Komáromi Lapok, 1932. január-június (53. évfolyam, 1-51. szám)
1932-02-13 / 12. szám
2 oldal. »KOMÁROMI LAPOK« 1882. február 18 A ia|yar nemzeti párt Homárom választóközönségéhez. */*—• 2 százalékkal emelik továbbá a söradót és ásványolaj adót szintén emelni fogják, de ezenkívül bevezetik a vagyonadót. Tervbe vette a kormány a szelvényadó bevezetését is, az adó alkalmazásánál azonban az államkölcsönöket mellőznék. A takarékossági és ellenőrző bizottság megszervezése. A takarékossági és ellenőrző bizottság a bizottság elnökének javaslata szerint tíz tagból fog állani, akik közül 5 nemzetgyűlési képviselő, 3 szenátor és 2 az államkormányzat képvi-A hét folyamán a pártok kapcsolási tevékenysége folyt le. A magyar pártok sorából az országos keresztényszocialista párt és a magyar nemzeti gárt a múltban gyökerező gyakorlatához képest most is kapcsolta lisztáit. A választási csoportba a két párt felvette a nyugdíjasok és kegydijasok választási csoportját is és Így három párt lisztái egy vágányon futnak. Nagy küzdelem folyt a zsidópárt és gazdasági párt (Fried Jenő) és a zsidó demokrata párt között (Stern Bernát) a kapcsolás tekintetében. Megegyezés azonban nem történt, mivel egyik komáromi lap, amely a demokrata zsidópárt lisztavezetője ellen hozott cikket, ezt a pártot megsértette. Így azután a zsidó párt és gazdasági párt a friss siitetü iparospárttal kapcsolt, ameiy igy megmutatta ezzel a tényével, hogy a magyarság pártjai sorában nincs mit keresnie és igy a kapitalizmus szolgálatában álló pártok megtalálták egymást. A kapcsolásokban nem vett részt a kommunista párt és a Hlinkapárt, amely, úgy látszik, a városházán nem fog járni többé a csehszlovák pártok Vidám jóéjszakát! Irta Komjáthy Aladár. . — Ki az? Te vagy Jóska? — szólt ki egy hang a sötétedő szobából, mikor megcsikordult az ajtó. — Én. Az ebédet hoztam. Az ágyban megmozdult valaki s morgás hallatszott. —Jó későn. — Nem a’ — hazudott'arcátlanul a gyerek. —1 Alig múlt egy óra. — Egy óra? — hitetlenkedett a hang. — Nem lehet az. Már jó régen volt, mikor a szomszédfalubeliek a templomból hazamentek. Megismertem a lépteiket és hallottam a beszédjüket. Legalább négy órája már annak. , A gyerek nem válaszolt s az ágyba n is megszűnt minden mozgás. Mikor a csönd már nagyon hoszszúra nyúlt, Jóska neki bátorodott. — Nem eszik? Az étel ki fog liülni. Senki sem válaszolt. Újra kezdte kissé zavartan és félénken. — Miért maradt ágyban? Beteg? — Nem jól vagyok — dűnnyögte az ágyban fekvő alak. — Nem jól? — mondta közömbösen a gyerek. — Mi baja? Nem tudom, ügy borzogat valami. meg nyom. Boszorka lesz az — kapott a szón Jóska. — Az nyomja. Az öregapád! — reccsent rá a hang. — Mit hoztál? —' Hát van egv kis leves, még bús lormával, meg kalács. No.-add ide. megpróbálok enni. selői. Ezenkívül 10 póttagja is lesz a bizottságnak. A parlamenti tagokat a képviselőház és a szenátus tagjai közül fogják megválasztani, az állami kormányzat képviselőire nézve a kormány fog javaslatot tenni. A bizottságot három évre választják és munkáját a parlament ellenőrzése mellett végzi A bizottág elnökét és annak helyettesét maga a bizottság választja, úgy hogy a bizottságot nem a miniszterelnök fogja vezetni, mint azt a kormány által tett javaslat véleményezi. járszalagján, amelyekkel homlokegyenest ellenkező politikai célok és áthidalhatlan világnézeti külőmbségek választják el. A többi párt, s a csehszlovák kisebbségek pártja, is egyedül megy és nem kapcsol. Legújabb útirajzok és utikalandak Halliburton: Üres zsebbel a világ körül. Öble: Az ismeretlen Szaharában. Johnson: A kannibálok szigetén. Johann: 40.000 kilométer Strati! Sauer: Az afgánok fogságában. Angebauer: Ovambo. O Erién: A haldokló szigetvilág. Ohle: Az idegenlégió karavánja. G Wells: A tnaláji dzsungelben. Lilias: Kalózvilág a kinai vizeken. Kötetenként fűzve 19‘89 Ke. » kötve 28 80 Kő- Kapható a SPITZER-féle könyvesboltban Komárom. Nádor-u'ca 29. A gyerek odavitte az ételt s a vak ember felkönyökölt. Most nem volt rajta a fekete szemüveg, a kiperzselt, betapadt szemek ijesztő üressége belcmeredt a leereszkedő alkonyatba. — Adj egy széket — türelmetlenkedett a vak. — Ide a kezem ügyébe és rakd rá az edényeket. Hol a leves? A gyerek a kezébe illesztette a kanalat. Lassan, immel-ámmmal enni kezdett, óvatosan tapogatva az edények között. — Nem rossz, de mit ér, ha nincs étvágy — morogta. Jóska egy ideig csak nézte, hogy eszik, felszurt egy-egy darab bust a villájára, ha nagyon hosszú ideig hiába szurkált feléje a tányéron s mikor a kalácsra került a sor, ahol már nem kellett segíteni, megkérdezte: — Bcfűtsek? — Nem fog ártani. Leguggolt a parányi vaskályha elé, papírt és gyujtóst tett belé s buzgón fújta a tüzet, hogy lángra kapjon. Mikor már jól égett, hasábfákat rakott a tűzre. — Kevés a fa — mondta hirtelen, az erőlködéstől még ki vereseden arccal. Az ágy megreccsent, amint a vak indulatosan felemelkedett. — Kevés?! Persze, mert lopjátok. — Ugyan már — mondta a gyerek őszinte csodálkozással. — Egy vaklul ki lopna? Bűn volna az. Sóhaj hallatszott s az clhanyalló test zaja. — Hát ez az, hogy vak vagyok, — morogta alig hallhatóan. Február 21-én lesz a községi képviselőválasztás, amikor Komárom választó közönségének állást kell foglalnia abban a kérdésben, hogy kikre akarja bízni az immár elviselhetetlen terhek alatt roskadozó város jövő igazgatását. Azokra-e, akik az eddigi rezsim osztélyérdekeinek egyoldalú képviseletében önző politikát űztek a város nyomasztó terheit viselő adóközönséggel szemben, vagy pedig azokra, akik a város pénzügyi kormányzatában a legszigorúbb takarékosságot, az adósságcsinálás beszüntetését és a terhek csökkentését akarják keresztülvinni. Saját magával szemben követne el megbocsáthatatlan hibát a város közönsége, ha nem ébredne annak tudatára, hogy létérdeke mit követel. Ebben a városban a lakosság valamennyi rétege egyformán küzdelmes életet él, a gazda, iparos, kereskedő, munkás, alkalmazott, hivatalnok és nyugdíjas elviselhetetlen megpróbáltatásoknak van kitéve, az adózó közönség a tönk szélére jutott s ha nem következik be változás, akkor a város gazdasági öszszeomlása fog elkerülhetetlenül bekövetkezni. Ezt pedig meg kell akadályozni! A város gazdálkodásában uj irányelveknek kell érvényesülni. Mindenekelőtt meg kell szüntetni a további kölcsönök fölvételét és csakis olyan beruházásokat szabad végrehajtani, amelyek „myleges jövedelmet hajtanak a városnak, nem pedig a pótadó emelését idézik elő. A tizennégy milliós adósság mellett a magas pótadó máris elviselhetetlen annál is inkább, mert kívüle különböző címeken több más városi járulékot és illetéket kell fizetnie a város közönségének. Tehát arra kel! törekedni, hogy olyan jövedelmi forrásokat szerezzen a város, melyek az adózók újabb megterhelése nélkül a pótadó csökkentését segítik elő. A város pénzügyi politikájának radikális megváltoztatása szükséges, nagyobb ellenőrzés és előrelátás, amelyek nélkül lehetetlen jobb helyzetet teremteni a város zilált háztartásában is. De hogy ezt elérhessük, olyan képviselőket kell beküldeni a városházára, akik független polgárok s akiket a legteljesebb önzetlenség, becsületesség, kötelességtudás és egyedül a köz érdeke vezet. Akik nem a magánérdeket akarják szolgálni, hanem a város mindenrendü és rangú lakosságának igazságos és jogos érdekeit viselik szivükön s akik nem felekezetek, nem társadalmi osztályok vagy rétegek szerint foglalnak állást a közügyekben, hanem a város közönségének súlyos helyzetén akarnak segíteni. Csakis független, minden városi érdekeltségtől mentes, szabadon és nyíltan fellépő képviselőtestületi tagokra van szükség, nem pedig olyanokra, akik valamely önérdeket szolgáló mellékgondolattal ülnek le a zöld asztalhoz. A magyar nemzeti pártnak a küszöbön álló választásra benyújtott 5-ős számú tisztáján olyan egyének szerepelnek, akiknek eddigi tisztes közéieti és érdemes társadalmi önzetlen működése a legnagyobb biztosíték arra, hogy a város minden ügyében a közérdek fogja vezetni őket s akik bátran foglalhatnak állást a város lakosságának érdekei mellett. A magyar nemzeti párt jelöltjei a következők: Fülöp Zsigmond népbanki igazgató, Komárotny Lajos gazda, Kovách Tihamér gyógyszerész, Czibor Géza kalapos, Király Károly ékszerész és arany-A pártok kapcsolásai A. magyar pártok választási csoportja: a keresztényszocialista, nemzeti párti és nyugdíjas csoport (Mtholaféle) tisztáiból áll. Az iparospárt a zsidó gazdasági párttal kapcsolt. A két zsidópárt nem kapcsol. Komárom, — február 12. A gyerek nem felelt, letovan állt és nagyon szeretett volna elmenni. Valami nyomasztó volt a kis szobában, nem tudta volna megmagyarázni, hogy mi, de fiatal és vidámságra vágyó gyereklelke visszariadt ettől a komor, szomorú embertől. — Én hát elmennék, kész vagyok — indítványozta bátortalanul Jóska. A vak újra felpattant az ágyban. Az arca riadt volt. — Nem, nem a’, maradj még egy, kicsit. A hang kérlelő, szinte félénk volt. — De nekem menni kell, — erősködött a gyerek. — Maradj, inkább adok húsz fillért. Jóska megrendült. A hatalmas őszszeg csábította. Lassan számítgatott. Ha most elmenne, igaz, még találkozna a pajtásaival s nem lenne utolsó dolog egy kicsit szaladgálni. De a kapzsiság győzött. — Aztán mért maradjak? — kérdezte vontatottan. — Csak úgy — felelte tétován a vak. — Most nem szeretnék egyedül lenni. Jóska. Hol a pénz? kezdte újra — Ej, az apád, — mordult a mérges válasz — csak nem gondolod, hogy becsaplak? Ebadta kölyke. Add ide a nadrágomat. Hosszasan kotorászott a zsebében s kihúzott egy pénzdarabot. Alaposan megforgatta a kezében, még az élét is megtapogatta. — Látod, — mondta diadalmasan. — Ez. g tiéd. De csak a végén kallod meg. Jóska mono szive megdobnám. ííette ne lese n szerette volna mindjárt megkaparítani a pénzt. Nyugtalan, gyanakodó parasztlelke féli, hogy becsapják. De már nem mert szólni, csak nagy sóhajjal leereszkedett a székre. Egy ideig mind a kelten hallgattak, mintha féltek volna egymástól. A Jóska gyerek idegei azonban nem bírták sokáig a csendet. Megreccscnl alatta a szék. A vak felriadt. — Itt vagy? — kérdezte hirtelen. — Itt — felelt a gyerek. A férfi felkönyökölt az ágyban. Világtalan szemeivel maga elé bámult. — Mondd meg nekem, milyen most az ég? — szólalt meg váratlanul. — Az ég? — hökkent meg Jóska. — Hát milyen vóna? Olyan szürke, alkonyodik. A vak. mint a kánya csapott rá. — Alkonyodik? Hiszen az előbb azt mondtad, alig múlt egy óra. Disznó vagy, hazudtál. A gyerek riadtan ült a széken, nem válaszolt. Oda a húsz fillér, gondolta elkeseredetten. De el volt szánva, hogy nem hagyja olyan könnyen magát. — Mért hoztad olyan későn az ebédet? — dörren t rá az ember. Jóska egy pillanatig tépelődött. válaszol jon-e? Hát — kezdte vontatottan, mert édesapám megverte édesanyámat, az meg sírva elszaladt, oszt csak későn jött haza. • • ; • A vak érdeklődve hallgatta. Eltűnődött. — Megverte? — mondta. — Az nem-
