Komáromi Lapok, 1932. január-június (53. évfolyam, 1-51. szám)
1932-06-15 / 47. szám
19ó2. junius 15. >KOMÁROMI LAPOK« 3. oldal. rété mellett magyar táncokat lejtettek Ehrenfeld Rózsi,Schwartz Margit, Jancsó Rózsi III. és Molnár Rózsi II. oszt. tanulók, kik ügyesen és elánnal járták a jelmezes táncot ,melyet a közönség megujráztatott. A következő műsorszám V. Sipos Ida »Mult és Jelen« cimű egyfelvonásosa volt, amelyben alakításukkal különösen Waldhauser Lili és Stern Teréz harmadikosok tűntek ki, de nem maradtak mögöttük osztálytársnőik sem: Sovány Ilona, Hecht Sarolta, Greschner Valéria, Ipóth Erzsébet, Baranyai Margit, Kertész Margit, Egyházi Ilona, Jancsó Rózsi III. és Szokolóci Izabella II. oszt. tanulók és néma szerepével Gergely Gizi I. oszt. tanuló. A darab meglepő fordulataival tetszést váltott ki. A betanításban nagy része volt Somogyi István tanárnak. Majd ritmikus torna került »szőnyegre«, amelyben fordulatos és bájos táncjelenetek szórakoztatták a közönséget, amely ezt is megujráztatta. A virágokat Csorna Jolán és Dávid Julia egyévi tanfolyami növendékek, Banai Tóth Ilonka, Czirok Etel, Lacsny Ilona, Molnár Rózsi, Weisz Márta és Zisska Erzsébet II. oszt. tanulók, a lepkéket Schwartz Aranka és Waldhauser Lili III. és Kincs Magda II. oszt. tanulók alakították. E rendkívül kedves tánc betanítása Gy. Winter Mária érdeme. Szatmári Irén II. o. tanuló sima és gyakorlott játékával kisérte a látványos számot. Ezután ismét egy színdarab következett, melynek előkészítő munkájában Szilágyi Mária s Haas Elza tanárnő tevékenykedett, éspedig sikerrel, mert a játszás folyamán is többször nyilvánította tetszését a közönség. E darab szereplői voltak: tennisztáncával, melyet a közönség megujrázott, Ullmann Ilona III. o. tanuló, továbbá igen ügyes alakításaikkal Banai Tóth Ilonka, Kincs Magda, Kelemen Ida, Raab Klári és Zisska Erzsi II. és Földes Éva, Nagy Mária, Papp Margit és Tárnok Aranka I. o. tanulók.' A változatos műsor utolsó száma Ullmann Ilona III. o. tanuló japáni tánca volt, mely előző tennisztáncával együtt sok tapsol aratott. Ugyancsak meg kellett ismételnie. Mindkét táncszámot Kertész Margit III. o. tan. kísérte gondos zongorajátékával. Az előadás egyes számait a függöny előtt Dávid Julia és Iiodossy Magda egyévi tanfolyami növendékek konferálták be, mig a súgás munkáját Hecht Edit egyévi tanfolyami növendék végezte. A tiszta jövedelmet, mely tisztán önkéntes adakozásokból folyt be, jótékony célra: a kiválóan jó előmenetelő és szegénysorsú tanulók évvégi jutalmazására, illetőleg segélyezésére fordítják. Az egész előadás folyamán jól domborodott ki annak egész szelleme: az anyák iránt érzett hála, tisztelet. A prológnál a közönség soraiban itt is, ott is előkerültek a zsebkendők; a műsor többi számai is kiválóan karakterizálták a célt. Az igen hatásos zárószám: a japáni tánc pedig — mint a konferáló mondotta előre — csakugyan elrepített bennünket a gondolat szárnyain a csodás, cseresznyevirágos Nipponba, hol épp oly szeretőek, oly tiszteletreméltóak az édesanyák, mint a mi kalásztengeres, buzavirágos, pipacsos, édes, szép szülőföldünkön ... A Kollégium udvarán egy rejtélyes kutat találtak. A kút oldalából egy titkos alagút vezet a szomszédos telekre. — Mi célt szolgált ez az alagút? — Ha a kútat idejében nem veszik észre, súlyos szerencsétlenség érhette volna azt, aki beleszakad a mély kútba. —- Milyen régi a kút? — Találgatások, föltevések és kombinációk. — Saját tudósítónktól. Komárom, — június 14. Vasárnap délelőtt azistentisztelet végeztével a református egyház két derék presbitere: Biró János és Páti Nagy Mihály jelentették Galambos Zoltán ref. lelkésznek, hogy a Kolléépülethez vezető gránitkockával kirakott gyalogjáró két kockaköve között gyanús nyílást födöztek föl. amelybe a sétapálca minden akadály nélkül a fogantyújáig behatolt. Spárgára kötött vesszőt engedtek le a nyíláson, amelyen keresztül több mint hat méter mélységbe hatolt le a vessző s mikor onnan kihúzták, a vessző egy méter hosszúságban vizes volt. Ebből azonnal megállapították, hogy kút, vagy valami forrás van a kövek alatt. A leletről a helyszínén értesült Fűlő p Zsigmond főgondnok és Pali Nagy Sándor algondnok, akik megtették a szükséges közbiztonsági intézkedéseket, a veszélyes helyet megjelölték és a főgondnok megbízta Gergely Lajos építőmestert, hogy másnap bontássá föl a gyalogjáról a gyanús területen. Az építőmester hétfőn reggel égjük munkásával a járdát fölbonlotta, amikor azután megállapította, hogy a járda alatt korhadt boltozat volt, amely összeomlás előtt állt és éppen a legjobb pillanatban bontották fel a köveket, még mielőtt valami szerencsétlenség következett volna be. A rozoga boltozat egj'etlen csákányütésre összeomlott és belehullott a mélységben lévő vízbe, amely egy régi, évszázadokkal ezelőtt használatban levő, terméskővel kirakott kút fenekén húzódott meg. Elhagyott kútat sokat lehet találni nemcsak Komáromban, hanem másutt is. Az elhagj'ott kútaknak használaton kívüli helyezésénél kevés heljren cselekedtek úgy, hogy a kútat földdel temették volna be. Ez sok időt és költséget igényel, mert nagyon sok földet kell odahordatni és nem egjrszer elég messziről. Ezt az eljárást sajnos legtöbbször mellőzték a régi öregek. E helyett beboltozták a már fölöslegessé vált kútat és ez az eljárás elég veszélyes eljárás, mert a bolthajtás a reáhányt föld súlya alatt nem egjrszer beszakadt, amint a jelen esetben is történt és Istencsodája, hogy nem járt valaki szerencsétlenül, mert hiszen, ha a kút fölött haladó alatt leszakad a boltozat, a mélységbe való zuhanás veszedelmén kívül az utána reáomló járdakövek halált is okozhatlak volna. *>! Nagy könnyelműség volt tehát ezeknek az úgynevezett ó-kútaknak a beboltozása, de ennél még nagj’óbb könynyelmüséggel jártak el néhol, amikor nem boltívvel, hanem egyszerűen vastag deszkával lefedték a kút nyílását. A deszka, bármilj'en vastag is, hamarább tönkre megy, mint a bolLozat és igy a szerencsétlenségek esélye sokkal nagj'obb. Amint a Kollégium udvarán talált kútat kibontották, Galambos Zoltán ref. lelkész személyesen kereste föl Baranyay József, a Jókai Egyesület titkárát, hogy ő is nézze meg az érdekes kútat, amely a többi elhagj'ott kútaktól sok tekintetben eltér, amiről dr. Baranyay József, a régi idők emlékeinek lelkes kutatója, ott a helyszín én tényleg meg is győződött. A kútat az teszi érdekessé, hogy a dibontott boltív alatt a kút oldalából egy alagút vezet a szomszédos Szloboda, most Kugler-féle ház telkére. Ha ez az alagút kisebb méretű volna, akkor azt lehetne mondani, hogy a befedett kútat arra használták, hogy a felesleges eső és szennyvizet a kút nyelje el. Mondjuk, hogy a Szloboda házban sok vizet igénylő műhely volt, mondjuk tímár, kelmefestő, vagy sörfőzde. Ez esetben a szennyvíz levezetésére elég lelt volna egy csőszerű csatorna is. Ez az alagút azonban 130—140 cm. magas és másfél méter széles és boltívvel van fedve. Ilyen bőszájú szennyvíz levezető csatornát nem lehetett alkalmazni, mert hiszen az aránylag nem nagyon bő kút hamarosan betelt volna és nem tudta volna elnyelni a vizet. Hogy az alagút nem arra szolgált, hogy azon vizet eresszenek le, az is bizonyítja, hogjT az alagút alja nincs kikövezve, már pedig a víz lassan kimosta ^olna az alagút alját és az oldalfalak fundamentumát, ha azon víz folyolt volna. Szerintünk ez az alagút egészen más célt szolgálhatott. Ólt, ahol az alagul betorkollik a kút oldalába megkörhadt farészeket találtak erős sarok vasakkal. Lehetséges, hogy ezek a vasak, ámenekből egyet dr. Baranyay József a kultúrpalota múzeumába vitt, a kút lefedésére szolgáló ajtó sarkai voltak. De hát mért kellett külön faajtóval lezárni a kútat, amikor pár méternyivel feljebb a kút bolthajtással amúgy is le volt fedve? Talán inkább megáll az a vélemény, hogy azok a lyukas vasak nem a sarkokat tartották ,hanem a csigák tengelyei voltak azokban elhelyezve és ezek a csigák arra szolgáltak, hogy kötélen lógó vödrökkel való vízhordást egyszerre több ember is végezhette az elrejtett kútból a titkos alaguton keresztül a szomszéd ház telkére. Az alagút szélessége azt is megengedte, hogy egyik felén telt vödrökkel, a másik oldalán pedig üres vödrökkel haladhattak a vízhordók. De most már az a kérdés, hogy mért kellett ezen az alagúton keresztül hordani a vizet? Kénj’elmi, vágj védelmi szempontokból-e, vagy azért, hogj' titokban maradjon az egész dolog. Kényelmi szempont azért jöhet számításba, hogy nem akartak az égjük portáról, a másikba az ucca igénybevételével vizet hordani. N agy óbb a valószínűség, hogy védelmi szempontok hozták létre ezt a titkos alagutat. Komáromban részint a török veszélyeztctle a köz- és vagyonbiztonságot, részint a vallásvillongások is okai lehettek, hogy valaki biztosítani akarta magát, h ogjT háza népe ellegj'en látva vízzel, ami különösen akkor volt fontos, ha tűz ütött ki. Maga a várparancsnokság is csaknem állandóan hadilábon állott a polgársággal, hát ez is indokolttá tehette a titokban való vízellátást. Még egy föltevés van, hogy a Szloboda-féle ház telkén valami titkos sörfőzde, vagy hasonló dolog lehetett, amelynek érdeke volt, hogy ne tudják, hogy vízzel bőven elludja magát látni. Annyi tény, hogy a most két telket alkotó kollégium és a Szloboda ház udvara, valamikor egy; tulajdonosé volt, mert iljren alagutat csak a tulajdonos tudtával lehetett építeni. Az alagút boltíve csak pár méternyire ép, tovább már beszakadt, de Galambos Zoltán ref. lelkész, amikor a Kollégium udvarát szép kertté, valóságos paradicsommá kezdte átalakítani, faültetések közben az alagút oldalfalait több helyen megtalálta, de természetesen akkor még nem sejtette, hogy alagutról van szó. Talán régi öregek hallották apáiktól, vagy öreg emberektől, hogy a Szloboda házban nem volt-e valamikor tímár, vagy kelmefestő műhely, vágj' sör, szeszfőzde. Kérjük szives értesítésüket. Talán így jobban a njűtjára lehet jutni az alagút rejtélyének. A kút alul terméskőből van rakva, csak a felső része tégla. Komáromi esküdtszék. A baríi vadőr halál' Hétévi fegyházra ítélték Suttka Gábor va Saját tudósítónktól. A komáromi kerületi bíróság nyári esküdtszéki ciklusa hétfőn kezdődött. Az első ügy egy szándékos emberölés bűntettének tárgyalása volt, dr. Soós Imre felsőbirósági tanácsos elnökletével. A vádat dr. Daxner államügyész képviselte, a védelmet dr. Káli aj' Endre és dr. Barta Lajos ügyvédek látták el. Suttka Gábor becsületesen teljesítette vadőri kötelességét Bart község határában s mivel alaposan ügyelt a vadorzókra, sok haragosa volt. Különösen Szűcs Ferenc haragudott rá, noha látszólag jóban volt vele. Szűcs Ferenc múlt év október havának végéig Budapesten tartózkodott, majd szokása szerint a téli időre hazajött Barira és összekerült Suttka Gábor vadőrrel. November 4-én a kocsmába mentek borozni Szűcs és Suttka. Szűcs alaposan felöntött a garatra s a mulatás végeztével útnak indultak. Karonfogva indultak hazafelé, mint két jóbarát, de útközben Komá Szűcs összeve __ » puskacsővel úgy sújtotta többször fejbe a vadőrt, hogy az a helyszínén azonnal kiszenvedett. A csendőrök letartóztatták Szűcs Ferencet, aki a kihallgatásnál bevallotta tettét, de egyszersmind bevádolta Oszlik Jánost és Oszlik Pongrácot is, bőgj’, ők bujtatták föl a gyilkos tettre. A mostani esküdtszéki tárgyalás során beismerte bűnösségét a gjülkos, de a szembesítésnél megmaradt amellett az állítása mellett, hogy a két Oszlik testvér volt a felbujtó. Ezt az Oszlik testvérek tagadták. Dr. Mezey törvényszéki orvos és a tanuk kihallgatása után az esküdtek verdiktje alapján a szakbiróság éjszaka félkettőkor hirdette ki az Ítéletet: Szűcs Ferencet szándékos emberölés bűnében marasztalta el és hétévi fegyházra ítélte. A két Oszlik testvért felmentette és azonnal szabadlábra helyeztette. Szűcs és védője semmiségi panaszt jelentettek be, az államügyész három nap alatt njülatkozik. Hétfőn folytatják a Deák ucca rendezési munkálatait. Megállapodás a helyi katonai parancsnoksággal. Saját tudósítónktól. Tavaly ősszel félbemaradt Deák Ferenc uccai aszfaltozási munkálatok folytatását már hónapok óta sürgeti a város, amelynek nemcsak uccarendezési szempontból, hanem a nyomasztó munnélküliség enyhítése szempontjából is evidens érdeke, hogy ez az évek óta húzódó munka végre befejezést nyerjen. Tudvalevő dolog, hogy a Deák Ferenc ucca rendezéséhez idegen telkek kisajátítására van szükség, amelyeket Komárom, — június 14. egyrészt az állami fogház udvarának területéből, másrészt pedig a katonai helyőrségi kórház kertjéből nyer a város. A fogház telkének átengedése az igazságügyminisztérium részéről még a inult évben megtörtént és a város a kerítést is megcsináltatta, azonban a kórházi telek elnyerése igen sok bürokratikus akadályokba ütközött, amelyek egyrészt a nemzetvédelmi minisztériumban, másrészt a pozsonyi hadsereg-
