Komáromi Lapok, 1932. január-június (53. évfolyam, 1-51. szám)

1932-02-03 / 9. szám

2 oldal.

1932. február 3.

»KOMÁROMI LAPOK«

ről szóló törvényjavaslat ügyében. A bizottság nem volt teljes, mert a cseh nemzeti szocialista párt és a német agrárius párt képviselője nem volt jelen az ülésen. Czech népjóléti miniszter, aki az ülést vezette, hangsúlyozta, hogy a bizottságnak egyszer már érdemlegesen kell foglalkoznia ezzel a törvényjavaslattal. Voltak felszólalók, akik szintén amellett foglaltak állást, hogy szükségtelen az általános vita és elhatározták, hogy a nagy anyagot, amely tizenhárom részből áll, néhány csoportra osztják és mináen egyes csoportot külön-kiilön tárgyalnak le a koalíciós pártok klubjai, hogy a nyolcas bizottság tagjai már határozott instrukciókkal jöhessenek össze. A népjóléti miniszter beleegyezett abba, hogy a minisztérium által kidolgozott törvénytervezetet a nyilvánosság elé tárhassák. A bizottság legközelebbi ülését február 11-én tartja.

Legújabb divatú francia ruhák, női kabátok stb. —

I. rendű kidolgozások — legolcsóbban készülnek: „MAYER“ angol és francia női divatszalonjában Szt. András-u. 8 sz. 30 Tanulóleány felvétetik.

A Komáromi Lapok válasza

Ipovitz József, Dosztál Gyula ás Scheiner Dezső uraknak

Komárom, — február 2.

A fent nevezett urak a Délszlovenszkói Újság szombati számában a Komáromi Lapok részére „választ“ fogalmaztak meg és úgy érezzük mi, akik nem személyek, hanem az iparospártnak a magyar egységet megbontó törekvései ellen vettük fel a küzdelmet, hogy ezekre a sorokra le kell rögzíteni álláspontunkat az eszmék tisztázása érdekében. Tehát vizsgáljuk meg az iparospárti triász nyilatkozatának a lényeges részeit, helytállók-e érveik, vagy sem.

Igazat kell adnunk annak az iparosnak, aki azt irta, hogy az iparos dolgozzék, de ne politizáljon, de tegyük hozzá, ne politizáljon az ipartestületben. Az iparosok érdekeik védelmét biztosították úgy a városházán, mint a járási képviselőtestületben és az országos igazgatásban is akadtak szószólóik. Az iparos, aki politikai pártokban elhelyezkedett, itt teljesen kiélheti politikai tevékenységét, a pártot irányíthatja, programját módosíthatja és mindent elkövethet abban az irányban, hogy a pártok az iparosok;érdekeit felkarolják. Vagy erre csak az iparospártnak van kiváltott privilégiuma? Tisztelt cikkíró urak, hát nem ültek Komárom város képviselőtestületében iparosok eddig is és nem dolgoztak ezek az iparosérdekekért? Megnevezzük talán, hogy kik voltak ezek az iparosok, akik dolgoztak is és eredményeket is értek el ? Hiszen ezt önök is épen olyan jól tudják, mint mi, akik csak egyet nem tudunk: minek kell Komáromban iparospárt ?

Felhozunk egy példát, a kórházi építkezést, ahol Dosztál Gyula ur kapta meg az épületlakatos munkát és aláirt egy reá nézve felette hátrányos szerződést. Ki volt az, aki ezt a hátrányos szerződést meg tudta a vállalkozó ur előnyére változtatni, aki kilincselt a városbiró, számvevőség, jogtanácsos stb. irodáiban, mig azt sikerült előnyösen megváltoztatni. Ennek a tanácstagnak a nevét mindenki tudja, de talán Dosztál ur sem oly feledékeny, hogy elfelejtette volna. És nem is iparospárti. Ami azt illeti, hogy az iparosság érdekeit az állammal, társadalommal és a város vezetőségével, helyesebben és szabatosabban a városi képviselőtestület többségével szemben képviselték-e az iparosság érdekeit, ezeket csak a rosszindulat tagadhatja meg. Gondoskodnak-e a pártok vezérei, hogy az iparosnak legyen meg a munkalehetősége és ne sújtsák olyan adóterhekkel, amelyeket nem bir el, akad-e párt, mely közben jár az' iparosság érdekében, erre mind igennel kell felelnünk és ezt nem példákkal, hanem példatárral is igazolhatjuk.

Vájjon az iparospárt szavaira behódolna-e a baloldali és a csehszlovák pártokból álló többség és trombitáik hangjára ieomlanának-e Jerikó falai, — ebben nagyon kételkedünk. Az iparospárt, úgy látszik, nem tudja, hogy a 12 és 24 közt igen nagy a külömbség és mégis a 12 munkája elkönyvelheti az iparosság javára elért eredményeket is, nem is egyet. Önök erre nemmel válaszolnak. Mi erre az uszoda ügyet idézzük, a Skoda-Ipovitz ütközetet, ahol nem a mi iparosaink álltak a cseh kapitalizmus oldalára.

Ha a kisipar szerepét nézzük az itt a közelmúltban lefolyt állami és egyéb közmunkák körül, megállapíthatjuk, hogy Ipovitz gépgyáios (és nem lakatosmester) készítette a kikötő vaskerítését a Baross uccától a vizi kapuig, a kikötő-raktárak vasmunkáit, a villamosmű vasablakainak átalakítási munkáit, tehát mind épületlakatos munkát, amit elvégeztek volna tanult kisiparosmesterek is, akik nem tudnak gépeket építeni. Nem sokaljuk azt a munkát, bár tízszer annyit kapott volna az Ipovitz gépgyár, mely mellékesen a szakmájába vágó kikötői darugépek javítását, a városi vízmű és a gázművek motorjainak javítását is elvégezte. De Ipovitz gépgyáros űr elvégezte a másfélkilóméter hosszú kikötői vasrács mázolómunkáját is, igaz, hogy nem szakmunkásokkal, ebben a mázoló szakmának támasztott versenyt.

Dosztál Gyula úr is részesedett közmunkákban, amikor a kikötő vaskerítését készítette a pozsonyi kaputól a Baross uccáig, a kikötői iroda és fürdő vasmunkáit, a dohánybeváltó üvegtetője átalakítását stb. készítette el, amelyet a kisiparosok is készséggel elvégeztek volna. Ne prédikáljon böjtről az, aki jól van lakva és vízről az, aki bort iszik. Mi egyformán örülünk annak, ha komáromi iparos dolgozik, de természetesen szociális érzésünk azok felé fordul, akik munka nélkül maradnak, bár szívesen dolgoznának.

Azt a gyanúsítást, hogy a mi politikai pártjainkat a vezérférfiainak anyagi érdekei foglalták le, vissza kell utasítanunk azzal együtt, hogy a „komáromi iparosra nem maradt idő“. Ez közönséges valótlanság,amelyet senkisem hisz el a nyilatkozó uraknak. Ami azt illeti, hogy a komáromi iparosság azt kívánja, hogy a hídon keresztül könnyítsék meg a forgalmat, ezt elhisszük, ezt Scheiner Dezső ur különösen megerősítheti.

Több téves fogalomzavar van a nyilatkozatban. A Komáromi Lapok soha sem mondta és irta, hogy az iparos bizza érdekképviseletét másra és ne iparosra. Ez csak az iparospárti bibliában áll, amely nem tiltja a választók megtévesztését és olyan ígéretek tételét, amit beváltani sohasem tudott volna az iparospárt. Az iparosság a magyarság pártjaiban és az országos iparosszövetségben eléggé meg van szervezve és nincs szüksége prágai iparospárti maszlagra, további forgalmi adóemelésekre. Az iparospárt mögött mi nem piszkos inditóokokat kerestünk, ezt nem is tehettük, mert erre bizonyítékok nem állanak rendelkezésünkre, de igenis a pártbontást olyan politikai befolyásoknak tulajdonítjuk ma is, amelyek illetéktelenek és végcéljuk a magyar nemzeti kisebbség gyöngitése. Ha a nyilatkozó urak ezt nem ismerték fel, akkor meg kell állapítanunk, hogy politikai judiciumuk gyenge fokon áll. Ha tehát azt állítják, hogy a magyar egységet megbontani nem akarják, akkor ez közönséges porhintés a közönség szemébe, ügy szolgálnák a magyarság érdekeit, a cseh iparospártban, amely ikertestvérük, mint az agrárpártba betoborzott elsodort magyarok, akiket egy hold bérlettel szédítenek el és ezért aláíratják velük a szlovák iskolát kérő íveket a falvakon.

A Komáromi Lapok, amely mindenkor a magyar kisebbség egyetemes boldogulása érdekében küzdött földmives, iparos, kereskedő, nyugdíjas, intellektüell közt soha különbséget nem téve, a jövőben is ott áll ezen a küzdelmi fronton. Munkáját nem fogja befolyásolni efemer kis pártok múlandó munkája és a magyarság sorait megbontani kívánkozó kísérlete, amely nem indult meg tiz év előtt és tiz év után sem, nem ütközött ki két ipartestületi választás előtt, de most — pontosan a községi képviseletiválasztások előtt — lett olyan sürgős. Az urak számára egyetlen mentség az lehet, hogy veszedelmes sugalmazóra hallgattak s nem tudták, mit cselekesznek. Amit tesznek, az a magyar kisebbségi élet erőinek szétbontása és meggyöngitése. Mi nem rágalmazunk és nem fenyegetünk, de nemzeti életünk kemény parancsát megtartjuk és e küzdelmi fronton megszámláljuk azokat, kik állanak oda és kik maradnak el onnan.

A komáromi járás iparosságának nagy többsége mellettünk áll. Minden leirott sorunkat igazolta ez az állásfoglalás és fényes cáfolatot szolgáltatott Ipovitz, Dosztál és Scheiner uraknak, akik ha komolyan veszik, amit Írtak, mégis együtt harcolnak mindazokkal, akik a komáromi iparosok megélhetése, kenyere és jobb jövőjéért harcoltak eddig. A háború végétért, következik a kötelességek teljesítésének ideje. Figyelve várjuk a jövő eseményeit és őrhelyünkről, ahova a magyarság állított, vigyázunk és virrasztunk, ellenség vagy jóbaráttal van-e dolgunk.

Változás a komáromi államügyészség vezetésében.

A komáromi államügyészségnek 10 éven át volt vezetőjét, Moesz Géza prokurátort saját kérelmére január hó 31 -ével nyugdíjazták.

Nyugdíjaztatása alkalmával Meissner dr. igazságügyi miniszter és a pozsonyi főállamügyészség külön-külön leiratban fejezte ki elismerését és köszönetét Moesz Géza prokurátornak értékes és lankadhatatlan ügybuzgósággal kifejtett hivatali működéséért.

Moesz Géza vezető ügyész a komáromi államügyészség élén a büntető jogszolgáltatásnak bár szigorú, de egyben humánus képviselője volt, aki a pártpolitikán fölülemelkedvén, a törvény, a jog és igazság alapján sikerrel töltötte be a közvádlói tisztet és előkelő reprezentatív állását is. Jogi tudásával és higgadtságával párosult előzékenységével, igazi úri mivoltával, megnyerő modorával úgy a jogászvilág, mint a társadalom szélesebb rétegeiben is osztatlan tiszteletet, rokonszenvet vivott ki magának és éppen ezért nemcsak Komárom polgársága, hanem a komáromi államügyészség területéhez tartozó több járásbíróság jogkereső közönsége is őszinte és mély sajnálattal értesült távozásáról azzal a kívánsággal, hogy a jól megérdemelt nyugalom éveit egészségben élvezhesse az emberi kor végső határáig.

Itt említjük meg, hogy Moesz Géza prokurátor volt a kezdeményezője és ügyvezetője a szép eredményekkel működő humánus intézménynek, a komáromi rabsegélyző egyesületnek.

Amikor köztudomásra jutott, hogy Moesz Géza prokurátor saját kérelmére nyugalomba vonul, nagyszámú tisztelői, barátai, az ügyészségi, a bírói és ügyvédi kar bucsuünneplést akart rendezni tiszteletére, de Moesz Géza vezető államügyész ismert szerénységével kitért minden ünneplés elől.

Moesz Géza prokurátor nyugdíjazása folytán megüresedett komáromi államügyészség vezetését Stelcer Viktor trencséni államügyész vette át, aki a napokban fogadta a komáromi magyar sajtó felelős szerkesztőit, Gaal Gyula dr.-t, Baranyay József dr.-t és Környei- Eleket.

Stelcer Viktor államügyész ez alkalommal a sajtó képviselői előtt tett kijelentése szerint ő szlovák nemzetiségű, de a legjobb akarattal fog igyekezni azon, hogy megtalálja a nemzetiségi békét biztositó aranykőzéputat.

— Rendkívüli olcsó leltári árusítás, kötött, divatáru, fehérnemű és gyermekkocsikban Elbertnél.

Nagy érdeklődés mellett tartotta pártszervezeti ülését a komáromi Magyar Nemzeti Párt.

Komárom, — február 2.

Sikerült pártülést tartott január 30-án este a Magyar Nemzeti Párt komáromi szervezete, amely a küszöbön álló községi képviselőtestület választást előkészítő munkálatokat nagy lelkesedéssel végzi. A pártgyülésen a szervezet tagjai a Deák uccai tágas párthelyiséget zsúfolásig megtöltötték s megjelentek azon Richter János, Fiissy Kálmán szenátorok, ifj Koczor Gyula kerületi ügyvezető elnök is.

Az ülést Páti Nagy Sándor, a szer^ < ezet elnöke nyitotta: meg meleg üdvözlő szavakkal, majd Richter János szenátor tartott mély hatású beszédet a magyarság pártjai összetartásának szükségességéről. Sajnálattal állapította meg, hogy a magyarság soraiban akadnak egyesek, akik minden választási alkalmat felhasználnak arra. hogy pártütők legyenek és a külön pártok alakításával megbontsák a magyarság sorait. Óva intette a párt híveit attól, hogy az ilyen eltévelyedett embereknek felüljenek és felkérte őket arra, hogy az elkövetkező községi választáson a magyar nemzeti párt listáját vi_