Komáromi Lapok, 1932. január-június (53. évfolyam, 1-51. szám)

1932-06-25 / 50. szám

4. oidai. »KOMAROMI LAPOK« 1932. junius 25. szivbemarkoló mondattal kezdte és vé­gezte: — Fáradt vagyok. És igy fáradtan megy Philadelfiába, Baltimoreba, Washingtonba, majd Ku­bán és Havannán keresztül Pittsburgba. S itt már várta öt a fekete Nagyur, hogy kézen fogva bevezesse a sötét kapun, melyen a költő szavai szerint csak kívül van kilincs. Egyik vele volt szinésztársa irja le, hogy aznap este havas eső esett, erős szél szántott végig a kis amerikai vá­ros uccáin. Duse gyalog ment a szín­házhoz. Rettenetesen takarékoskodott, hiszen, amit ezzel az amerikai utjával szerezhet, nyugodalmas öregségének biztosítása volna. A színház kapuja be volt csukva. Duse, rendes szokása szerint, korán ér­kezett. Még senki sem várta. Jó tiz percig fagyoskodott, mig a portás megértvén, ki áll előtte, meleg szobába vezette. Agyonfázva, forró lázzal küz­­ködve lépett azon az estén Duse Ele­onora a színpadra. És akik látták, azt mondták, hogy művészetében saját magát múlta felül. A Hattyúdal, a búcsú, fenséges, Duséhez méltó volt. Másnap már nagybeteg. Fázik, dide­reg. Az utolsó percig eszméleténél van és csak azért könyörög, hogy vigyék haza. Itt nagyon fázik, az itáliai na­pon fog felmelegedni. Mikor két ragyogó, senkiéhez sem hasonlítható szeme lecsukódott, beta­karták. Fehér virágokkal takarták be fáradt, agyonhajszolt testét. Azután egy olasz hadihajón, az olasz trikolórral leboritva, hozták haza a napfény orszá­gába. ügy ment ki Amerikába, mint egy szegény vándorkomédiás, öregségére egy pár garast szerezni. És jött haza mint egy fejedelemasszony. Agyulövé­­sek fogadták koporsóját. Rómában csak királyi személyeket megillető mó­don állítják fel ravatalát, a Michel Angelo Santa Maria degli Angeliben. Azután jön az utolsó ut, a csendes végső megpihenés, az asoloi ciprus­lombos temetőben. Iparos és kereskedő ifjúsági majálisa. A komáromi iparos és kereskedő tanonciskolák felügyelő bizottsága és tantestülete, a főgimnázium „Jókai“ cserkészcsapatának, a Járási Szak­tanácsnak, az Ifjúsági Munkástestedző egyesületnek, a Katolikus Legényegy­letnek és a Református Ifjúsági egye­sületnek közreműködésével a tanonc­iskolák összes tanulóinak részvételével műsoros majálist rendez június 29 én az Apályi szigeten, melyre az iparos és kereskedő ifjúság ba­rátait tisztelettel meghívja a Rendezőség. A majális műsora: 1. Junius 29-én d. u, V2I órakor a tanulóifjúság gyülekezése a tanonc­iskolában, a községi elemi fiú iskola udvarán; 2. 1 órakor az ifjúság zenés felvo­nulása a városon végig a külömböző ipari és kereskedelmi szakmák jelvé­nyeivel a majális színhelyére; 3. az Apályi szigeten 3 órától szó­rakoztató mulatságok, tornajátékok, cserkésztáborozás, jelenetek a cser­készéletből, footballmérkőzés, fényké­pezés, karikatúra gyorsrajzolás, rádió­üzenetek az Apályi szigeti stúdióból, „Miss Majális“ választás, világposta, tréfás női és ifjúsági zenekari hang­verseny, tombola stb.; 4. a tanonciskola tanulóinak meg­­vendégelése; 5. kabaréelőadás a város legjobb műkedvelőinek közreműködésével a szabad színpadon; 6. tánc, lampionos kivilágítás, kon­fetti- és szerpentin csata, csárdás és rumba verseny; 7. cserkész tábortűz. A majális tartama alatt a kompon való közlekedés és a majálison való részvétel díjtalan, bármily csekély ön­kéntes adományt köszönettel fogadunk. Autóbuszjáratok a Kossuth-térről és a kórháztérről minden órában. Egy menet oda vagy vissza egy személyre Kő 2.50, oda-vissza menet Kő. 4.— A tanonciskolák felügyelő­bizottsága, tantestülete és a rendező bizottság. Ghillány József kémkedési ügyét junius végén fogja tárgyalni a komáromi törvényszék. Komárom, — június 21. Megírtuk annakidején, hogy a ko­máromi rendőrség egy kémkedési ügy­ről rántotta le a leplet. Ghillány József volt ennek az af­férnak a középpontjában, azon­kívül számos társát leplezték le, akik a vád szerint Magyarország javára katonai titkokat árultak el. Ghillány József nyitrai, régi földbir­tokos família sarja, aki azonban nem tartotta a családi tradíciókat és ka­landos életre adta a fejét. A család­jának még most is van birtoka, szép jövedelme: öt magát életmódja és költekezései miatt gondnokság alá kellett he­lyezni s mivel jövedelmei meg­csappanlak, mindenféle illegális jövedelem szerzésére vállalkozott. Itt lakott Komáromban, szomorú anya­gi körülmények között, miután a nagy­világ számos helyiét bejárta. Szülei támogatták anyagilag, de az apanázst is lefoglallatták a hitelezők. így ke­veredett bele egy kémkedési ügybe Scherk Kálmán nyitrai hivatalnokkal, Gáfor József né nyugdíjassal, Szabó István ii}'. főjegyzővel, Czuczor József állásnélküli pincérrel együtt. A rend­őrség rájött kémkedésükre s letar­tóztatta őket. Az államügyészség vád­ja szerint tavaly és tavalyelőtt kémkedést folytattak. Az anyagot Czuezor szállította, Ghil­lány a többieket postásnak használta. A kémkedést akkor leplezték le, ami­kor Ghillány a komáromi katonai kórház anyagkészletét, osztályainak el­helyezését kutatta s úgynevezett »slu­­zebny pfedpist«, — szolgálati előírást keresett. A tárgyalás előreláthatólag zárt lesz, a katonai titkokra való te­kintettel. Katonai szakértők fogják megállapí­tani, mennyiben árultak el fontos titko­kat Ghillány és társai s milyen kö­­velkezményei lehettek volna ennek a kémkedésnek. A tárgyalást 30-án kezdik, három védőügyvéd bevonásá­val. ■ . — -----AídeÁ Mégis megindult a turista-1 jt -• 1 1 Evezősök és gyalogosok vasárnapi I túrája Martosra, ahol azonban min- OZiUIi.UO£ilUiy • denki mezei munkán volt s nem cifrálkodott. Komárom, — június 24 — »Kis mise, nagy mise, nem lesz abból semmi se! — mondták az újdon­sült turistaszakosztály megalakítására a komáromi éles nyelvek. A remé­­nyek, hogy valaki gyalogtúrára szánja rá magát, nem voltak valami nagyon kecsegtetők. Mikor e sorok írója bol­dogan értesítette egyik levelében tátrai ismerőseit a legújabb kuriózumról: az alföldi turisták szervezetéről, a Kár­­pátegyesület egyik nesztora derűs, de kétkedő hangú levélben fejezte ki örö­mét és kívánt minden jót az alföldi heg3rmászó egyesülethez. Pedig nem hegymászásra alakul­tunk, hanem csupán a week-endi csa­vargások erőteljesebb művelésére s a hegyeknek, a sík természetnek, a zsitvamenti, vágparti tájaknak gyako­ribb támogatására akartuk ösztökélni a helybeli lelkeket. Meg akartuk mu­tatni, hogy minden tereprésznek meg van a maga kedves szépsége, akár dimbes-dombos, akár magas-hegyes, akár csak sík terep is az. Egy kis jó­tékony séta, vasárnapi friss kedély, változatosság mindig jólesik s csak így, kapásból is fel lehet sorolni jó néhány helyet, ahová a komáromi em­ber ellódulhat vasárnaponkint, ha unj: a dunaparti mulatságokat s a túloldal: »restiben« való borozást. *- -^1 Mi, A Zsitva partja, Vág füzesei, szige­tei, a martosi népviselet, a madar: erdő, a nyitrai Zobor, Kovácspatak, i Gerecse-tető, a Czuhavölgye, Pannon halma, a tatai tó és az esztergom hegy: akár ideát, akár túlsó oldalor akarunk járkálni, week-endsétát min denütt tehetünk, nem szólva a ki tűm csónaktúrákról. így határozódott el az első martos kirándulás és mondhatni, várakozásoí felül sikerült vala. Tizenöt résztvevő szánta rá magát az útra, közte persz< hatan evezősök, akik a Nyilrán jöttél fölfelé. * A »turistaszakosztály« nekilendül lagjai Ögyallától kezdve gyalog mér ték végig az utat, minekutána megnéz ték a csillagvizsgáló intézet kertjénél szép parkját. Az út a napsütéses reg gelben a Szeszélyes pusztán kérész tül igen vidám és kellemes vala. A tár saság polihisztor tagja a hajdan Hirsch báróról tartott történelmi elő ladást a báróról, aki a szeszélyes-pusz tai kastélyt építtette s így a nagy dis kurálás közben nem is vettük észre hogy csodálatos mély homok váltott: fel a mezei utat. A nemzetgazdászok nak azonban alkalmuk volt gyönyör ködni a szép termésigéretben és mikoi Dr. (Jeíker M§ PUDDING PÓRBÓL MANDULA'VANÍLIA-CITROM* CSOKOLAOÉ-eS MÁLNA ÍZBEN MINDENÜTT KAPHATÓ* mire a másik ijedten: — No nézd, az az úr az ingivei együtt a haját is levetette! A gyalogosok érzékeny búcsút vet­tek a hajósoktól s egy utolsó rohamot intéztek a sörösüvegek ellen a szövet­kezetben. Mivelhogy a szövetkezet előtti téren »zajlik« le a martosi kaszinó egy rozoga kuglipálya és holmi húsz fillért dobáló társasjáték alakjában, a nyerteseknek társaságunk egy-egy üveg sört tűzött ki a festőművész jó­voltából s a martosi útra így tettünk fényes pontot, nagy emlékezetet. ' * öreg este volt már, amikor az első komáromi luristaszakosztály tagjai be­­bocorogtak a gyallai állomásra. Úgy odaültek az állomás padjaira, hogy még ma is ott ülnének talán, ha a cammogó újvári gőzös be nem érke­zett volna. így aztán bennünket is elindítottak az európai tárcsával és a vikendjegy­gyei­* Tapasztalat: bármily furcsán han­gozzék is, Komárom vidékére is lehet tenni egészen sikerült, kedves kirán­dulásokat, csak kedv és akarat, nem­különben faluszeretet és természetra­jongás kell hozzá. Akiben ez megvan, vegye a háti­zsákját s induljon útnak. Jó program­mal, útitervvel mindig szívesen szol­gál: —-thyvi—. Komáromban fognak ki­kötni a jugoszláviai Szokol­­kiküldöttek, akik a prágai ünnepségekre jönnek. — június 24. Július elsején és másodikán érdekes vendégei lesznek a komáromi kikötő­nek. A prágai Szokol-kongresszusra többezer jugoszláv kiküldött érkezik, részint szerb szokolisták, részint pe­dig jugoszláv katonai küldöttség. A szokolisták és a kiküldöttek három hajóval érkeznek Csehszlovákiába s először Komáromban fognak csehszlo­vák partot érinteni. A komáromi ki­kötőben ünnepélyes fogadtatást ren­deznek részükre a katonai és polgári hatóságok. A szokolisták, — férfiak és nők, — a Vojvoda Misics és a Car Ni­cola II. nevű hajón jönnek elsején, míg másodikán a katonai küldöttség érkezik a Kraljica Marija nevű hajón. mmmmsmmmmmmmmmmmmmmBaaam Handlova—Stubnyaflirdő —Körmöcbánya környé­kére rándult a községi elemi iskola ifjúsága. Telkes Mihály, Brauner József és Freystadtl László tanítók vezetésével 40 tanuló indult el kedden reggel egy. élvezetes tanulmányútra. Az első állo­más Handlova volt, ahol az egész bá­nyászkolóniát megtekintették. A bá­nya igazgatósága a legnagyobb figye­lemmel fogadta az ifjúságot s min­dent bemutattak, ami csak a tanuló ifjúságot érdekelheti. A handlovai szénbánya részvénytársaság tárnáiban most 2500 munkás dolgozik, termelé­sük azonban több, mint amennyit el­helyezni tudnának s ezért az igaz­gatóság azzal foglalkozik, hogy a ter­melt szenet villanyenergia termelésre fordítsa s igy a szenet ebben a for­mában értékesítse. Handlován való­sággal egy. villamos centrále alakul, amely, a környező városokat és fal­már azt hitte mindenki, hogy. Martos sohasem következik el s emiatt ha­talmas étkezési pihenőt tartott a tár­saság: feltűntek a töltés mögött a falu kis házai és újult erővel rohamozta meg a túrázó szakosztály, a martosi szövetkezet sörösüvegeit. Egy kis gyerek sírdogált az úton, csoda melege lehetett a népviselet örömében: azt lefényképeztük jobb­­ról-balról, de magát, a martosi vise­letét csak elvétve láthattuk, lévén a martosiaknak fontosabb dolga most a szénakaszálás, mintsem hogy, a városiak számára népviseletben járkáljanak fel-alá a poros uccán. A marlosi emberiség roppant szor­galmas, igyekvő, »szerző« nép s nyári időben, akár vasárnap, akár hétköz­nap virrad rájuk, egyképpen a mezőn vannak s majd csak ősszel öltik fel ismét a díszes ruhát. Hatvanhétén voltak összesen a templomban, — je­lentette egy pergőnyelvű kis paraszt­lányka s hogy mégis lássunk martosi menyecskeruhát, a társaság egyik ked­ves hölgytagját öltöztette be egy do­hos parasztszoba mélyiben két igyekvő I; néniké. Volt is sikere hatalmas, külö- A nősen, ami a fotografáló masinák ost- P romát illeti. (J A társaság a nyitraparti füzesek ár­­jLnyékában kötött ki, ahol már az eve- Szősök is kipányvázták vizi csikójukat ^sés lenge rövid nadrágokban éltek a ‘fjránlotlcsirkc örömének a kivetődött niartosiak nagyobb vigalmára. A rán­tottcsirke annyira tetszett a turista­­szakosztálynak, hogy még a kalarábé­­val táplálkozó lindewiesei propagátor is lelkesen figyelte a körülötte tornyo­suló csontokat, amelyek a martosi ku­tyák örömét növelték. Rövid közelharc csak a szúnyogokkal fejlődött ki. A meleg is kiadós volt Martoson. így aztán, a kirándulás va­lóban egyszerű vasárnapi kirándulás maradt csak és a nagy tervekből, amit a festőművész a rajzokat és motívumo­kat illetően, a zenész a zenei folklore új gyűjtéseit, az író a jeles mondáso­kat illetően tűzött ki, jóformán nem lett semmi, csupán egy marlosi szo­bának berendezését szemléltük meg tövirül-hegyire, a falra-akasztott téká­tól a papírosra varrott párnáig. * A martosi bennszülöttek között nagy sikere volt az evezősöknek, különösen annak az úrnak, akinek fején meg­csillant a napocska... — Milyen parasztos színük van! — kiáltotta el magát az egyik atyafi a hídon, nézegetvén a regatta indulást,

Next

/
Thumbnails
Contents