Komáromi Lapok, 1932. január-június (53. évfolyam, 1-51. szám)

1932-01-30 / 8. szám

1932. január 30. »KOMÁROMI LAPOK« 5. o dal. nagy hazafit adott Erdély a magyar­ságnak. És most legújabban is nagyot tettek az erdélyiek. A háború előtt a magyar irodalmi életet majdnem kizárólag Bu­dapest jelentette. A békekötésekkel azonban egyszerre lezáródtak a so­rompók a régi főváros felé, a folyóira­tok, könyvek nem jöhettek át a hatá­rokon, elszakadtak a budapesti irodalmi élettől és Erdélyben, a Vajdaságban és Szlovenszkón is hirtelen némaság lett Pedig a némaság a halál. Erdély fiai megtörték ezt a némaságot. Lealázkod­­tak a földhöz, meghallgatták, mit do­bog az édes anyaföld szive és éne­kelni kezdtek. Évek alatt egy gazdag, izmos, szépséges erdélyi irodalom fej­lődött, a Szépmíves Céhben és a Heli­konban szervezkedett és csakhamar sok kimagasló irodalmi művel és több igazán nagy íróval ajándékozta meg az egyetemes magyar irodalmat. Né­hány nagy nevet sorolok fel csupán: Áprily Lajos, Bánffy Miklós, Bárd Oszkár, Berde Mária, Gulácsy Irén, Gyallay Domokos, Hunyadi Sándor, Makkay Sándor, Nyirő József, Remé­­nyik Sándor, Szabó Mária, Szombati Szabó István, Tabéry Géza, Tamásy Áron. Ennek a kitűnő gárdának a képvi­selői most február hónapban szloven­­szkói körútra indulnak. Lelkiségük ér­tékeit fogják bemutatni több városban, eljönnek vér- és sorstestvéreikhez test­véri kézszoritásra, lélekölelkezésre, hogy Reményik szavai szerint „lelket, szere­­tetet, szépséget, szomorúságot és egy kevés uj erőt visznek mindenüvé, hol magyarok élnek“. A felolvasó körutat Schubert Tódor lévai bankigazgató, a nagy irodalom­barát és Darkó István, a kiváló iró és szerkesztő rendezik és ők hozzák az erdélyi irodalom reprezentánsait febr. 16-án Komáromba is. A bizonyára felejthetetlen emlékű est műsora a következő lesz: (gr.) Bánffy Miklós: Üdvözlő beszéd, (br.) Kemény János Mi a Helikon (az erdélyi irók szövetsége) és mitakar? Tamási Áron: Novella. Reményik Sándor: Versek. Kós Károly: Van-e erdélyi kultúra és mi a lényege? Kááár Imre: Vers és novella. Mind kiváló nevek. (Gr.) Bánffy Mik­lós volt magyar külügyminiszter, a budapesti Opera és Nemzeti Színház egykori intendánsa, A Nagyur, Az erő­sebb, Maskara, Martinovics cimü drá­mák, a Farkasok, Reggeltől estig c. regények írója (br.) Kemény Jánossal együtt az erdélyi irodalom nagyszerű szervezője és irányítója. Reményik Sán­dor, a Pásztortűz volt szerkesztője, egyike legnagyobb költőinknek. Köl­tészete csupa mélység, csupa lelki probléma. „Az építész fia“ c. versében így jellemzi költészetét: ... én is csak építettem egy-egy sor vastraverzet róttam át a versépületen — és megvetettem a fölösleges ornamentikát. Való igaz: mindig volt alapom, a mélybe ástam szigorú falat, úgy hágtam emeletről-emeletre s szerettem a nagy, nemes vonalat. Való igaz: mindig volt teteje költeményeimnek — s néha tornya is, s nem játékból, de azért építettem, hogy lelkek lakhassanak abban is. Nyolc verseskötete jelent meg. Kós Károly kiváló építész, az erdélyi Szép­­míves céh igazgatója és igen sokol­dalú művészi tevékenységet fejt ki. Tamási Áron a magyar irodalom ifjú büszkesége, a székely nyelv és népié­lek művészi kifejezője a szépséges Szüzmáriás királyfi és több regény szerzője. Kádár Imre színházi rendező és lapszerkesztő, földink, Komáromban született, együtt jártunk a bencés gim­náziumba, több művével (Bujdosó ének, A fekete bárány, Nászrepülés) nagy irodalmi megbecsülést vívott ki magá­nak. Az erdélyi irók tehát eljönnek Ko­máromba is. Ez a kitüntetés szól Jó­kai városának (nekünk már ez a nemesi levelünk), de szól a mai Komárom kultúrájának is. Városunkban tíznél több lap jelenik meg, ezaSz. M. K. E. székhelye. A bizalomnak meg kell fe­lelnünk. A Jókai Egyesület bizik az ő — Saját tudósítónktól. — Egy nyomorgó asztalos Iparos magának mun­kai, nevelt gyermekei nek ruhát, cipőt, élel­met kér. Sokan azt hiszik, hogy a szerkesztő­ségi iroda a legvidámabb hivatal, ahol csak báli tudósítókat, meg rózsaszínű eljegyzési, házassági híreket Írnak. Nagy tévedés. Nagyon sok szomorú, könnyes jelenetnek a tanúja a szer­kesztő szobája. Amikor tél közeledtével föllép a szük­ség és az egész tél alatt először a szerkesztőkhöz kopog be a nyomor, nemcsak személyesen, hanem a jóté­konyintézmények utján is, amelyek felhívásokat, propagandát kérnek a jó­tékonysági akciók résére. Aztán jön a megdöbbentő nyomor a maga rideg, sivár valóságában jönnek, maguk a szegények, a nyomorgók. A napokban egy szegény, munka­­nélküli komáromi asztalos kopogott be hozzánk. Elmondotta, hogy a leg­nagyobb nyomor ütőit tanyát náluk, amelyet szó nélkül elviselne ő, de a nélkülöző család között van két kis­korú nevelt gyermeke is, akiket addig, amig keresete volt, tudott ruházni, de most nincs munka, nincs miből ruhát, ciböt venni a két kis árvának, az élel­mezés is kevés, mert a népkonyhában nem kaphat az egész család ebédet. Nemes szivek! Mozduljatok meg! A nevelő apának adjatok asztalos mun­kát, a két kis gyereknek ruhát, cipőt és élelmet. A nevelő apának a cime: Spacsek Mihály Komárom, Megyercsi-u. 4L * Az egyik országból a másikba vándorló 5 gye­rekes család Komárom­ban nyomorog. Többször irtunk lapunkban egy szerencsétlen erdész családról, amely az illetőség, az állampolgárság kere­sése közben gyalogszerrel egyik or­szágból a másikba vándorol. Az apán, anyán kívül 5 apró gyerekből áll a nyomorgó család. A legkisebbik gye­rek még szopós. Az egyik gyerek sú­lyos beteg. Az illetőség kálváriáját járó család most Komáromban nyomorog. A Vágduna-sor 34. sz. alatt laknak, ahol egy emberbarát háztulajdonos egy szobát adott nekik ingyen. A szo­bában azonban már nem került bútor, szalmán hál az egész család. Aki teheti, élelemmel, ruhával, fűtő­anyaggal lássa el e szerencsétlen csa­ládot A komáromi tejkereskedők na­gyon jó dolgot cselekednének, ha tejjel ellátnák az öt apró gyermekből álló családot. A nemes emberek segítsék őket. Talán a közelebbi családok egy­­egy családtagnak adhatnának ingyen ebédet. 11 tagból álló család kér segítséget A napokban egy felnőtt leány jött a szerkesztőségünkbe. Elmondotta, hogy az apán, anyán kívül 9 gyermekből, tehát összesen 11 tagból áll a család, amelynek egy tagja se keres. A nép konyhán csak két személyre kapnak ebédet, ami 11 embernek nem elég. Cimük: Nagy Sándor, Werk VI. * A jószivü emberek adományait kér­jük egyenesen a nyomorgó családok­lelkes közönségében. Azok a falak, me­lyek annyi ünnepi forró estének voltak tanúi, most is egy áhítattal ünneplő lelkes, nagy közönséget fognak látni. A Jókai Egyesület elnöksége különben mindent megtesz az est sikere érde­kében. Fel fogja venni a kapcsolato­kat az összes társegyesületekkel, hogy egész Komárom közönsége hódolhas­son február 16-án Erdély géniuszának. Dr. Hajdú Lukács. milimilllllllillllllill IMMMBHMBMM—Mumwnmwmwn—MBWfr Komárom, — január 29. nak eljuttatni. így sokkal gyorsabban a rendeltetési helyére jut az adomány, mint a mi közvetítésünkkel, habár pénzadományokat mi is szívesen köz­vetítünk a nyomorgóknak. Régi köz­mondás, hogy kétszer ad, aki gyorsan ad. A közvetlenül a nyomorgókhoz juttatott adakozásnak az az előnye is megvan, hogy az adakozó személyesen győződhetik meg a nyomor nagyságá­ról és arról, hogy mire van első sorban szükség a nyomorgó családoknál. * Fagyoskodom és éhezem. Kolozsnémáról kaptunk egy kétségbe­esett hangú levelet. Egy öreg, nyo­morgó asszony irta: özv. Kissné, szül. Sáray Janka, akinek fivére Kolozsné­­mán volt tanító. Az öregebb tanítók még emlékeznek a népszerű néhai ta­nítóra. Sárai Janka azt Írja, hogy már nem bírja tovább a fagyoskodást és a koplalást, se fája, se élelme nincsen. Járni már nem tud az öregségtől, lábai is dagadtak. A nemes emberbarátok a fenti címre küldjenek a szerencsétlen, valamikor jobb napokat látott öreg, beteg öz­vegyasszonynak. Szabadoktatási elő­adás a Jókai Egyesületben A Komáromi Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület vasárnap 6 órakor a Kultúrpalota nagytermében szabad­oktatási előadást rendezett, amelyen igen nagy számú érdeklődő közön­ség jelent meg. Az előadást Kocsis Károly főgimnáziumi tanár tar­totta, aki „A régi görögök művészete“ címen ismertette a hellén kultúra magas fokáról tanúskodó építészeti és szob­rászművészeti emlékeket. A kiváló elő­adó tudományos felkészültséggel tárta fel a görög művészet különböző fejlő­dési időszakainak kiásott remekeit, kezdve a Kr. e. VIII. századtól egészen a II. századig és művészettörténeti elő­adását sikerült vetített képekkel illusz­trálta, teljes mértékben lebilincselve a hallgatóságot érdekes és magas szín­vonalú magyarázataival. Megkapóan tárta fel az athéni Akropolisz gyönyörű építészeti maradványait, köztük a ha­talmas Parthenont és a fellegvárban épített templomok építészeti szépségeit, az azokon elhelyezett szoborműveket, a Propylaionokat, Athéné Promachos nagy, kincset képviselt szobrát, a dóri, korinthusi és ioni oszlopépitészet klasz­­szikus példányait. Majd a görög szob­rászat megmaradt emlékeit ismertette és a vetítő vásznon a közönség előtt megjelentek Phidiasznak, Mironnak, Praxitelesznek, Lysipposznak és más halhatatlan művésznek alkotásai, ame­lyek egy magasfoku kultúrával rendel­kező művelt nép nagyságáról tanús­kodtak. Többek között láthatók voltak Phidiasznak a Parthenont díszítő szob­rai, Mironnak Diszkoszdobó szobra, a teneai Apollon szobor, Praxiteles Dio­­nysoszt tartó Hermész szobra, a hires Laokoon szoborcsoportozat stb. A mindvégig lebilincselő, nagy elisme­rést kiváltó előadás előtt a fő­gimnázium Czuczor György Önképző­körének kitűnő szalonzenekara Schlaf-Emberek segítsetek! A nyomor segélykiáltása. A nemes szivek mozduljanak meg. Könnyes kérelmek a nyomortanyákról. fér László főg. VIII. o. tanuló vezetése mellett Waldteufelnek „Korcsolyázók“ c. keringőjét és Lehárnak a „Cigány­szerelem“ c. operettejének magyar in­dulóját játszotta el nagy precizitással. Majd a főgimn. I. éves tanulóinak sza­valókórusa lépett föl, amely a Kömí­­ves Kelemen c. népballadát adta elő meglepő egyöntetűséggel. A magánsza­­valók és a kórus igen szépen töltötték be feladatukat s úgy Pethő Irén (Kő­­mives Kelemenné), mint Schvarcer Ká­roly (Kőmives Kelemen), Dosztál Dezső (Kőmives fia) ügyesen illeszkedtek bele az előadásba. Neuhauser Endre bátor és szép hangsúlyozással vezetett sza­valata teljes dicséretet érdemelt. A zugó tapssal fogadott szavalókórus általában véve sikerült volt s igaz elismeréssel kell érte adóznunk Borka Géza dr. főg. tanárnak, a Jókai Egyesület iro­dalmi szakosztálya elnökének, aki nagy hozzáértéssel és igen nagy türeleméi tanította be a tanulókat a szavalatra. Ford pénzellenes, optimista nyilatkozata. A Neue Freie Presse vasárnapi szá­ma Tibor P. Ernő mérnök tollából in­terjú jelent meg Henry Forddal. Az újságíró Deaborn-ban, a „Ford Művek“ központjában lepte meg az autókirályt, aki sokszor hetekig nem látható a gyá­rában. A felvetett kérdés az volt, mit szól Ford az Egyesült-Államok gazda­sági depressziójához. — Szerintem — válaszolta Ford — ez az úgynevezett gazdasági válság a gyógyulás kora. Kevesebb bajt okoz, mintha a látszólagos jólét folytatódott volna. Tagadom, hogy a konjunktúra jótékony lett volna. Ellenkezőleg, az üzletnek és az erkölcsnek nagyon so­kat ártott. Ennek a depressziónak vége lesz, mihelyt az emberek visszanyerik ön­bizalmukat és megtanulják, hogy az élet értelme maga az élet és nem a pénz. — Mi lesz a válság hatása a ter­melésre? — kérdezte az ujságiró. Úgy gondolom, hogy a mai tapasz­talatok növelni fogják a termelést. Hi­szen a mi, minden tekintetben nagy produkciónk távol van attól, hogy az igazi szükségletet fedezze. Azt hiszem, hogy a gazdasági felépítés jótékony megváltozása, a javak kicserélődését fogja szolgálni Néhány közgazdasági tévedés kikapcsolása és az elavult fi­nanciális módszerek megszüntetése föl­tétlenül normális üzletmenetet idéz elő. Általában a termelés csökkentése ellen vagyok. A legnagyobb vétek a fix árak vagy egyéb mesterséges gazdasági üzelmek mellett a termelést csökken­teni. Tisztában vagyok azzal, hogy a túlprodukció bizonyos kényelmetlensé­geket okoz, de meggyőződésem, hogy az aránytalanság hamarosan ki fog egyenlítődni. A túlprodukció nyomása alatt új elhelyezési piacokat fogunk ta­lálni, amelyek újabb eladási lehetősé­geket és még nagyobb produkciókat jelentenek. — Mi a véleménye a munkabérek kérdéséről? — Az ipar kizárólag úgy tud fejlődni, ha a munkásait támogatja. A munká­sok viszont csak úgy tudják az ipart támogatni, ha megfelelő fizetést kap­nak. A munkabérek vásárlóképességük alapja. A bérek leszállítása mindenkép­pen árt az üzletnek. Természetesen meg kell szolgálni a béreket, magasabb di­jakat csak magasabb és jobb terme­lés mellett lehet fizetni. — Mi a véleménye az automobil jö­vőjéről ? — Az autó a szállításnak biztos és uralkodó tényezője, ügy hiszem, a többi országok is nemsokára addig jutnak, hogy szükségletüket ezen a té­ren saját termelésükkel fedezhetik. Utolsó üzletévünket semmi esetre sem nevezhetem sikertelennek. Statisztikánk szerint az első tíz hónapban, január elsejétől november 1-ig 622.594 sze­mély és teherautót adtunk el, jóval többet, mint bármelyik gyár a világon. Ebben az évben a hazai és külföldi gyáraink fejlesztésére 60 millió dollárt fogunk költeni. Angliai gyárunk évente már 200.000 kocsit tud készíteni és 15.000 munkást foglalkoztat.

Next

/
Thumbnails
Contents