Komáromi Lapok, 1932. január-június (53. évfolyam, 1-51. szám)

1932-01-30 / 8. szám

Február 21-én választ Komárom. Megjelentek a választásra szóló hirdetmények. Február 7-éig kell a jelölőlisztákat beterjesztem. 2. oldal. ____________________________________»KOMÁROMI Komárom, január 29. A mai nap folyamán megjelent a hirdetési táblákon a járási főnök főnök aláírásával kibocsátott hivata­los hirdetmény, melyben a város vá­lasztóközönségét értesítik, hogy a városi községi képviselőtestületi választást február 21 -éré tűzte ki a járási hivatal. A hirdetmény a törvényben előírt választási eljárást előkészítő intézke­déseket tartalmazza és elrendeli, hogy a választásban résztvevő pártok és csoportok a törvény szerinti ajánlá­sokkal ellátott választási listákat február hó 7-ik napján, déli 12 óráig kötelesek beadni. A választás kiírása folytán most már megindult a munka a pártokban. SZOCIÁLIS ÜGYEK. Komárom lakosságának megváltozott összetétele következtében a munkásság kérdése szinte állandóan napirenden van. Az itteni ösztövér munkaalkalmakra rengeteg munkakináló özönlik be és ez az urbanizálódás egyre tart. Ennek következménye a krónikus munkanél­küliség. Már a múlt év első hónapjai­ban, február derekán sok munkásnőt bocsátottak el a dohánybeváltó raktá­raiból. A munkanélküli tömegek mun­kát sürgettek és az állami közmunkák csak nagynehezen akartak megindulni. A népjóléti minisztérium a komáromi járásnak 175.000 K élelmezési segélyt utalt ki és ebből Komáromban 32.000 K értékű élelmiszer utalványt kaptak a munkanélküliek. E szociális bajokat A vidéki úriember. Irta Sásdi Sándor. I. Valaki kinyitotta a szakasz ajtaját. Hideg levegő tódult befelé. Edit idege­sen kapta fel fejét a könyvből. Magas, széles vállú, barna vászonnal behú­zott bőröndöt és tigrisprémet utánozó pokrócot dobott föl a hálóba. Levetette kesztyűjét, kabátját és a szemközti ülésre telepedett. Kotorászni kezdeti a zsebében. A bal szivarzsebben meg­megtalálta vonatjegyét — kétségkívül azt kereste, — aztán ránézett utitárs­­nőjére. Ekkorra Edit már ismét a könyv fölé hajolt. Érezte magán a férfi tekintetét. Nem tudott olvasni. Megállapította, hogy csinos ember az utitárs. Dús, barna haját bizonyosan sokáig kell kefélnie, hogy megmaradjon a választékban. A bajusza is barna. Az arca simára bo­rotvált. A szeme ... Pillanatra fel kel­lett néznie. Nem tévedett: a szeme csakugyan kék. De nem lágyan, viz­enyősen kék, mint a szőke férfiaké. Talán azt lehetne mondani, hogy szik­rázó, gyújtó kék szem ez. A szája pedig... Edit arcát vérhullám borította be. Nem, igazán nem illik ilyesmire gon­dolni. Saját maga előtt is szégyenli, viszont nem tagadhatja le, hogy ebben a percben az jutott eszébe: jó volna száján érezni a szembenülő férfi száját. Nagyon szégyenli ezt a gondolatát. Elfordítja fejét és kinéz az ablakon. Mit érdekelheti őt az, hogy ki ül vele szemben? Neki igazán mindegy. Le­vegő. Senki. De amíg a kalauz a férfi jegyét lyukasztja, lopva, sunyin ráveti mégis a szemét. Földbirtokos lehet. Ö leg­alább annak képzeli. Maga előtt látja, amint a kis bricskán ül és szorosan tartja kezében a gyeplőt. Bizonyosan amelyek a jelölő listákat összeállítot­ták, úgy hogy most már az aláírások folynak. A magyar polgárságot ma­gukba foglaló szövetkezett pártok nagy lelkesedéssel mennek a választásba és bizton remélik, hogy a gerinces polgárság a megbontási kísérletek da­cára is tömör egységben sorakozik föl a keresztényszocialista és magyar nemzeti párt zászlai alá. Saját jól felfogott érdeke is ezt köve­teli, amely a város súlyos helyzetével elválaszthatatlan kapcsolatban van s éppen ezért nem lehet közömbös a polgárságra, hogy kik intézik váro­sunknak jövendő sorsát. Minthogy a város lakosainak száma meghaladja a húszezret, 42 tagú kép­viselőtestületet fognak február 21-én választani. tetézte a kenyérnek megdrágulása. Bérmozgalom a festőmunkások cso­portjában volt a nyár folyamán, ezen­kívül a pincérek szakegyletéből indult ki, amely azonban csakhamar rendező­dött. Riasztó hirek gyanánt közölték egyes cseh lapok a dohánybeváltó és a Skoda Müvek áthelyezésének hírét, ezek azonban alaptalanoknak bizonyul­tak. A Csallóközi Ármentesitő és Bel­­vizlevezetőTársulat munkálatai nagyobb közmunkát jelentettek az Alsócsallóköz munkásai számára, ezeket azonban nem lehetett megindítani az ősz előtt pénz hiányában. Az országos választmányban dr. Alapy Gyula sürgette ezeknek a munkálatoknak sürgős megkezdését és a meliorációs munkáknak minden kör­zetben való megkezdését. Időközben a földbirtokos. Béresekkel, kocsisokkal kiabál. Nagyon erélyes lehet. A gallérja szűk. Tudja Isten mikor volt utoljára a nyakán keménygallér. A nyakkendője is rosszul kötött. Nem érthet ez ilyesmihez. Lovat hajtani, béresekkel kiabálni, azt igen. Most bi­zonyosan Pestre megy. Talán búzát eladni. Estére tömve lesz a tárcája. Fiatalember: mulatni fog. Betéved a Rákóczi úton valamelyik éjkzakai lo­kálba. Mert az ilyen vidéki fiatalem­ber azt se tudja, hol talál Budapesten finom, úri helyet. Viszont az is lehet, hogy nem is ilyen helyre vágyódik. Dorbézolni akar. üveget földhözvágni, cigányt maga mellé dirigálni, kido­bálni a többi vendéget és egyedül úr lenni a csárdában. Biztosan nő mellé is odasodródik. Féltékeny volt. Akármilyen ostoba dolog, de féltékeny volt. A körülud­varolt, gazdag, szép Barna Edit félté­keny volt egy rossznyakkendőjű, bar­­nahajú, kékszemű vidéki úrra. Ha ebben a pillanatban azt merte volna lenni, amit a szive diktál, akkor le­tette volna a könyvet, nem fordítja el a fejét, hanem nyíltan, becsületes őszinteséggel azt mondja: Nézze, vidéki úriember, én sze­retni tudnám magát. Nagyon tudnám szeretni. Vigyen el engem magával. Vigyen el a pusztájára. A kocsisai, a béresei közé. Gazdag vagyok. Na­gyon gazdag pesti nő. Nem olyan, aki mellé maga oda fog sodródni. Nekem nem kell az eladott búzájának árá­ból a legkisebb bankó sem. Bizonyo­san hallotta hírét a Barna cukorgyár­nak. Nekem nem kell a búzája ára. Én a felesége akarok lenni. Kérem, vigyen magával... Összetenné a kezét és úgy kérné, vájjon mit felelne? A szemük összetalálkozott. Edit nem azért nő, hogy ne tudna olvasni a férfitekintetből. Tud olvasni belőle. LAPOK« kései ősz folyamán a járás 200.000 ko­rona inségmunka segélyt kapott az or­szágos hivataltól és ez az egyes köz­ségek munkanélkülijeit rövid ideig fog­lalkoztatta. Nagyobb közmunkák Csicsó és Guta környékén folytak. Komáromban a jótékonysági szervek fokozottabb munkát fejtettek ki az el­múlt évben, mert nagyobb is volt a szükség. Ezek közül kiemeljük a Nép­jóléti Központ tevékenységét, mely öt hónapon át tartotta fenn a gyermek­konyhát a szegény iskolás gyermekek számára. A Protestáns Nőegylet, mely ebben az évben érte el fennállásának ötvenedik évét, - sa Komáromi Jóté­kony Nőegylet derekas munkát végez­tek. Ez utóbbi egyesület rendezte a „láthatatlan bált“ védettjei számára szép anyagi eredménnyel. Az Izr. Jó­tékony Egylet fentartotta külön nép­konyháját és ebben szegényeit bősé­gesen ellátta. A város december 1-én nyitotta meg a népkonyhát 1930 évben és március végéig maradt üzemben. A népkonyhát 8—900 ember vette igénybe és a városnak mintegy 250.000 koro­nájába került. Szép munkát végzett a Szent Erzsé­bet Egylet, amely 80 gyermeket ruhá­zott fel, a Rabsegélyző Egylet, mely Vincze Aurél dr. törvényszéki elnök vezetése alatt eredményesen működött. Ebben az évben kezdődött meg a Sza­natórium Egylet-bői kifejlődött, illetve átalakult Masaryk Liga működése és az uj helyiségbe költözött anya- és csecsemőgondozó tevékenysége, me­lyeknek Kalvariszky Jenő dr. állott az élén. Az év végén Schalkház Sára szociá­lis testvér látogatása és előadása volt kiemelkedőbb esemény. SPORT Komárom, mint sportváros, az elsők sorába tartozik. Régi, legitim sport­egyletein kívül számos uj egyesület is működik és ezek mellett a vad csa­patok egész sorozata űzi a sportot, természetesen a legnépszerűbb futballt. A Sport Egylet a tennisz és vizispor-E1 találj a a feleletet. Bizonyosan tudja már, hogy tetszik ennek az embernek. Nem is kellene előtte összetenni a kezét, kérni se kellene. Talán csak egy szót mondani és vinné, boldogan vinné magával. Hiszen úgy nézi, mint valami oltárképet. Ez a tekintet több az összetett kéznél, minden kérő szó­nál. Ez a férfi... Barna Edit, az elkényeztetett társa­ságbeli urilány, aki pár perccel ez­előtt még a legnagyobb bolondságo­­gak forgatta fejében, most sértett ön­érzettel fejezte be megkezdett gondo­latát. — Ez a férfi tolakodó és szemtelen. Amilyen állhatatosan nézi, képes róla azt gondolni, hogy ő vonatbéli ismeretségeket szokott kötni. Talán még a mulatozásához is meginvitálná. Esetleg kilátásba helyezné számára, hogy a búza árából csinosabb sum­mát kaphat. Bizonyosan így monda­ná: »Csinosabb summát, kézit csóko­lom«. — Pestre tetszik utazni — kérdi ebben a pillanatban a férfi. A hangja ellágyult. Nincs benne semmi abból az elképzelt erélyből, ahogyan a kocsisokkal és béresekkel kiabálhat. Ezt a kérdést olyan te­kintet kiséri, hogy a kettő összetevője szerelmi vallomásnak is beillik. Ha történetesen Edit nem burkolódzott volna már belé közismert büszkesé­gébe, akkor a következőket érthette volna a három szóból és a kisérő te­kintetből: — Kisasszony kérem, én több egy órájánál keresem a módot, hogy ke­gyedet megszólítsam .Mert kegyed fö­löttébb tetszik nekem, kisasszony, a szolgálataimat, a szívemet, az élete­met szeretném odakínálni kegyednek. Ha módot találnék erre és szavakat. Viszont rajtam legutoljára husvétkor volt keménygallér. A nyakkendőmet ma reggel is a gazdasszonyom kötötte tokon kívül az atlétikát is felvette mű­ködési körébe. A KFC a tenniszver­­senyben legyőzte Léva jóhirü játéko­sait. A KFC futball csapata működé­séhez sok szép délután emléke fűző­dik. A csapatot vereség is érte, de ha azt sportszellem és lelkesedés fűtötte, könnyen szerezte meg a győzelmet jó­­nevü csapatok felett is (Postások, Va­sas, PTE, SK. Trnava, ÉSE, Vasutas komb., SKTapolcsány, Galánta, Galgóc stb.J A KFC a sportközvélemény sze­mében is értéket jelentett. Uj egyesület gyanánt a „Hakoah“ zsidó sportklub alakult meg. Az SK Komárom két kerékpárversenyt, a Jó­­barát kerékpáros klub pedig egy or­szágúti versenyt rendezett, ezenkívül egy céllövő versenyt. A Dunaváros, a Vágvölgyi SC, az I. kér. SE gyakran adtak életjelt magukról. Igen biztató körülmény az, hogy ezek a sportokat művelő egyesületek a testedzésre is gondot kezdenek fordítani és télen át is gyakorolják magukat. KÖZGAZDASÁG Gyászkeretbe kellene foglalni ezt a címet, mert Így fejezné ki legjobban az esztendőnek siralmas és gyászos gaz­dasági eredményeit Az év elején egy régi, nagy ipari cégnek, a magyar­komáromi Milch cégnek összeomlása keltett nagy feltűnést. A cég ügyeit a Keményfaipari r. t. vitte tovább. Majd a másik gyár került fizetési nehézsé­gek közé, a Fiedler lengyár, amelyet állami támogatás egyensulyozolt ki. Az év elején alakult meg önállóan a Járási Kereskedelmi Grémium Fried Jenő elnökkel élén, titkárrá Ivánfy Géza, adóreferenssé Gallé István és jogtaná­csossá dr. Zsombor Miklós választat­tak meg. Február és április hónapokban a Délnyugatszlovenszkói Gazdasági Egyesület tartotta alakuló gyűlését Rutt­­kay Béla elnöklete alatt. Nagy érdek­lődés mellett folyt le az ipartársulat elnökválasztása, mely két Ízben is ifj. Koczor Gyulát választotta elnökévé és Dosztdl Jakabot társelnökké. A válasz­tásokat megsemmisítette az országos meg és én nem érlek máshoz, mint kiabálni a béresekkel, kocsisokkal, lo­vakat hajtani, meg időjárástól félteni a vetésemet, dögvésztől a jószágomat. Kérem, kisasszony, higyje el nékem szavak nélkül is, hogy szeretem ke­gyedet. Higyje el és legyen jó hoz­zám. Ha választ nem ad, akkor kény­telen leszek a búza árát a Rákóczi utón elinni és kénytelen leszek csino­sabb summát adni, kézit csókolom, valamelyik ócska-parfőmös pesti nő­nek. Holott szebb vblna, ha fölme­hetnék a kegyed mélyentisztelt szülei­hez és ma este már vőlegényként ül­nék a kegyedéi« ebédlőjében, kézit csókolom... Edit fölkelt a helyéről és kiment a folyosóra. Hogyan válaszolhatna egy ismeretlen, tolakodó fiatalember kér­désére? Nem, ő nem olyan, mint a Kollner Ica, aki még a villamosperro­­non is ösmerkedik. Őt nem lehet csak úgy leszólítani, hogy: Pestre tetszik utazni? — Az kellene még. A folyosó hideg volt. Legalább a perzsabundáját kihozhatná. Igen ám, de akkor vissza kellene menni a sza­kaszba. Már pedig ő egy percig sem akar egy levegőt szívni azzal az em­berrel. akinek'még néhány állomás­sal előbb azt akarta mondani, hogy »Nézze, vidéki úriember, én szeretni tudnám magát...« A vidéki úriember« Kelenföldön kiszállt. Kezébe vette a barna vászon­nal áthúzott bőröndöt, a tigrisprémet utánozó pokrócot és kifelé ment. — Szegény vidéki úriember« utolsó pró­bálkozásként még megemelte a zöld­színű vadászkalapját. Edit azonban még csak a fejét sem biccentette meg. Fényesre lakkozott körmével dobolt az ablakon és az állomás perronját nézte, amelyen utasok szaladgáltak. Este, amikor az ágyában feküdt és a vonaton megkezdett könyvet olvasta, eszébe jutott megint a- »vidéki uriem-1862. január 30. üsssss-Az 1931. év története. Befejező közlemény. Irta: MEMOR.

Next

/
Thumbnails
Contents