Komáromi Lapok, 1932. január-június (53. évfolyam, 1-51. szám)
1932-01-23 / 6. szám
»KOMÁROMI LAPOK« 2 oidi... meg akar valósítani. Az agrárpárt elsősorban követeli a mezőgazdasági hitel kedvező rendezését, a mezőgazdaság hathatós védelmét a tömeges végrehajtásokkal szemben, a munkanélküliek segélyezésének teljes átszervezését és szigorú ellenőrzését, valamint a kötelező munkavállalás rendszerének bevezetését. Ezeket a követeléseket a szocialista pártokkal való együttműködés révén kívánja keresztülvinni. Legszigorúbb ellenőrzés mellett utalnak ki devizákat a külföldi áruk behozatalára. A pénzügyminisztérium újabb rendeletet bocsátott ki a devizatörvény kiegészitéseképen. Az uj szükségrendeletek még jobban megbénítják a Csehszlovákiába irányuló behozatalt. A kormány azért kényszerült a devizarendelet szigorítására, mert részben Azt kérdezték tőlem, hogy milyen lesz a világ ötven év múlva. A kérdés éppen olyan izgató, mint amilyen különös. Millió előre nem látott dolog történhet és elhajlíthatja ebbe. vagy abba az irányba a fejlődést. Erre a kérdésre ma sokkal nehezebb felelni, mint ötven évvel ezelőtt lett volna, hiszen mi most nyilvánvalóan kevésbé stabil korban élünk, ötven évvel ezelőtt a világ birtoka megoszlott a szilárdabb nyeregben ülő kormányok között, amelyek erős hagyományokra támaszkodtak. A mechanikus fejlődés rendszere, amely a haladás lényegét adta, egyre jobban kialakult. Könnyű volt akkor megjósolni az automobilt, a repülőgépet, a távolságok áthidalását, a nagyvárosi Gizi férjet akar fogni Irta Majthényi György. Hárman laklak együtt. Elza kémikusnak készült. Bora magyar-francia szakos volt, Gizi pedig harmadik éve kopogott a Rosenkraut & Kunst divatból kiment írógépén üzleti leveleket havi százhúszért. És ő sopánkodott a legtöbbet, hogy így-úgy, ő nem bírja ezt az örökös robotot, mindig azok az utálatos üzleti levelek, meg hogy a levelezési főnök milyen szekáns! — Képzeljétek, ma milyen esetem volt vele, azt mondja, írjak Gralxmek Bécsbe egy nagyon szeretetreméltó levelet... írtam. Nem volt jó. írtam másikat. Az se volt jó, még kedvesebb kellett'... Hát erre fogtam magam és azt írtam: Édes, egyetlen Grabe-cég ... Na, képzelhetitek azt a murit! A lányok tanulni akartak, Gizinek meg egyre járt a... de nem illik mondani ... szóval fúrt csacsogott, csevegett, moziról ábrándozott, meg színházról, valami bárba szeretett volna menni táncolni és ezer efféle vágya volt. — Hát menj! — küldték a lányok. — Nincs egy vasain se! — nyögte Gizi. — Abból a nyomorult fizetésből semmire se telik... az ember csak gürcöl reggeltől estig és amit kap, az »élni kevés, meghalni sok«... — Minek vetted elsején azt a csillárt? — támadtak ekkor rá, mert bosszantotta őket Gizi könnyelműsége. És ebben igazuk is volt, mert, ha volt pénze, mindenféle lomot összevásárolt, így ezt a csillárt is, amely most egyik sarokból a másikba hányódott. — Nászajándékul kettőtök közül annak, aki előbb megy férjhez! — vágta viszsza Gizi és ebből megint nagy vitatkozás lett, előkerült a nőprobléma, filozófusok és szociológusok nevét vagdalták egymáshoz, Elza lepocskondiázta a férfiakat és a tanulásból nem lett semmi. — Na, én juszt is férjhez megyek! — ágált Gizi. — Majd megmutatom nektek... <í Harmadnap meg is mutatta. Apróhirdetés volt s így kezdődött: Csinosnak mondott, szerény igényű, fiatal lány férjhez menne... Tíz pengő előleget kunyerált ki a pénztárostól, abból fizette. Néhány nap múlva már retorziókkal kell élnie azokkal az államokkal szemben, melyek korlátozzák behozatalukat, részben pedig azért, mert hatályosabb védelemben akarja részesiteni a belföldi termelést és az ország valutáját. Külföldi áruk behozatalára ezentúl csak a legszigorúbb ellenőrzés melleit utalnak ki devizákat A pénzügyminiszter mellett bizottságot állitatanak fel és ez a bizottság dönti el, hogy mikor és milyen árukra utalható ki a behozatali és devizautalási engedély. A rendelet egyúttal terjedelmes listában közli azokat az árucikkeket, amelyeknek behozatala ezentúl csak külön engedély mellett történhet meg. A lista majdnem pontos másolata a vámtarifának s alig nehány cikk maradt csak, amelynek behozatala nincs külön engedélyhez kötve. centrumok koncentrálódását és a külvárosok kiterjedését. A rádióval már akkor kísérleteztek laboratóriumokban. Akkor már csak idő kérdése volt, hogy mikor fog az uccán megjelenni. Az Egyesült Államok gyógyulása szemmel láthatóan haladt előre; kialakult az óriási hatalmas vasúti hálózat az Atlanti és a Csendes óceán között, észak és dél iudusztrializálódott. Már küszöbön állt a harc Afrikáért és Afrika felosztása. Francia—német revansra, vagy egy ellenkező irányú támadásra a legnagyobb biztonsággal lehetett számítani. Senki sem gátolta a vidám fegyverkezési játékot, A légi háború elkövetkezése olyan biztos volt, mint egy naptári dátum. Igazán nem volt nehéz jósolni. Vak lett volna az jötték« az ajánlatok is. Volt vagy egy tucat, köztük háromhoz fénykép is volt mellékelve. Összeültek »gusztálni.« Az egyiknek olyan kunkora haja volt, mint a borbélysegédeknek és azt írta magáról, hogy földbirtokos. A második kövér, kisgazdabajszú férfiú volt, özvegy és adóellenőr vidéken. A harmadik azonban igen csinos legénynek látszott. Foglalkozására titkár, »aki egy csinos, szolid feleség minden igényét szívesen kielégítené.« A fényképnélkülieket alig vették figyelembe. Elza azt ajánlotta, hogy megkelle próbálni a földbirtokost, de Bora és Gizi a titkár úr mellett szavaztak. így aztán sutba került a többi és Gizi levelezésbe bocsátkozott a titkár úrral. Egy hét múlva már a találkában is megállapodtak. Gizi egy körúti nagy vendéglőt jelölt meg. Vasárnap volt, délben. Már előző este olyan izgalom vett erőt mindhármukon, hogy' alig tudtak elaludni. Gizi folyton sipítozott, hogy hagyják aludni, meri másnapra rosszul fog »kinézni«, sáppadt lesz és fáradt, de tíz másodperc múlva már azt kérdezte: Mit gondoltok, kacér legyek, vagy komoly? Mivel lehetne jobban hatni rá? — És ez így folyt éjfélig. Reggel aztán vagy egy órahosszat dörzsölte az arcát, mert csakugyan sápadt volt, és ő, aki hétköznapokon jóformán tíz perc alatt elkészült, most délig is nehezen lett meg a »toalettjével.« Pedig mind a két lány segített neki. — És drukkoljatok, lányok! —mondotta a búcsúzáskor. — Drukkolunk, szívem, hogyne drukkolnánk, — ígérték és talán arra gondoltak, hogyha sikerül, akkor megszabadulnak tőle hamarosan... Gizi pedig kalimpáló szívvel lejtett be a vendéglőbe. Kikeresett egy meghitt sarkot, bátortalanul az asztal fölé emelte az ismertetőjelként szereplő virágot s abban a minutumban már rá is köszönt valaki. — Giziké naccsám, úgy-e, ha nem csalódom? Ő volt. Gizi meg nézte tágranyíló szemmel, a lélegzete akadozni kezdett és nem tudott azonnal tisztába jönni azzal, hogy akkor álmodott-e, amikor a fényíró, a legszembetűnőbb tényekkel szemben, ha jóslatainak egy tekintélyes százaléka nem váll volna be. Haladás helyén válság. Ma azonban más a helyzet. A haladás helyébe mindenütt a válság lépett. Egyetlen kormánynak, még az Egyesült Államok kormányának sincs ma olyan látható stabilitása, mint a nyolcvanas években a nagyhatalmaknak. Mindenütt felüti fejét a szkepticizmus annak a kérdésnek megítélésénél, hogy valamelyik fennálló kormánynak tényleg olyan erős létjogosultsága van-e, mint amilyennek lennie kellene. A mai kormányok — fizikai és szellemi tekintetben egyaránt — már nem az emberiség szükségleteiből nőttek ki. A távolságok álhidalása, amint ezt ötven évvel ezelőtt megjósolták, bekövetkezett. Emiatt a földkerekség összes kormányai fonák helyzetbe kerültek. Hetvenegynéliány kormány egymástól teljesen függetlenül működik, sőt versenyez egymással, bár a távolságok áthidalása egészen közelhozta őket. Ezek a kormányok próbálják az emberiség ügyeit vezetni, holott a nyolcvan évvel ezelőtti próféták által megjósolt és bekövetkezett haladás ma már olyan helyzetet teremtett, hogy sokkal egyszerűbb és eredményesebb volna, ha ezeket az ügyeket világügyekként kezelnék. Mialatt mi még mindig a talányt próbáljuk megoldani, a fegyverkezések tovább folynak és tovább él a régi, ma már teljesen ostoba hagyomány, amelynek lényege a szuverén kormányok és »népek« közötti kapcsolatoknál uralkodó rosszindulat. A nemzetközi politika túlnyomórészt még még mindig abból áll, hogy ez a hetven kormány, amely az ügyek zavarossá tételéért felelős, megpróbálja konkurrenseit háttérbe szorítani és a maga határain belül nagy jólétet elérni, mialatt más népek jólétét akadályozza és aláássa. A régi játék folyik tovább, mert a világból hiányzik a képet nézte, vagy most amikor az eredeti áll előtte? Mert Jós titkár úr csakugyan hasonlított a fényképhez, de úgy tíz-tizenöt év távolából. Most csak rossz utánzata volt annak. Keszeg volt, a válla ferde, a haja búcsúzóban, na és az eleganciája is mindennek volt mondható, csak éppen kifogástalannak nem .Gizi majd kibökte már nagy csalódását, de aztán nagyhirtelen menlőgondolat villant át az agyán és barátságosan helyet mutatott a ttikár úrnak. — Ó, Gizi naccsám, — rebegte a titkár úr — igazán kedves... én el vagyok ragadtatva magától... Gizi kedvesen elmosolyodott és kezébe vette az étlapot: Megengedi? Én olyan éhes vagyok... — Ö, kérem... Tartom szerencsémnek ... Maga az az álom, amely csakugyan megvalósult... alig vártam már, hogy láthassam ... Gizi rendelt és evett, a titkár úr azonban még a pohár sört is félreállította, úgy ömlengett. Az arca kipirult, a szeme csillogott és egy óvatlan pillanatban elkapta Gizi kezét és megcsókolta. — Ne ájuljon el, kedves Jós úr, de én még egy sültet eszem, — pöntyögte Gizi bájosan. — Még egy sültet ?— mosolygott Jós úr is, de a hangja kissé bizonytalan volt és a sült után következő áradozása kissé hűvösebbnek tetszett. A sült után tészta, sajt és gyümölcs következett. Gizi csakugyan éhes lehetett és nem sajnálta magától az ételt. De Jós úr a gyümölcsnél elővette a noteszét, pár lapot forgatott benne, aztán elnézést kérő mosollyal mondta: — Bocsánat, telefonálnom kell... Ugyanis értesítenem kell egy barátomat, hogy nem megyek ki a meccsre... mert magával szeretném eltölteni a délutánt is, persze, ha megengedi... # Gizi kedvesen bólogatott, hogyne, csak tessék, — és tovább hámozta a barackot. A mosolya ugyanis annak a gondolatnak szólt, hogy likőrt kellene inni! Ha Jós úr telefonált, majd megpendíti valahogy... De aztán elfogyott a barack, már törülgette a kezét is, jóllakottan és elégedetten nézte a körúton sétálókat és már azt mó-Mi lesz ötven év múlva? Irta: H. G. WELLS 19ti2. január 23 kellő energia, hogy abbahagyja. Az a haszontalan, ártalmas gazdasági háború, melyet folytatunk, tulajdonképpen egyenlő egy szabályos katonai háborúval .Néhány évvel ezelőtt azt írtam, hogy a civilizáció megmentése belátásra való nevelés és a katasztrófa attól függ, milyen eredménye lesz a versenyfutásának. Ma kénytelen vagyok helyesbíteni ezt a kijelentést. A katasztrófa valóban igen gyorsan halad: a vámok elvágják a kereskedelem torkát, az arany — a kereskedelem vére — felhalmozódik, tekintet nélkül a közeledő leszámolásra, a fegyverkezések erősödnek, a súrlódás az egyes államok között egyre élesebb lesz. Készül az új légiháború, az új gázháború. ezzel szemben a nevelés terén még semmit sem értünk el. Tehát tulajdonképpen nincs is versenyfutásról szó. Ugylátszik, hogy a katasztrófa minden küzdelem nélkül fog befutni célhoz. Nemzeti gőg és hazafias gyűlölködés. Nagybrittannia, Franciaország, Németország, Olaszország és Japán iskoláiban a tanítók még mindig azzal foglalkoznak, hogy az ifjúságot a nemzeti gőg és hazafias gyűlölködés szellemében neveljék, ők végzik a szellemi fegyverkezés alapvető munkáját. Néhány kivétel van csak. És a »modern demokrácia« sok százmillió embere éppen úgy nem tud szabadulni a szellemi igából és éppén úgy nem tudja a közeledő, legtöbbjüket rabsággá gyötrelmekkel, megcsonkítással vagy pusztulással fenyegető katasztrófát megakadályozni, mint a sertésszállító tehervonatok utasai, melyeket a csikágói vágóhídra visznek. A legtöbb ember tudja, hogy október óla az egész világon mélyreható ipari depresszió uralkodik, de csak kevesen tudják, milyen közeljárt már civilizációnk rendszere a teljes összeomláshoz azokban a titokzatos napokban, amelyek a Hoover-féle háborús moratórium kihirdetését megelőzték. dolta, hogy milyen kifogással rázza le magáról a gavallérját, — Jós úr csak nem jelentkezett. A szíve rendes dobbanása egy topra megváltozott, rossz sejtelem szállta meg s magához intette a pincért: — Hova lett az az úr ... — Elment... Azt mondta, hogy a pohár sörét majd a nagyságos aszszony fizeti ki... Küldjem a főurat? Gizi előtt elfeketedett az étterem s a napfényes körút. Teremtőm, egy pengő és néhány fillér az egész vagyona ... vasárnap van, senkihez nem telefonálhat... Összeszorította a fogát, hogy el ne bőgje magát. Ilyen az ő szerencséje, így tud ő férjet fogni, hogy még a férfi sörét is neki kell majd kifizetni... De miből? Teremtőm, miből?... Zavarában gyufaszálakkal játszadozott, betűket formált belőlük az asztalon és közben az esze szakadatlanul azon járt, hogyan menekülhetne ki szégyen nélkül ebből a csávából? — Rosenkr... mutatták a gyufák. Dühösen kavarta össze őket és kinézett megint az ablakon. Úgy érezte, mintha a hullámok nyomban öszszecsapnának a feje fölött, észreveszik, hogy csak azért ül itt, mert nem tud fizelni, talán még rendőrt is hívnak... Ebben a pillanatban két ismerős arc tűnt föl előtte kint az utcán. Nem akart hinni a szemének. De csakugyan ők voltak: Elza és Bora. Kíváncsiságból járlak erre és éppen jókor. Rájuk kopogott, intett nekik, kiáltott is, az egész vendéglő őt nézte, de nem törődött most senkivel, semmivel, csak megmenekülhessen. A két lány bejött. Hosszú suttogás kezdődött, Aztán számoltak és épp hogy össze tudták rakni a kilenc pengőt, amibe Gizi cechje került. — De ennyi! — sápítozott Elza. — Otthon egy hétig is elélsz belőle... Gizi vállát vont. — Hát... Azt tüstént láttam, hogy ebből házasság nem lesz, legalább egyszer hadd lakjak jól, — gondoltam ... És most... — Könnycsepp bújt a szeme szögletébe. Gyorsan letörülte s amíg kifelé mentek, összeszorította az öklét, úgy mondta: De jaj a férfiaknak!...
