Komáromi Lapok, 1932. január-június (53. évfolyam, 1-51. szám)

1932-06-08 / 45. szám

»KOMAROMI LAPOK« 3, oldal. bt sasszoKEEsaBSi A MacDonaldnak az utóbbi időben Shaw részéről mindig kijáró kedves­kedés után azonban, mint jó forradal­márhoz illik, a demokráciára is rá­kerítette a sort. — Nincs nevetségesebb dolog a vi­lágon, — mondotta, — mint a parla­mentáris rendszer. A választók bc­­küldenek egy csomó embert a parla­mentbe, azzal a megbízással, hogy kor­mányozzák az országot. Ugyanakkor viszont beküldőnek egy másik csomó embert is, azzal a megbízatással, hogy minden tőlük telhető módon akadá­lyozzák meg, hogy az a másik cso­port kormányozhasson! Éppen olyan ez, mintha Amerikába akarunk kül­deni egy hajót és a legénység egy részének azt a parancsot adjuk, hogy vezesse Amerikába a* hajót, a másik részének pedig azt, hogy pont az Ame­rikával ellentétes irányba irányítsa a hajó útját. Mi lesz 1950-ben? Miután azonban az öregekkel és 1932. junius 8 Érsekújvár, június 7. A magyar nemzeti párt érsekujvári körzetének szombaton tartott választ­mányi ülésén megjelent Szent-lvány József nemzetgyűlési képviselő, a párt vezére is, akit a párttagok meleg ová­cióban részesítettek. Szent-lvány József az ülésen hosz­­szabb beszédet mondott, amelyben reflektált Hodzsa Milánnak, a cseh­szlovák agrárpárt egyik vezérének né­hány héttel ezelőtt Érsekújvárt a »pa­rasztdemokráciáról« tartott beszédére is. Beszéde folyamán kitért azokra a tárgyalásokra, amelyeket ezelőtt hét évvel folytatott Hodzsával a magyar­ság gazdasági helyzetének megjavítá­sa érdekében. Szent-lvány beszédéből az erre vonatkozó érdekes részleteket a következőkben közöljük: — És most beszéljünk arról, hogy mit tárgyaltam Hodzsa Milánnal? Én is megszavaztam az agrárvámokat, de ugyanakkor kidolgoztam az úgyneve­zett polgári többség részére egy gaz­dasági munkaprogramot. Azt mond­ván, bőgj' ennek a végrehajtására vál­lalkozom, mert maga az agrárvám a többi intézkedés nélkül nem ér sem­mit. Ebbe a programba beletartozott az is, hogy az adókat egyszerűsítsük, hogy a munkásbiztosítókat csinálhas­suk magunk, hogy az állam támogassa a magyar hitelszövetkezeteket, pénz­intézeteket és benne volt legfőképpen az, hogy azokat a földeket, amiket a magyar földbirtokostól elvesznek, a mi ellenőrzésünk alá helyezzék és a mi ellenőrzésünk mellett kizárólag és csakis magyar gazdáknak és földmű­veseknek és magyar nincsteleneknek osszák széjjel. S a telepítéseket szün­tessék be azonnal. Hodsza kétszínű szerepe Azt is mondtam, hogy szükséges, hogy a magyar gyerekek magyar is­kolába járhassanak és hogy saját anyanyelvükön férhessenek hozzá a legnagyobb és legmagasabb tudomá­nyokhoz is. Azt is mondtam, hogy a magyar elbocsátott tisztviselőknek és nyugdíjasoknak meg kell adni a ren­des nyugdíjat és kívántam az önálló magyar gazdasági és kultúrintézmé­nyek létesítésének szabadságát és autonómiáját. Hodzsa miniszter úr és megbízott­jai, akik a tárgyalást folytatták, azt mondották, hogy rendben van, meg­ígérik követeléseim teljesítését, de nem hajlandók írásba foglalni. Nem haj­landók erre alapítani a kormánynak a munkaprogramját, hanem azt mon­dották: menjünk a kormányba, üljünk be a húsos fazék mellé és abból szede­gessünk magunknak, közben azonban folytatták a kolonizációt, folytatták az maradiakkal, politikusokkal és matró­zokkal így elbánt, szokásaihoz híven sorra kerítette a maga hallgatóit, a fiatalságot is. — önök most mind nagy lelkese­déssel és ambícióval, sok jót aka­rással és nemes idealizmussal vallják magukat újítóknak és forradalmárok­nak. Ez csakugyan nagyon szép, sőt mondhatom, egyenesen megható is. Nagyon, nagyon tartok azonban attól, hogy mikor majd, mondjuk, 1950-et írunk, már igen sokan lesznek önök között, akik minden nap félve ébred­nek majd fel: vájjon nem sült-e ki, hogy önök valamikor forradalmárok­nak vallották magukat! Ez a félelem pedig valami rettenetes érzés lehet. Ha nem hiszik, kérdezzék csak meg az egyesült nemzeti konzervatív kor­mány miniszterelnökét. Igen, azt a volt forradalmár MacDonaldot — szólt és bosszúsan hagyta abba elő­adását, mert hisz mi értelme van, hogy tovább is beszéljen, amikor már az egyetemisták fiatalságában sem le­het bízni. K. F. itteni pénznek Prágába szállítását, folytatták a magyar iskolák megszün­tetését és hajigálták a határon ke­resztül azokat a szerencsétlen magya­rokat, akiknek itteni törvénymagya­­rázat szerint állampolgárságuk kétes. — Hodzsa Milán a múltkori érsek­­újvári beszédében azt is mondta, hogy a németeket kézenfogva vitte magával a kormányba. Hát ez igaz, én láttam. — Mélyen tisztelt polgártársaim, en­gem nem vittek. Engem nem lehetett kézenfogva vezetni. Pártomat se, mert mi nem üzletet akartunk a magunk zsebére csinálni, de a becsületes meg­győződésünk és a magyarság nagy egészéért való áldozatos munka veze­tett. És hogy mindent megtettem, hogy megállítsam a csehszlovák politika tá­madásait és hogyha a feltételeimet teljesítik, támogattam volna a kor­­mánytöbbséget, azért történt, mert ez­előtt hét esztendővel láttam előre a mai gazdasági pénzügyi bajt és vál­ságot és emberi, politikai és becsület­beli kötelességem volt arra töreked­ni, hogy itt, ezen a földön a magyar­ság mindenféle értékének konzervá­lása és megmaradása biztosíttassák arra az időre, amikor majd újra ránk süt az Isten napja. Kis irka-f 1311 1 ill -A fegyver. Izsap mellett megöltek egy embert. Az ember, akit a puskagolyó véletle­nül és váratlanul talált, egy hétgyer­mekes családapa volt és nyugodtan üldögélt a Csiliz melletti bokrok tövé­ben, várva az eső múlását. A Csilizen fölfelé halkan közeledett egy csónak s benne az orvvadász. Az orvvadász a bokrok közé nézett s úgy látta, hogy valami barnahátu valami mozog ottan. Biztosan róka lesz, — gondolta, — mert, hogy ember lenne, azt még csak nem is sejtette. Ki ülhetne szakadó esőben a fű között olyan nyugodtan. Óvatosan közelebb ment a bokrok­hoz s mert a róka nem mozdult: bele­lőtt a hátába. A barna micsoda erre fölfordult s kiderült, hogy a barnahátu micsoda egy szabályos emberi hulla lett... Az orvvadász megijed s elrohan. A puskát szétcsavarja és bedobja a Csi­­lizbe. Ezt a puskát másnap a csend­őrök hosszú keresés után meg is talál­ták az iszapban. Erről a nevezetes fegyverről akarok Írni. Bevallom, ilyen hadiszerszámot még nem láttam. Abban a .meggyőződésben A helyes mód szép fehér f ■xwmmaam fogak eléréséhez •sssteaBESsmiMmmmmBsmm egyidejű eltá­volításával a következő: Nyomjunk egy réteg Chlorodont fogpépet a száraz Chlorodont fogke­fére (speciális fogkefe fogazatosan vágott sörtévei), keféljük fogainkat minden irányban, felülről lefelé is; csak ezután mártsuk be vízbe a kefét, majd kiöblítjük szájunkat Chlorodont szájvízzel, miközben alaposan gargalizálunk. Az eredmény meglepő! A csúnya szinü foglerakodás eltűnt és a frisseség pompás érzése marad vissza. Kérjen kifejezetten Chlorodont fogkrémet. Tubusa Ke 4.— és Ke 6.' Mindenütt kapható. éltem, hogy az orvvadászok is általá­ban rendes, szabályos fegyverrel űzik a vadat s az erdőkerülőt. Ez a puska azonban, amit vegyes érzelmekkel for­gattam most a kezem között, illő tisz­telettel tölt el az orvvadászok célzó­tudása, merészsége s fegyvergyártási tudománya iránt. Egy puska, amelynél kezdetlegesebb fegyver már nem lehet. Falusi mester­ember ügyetlen tákolmánya, fadarab­ból, drótból, szögből s egy csőből szerkesztett egyszerű lőszerszám, — hogyha egy afganisztáni múzeumban látom, azt mondom: lehetetlen ilyen­nel célozni s találni anélkül, hogy ennen szemünk veszélyeztetése nélkül ellőhetnénk a golyót. De, mert szabá­lyos emberhalál keletkezett általa a Csiliz partján s ezt hatóságilag is bi­zonyítják: ei kell hinnem, hogy 1932- ben, a fegyvergyártási tudomány tető­fokán ezzel a hihetetlenül kezdetleges, egyszerű, buta szerszámmal még em­bert is lehet lőni. Micsoda szívósság, elszántság, titko­lózni tudás kell hozzá, hogy ilyen fegy­vert készítsen valaki. Az, aki ezt a fegyvert készíti magának s másnak is: szereti a veszedelmeket, szereti a ti­losban vadászás örömét, szereti a ka­landot s minden törvényen túl a pénz­szerzés és az élelemszerzés ősi, mond­hatnám: atavisztikus kielégítését. Egy durván faragott agy, dróttal rá­kötözött cső, mely kettécsavarható s egy szög: ez az egész fegyver. A Csal­lóközben száz és száz ilyen puska fo­rog közkézen, egyik mester gyártja a másiknak, forgalmi értéke nincs, fegy­­verengedéiy nem kell hozzá s a bá­násmód vele egészen kezdetleges: ólom­darabok, puskapor és fojtás . . . Mennyire nem fontos egy ember­élet kioltásához, hogy gáztankkal, re­pülőgép-ágyúval, vagy negyvenkettes ágyúval teszik-e el az embert ebből az árnyékvilágból. Lám, elég volt a csilizparti ember vékony csöve és „két lat ólma“ hozzá. HIRE k Kis b volt ez a szombati ballagástok, amivel megtettétek az utat a gimnázium udva­rától a Csapó tanár úr ablakáig. Kis séta, énekszó, kedélyes díszmenet, zöld szalag a gomblyukban, vigság az arcon, egy eljövendő utolsó vizsga izgalma: aztán végképpen kiballagtatok arra a furcsa, tekervényes útvonalra, amit élet­nek neveznek s amelyen több a gö­röngy s a nehéz domb, mint a sima, aszfaltos rész. Zöld szalagotok a reményt jelenti, mosolygós arcotok az önbizalmat; fris­sek vagytok, fiatalok. Ez a kis balla­gás. mely szinte szívtől a szívig tartott még: ez emlékek útja volt. A nagy ki­lépés majd a jövő útja lesz: kivánjuk nektek, hogy azt az utat is énekszó­val, víg menetben tegyétek meg, sze­retettel körülvéve, sohase erőfogytán, mindig meleg napsütésben. Olyan szép ezt mondani, olyan gyö­nyörűség ezt kivánni. Magatok is tud­játok azonban, hogy nem frázis most: „az élet göröngyös útja“ és „kisebb­ségi sors“ és „válságok válsága“ s minden szólásmondás, aminek örvé­nyébe belejutottatok. A kor, melynek árnyéka alatt a nagy ballagást fogjá­tok véghezvinni, nem a nagy jövők és messzirelátható célok kora. Mérföldet járó csizmáink kis utakba botladoznak most, csupa gát, csupa akadály tor­nyosul előttetek s a nagy, víg ballagás szép sima útja helyett, melyen még apáitok járni próbáltak, akadályversenyt kell futnotok, lélekszakadásig. Félszáz kisebbségi magyar gyerek. Nem is kell ennél többet mondani. E mondatban mindent megtalálhattok, ami probléma, ami jövő, ami elhelyez­kedés, ami a ti életetek. S csak annyit még e nagy kiballagás előtt: jószivvel váljatok meg az isko­lától. Emlékezzetek rá, amit mondunk: lesz idő, amikor oly szívesen ülnétek még a széles padokban s gondtalanul hallgatnátok az órák lassú pergését! A szép idők, a kedves diákkor emlé­kei vissza-vissza húznak majd benne­teket gondolatban az Alma Mater falai közé s hányszor simátok vissza azt az éneket, amit most oly vígan daloltatok s amit még annyi más-más hangulat­ban fogtok eldalolni, elzokogni, elvi­gadni, elkurjogatni: — Ballag már a vén diák ... Istenem! Azt mondjátok, hogy „vén!“ Ti és „vén.“ Soha olyan fiatalok nem voltatok, mint most. Jó ballagást ezzel a friss fiatalság­gal a Nagy Útra, kisebbségi magyar diákok! (thyvi) — Városi közgyűlés. Komárom város községi képviselőtestülete június 8-án, szerdán délután 5 órakor a vá­rosháza nagytermében közgyűlést tart. A közgyűlésen több közigazgatási és pénzügyi javaslat kerül tárgyalásra, a közgyűlés elején a városi mérnöki ál­lást fogják választás útján betölteni. — A ref. egyház presbiteri ülése. A komáromi református egyház pres­bitériuma június 10-én, pénteken dél­után 5 órakor a Kollégium tanácster­mében ülést tart A presbitérium ez ülésén fogja nyilvánosan fölbontani a templom tornyának és homlokzatának renoválási munkálataira péntek délelőtt 11 óráig beérkezett zárt ajánlatokat. — Gyász. Őszinte s igaz részvéttel értesülünk, hogy özv. Tréder Elekné, szül. ivánegerszegi Torma Emma, éle­tének 73-ik évében, türelemmel viselt hosszas betegeskedés után június 6-án reggel elköltözött e földi életből. A fe­lejthetetlen jó édesanya kihűlt hamvait ma, június 8-án, szerdán délután 5 órakor fogják a helybeli róm. kath. egyház temetőjében örök nyugalomra helyezni. A megboldogultat mélységes fájdalommal gyászolják szerető gyer­mekei: Tréder Ferenc, István és Tréder Franciska, a Komáromi Lapok kiadó­hivatalának vezetője, akiknek bánatá­ban őszinte szívvel osztoznak a roko­nok, tisztelők és jó ismerősök. Áldás emlékére! — A Protestáns Jótékony Nőegy­let közgyűlése. A protestáns társada­lom fél évszázad óta áldásosán működő érdemes szerve, a Komáromi Protestáns Jótékony Nőegylet ez évi rendes köz­gyűlését június 19-én, jövő vasárnap tartja a Kollégium tanácstermében. Az egyesület tavaly ősszel ünnepelte fenn­állásának ötvenedik évfordulóját, amely­nek lefolyásáról emlékkönyvben számol be s ennek keretében teszi közzé a rendes évi közgyűlésre szóló meghivót és zárszámadásokat is. Az emlékkönyv ismertetésére legközelebb visszatérünk. — Közjegyzői áthelyezés. Az igazságügyi miniszter dr. Sipos Leó közjegyzőt Sepsiből Párkányba helyezte át. Az uj közjegyző a napokban már megkezdi hivatalos működését. — A szikvizszövetkezet közgyű­lése. A komáromi vendéglősök jég- és szikvizszövetkezete tegnap délután tartotta meg ez évi ren­des közgyűlését a tagok nagy érdek­lődése mellett. Maitz Rezső elnök kon­statálva a közgyűlés határozatképessé­gét, rövid megnyitójában üdvözli a megjelent tagokat. A közgyűlés úgy az igazgatósági, mint a felügyelőbizottsági jelentést, valamint a zárszámadásokat és az előterjesztett nyereségfelosztási tervezetet egyhangúlag tudomásul vette. Elnökké 3 évre újból Maitz Rezső lett nagy lelkesedéssel megválasztva, akit ez alkalomból Szöllősy Ferenc melegen üdvözölt. A közgyűlés utolsó tárgya egy szabályszerűen beérkezett indítvány volt, amelyet hosszabb vita és többek felszólalása után a közgyűlés az igaz­gatóság elé utalt, ahova annak elinté­zése tartozik. Végül Szöliősy ig. tag Isten áldását kérte Maitz Rezső el­nökre, valamint Goldschmied Vilmos és Nádor Ernő igazgatósági tagokra, akik a szövetkezet vezetésében a leg­tevékenyebb részt veszik ki a tisztes intézmény felvirágoztatására. Szent-lvány Érsekújváron nyilatkozott Hodzsa Milánnal folytatott tárgyalásairól. Az agrárvámok és a polgári többség gazdasági programja.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents