Ivánka Milán, a soviniszta türelmet­lenségéről ismert képviselő, a Národny Deník hasábjain hosszú cikkben fog­lalkozik a szlovenszkói követelésekkel és azok kapcsán azokkal a hibákkal, amelyeket a centralizmus Szlovenszkó­­val szemben elkövetett. Szerinte Szlo­­venszkót jelentős államsegéllyel gyor­sított tempóban arra a bizonyos gaz­dasági és kulturális fokra kell emelni, amelyen a történelmi országrészek álla­nak. Noha ez a^ követelés egészen természetes és keresztülvitele úgy érdeke a cseheknek, mint a szlová­koknak, le kell szögezni, hogy a kor­mány ezt a követelést nem teljesiti és nemcsak hogy magára hagyja Szlo­­venszkót, hanem sokszor nem adja meg Szlovenszkónak még azt sem, ami annak adókulcs szerint járna. Ivánka szerint ebben a szlovákok is hibásak, akik nem tudják követelései­ket a kormánytól olyan energiával ki­harcolni, mint azt kellene. Itt csak az segíthet, ha a szlovák képviselők va­lamennyien százszázalékban teljesitik kötelességeiket. De a nagyobb bűn az eddigi kormányokat, azok minisz­tereit és hivatalnokait terheli. Ezeknek mindjárt az államfordulat után kellett volna már annyi állami bölcsességgel rendelkezniük, hogy megértsék, misze­rint Szlovenszkónak hosszú éveken át nem lesz elegendő kvalifikált hivatal­noka a centrumban és elegendő ta­pasztalt politikai képviselője a parla­mentben, hogy ezek segítségével ki­­küldje a kormánytól azt, ami neki törvényesen jár. A minisztereknek és a hivatalnoki karnak magától kellett volna gondoskodnia arról, hogy Szlovenszkó megkapja mindazt, ami­re szüksége van. Ezeknek az em­bereknek meg kellett volna látniok, meg kellett volna érteniük, hogy az állam egyenesen megköveteli a kultu­rális és gazdasági egyenlőséget és egységet. Hogy az egyenlőség bekö­vetkezzék, arra volna szükség, hogy néhány miniszteri tárcát, mint a föld­­mivelésiigyi, közmunkaügyi, vasutügyi, kereskedelmi és iparügyi minisztériu­mokat most egyideig szlovákokkal tölt­sék be, hogy a hivatalokban legalább egy harmad részben legyenek szlovákok képviselve. Legnagyobb jelentőséggel a közmunkaügyi és a vasutügyi mi­nisztérium lennének Szlovenszkóra nézve, mert ezek követték el a leg­nagyobb bűnöket Szlovenszkó érdekei ellen. Cikke végén Ivánka a csehszlo­vák egység mellett tör lándzsát, ame­lyet legnagyobb értéknek tart s ame­lyet a magyarokkal, németekkel szem­ben, valamint a magyarónokkal és az esztelen szlovákokkal szemben az utolsó iélekzetig védelmezni kell. Az autonómiáról azt irja, hogy ez a szó eddig csak nagy frázis, amelynek tar­talmát senki sem ismeri. Az iskolaügyi minisztérium teljesen uj iskolareformot készített. Dérer Iván dr. iskolaügyi miniszter a morva tanítók gyűlésén bejelentette az uj iskolareformot, amelyet a minisz­térium már teljesen elkészített. A reform a kulturális demokrácia eszméjén alap­szik és egységesen rendezi az iskolá­kat a csehszlovák köztársaság terüle­tén, de ennél néhány ország hagyo­mányos sajátosságait figyelembe veszi. Az iskolaigazgatást elválasztják a köz­­igazgatástól, az állami egység és a köztársaság létérdekeinek megóvásával. További elv az iskolaügyek önkor­mányzata, a polgárság és a tanítóság részvétele az iskolaigazgatásában. Az országos, járási és községi iskola­­tanácsok újjászervezéséről van szó, de­mokratikus elvek alapján, amelyek már a megyei iskolatanításokról szóló, végre nem hajtott törvényben is meg­voltak. Ebben a keretben bizonyos fokig a nemzeti kisebbségek iskola­önkormányzatát is megvalósítják. Vé­gül a tanítóság jogi helyzetét is egy­ségesen rendezik az összes iskolákban. A miniszter bejelentésében egy olyan törvényjavaslatról is szólt, amely főleg a szlovenszkói népiskolákra vonatko­zik és Szlovenszkóban is behozza a községi iskolatanácsok intézményét, ökonomizálja és egységesíti pedagógiai

Next

/
Thumbnails
Contents