Komáromi Lapok, 1932. január-június (53. évfolyam, 1-51. szám)

1932-06-22 / 49. szám

»KOMÁROMI LAPOK« 2 o!dai. tanára, amely magában is bizonyí­téka annak, hogy tudományos felké­szültsége nem volt mindennapi. Tisz­teletadóját lerótta vele szemben szülő­városa Celldömölk, mely díszpolgárá­vá választotta. Egyébként tagja volt a magyar Or­szágos Természetvédelmi Bizottságnak számos belföldi és külföldi tudományos intézetnek, ahol a tudományban jó­hangzású nevét ismerték. A világhá­borúban résztvett és a vitézségi érem szalagjával ellátott koronás arany ér­demkereszt tulajdonosa volt, valamint a kormányzói signum laudis éremnek. Szülővármegyéje nagy halottjának megadta a végső tisztességet, amidőn a Vasvármegyei Muzeum előcsarno­kában ravatalozta fel hírneves szü­löttének a koporsóját, mely aktuson Szombathely város és Vasvármegye kiválóságai megjelentek múlt hét szer­dáján és elkísérték utolsó útjára. Az ötvenedik életévében elhunyt bí­rót felesége, sz. Szüts Mária, két gyer­meke Margit és Gyula, édesanyja özv. Gáyer Gyuláné gyászolják kiterjedt rokonsággal. Szeretett testvérét siratja az elhunytban dr. Mihola Ferencné, szül. Gáyer Mária úrnő családjával együtt. Örök nyugvó helyére szülő­földjére, Celldömölkre szállították föl­di részeit és ott helyezték nyugalom­ra a családi sírboltba. Munkájával örök emléket emelt ma­gának a magyar tudományosságban és neve nem enyészik el nyomtalanul. Legyen jó és igaz emléke megáldott. (a) A határozatot az állami jegyző megvétózta. Az állami jegyző a határozat ellen vétót jelentett be. Fried Jenő arra figyelmeztette a közgyűlés többségét, hogy ne vigye ezt a kérdést a végletekig; azt, hogy a törölni rendelt kiadások már most megszűnjenek, lehetetlennek tartja, márcsak ázért is, mert ezeknek a felét az év első hat hónapjában a város már ki is fizette. Különben pedig a megvétózott határozattal a felsőbb ha­tóságok is foglalkozni fognak. Ugyanezen fejezetnél Kalvariszky Jenő dr. javasolta, hogy az iskoláknál fürdők létesíttessenek és a kérdés ta­nulmányozására küldjön ki egy bi­zottságot a közgyűlés, amit egyhangú­an elfogadtak. Gázgyár és központi műhely. A város vállalatainak költségveté­sénél Munzer József kommunista fel­szólalásában azt hangoztatta, hogy a gázgyárat alaposan át kellene épí­teni, mert különben üzemképtelen lesz. Már régen újra kellett volna építeni az egyik kemencét, amit annyi­val is inkább el kellett volna rendelni a város vezetőségének, mert a gázgyár a városnak jelentékeny jövedelmet hoz. A felszólalónak Sándor Ernő fő­számvevő adta meg a szükséges fölvi­­lágosításokat, amely szerint a költ­ségvetésbe 60.000 koronát vettek föl a kemence átépítésére, amit a jövő hóban elvégeznek. A gáztermelésről készített táblás kimutatás szerint az elmúlt hónapban az átlagos gázmeny­­nyiséget termelte naponkint a gázmű. A műszerek megjavítása, illetve be­szerzése a tüzbiztosító intézettől ese­dékes összeget fogja a város fordítani. Fehér Lajos a központi műhely be­szüntetését kívánja, mert az semmi haszonnal sem jár a városra nézve. Csizmazia városbiró válaszában kije­lenti, hogy nem ő szervzele a központi műhelyt, azt még a törvényhatósági város állította föl. Ő csak összponto­­stíotta a különböző szakokat, hogy az ellenőrzés a város részéről közvetle­nebb és nagyobb legyen. Ajánlja, hogy fogadja el a közgyűlés a tanács azon javaslatát, mely szerint küldjön ki a képviselőtestület egy szakbizottsá­got a központi műhely megvizsgálá­sára abból a célból, hogy van-e arra szükség, vagy nincs. A névszerinti szavazás eredménye szerint 25 szóval 14 ellenében a tételt megszavazza a közgyűlés és a központi műhely megvizsgálására a gáz- és víz­mű bizottságot küldi ki. Végül a kamat és törlesztésre elő­irányzott tételeket és a rendkívüli költ­ségvetés tételét fogadta el a közgyű­lés nagy többsége. Loránd István javasolta, hogy a cse­csemőgondozónak a felvett 12.000 K. helyett 8000 K-val többet, azaz 20.000 koronát állítson be a közgyűlés a költ­ségvetésbe. Fried Jenő felszólalása után Sándor Ernő főszámvevő kije­lentette, hogy ez az új összeg csakis akkor állítható be a költségvetésbe, ha arra fedezet van. Minthogy rendes fedezet nem található, csakis pótadó­emeléssel lehetne a többletet fölvenni. Ez pedig 2o/o pótadóemelést jelentene, ezért kéri a javaslat elutasítását. Kal­­riszky Jenő dr., Csizmazia György vá­rosbiró felszólalása után a közgyűlés többsége Lóránd javaslatát 28 szóval 3 ellenében elvetette. A költségvetés fedezeti részét a köz­gyűlés egyhangúlag elfogadta. Molecz Tivadar karnagy nyugdíja­zási ügye szoros kapcsolatban lévén a kegyúri kiadásokkal, a közgyűlés úgy határozott, hogy azt majd a meg­vétózott határozat elintézése után fog­ják letárgyalni. Ezzel a közgyűlés este nyolc óra felé véget ért. Négy gyanúsítottja is volt a gutái gyilkosságnak. Múlt héten megemlékeztünk arról a bestiális gyilkosságról, amely Guta község határában történt. Molnár Jó­zsef 26 éves gútai ember valószínűleg tolvajkörútra indult s éjjel meglepték. Ismeretlen tettesek agyonütötték s elrettentő például arcát teljesen levágták a koponyájáról s a hul­lát kidobták az örtényi töltés aljára. A csendőrség lázasan nyomozott ez­­ügyben, minden szálat végigkísért, de a gyilkosságot nagy homály födte, sen­ki sem tudott biztosat s a cinkosok nem árulták el egymást. A szorgos nyomozás mégis hozott eredményt annyiban, hogy négy gyanúsítottat letartóztattak s a komáromi ügyészség foghá­zába kisérték őket kihallgatás végett. Mivel azonban kellő bizonyíték nem volt ellenük, szabadlábra helyezték őket. A nyomozást folytatják. Strandnyitás. — junius 21. Szombaton afféle strandnyitásforma zajlott le a vágparti részeken. Ez a strandnyitás minálunk folyamatos, hosz­­szan húzódó aktus. Nem egyszerre nyílik meg, aminthogy nem egyszerre zárul aztán, hanem úgy részletekben, folytatásokban, szakaszokban nyílik a strand. Hiányzik a dobszó, a lampion, a nyári megnyitások elengedhetetlen kelléke: a cigány és a sörösüveg. A szombati strandnyitás is egy ily kis étapja volt a komáromi strandolásnak: csak a merészebbek következtek ki a Vágpartra s az „ételekről-italokról gon­doskodva van“ cimü állandó reklám­szólam egy fagyialtos kocsiban s né­hány pohár szódában, tejben, s pár szelet vajaskenyérben nyilvánult egye­lőre. A kis gőzös kidöcögött félóránkinta kikötőhöz és gyenge csoportokban hozta­­vitte a fürdőző népet, holott a viz már meleg volt s néhány magánuszóverseny is lezajlott már Egypár csónak is bil­legett a vizen, a homokban elfeküdtek azok, akik ilyenkor jobb hijján Abbá­ziában képzelik magukat s flörtölni próbáltak. Flörtanyag, női nemet ille­tően, jóval kevesebb volt, mint a férfi­nép. A strandon a lesült barna bőr s a fekete férfi trikó uralkodott egyelőre, — a színes női ruhák, a pizsamák, a tarka szalmakalapok, szivárványszínű napernyők és piroscsikos heverőszékek alig-alig jelentkeztek mutatóba is. Főképen a parton lebzselt mindenki, a vízbe bemenni merészségnek látszott, de aki aztán belemászott a habokba, meglepődve tapasztalta, hogy junius van, meleg a Vág vize s fürödni is illenék .. Családi együttesek, apa-anya-gyerek a fűben, tejesköcsögök, kártya, egy-két fürdőköpeny, néhány tavalyi kenu, pár bátortalan flört, szúnyogok s a háttér­ben békés tehenek, a horizonton a bécsi gyors és az esztergomi fürge vicinális; ez volt szombaton a strand. Szakaszokban nyitják, egyre jobban nekibátorodva .Tavaly ilyenkor zsúfol­tan állt a bál, idén pedig csak a leg­merészebbek bocsátkoznak vízre. Ugylátszik a strand válsága is elkö­vetkezett. Kevés az ember és sok a szúnyog. ______________1932, junius 22. (szv.) A futószalag béklyója akár a Ford-gyárban, akár a valódi börtönben szalad végeszakadatlanul az emberfia előtt, mindenképen börtön­béklyó bizonyba lélek fogsága. A futó­szalagot mondom, amely a gyárban, műhelyben szakadatlanul fut a munkás előtt, hogy mindegyik iélektelenül, gé­piesen illessze az őt megillető részbe a csavart a többtermelés és a lélek­­mehanizálás szentté vált jegyében. S ami ennek diadala, de egyúttal meg­csúfolása is: egy gyár, amelyben ele­jétől végig csak a gépek dolgoznak, emberi kéz segítsége nélkül: — ez volt a multheti mozi attrak­ciója s elmondható, régen nem láttunk hasonló jól konstruált, jól méretezett, jól vágott filmet, mint ez az uj francia munka. Amit mond, az néhány esztendő óta nem uj, csak összegezi azt, amint Wellstől—Knut Hamsunig átérünk, s csak az lett az uj benne, hogy ezt ké­pek mutatják és film tárja elénk. Tudjuk, hogy az elmehanizálás ve­szedelmes, belső meggyőződésünk való­ban elismeri, hogy mindenképen börtön a lélektelen munka, ahonnan szabadulni kell, de ennyire tömegekhez szólóan, Befejezték a költség* vetés tárgyalását. A kegyúri kiadások és az egyházak segélye körül folyt vita után az e címen beállított összegek törlését szavazta meg a többség. — Az állami jegyző a határozatot megvétózta. Saját tudósitónktól. Komárom, — június 21. A kedd délután tartott városi kép­viselőtestületi közgyűlésen befejezték az 1932. évi költségvetés vitáját és megállapították a folyó évre szóló elő­irányzatot. Ezúttal a hangulat nem volt már olyan obstrukciós, bár a kegy­úri kiadások tételénél hosszabb vita volt, amelyen különböző elvi álláspon­tok jutottak kifejezésre. A névszerinti szavazás a pénzügyi bizottság és a jogügyi bizottság ismert javaslatára történt és a többség a jogügyi bizott­ság véleményét tette magáévá, vagyis a pénzügyi bizottság javaslatának le­szavazásával kimondotta, hogy a kegy­úri kiadásokat és egyházi segélyeket az 1932. évi költségvetésből törlik. Ezt a határozatot azonban az állami jegyző megvétózta, ami az eddigi állapot to­vábbi fentartását vonja maga után. Még a gázgyár tételénél volt több föl­­szólalás, de ezt a többség megsza­vazta. A közgyűlést Csizmazia György vá­rosbiró nyitotta meg és vezette, aki a helyettesítéseket bejelentve, fölkérte Sándor Ernő főszámvevőt a költségve­tés következő tételeinek ismertetésére. A földmívelés és nemzetgazdasági cé­lokra előirányzott 100797 korona ösz­­szeget a közgyűlés névszerinti szava­zással 21 szóval 7 ellenében elfogadta. Kegyúri kiadások, egyházi segélyek. Következett az iskola, tudomány, vallás, kegyurasági szükségletekre föl­vett összegek tárgyalása. A különböző iskolák tételeire nézve nem történt felszólalás, azonban a kegyúri kiadá­sok és egyházi segélyek tételei ellen Tarics István mondott hosszabb be­szédet és igazságtalanságnak minősí­tette azt, hogy a város ezen összeget magára vállalja és kifizeti. Alapy Gyula dr.-nak a kegyúri jogra vonat­kozó történelmi munkájából akarja bizonyítani, hogy nem volt köteles a város a róm. kath. egyház kegyúri kiadásait viselni, mert azt nem Komá­rom városa, hanem a katholikus státus tartotta el. A többi felekezet sem tart­hatja igazságosnak, hogy a kath. egy­ház olyan nagy összeget kap, míg azok segélye csekély. Indítványozta, hogy a közgyűlés ne szavazza meg ezeket a kiadásokat, hanem törölje a költség vetésből. Utána Vidák Vince a kom­munista párt nevében tiltakozott a kegyúri kiadások és egyházi segélyek megszavazása ellen, mert nekik sem­mi közük az egyházakhoz. Viseljék az egyházak maguk ezeket a kiadásokat. Miután ismert durva tónusában neki­rontott az egyházaknak és támadta a szocialista képviselőtagokat, kijelentet­te, hogy egy krajcárt sem szavaznak meg kegyúri kiadásokra. Kollányi Miklós a tétel megszavazását kéri azon az alapon, hogy ezen kötelezettség el­lenében a város nagyobb ingatlant ka­pott. A két fél között fennálló szerző­dést egyoldalúan felbontani nem lehet. Fülöp Zsigmond h. városbiró hivat­kozik arra, hogy a város ezelőtt 140 évvel jogot nyert a plébános válasz­tására, de ezzel szemben kötelessé­gévé tétetett, hogy a katholikus egyház személyi kiadásait fedezze. A város két értékes ingatlant, az Erzsébetszi­­getet és Apályi szigetet, továbbá a ha­lászati jogot és a folyókon kikötési illeték (karópénz) szedésére nyert jo­got, amelyekből a városnak állandó jövedelme volt és van. Véleménye sze­rint a város köteles a kegyúri kiadá­sokat viselni és ha azt esetleg egyolda­lúan megtagadná, a kath. egyház per utján is kényszerítheti a várost a másfélszázados kötelességének telje­sítésére. Ami a többi egyházak segélyét illeti, a segélyezés nincs arányban a kath. egyház kegyúri kiadásaival s egész bizonyos, hogy a mostani álla­pot sérelmes ezekre a felekezetekre. Azonban a város súlyos helyzete visz­­szatartja a többi egyházakat altól, hogy hogy a lélekszám arányában való tá­mogatás kérdését fölvesse. Az előirány­­zqtt összeghez természetesen jogot for­mál minden felekezet és azért javasol­ja a közgyűlésnek, hogy az e címen fölvett összegeket szavazza meg. Dos ztál Jakab a tétel megszavazását javasolja és Tarics néhány állítását cáfolja. Majd szavazásra kerül a sor, amikor a kérdés föltevése előtt ismer­teti a főszámvevő a tételekre vonatko­zó javaslatokat. A pénzügyi bizottság a tételek megszavazását javasolja, a jogügyi bizottság pedig úgy a kegyúri szükségletek, mint az egyházak segé­lyének törlését indítványozza, ez utób­bi azzal, hogy ebben a kérdésben végső fokon tegyen lépéseket a legfel­sőbb közigazgatási bíróság döntése iránt. A névszerinti szavazást a városbíró elrendelvén, a pénzügyi bizottság ja­vaslata mellett szavaztak: Kacz Lász­ló, Kovách Tihamér, Czibor Géza, Ki­rály Károly, Fülöp Zsigmond (ma­gyar nemzeti párt), Dosztál Jakab, Palaty Ignác, Boldoghy Ödön, id. Kol­lányi Miklós, Jakab István, Jankulár György, Fehér Lajos (kér. szoc. párt), Fried Jenő, Fleischmann Samu, dr. Kalvariszky Jenő, Scheiner Dezső, Stern Bernát (zsidó, gazdasági ipa­ros — zsidó demokrata párt) és Tó­in asek Dezső állami jegyző, össze­sen 18-an; a javaslat ellen szavaztak Tarics István, Pálfy Antal, Lax Dá­niel, Mézes József, Czill Ferenc, dr. Kendi Zoltán, Nedics Aurél, Tarics Lajos (szoc. dem. párt), Lóránd Ist­ván, Farnbauer Károly (rokkantpárt), Bepka Gyula, Csevár Ferenc, Vidák Vince, Trcncsik János, Domonkos Fe­renc, Cseszár István, Tóth István, Czina Béla, Munzer József (kommu­nista párt), Vitek Ferenc, Jedicska Fülöp, Fára Ferenc, Sovinszky István (cschpártok) és Csizmazia György vá­rosbiró, összesen 24-en. Ezszerint tehát a pénzügyi bizott­ság javaslatát leszavazták és a többség a jogügyi bizottság álláspontját tette magáévá és a kegyúri kiadások (110.675 K.) és egyházak segélye (24.115 K.) címén felvett összesen 137.790 korona törlését rendelte el a közgyűlés.

Next

/
Thumbnails
Contents