Komáromi Lapok, 1932. január-június (53. évfolyam, 1-51. szám)

1932-02-03 / 9. szám

»KOMÁROMI LAPOK« 1932. február 3. •4. oldal. szeretetét. E nagy kultureseményt bizonyára nagy megértéssel fogja értékelni Ko­márom és környékének közönsége. A februnr 16-iki kulturestre még visszatérünk. Munkanélküliek tüntetése a Csallóközben. A munkanélküliek tüntetései Csalló­köz nagyobb községeiben egymást érik. Hogy a tüntetések szabályszerűen meg vannak szervezve, az mutatja, hogy nagy egyöntetüséggei mennek végbe s minden jegyzői hivatal előtt külön­leges és határozott kívánsággal állnak elő a munkanélküliek azon felül, hogy munkát és élelmiszert kérnek a ható­ságoktól. Nagymegyeren a múlt héten úgynevezett csendes tüntetés folyt le. Néhányszáz ember összeszaladt a nagy­megyeri téren s mikor a csendőrség oszlásra szólította fel őket, békésen szétszéledtek, hogy a következő tizperc­­ben más oldalról gyülekezzenek össze. Sokszor megismételték ezt, sőt azt is megkísérelték, hogy a csendőröket pro­vokálják, de a csendőrök nyugodt ma­gatartása lehetetlenné tette, hogy ösz­­szetüzésre kerüljön a sor. A tüntetők között módos gazdák is voltak, akik vetőmagot követeltek s azért állottak be a tüntetők sorába. A környéken kü­lönben számos tehetős gazda a kom­munista pártba iratkozott be félelmé­ben, minden belső meggyőződés nél­kül.— Nemesócsán négyszázhűsz em­ber jelent meg a jegyzői hivatal előtt s egyszerűen azt köve'élte, hogy en bloc szállítsák be őket a komáromi bíróság fogházába s mérjenek ki rájuk néhány hetet. Kívánságukat természetesen nem teljesítették s a tömeg minden különö­sebb incidens nélkül szétoszlott. Csak egy pipa bagót kértek és a végén rabolni akartak. Véres küzdelem az éjszakában útonálló cigányokkal. Ki akartak rabolni egy perbetei ácsmestert, aki revolverrel védekezett és a támadók közül egyet életveszélyesen talált a golyó. Komárom, — február 2. Nem mindennapi, veszedelmes és csaknem végzetes kalandja volt a na­pokban egyik éjjel Dejcső Antal per­betei ácsmesternek. Még kora hajnal volt, amit éjjelnek is lehetne tartani, amikor Dejcső An­tal ácsmester elindult Perbetérői. Pár­kányba igyekezett kocsijával, amelyen pár bútordarabot szállított Párkányban élő öccsének. Zsebében kilencezer korona volt, amely összeggel adóhátralékát és egyéb kötelezettségét akarta rendezni. Holdvilágos volt az éjszaka. Semmi veszedelemre nem gondolt az ácsmes­ter és gyanútlanul haladt kocsijával az országúton. Kürt és Kisujfalu községek között járt már kocsijával, amikor szembe jött vele több kocsi, amelyek tele voltak oláhcigányokkal. A cigányok összesúgtak és mint egy adott jelre leugráltak a kocsikról és körülfogták Dejcső kocsiját. Majd arra kényszerítették az ácsmestert, hogy álljon meg. Közben folyton egy pipa bagóért könyörögtek. Az ács egyszer csak azt vette észre, hogy a cigányok már fönn ülnek a kocsiján. Az ácsmester, hogy minél hamarább megszabaduljon a kellemetlen, tolakodó vendégektől, sietve szétosztotta közöt­tük összes dohányát, szivarját. Talán ez az előzékenysége sodorta jobban a bajba, a veszedelembe. A szivar-, dohányosztás után eszük ágában se volt a cigányoknak leszálini a kocsiról, sőt szemtelenebbek lettek és végül vakmerőek. A cigányok mintegy adott jelre meg­rohanták az ácsmestert, le akarták rán­tani a kocsiról és a nála lévő pénzt követelték. Az ácsmester egy pillánatra meg­hökkent, de aztán nem veszítette el lélekjelenlétét. Először hatalmas ökölcsapásokkal akarta magától távoltartani a rabló cigányokat. Amikor az ökölcsapások nem voltak egészen hatásosak, előkapta brovning­­ját és a cigányok közé lőtt. A revolverlövésre a cigányok meg­riadtak és ijedten ugráltak le a ko­csiról. Dejcső fölhasználta az alkalmat, a lovak közé vagdalt és vad vágtatásban menekült Kisujfalu felé. Annyit még látott, hogy a cigányok egy, az ő revolvergolyójától talált és valószínűleg súlyosan megsebesült tár­sukkal foglalkoztak. Történetesen Dejcső találkozott Kis­­ujfalun egy ott cirkáló csendőrőrjárat­tal és nyomban jelentést tett a cigá­nyok éjjeli támadásáról. A csendőrség azonnal kiszállt, a helyszínén azonban a cigányoknak már csak a hült helyét találta. Egy hatalmas vértócsa azonban azt bizonyította, hogy a meglőtt cigány súlyosan megsebesült. Sebesült társukat kocsira tették és elhajtattak előzőleg a rabló cigányok, akiknek a kézrekeritésére mindent el­követ a csendőrség. -m^rnmmmrnmimimsmmpaKseime» Az Iparoskor farsangi estélye. Komárom, február 2. A teljes siker jegyében zajlott le vasárnap, január 31-én a Komáromi Iparoskor farsangi estélye, amelyet a Kultúrpalota emeleti helyiségében ren­deztek a kör agilis tagjai. A hatalmas előadótermet zsúfolásig megtöltötte a közönség amelynek soraiban az ipa­ros társadalom szine-java megjelent ifj. Koczor Gyula járási ipartársulati elnök és Dos ztál Jakab alelnökkel az élén, akiket megjelenésük alkalmával a megjelentek elhalmozták szerencse­­kívánataikkal. A farsangi estély ügyesen összeválo­gatott műsorral volt egybekötve, amelynek nívós számai minden te­kintetben megérdemelték a legna­gyobb elismerést. A kör jól szervezett zenekara vezette be a műsort, magyar dalokból összeállított nyitányt adván elő Kaubek Károly lendületes vezeté­se mellett. A nagy tetszést kiváltó ze­nesszám után Basilides Iván szavalt Ady és Mécs költeményeiből, a tőle megszokott művészi felfogásban. A rendkívül tehetséges előadó egyik leg­kiválóbb tolmácsoló] a Ady és Mécs költészetének, amelynek szépségét és mélységét az ő tökéletes előadása tel­jes mértékben kifejezésre juttatja. A szerzett lelki gyönyörűségért szűnni nem akaró tapsok jutalmazták az elő­adót, aki ezúttal is bizonyságot tett fényes tehetségéről. Kacagtató bohózat következett ez­után, amely állandó derültségben tar­totta a közönséget. »Majd a Jegenye« címet viselte a mulatságos darab, amelyben Szadai Mariska (Erna), Kitzing Magda (Stefi), Lelkes Annus (Tusi), Drelich Rezső (Jegenye), Vá­­zsonyi István (Ferenczi) és Novák Imre (Miklós) tehetségüknek legjavát nyújtották, ügyes alakításukkal nagy sikert aratva. Pataki/ József helyi vonatkozású szellemes kupiéi szintén nagyban fo­kozták a vidám hangulatot, amely ezen az estén általában uralkodó volt. Basilides Ivánnak közkívánatra meg­ismételt szavalata alkalmul szolgált arra, hogy a közönség meleg tapsok­kal árassza el a kitűnő előadót. A műsor zárószámát a »Báróné te­kintetes asszony« című énekes víg­játék képezte, amely méltó befeje­zése volt a szép műsornak. A megkapó darabban valamennyi szereplő kiváló alakítást nyújtott s nagy hatást vál­tott ki. Elsőrendű alakítást produ­kált Kaubek Iíárolyné (Bertalanfyné) és Kaubek Károly (Kállay kapitány), de kitűnő volt Drelich Rezső (Tolda­lék) a huszárőrmester szerepében, amely kabinetalakítás volt. Pataki/ József jellegzetes kutyamosója (Buj­dosó) állandóan a derültség közép­pontjában állott, Kaubek Emil (Marci) diszkréten megszemélyesített cigány­­prímása, Vázsomji István (gróf Küsz­­tenfeld) karakterisztikus életrehívott generálisa szintén teljes elismerést aratott. Balogh Irénke epizód szere­pében és Novák Imre (Jurisich hu­­szárönkénles) ügyes alakításában na­gyon tetszett. A közönség viharos taps­sal adott kifejezést a tehetséges mű­kedvelők minden kis részletében mű­élvezetet nyújtó ügyes játékáért. A színdarabok hibátlan rendezéséért Pataky Józsefet külön dicséret illeti. A műsor után táncteremmé vará­zsolták át a nagytermet s a fiatalság kitűnő hangulatban egész reggelig ma­radt együtt. A minden izében nagy sikerrel zárult farsangi estély rendezé­sét Kaubek Frigyes, a kör fáradhat­­lan ügyvezető alelnöke irányította, aki­nek vezetése alatt Gallé Antal, Tliury Béla főrendezők, Juhász József tánc­­rendező és ötven tagú rendezői gárda gondoskodott arról, hogy az est feled­hetetlen emlékű maradjon az idei far­sang krónikájában. Mihályi Vilcsi jutalomjátéka a tragikus véget ért Teliéri Gyula árvái javára. Csütörtökön lép föl Ferike mint vendég c. darabban Aki csak egyszer is látta Mihályi Vilcsit, a Földes-féle színtársulat vér­beli művésznőjét, a közönség kedvenc komikáját játszani, az mindig derűs hangulattal gondol vissza pompás ala­kítására. A zsörtölődő anyóst, a házsártos feleséget, az idegeskedő vénkisasszonyt, a harcias nőt, a kardos menyecskét, a tűzről pattant, kikapós asszonyt, a férfi után sóvárgó, csókszomjban szenvedő nőt, a család és rokonság zsarnokát, a férfiak rémét jobban már senki sem alakíthatja, mint Mihályi Vilcsi, ez a bájos, izig-vérig művésznő, akinek minden föllépése csupa siker, csupa derű és kacagás. De nemcsak a vidám Múzsa hű megszólaltatója ő, hanem a drámákban is elsőrangú. Ennek a nagyszerű művésznőnek holnap, csütörtökön lesz a jutalomjá­téka. Bús Fekete László Ferike min-Karitáiz XI. Pius pápa elrendelte a kath. egy­ház vezetőségének, hogy a mai nehéz idők nagy nyomorának enyhítésére keressék meg híveiket, hogy irgalmasan adakozva, segítsék a nyomorgók ínsé­gét elviselhetővé tenni. A komáromi kath. egyház vezetősége átérezve ezen rendelet szükségességét, kéri híveit, hogy bármilyen csekély adománnyal járuljanak hozzá a komáromi kath. egyesületek közös munkájával megin­dított Karitász mozgalom sikeres szo­ciális működéséhez. Ezzel a felhívással adott ki a komá­romi kath. egyház vezetői: dr. Majer Imre apátplébános és dr. Alapy Gyula 19 drb. gyüjtőivet. A Szt, Erzsébet Egylet tagjai 8 kerületre osztották a várost és önfeláldozó kitartással uccá­­ról-uccára járva felkeresték a kath. híveket és meggyőzve őket a kath. Karitász felette szükséges működéséről, összeszedték a nagyon üres erszény­ből, de szerető megértő szívből adott koronákat. A mai napig a gyűjtés igen nehéz munkáját nagy kitartás és buz­galommal végezték: özv. Guoth La­­josné, Kovács Kató, özv. Patay Lász­­lóné, Rafael Vilma, Szitdri Béláné és Ipovitz Teca, Maczalik nővérek, Basi­­lidesz Barnáné, Cseh Erzsébet, Ferency Hugoné és Derzs Manci s a Prohászka Kör tagjai. Ismét érvényre jutott egy régi közmondás: „Sok kicsi sokra megy“, a koronákból százak, a százak­ból ezrek lettek. Igaz vannak nagyobb adakozók, akik közül ki kell emelnünk Majer Imre apát pléb. 25 q fa, 500 kor., Madarassy Pál nyug. megyei árvaszéki elnök 400 kor., főtiszt. Panghy Özséb bencés tanár 300 koronás ado­mányát. Össze jött a gyönyörű ered­mény 4664 kor. készpénz és februári, vendég c. kiváló darabjában fog fel­lépni. Egy kiérdemesült primadonnát fog adni az ő nagy művészetével. Sze­repe olyan, hogy nemcsak megkacagt tatja a közönséget, hanem könnyeket is csal szemükbe és nemcsak, mint komika, hanem mint jeles tragika is ragyogtatni fogja tehetségét. Mihályi Vilcsire nem kell a közön­ség figyelmét felhívni, ismerik, szere­tik őt. A csütörtöki jutalomjátékán bizonyá­ra nagyszámú közönség vesz részt annál is inkább, mert a népszerű mű­vésznő jutalomjátéka tiszta jövedelmét a tragikus véget ért Telléry Gyula hír­lapíró nyomorba jutott árváinak fogja juttatni. Aki tehát holnap, csütörtökön szín­házba megy, nemcsak a kultúrának áldoz és egy népszerű művésznőt tisz­tel meg, hanem jót is cselekszik. márciusi, áprilisi hónapokra, havonként 1208 koronát Ígértek be. A befolyt Karitász tagdijakkal közel 9 korona állt a Karitász rendelkezésére, melyből 5000 koronát most osztott ki, pénz, fa, liszt, burgonya, zsir, meleg alsó- és felsőruhákban és cipőkben. Több ebédet ad a Karitász iskolás gyermekeknek és elaggott betegeknek. A várost 8 részre osztotta a veze­tőség és a Karitász tagjai özv. Patay Lászlóné, özv. Guoth Lajosné, Székelyi nővérek, Ferency Hugóné, Basilides Barnáné, Szitári Béláné, Cseh Böske, Kiss Endréné személyesen győződtek meg, sorba látogatva a segélyre aján­lottakat. Igen nagy segítségére volt a hölgybizottságnak Horváth András, volt városi rendörtizedes, a férfi oltár egyl. agilis tagja, a szegénylátogatásnál nagy terepismeret, a szegény összehívásnál és kiosztásnál a rend fenntartással. A fát 2—2 mázsával minden egyes sze­génynek házhoz szállította. * Azt mondják, akit soha a szegények nyomora nem indított meg, menjen el csak egyszer szegényeket látogatni és meghatottan osztja meg kenyerét velük. A Karitász hölgyei szörnyű dolgokat tapasztaltak. A verkeknél voltak egy fecskefészekben, hol az anya oda volt fáért. Egy 4 és egy 5 éves fiúcska meg volt kötve az ágyhoz 2 méteres kötéllel úgy, hogy el ne érjenek a szoba másik felében kosarakba ülte­tett egy 8 és egy 10 éves angolkoros gyermekhez, kik sem mozdulni, sem beszélni, sem enni nem tudtak. A megjött anya elmondotta, hogy kény­telen megkötni a két ép gyermeket, mert azok agyonkinozzák a nyomoré­kokat. Voltak kint Partoson, találtak egy 8 tagú családot egy odúban, mely­nek sem ablaka, sem kéménye nem volt. Egy családnál bab főtt a tűzhelyen

Next

/
Thumbnails
Contents