Komáromi Lapok, 1932. január-június (53. évfolyam, 1-51. szám)
1932-06-08 / 45. szám
»KOMAROMI LAPOK« 3, oldal. bt sasszoKEEsaBSi A MacDonaldnak az utóbbi időben Shaw részéről mindig kijáró kedveskedés után azonban, mint jó forradalmárhoz illik, a demokráciára is rákerítette a sort. — Nincs nevetségesebb dolog a világon, — mondotta, — mint a parlamentáris rendszer. A választók bcküldenek egy csomó embert a parlamentbe, azzal a megbízással, hogy kormányozzák az országot. Ugyanakkor viszont beküldőnek egy másik csomó embert is, azzal a megbízatással, hogy minden tőlük telhető módon akadályozzák meg, hogy az a másik csoport kormányozhasson! Éppen olyan ez, mintha Amerikába akarunk küldeni egy hajót és a legénység egy részének azt a parancsot adjuk, hogy vezesse Amerikába a* hajót, a másik részének pedig azt, hogy pont az Amerikával ellentétes irányba irányítsa a hajó útját. Mi lesz 1950-ben? Miután azonban az öregekkel és 1932. junius 8 Érsekújvár, június 7. A magyar nemzeti párt érsekujvári körzetének szombaton tartott választmányi ülésén megjelent Szent-lvány József nemzetgyűlési képviselő, a párt vezére is, akit a párttagok meleg ovációban részesítettek. Szent-lvány József az ülésen hoszszabb beszédet mondott, amelyben reflektált Hodzsa Milánnak, a csehszlovák agrárpárt egyik vezérének néhány héttel ezelőtt Érsekújvárt a »parasztdemokráciáról« tartott beszédére is. Beszéde folyamán kitért azokra a tárgyalásokra, amelyeket ezelőtt hét évvel folytatott Hodzsával a magyarság gazdasági helyzetének megjavítása érdekében. Szent-lvány beszédéből az erre vonatkozó érdekes részleteket a következőkben közöljük: — És most beszéljünk arról, hogy mit tárgyaltam Hodzsa Milánnal? Én is megszavaztam az agrárvámokat, de ugyanakkor kidolgoztam az úgynevezett polgári többség részére egy gazdasági munkaprogramot. Azt mondván, bőgj' ennek a végrehajtására vállalkozom, mert maga az agrárvám a többi intézkedés nélkül nem ér semmit. Ebbe a programba beletartozott az is, hogy az adókat egyszerűsítsük, hogy a munkásbiztosítókat csinálhassuk magunk, hogy az állam támogassa a magyar hitelszövetkezeteket, pénzintézeteket és benne volt legfőképpen az, hogy azokat a földeket, amiket a magyar földbirtokostól elvesznek, a mi ellenőrzésünk alá helyezzék és a mi ellenőrzésünk mellett kizárólag és csakis magyar gazdáknak és földműveseknek és magyar nincsteleneknek osszák széjjel. S a telepítéseket szüntessék be azonnal. Hodsza kétszínű szerepe Azt is mondtam, hogy szükséges, hogy a magyar gyerekek magyar iskolába járhassanak és hogy saját anyanyelvükön férhessenek hozzá a legnagyobb és legmagasabb tudományokhoz is. Azt is mondtam, hogy a magyar elbocsátott tisztviselőknek és nyugdíjasoknak meg kell adni a rendes nyugdíjat és kívántam az önálló magyar gazdasági és kultúrintézmények létesítésének szabadságát és autonómiáját. Hodzsa miniszter úr és megbízottjai, akik a tárgyalást folytatták, azt mondották, hogy rendben van, megígérik követeléseim teljesítését, de nem hajlandók írásba foglalni. Nem hajlandók erre alapítani a kormánynak a munkaprogramját, hanem azt mondották: menjünk a kormányba, üljünk be a húsos fazék mellé és abból szedegessünk magunknak, közben azonban folytatták a kolonizációt, folytatták az maradiakkal, politikusokkal és matrózokkal így elbánt, szokásaihoz híven sorra kerítette a maga hallgatóit, a fiatalságot is. — önök most mind nagy lelkesedéssel és ambícióval, sok jót akarással és nemes idealizmussal vallják magukat újítóknak és forradalmároknak. Ez csakugyan nagyon szép, sőt mondhatom, egyenesen megható is. Nagyon, nagyon tartok azonban attól, hogy mikor majd, mondjuk, 1950-et írunk, már igen sokan lesznek önök között, akik minden nap félve ébrednek majd fel: vájjon nem sült-e ki, hogy önök valamikor forradalmároknak vallották magukat! Ez a félelem pedig valami rettenetes érzés lehet. Ha nem hiszik, kérdezzék csak meg az egyesült nemzeti konzervatív kormány miniszterelnökét. Igen, azt a volt forradalmár MacDonaldot — szólt és bosszúsan hagyta abba előadását, mert hisz mi értelme van, hogy tovább is beszéljen, amikor már az egyetemisták fiatalságában sem lehet bízni. K. F. itteni pénznek Prágába szállítását, folytatták a magyar iskolák megszüntetését és hajigálták a határon keresztül azokat a szerencsétlen magyarokat, akiknek itteni törvénymagyarázat szerint állampolgárságuk kétes. — Hodzsa Milán a múltkori érsekújvári beszédében azt is mondta, hogy a németeket kézenfogva vitte magával a kormányba. Hát ez igaz, én láttam. — Mélyen tisztelt polgártársaim, engem nem vittek. Engem nem lehetett kézenfogva vezetni. Pártomat se, mert mi nem üzletet akartunk a magunk zsebére csinálni, de a becsületes meggyőződésünk és a magyarság nagy egészéért való áldozatos munka vezetett. És hogy mindent megtettem, hogy megállítsam a csehszlovák politika támadásait és hogyha a feltételeimet teljesítik, támogattam volna a kormánytöbbséget, azért történt, mert ezelőtt hét esztendővel láttam előre a mai gazdasági pénzügyi bajt és válságot és emberi, politikai és becsületbeli kötelességem volt arra törekedni, hogy itt, ezen a földön a magyarság mindenféle értékének konzerválása és megmaradása biztosíttassák arra az időre, amikor majd újra ránk süt az Isten napja. Kis irka-f 1311 1 ill -A fegyver. Izsap mellett megöltek egy embert. Az ember, akit a puskagolyó véletlenül és váratlanul talált, egy hétgyermekes családapa volt és nyugodtan üldögélt a Csiliz melletti bokrok tövében, várva az eső múlását. A Csilizen fölfelé halkan közeledett egy csónak s benne az orvvadász. Az orvvadász a bokrok közé nézett s úgy látta, hogy valami barnahátu valami mozog ottan. Biztosan róka lesz, — gondolta, — mert, hogy ember lenne, azt még csak nem is sejtette. Ki ülhetne szakadó esőben a fű között olyan nyugodtan. Óvatosan közelebb ment a bokrokhoz s mert a róka nem mozdult: belelőtt a hátába. A barna micsoda erre fölfordult s kiderült, hogy a barnahátu micsoda egy szabályos emberi hulla lett... Az orvvadász megijed s elrohan. A puskát szétcsavarja és bedobja a Csilizbe. Ezt a puskát másnap a csendőrök hosszú keresés után meg is találták az iszapban. Erről a nevezetes fegyverről akarok Írni. Bevallom, ilyen hadiszerszámot még nem láttam. Abban a .meggyőződésben A helyes mód szép fehér f ■xwmmaam fogak eléréséhez •sssteaBESsmiMmmmmBsmm egyidejű eltávolításával a következő: Nyomjunk egy réteg Chlorodont fogpépet a száraz Chlorodont fogkefére (speciális fogkefe fogazatosan vágott sörtévei), keféljük fogainkat minden irányban, felülről lefelé is; csak ezután mártsuk be vízbe a kefét, majd kiöblítjük szájunkat Chlorodont szájvízzel, miközben alaposan gargalizálunk. Az eredmény meglepő! A csúnya szinü foglerakodás eltűnt és a frisseség pompás érzése marad vissza. Kérjen kifejezetten Chlorodont fogkrémet. Tubusa Ke 4.— és Ke 6.' Mindenütt kapható. éltem, hogy az orvvadászok is általában rendes, szabályos fegyverrel űzik a vadat s az erdőkerülőt. Ez a puska azonban, amit vegyes érzelmekkel forgattam most a kezem között, illő tisztelettel tölt el az orvvadászok célzótudása, merészsége s fegyvergyártási tudománya iránt. Egy puska, amelynél kezdetlegesebb fegyver már nem lehet. Falusi mesterember ügyetlen tákolmánya, fadarabból, drótból, szögből s egy csőből szerkesztett egyszerű lőszerszám, — hogyha egy afganisztáni múzeumban látom, azt mondom: lehetetlen ilyennel célozni s találni anélkül, hogy ennen szemünk veszélyeztetése nélkül ellőhetnénk a golyót. De, mert szabályos emberhalál keletkezett általa a Csiliz partján s ezt hatóságilag is bizonyítják: ei kell hinnem, hogy 1932- ben, a fegyvergyártási tudomány tetőfokán ezzel a hihetetlenül kezdetleges, egyszerű, buta szerszámmal még embert is lehet lőni. Micsoda szívósság, elszántság, titkolózni tudás kell hozzá, hogy ilyen fegyvert készítsen valaki. Az, aki ezt a fegyvert készíti magának s másnak is: szereti a veszedelmeket, szereti a tilosban vadászás örömét, szereti a kalandot s minden törvényen túl a pénzszerzés és az élelemszerzés ősi, mondhatnám: atavisztikus kielégítését. Egy durván faragott agy, dróttal rákötözött cső, mely kettécsavarható s egy szög: ez az egész fegyver. A Csallóközben száz és száz ilyen puska forog közkézen, egyik mester gyártja a másiknak, forgalmi értéke nincs, fegyverengedéiy nem kell hozzá s a bánásmód vele egészen kezdetleges: ólomdarabok, puskapor és fojtás . . . Mennyire nem fontos egy emberélet kioltásához, hogy gáztankkal, repülőgép-ágyúval, vagy negyvenkettes ágyúval teszik-e el az embert ebből az árnyékvilágból. Lám, elég volt a csilizparti ember vékony csöve és „két lat ólma“ hozzá. HIRE k Kis b volt ez a szombati ballagástok, amivel megtettétek az utat a gimnázium udvarától a Csapó tanár úr ablakáig. Kis séta, énekszó, kedélyes díszmenet, zöld szalag a gomblyukban, vigság az arcon, egy eljövendő utolsó vizsga izgalma: aztán végképpen kiballagtatok arra a furcsa, tekervényes útvonalra, amit életnek neveznek s amelyen több a göröngy s a nehéz domb, mint a sima, aszfaltos rész. Zöld szalagotok a reményt jelenti, mosolygós arcotok az önbizalmat; frissek vagytok, fiatalok. Ez a kis ballagás. mely szinte szívtől a szívig tartott még: ez emlékek útja volt. A nagy kilépés majd a jövő útja lesz: kivánjuk nektek, hogy azt az utat is énekszóval, víg menetben tegyétek meg, szeretettel körülvéve, sohase erőfogytán, mindig meleg napsütésben. Olyan szép ezt mondani, olyan gyönyörűség ezt kivánni. Magatok is tudjátok azonban, hogy nem frázis most: „az élet göröngyös útja“ és „kisebbségi sors“ és „válságok válsága“ s minden szólásmondás, aminek örvényébe belejutottatok. A kor, melynek árnyéka alatt a nagy ballagást fogjátok véghezvinni, nem a nagy jövők és messzirelátható célok kora. Mérföldet járó csizmáink kis utakba botladoznak most, csupa gát, csupa akadály tornyosul előttetek s a nagy, víg ballagás szép sima útja helyett, melyen még apáitok járni próbáltak, akadályversenyt kell futnotok, lélekszakadásig. Félszáz kisebbségi magyar gyerek. Nem is kell ennél többet mondani. E mondatban mindent megtalálhattok, ami probléma, ami jövő, ami elhelyezkedés, ami a ti életetek. S csak annyit még e nagy kiballagás előtt: jószivvel váljatok meg az iskolától. Emlékezzetek rá, amit mondunk: lesz idő, amikor oly szívesen ülnétek még a széles padokban s gondtalanul hallgatnátok az órák lassú pergését! A szép idők, a kedves diákkor emlékei vissza-vissza húznak majd benneteket gondolatban az Alma Mater falai közé s hányszor simátok vissza azt az éneket, amit most oly vígan daloltatok s amit még annyi más-más hangulatban fogtok eldalolni, elzokogni, elvigadni, elkurjogatni: — Ballag már a vén diák ... Istenem! Azt mondjátok, hogy „vén!“ Ti és „vén.“ Soha olyan fiatalok nem voltatok, mint most. Jó ballagást ezzel a friss fiatalsággal a Nagy Útra, kisebbségi magyar diákok! (thyvi) — Városi közgyűlés. Komárom város községi képviselőtestülete június 8-án, szerdán délután 5 órakor a városháza nagytermében közgyűlést tart. A közgyűlésen több közigazgatási és pénzügyi javaslat kerül tárgyalásra, a közgyűlés elején a városi mérnöki állást fogják választás útján betölteni. — A ref. egyház presbiteri ülése. A komáromi református egyház presbitériuma június 10-én, pénteken délután 5 órakor a Kollégium tanácstermében ülést tart A presbitérium ez ülésén fogja nyilvánosan fölbontani a templom tornyának és homlokzatának renoválási munkálataira péntek délelőtt 11 óráig beérkezett zárt ajánlatokat. — Gyász. Őszinte s igaz részvéttel értesülünk, hogy özv. Tréder Elekné, szül. ivánegerszegi Torma Emma, életének 73-ik évében, türelemmel viselt hosszas betegeskedés után június 6-án reggel elköltözött e földi életből. A felejthetetlen jó édesanya kihűlt hamvait ma, június 8-án, szerdán délután 5 órakor fogják a helybeli róm. kath. egyház temetőjében örök nyugalomra helyezni. A megboldogultat mélységes fájdalommal gyászolják szerető gyermekei: Tréder Ferenc, István és Tréder Franciska, a Komáromi Lapok kiadóhivatalának vezetője, akiknek bánatában őszinte szívvel osztoznak a rokonok, tisztelők és jó ismerősök. Áldás emlékére! — A Protestáns Jótékony Nőegylet közgyűlése. A protestáns társadalom fél évszázad óta áldásosán működő érdemes szerve, a Komáromi Protestáns Jótékony Nőegylet ez évi rendes közgyűlését június 19-én, jövő vasárnap tartja a Kollégium tanácstermében. Az egyesület tavaly ősszel ünnepelte fennállásának ötvenedik évfordulóját, amelynek lefolyásáról emlékkönyvben számol be s ennek keretében teszi közzé a rendes évi közgyűlésre szóló meghivót és zárszámadásokat is. Az emlékkönyv ismertetésére legközelebb visszatérünk. — Közjegyzői áthelyezés. Az igazságügyi miniszter dr. Sipos Leó közjegyzőt Sepsiből Párkányba helyezte át. Az uj közjegyző a napokban már megkezdi hivatalos működését. — A szikvizszövetkezet közgyűlése. A komáromi vendéglősök jég- és szikvizszövetkezete tegnap délután tartotta meg ez évi rendes közgyűlését a tagok nagy érdeklődése mellett. Maitz Rezső elnök konstatálva a közgyűlés határozatképességét, rövid megnyitójában üdvözli a megjelent tagokat. A közgyűlés úgy az igazgatósági, mint a felügyelőbizottsági jelentést, valamint a zárszámadásokat és az előterjesztett nyereségfelosztási tervezetet egyhangúlag tudomásul vette. Elnökké 3 évre újból Maitz Rezső lett nagy lelkesedéssel megválasztva, akit ez alkalomból Szöllősy Ferenc melegen üdvözölt. A közgyűlés utolsó tárgya egy szabályszerűen beérkezett indítvány volt, amelyet hosszabb vita és többek felszólalása után a közgyűlés az igazgatóság elé utalt, ahova annak elintézése tartozik. Végül Szöliősy ig. tag Isten áldását kérte Maitz Rezső elnökre, valamint Goldschmied Vilmos és Nádor Ernő igazgatósági tagokra, akik a szövetkezet vezetésében a legtevékenyebb részt veszik ki a tisztes intézmény felvirágoztatására. Szent-lvány Érsekújváron nyilatkozott Hodzsa Milánnal folytatott tárgyalásairól. Az agrárvámok és a polgári többség gazdasági programja.