Komáromi Lapok, 1932. január-június (53. évfolyam, 1-51. szám)
1932-05-28 / 42. szám
4. oldal. »KOMAROMI LAPOK« 1932. május 28. Miss Earhart kettős világrekorddal átrepülte az Óceánt. Az írországi Londonderry mellett szállott le. — május 26. Miss Amalie Earhart sikeresen átrepülte az Atlanti óceánt. A vakmerő amerikai pilótakisasszony, aki középeurópai időszámítás szerint este startolt az újfundlandi Harbour-Graceből Európába szombaton, Lindbergh óceánrepülésének ötödik évfordulóján, szerencsésen leszállót! az írországi Londonderry városa mellett. Earhart kisasszony eredetileg azt tervezte, hogy csak Párizsba száll le, a benzinhiányon kívül azonban kisebb motorzavarok is arra kényszerítették, hogy már Írország fölött befejezze útját és leszálljon Londonderry. repülőterén, Harbour-Gracetől Londonderry-ig a repülőgép pontosan 16 óra 39 percig volt a levegőben s ezalatt az idő alatt 3250 kilométert tett meg. Earhart asszony határtalanul boldog volt, amikor szerencsésen leszállóit gépével. Első dolga az volt, hogy azonnal telefonösszeköttetést kért londoni és newyorki barátaival és ismerőseivel. A vakmerő pilótanő harmincnégyéves és egyszer már egy amerikai pilóta társaságában átrepülte az óceánt. Nem leány, mint az első jelentések tudni vélték, hanem asszony, Putnam ismert amerikai könyvkiadó felesége. Sikeres óceánrepülésével két világrekordot állított fel: ő az első aszszony, aki kíséret nélkül, egyedül repült át az Atlanti óceánon és ő az egyetlen, aki már kétszer átrepülte az óceánt. Intimitások a színfalak mögött Nizsinszkij, a festőművész. — A szeszélyes Toscanini. — A rossz iró lehet még jó színész. — A Broadway olcsósági versenyfutása. — Lubitsch, a jó üzletember. — A pót Harold Lloyd. 1. Vaszlav Nizsinszkij, a kiváló orosz táncos, Márkus Emilia veje, Pulszky Romola férje, évek óta súlyos beteg. Mint ismeretes, idegbaj támadta meg, amely annyira elharapózott, hogy a szerencsétlen művészt ma már szanatóriumban ápolják és orvosai úgyszólván semmi reményt sem fűznek ahhoz, hogy mégegyszer visszajuthasson az egészséges emberek közé. Nizsinszkij teljes letargiában éli napjait. Nem szól senkihez és semmivel sem foglalkozik. Amikor még házikezelésben volt, felesége és ápolói észrevették, hogy a nagybeteg művész, mihelyst ceruza akad a kezébe, telerajzol minden papirt, bútorokat, sőt a falakat is. Amikor szanatóriumba vitték, hozzátartozói felhívták a kezelőorvos figyelmét Nizsinszkij szenvedélyére és az orvos csakugyan megpróbálkozott, hogy minden lehető alkalommal rajzolásra bírja Nizsinszkijt. És Nizsinszkij szorgalmasan rajzolt. Egyre érdekesebbek lettek ezek a rajzok, sőt egy napon, amikor orvosa festéket és vásznat tett elébe, festeni is kezdett. A szanatóriumban összegyűjtötték Nizsinszkij rajzait és festményeit, amelyekről a szakértők komoly elismerés hangján beszéltek. Nizsinszkij felesége, aki jelenleg Newyorkban tartózkodik, férje festményeiből és rajzaiból Morgan egyik leányával kiállítást rendezett Newyorkban. A kiállítás élén Paul Claudel, az amerikai francia nagykövet, a kiváló francia iró állott, aki a kiállítás katalógusának meghatóan szép irodalmi bevezetőjét irta. A kiállításra tódult a newyorki közönség, különösen az orvosok s azok között is elsősorban az ideggyógyászok, akik valamennyien a legnagyobb elragadtatás hangján nyilatkoztak. Az amerikai lapok kritikusai is egyhangúlag megállapították, hogy a kiállításnak művészi szempontból is rendkívüli értéke van. Az egyik kritikus ezt irta: „A tánc művésze örökre eltűnt az emberek elől, de művészi nagysága tovább él a rajzaiban és festményeiben.“ 2. Toscanini, a nagy olasz dirigens, legutóbbi amerikai turnéja után szerződést kötött Amerika legnagyobb hangversenyirodájával egy újabb turnéra, amelynek legközelebb kellett volna megkezdődnie. Toscanini azt is megígérte, hogy külön hangversenyt fog adni a turné során a szerződésnélküli amerikai zenészek javára. Toscanini most összeveszett a hangversenyirodával, lemondta a turnét és kijelentette, hogy soha többé ilyen szerződést nem fog aláírni. Toscanini elhatározása megmásíthatatlan. És mégis elutazik a közeli napokban Amerikába, hogy egyetlen hangversenyt rendezzen Newyorkban, azt a hangversenyt, amelyet a szerződésnélküli amerikai zenészek javára Ígért még akkor, amikor azt hitte, hogy turnézni fog Amerikában. 3. George Roesner, egy fiatal newyorki iró, filmmesét irt, amellyel Hollywoodba utazott s jelentkezett Warnerék filmgyárában. Az egyik Warner fogadta, aki amikor megtudta, hogy milyen nagy utat tett meg egyetlen filmmese kedvéért a fiatal iró, hajlandónak mutatkozott, hogy meghallgassa a mese felolvasását. George Roesner, aki nagyon csinos külsejű fiatalember, lelkesedve és nagyszerű hangsúlyozással olvasta fel filmmeséjét. A felolvasás után Warner mosolyogva nyújtott kezet Roesnernek és ezt mondta: — A film meséje teljesen hasznavehetetlen, de az ön külseje olyan kitűnő és az előadásmódja olyan nagyszerű, hogy 300 dollár hetifizetéssel szerződtetem színészemnek! George Roesner igy találta meg a szerencséjét Hollywoodban. 4. A Newyorkban megjelenő nagy színházi lap, a Variety írja a következőket: „A Broadwayn megkezdődött a színházak tavaszi végspurtja. Hogy milyen erős az irama ennek a spurinak, semmi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az utolsó héten tizenhét bemutatót tartottak. A legtöbb színház egészen új rendszert vezetett be, hogy megküzdhessen a tavaszi meleggel, A színházak olcsóbb helyárakkal játszanak, mint a mozik. Minden jegy ára: 50 cent. Azért állapították meg 50 centben egy-egy jegy árát, mert szent meggyőződésük a színigazgatóknak, hogy a színházak igazi konkurrense a rádión, a gramofonon és a mozin kívül a — tánc és mivel a tánchelyiségekbe szóló belépőjegy ára 50 cent, remélik, hogy ugyanezért az 50 centért inkább színházba mennek az emberek, mint tánctermekbe. Van egy színház a Broadwayn, amelynek igazgatója megállapodást kötött a rádióközponttal: esténként a színház színpadán gyűlnek össze a rádió előadóművészei s a műsort a színpadról közvetítik egész Amerika számára. A színházban 1200 ember foglalhat helyet, minden hallgató csak 20 centet fizet a belépőjegyért, de ezért a 20 centért végighallgathatja a rádió aznapi teljes műsorát és ugyanakkor saját szemével láthatja a színpadon az előadóművészeket is.“ 5. Két érdekes hollywoodi hír: 1. Lubitsch, a nagy filmrendező, néhány héttel ezelőtt váratlanul elhagyta Hollywoodot, Newyorkba utazott és ott kijelentette, hogy egy időre szakít a filmrendezéssel és operetteket fog rendezni a színpadon. Lubitsch váratlan elhatározása feltűnést keltett Amerikában, a filmesek kettőzött erővel próbálták visszahódítani. Már-már úgylátszott, hogy ebből a visszahódításból semmi sem lesz, most azonban kiderült, hogy Lubitsch ügyes üzleti trükkből hirdette, hogy áttér a színpadi rendezésre. Távirat jelenti ugyanis Hollywoodból, hogy Lubitsch a mai szörnyű gazdasági viszonyok között is szinte példátlanul nagy fizetéssel szerződött vissza egy esztendőre a Paramount filmgyárhoz rendezőnek. Kikötötte azonban, hogy ezalatt az egy év alatt ő maga választhatja ki a filmmesét, amelyet rendezni kíván, csak neki van joga ahhoz, hogy kiválassza filmjének szereplőit és hogy megállapítsa a díjazásukat. S Fehér fogak: Chiorodont 2. Harold Lloyd elhatározta, hogy többé nem játszik filmen, de rendezni fog filmeket. Stúdiója számára szerződtette Eddie Quillan-t, a legkiválóbb amerikai komikust, aki azokat a szerepeket fogja játszani amelyeket eddig Harold Lloyd játszott. Beszél rendkívül rokonszenvesen, idegenszerű német akcentussal és titokzatosan. A Fészek Klub nagy. szalonjában egy kis emelvényen, szembenézve a széksorokkal és a széksorokban festőkkel, szobrászokkal, szinészekkel és színházigazgatókkal, akik figyelik minden mozdulatát és minden szavát. A »legnehezebb« közönségnek beszél Madame Pythia, a hires jósnő és pszichografológusnő, akiről állítólag sem a párizsi, sem a berlini bejelentőhivatal nem tudja, mi az igazi neve. A jósnő egyáltalában nem olyan, amilyennek egy jósnőt gondolna az ember. Rendkívül finom, szőke teremtés és szép, okos, megnyerő, elegáns, szellemes. Hangja lágyan cseng, gesztusai. kifinomultak. Azt beszélik róla, hogy orosz arisztokrata asszony. Egész lényét arisztokratikus előkelőség hatja át. Gyermekkoráról beszél, amikor emberek írásában felfedezte emberek sorsát. Azt mondja, egyik nagybátyja írá-R 1'liittTiTllMfl't'IIMiíTi—IW1i[|IIIMIHIMIMMIMB»illl sában vadászfegyvert vélt felfedezni. Csakugyan: nagybátyja életének nagy, titka egy vadászszerencsétlenség volt. Véletlenül agyonlőtte egyik barátját és azóta egész életét az áldozat családjának támogatásával töltötte. Rasputinról is beszél. Együtt vacsorázott vele három nappal halála előtt. — Rasputin vérvörös selyemkabátban az asztalfőn ült. Koromfekete szakálla és bajusza mögül elővillogott hófehér fogsora. Levelet hoztak neki. Felbontotta, majd tréfásan átnyújtotta nekem. Éjjel, amikor kettesben maradtam nagybátyámmal, mondtam neki: »Aki azt a levelet írta, meg fogja ölni Rasputint.« Három nap múlva történt a gyilkosság. A levél írója Juszupov herceg volt. Oroszországból való meneküléséről beszélt Mj. Pythia, odesszai élményeiről, majd Budapestről, hol 1918 őszén néhány napot töltött. Véletlenül látta egyszer gróf Tisza Istvánt. Feltűnt neki Tisza arca és budapesti barátai megszerezték neki Tisza írását. — Rémülten láttam, — beszélt Pythia — hogy meg fogják ölni. írtam neki, hogy vigyázzon és rejtőzzön el. Tisza válaszolt nekem: köszöni a tanácsot, de nem fogadja el. Tisza arcából és írásából megállapítottam, hogy, vasakaratú ember, aki érzi előre saját sorsát, a veszélyt, kissé fáradt, de nem hátrál meg a veszély elől. És beszél Pythia Orskáról, akinek írásából előre megjósolta a tragikus befejezést, Károly román királyról, akinek írását még hazájából való távozása előtt, mint trónörökösét látta és megjósolta, hogy csak nagy akadályokon keresztül jut trónra. Beszél színesen, elegánsan ez a modern jósnő és meghódítja hallgatóságát. Szegénygondozás Komáromban. — A város 218 szegényt lát el rendes havi segéllyel. — Komárom, — május 27. A szociális gondoskodás egyik ága, az elöregedett, munkaképtelen szegény, embereknek megsegítése. Komárom városának régi időktől fogva nagy gondja volt arra, hogy az elaggott szegények helyzetén segítsen és anyagi erejéhez képest olyan támogatást nyújtson részükre, amely valamiképen enyhítse sokszor vigasztalan állapotukat. A háború utáni időkben a városnak eme gondja jelentékenyen megnövekedett, mert nemcsak hogy megnövekedett a támogatásra szorulók száma, hanem a megváltozott gazdasági helyzet nagyobb áldozatokat követelt a szegények számára. Csak nem régen mutattuk ki egyik cikkünkben, hogy a város 603.533 koronát irányzott elő népjóléti célokra s ezúttal a város szegénygondozását ismertetjük a szegényügyi bizottság előadójának Igó Aladár dr. rendőrkapitánynak jelentése alapján. Az 1931. évben 180 olyan szegénye volt a városnak, akit havi ötven korona segéllyel látott el, ezenkivül 90 szegény kisebb rendkívüli segélyben is részesült. 113.500 koronát fordított erre a célra a város, amelyhez a koldulás megváltása címén a város polgáraitól 10.365 Ke folyt be. Az 1932. évre vonatkozóan a szegényügyi bizottság 66 kérvényt intézett el, ezek közül 44-et formai okokból kénytelen volt elutasítani, de az eddigi létszámhoz még 32 új segélyezettet vett föl, akik ez év májusától kezdve részesülnek segélyben. Ebben az évben 218 szegényt lát el a város rendes havi 50 korona segéllyel, ami 130.800 koronára rúg egy évben. Megjegyzendő, hogy ezek a városi szegények a népkonyhából kapnak tél idején rendes ebédet, tűzifát, ezenkivül a különböző társadalmi jótékonycélu egyletek részéről is részesülnek havi pénzsegélyben. A város a Zámory ucca sarkán levő szegényházában« 30személynek nyújt menedéket, akik természetesen valamennyien élvezik a város fent megjelölt segélyét is. Sajnos, a szegénység és nyomor csak fokozódik s az elaggott szegények száma is nőttön nő, úgy, hogy a városnak mindig több áldozatot kell hoznia ezen a téren. Tagadhatatlan, hogy a város képviselőtestületében megvan a jóindulat és tagjai megfelelő szociális érzékkel intézik a szegények gondozását, de csak a megengedett anyagi eszközök erejéig képes segítséget nyújtani szegényeinek. Megtalálták a sz. András templom elrablót! kelyheit — Saját tudósítónktól. — Komárom, — május 28. Az elmúlt év augusztus 23-án Komárom város kát. lakosságát nagy szomorúság érte. E napon — vasárnap — a 6 órai sz. misére siető hivek, legnagyobb meglepetésükre, nem mehettek be a templomba, mert a rendőrség a templom körül kordont vont, bent a templomban pedig helyszíni szemlét tartottak a titkosrendőrök. Ugyanis az említett nap éjjelén rablók hatoltak a templomba, akik feltörve a perselyeket, azokat kifosztották s felfeszitve a bezárt tabernakulumot, szentségházat, onnan elrabolták az 1851. évben Bécsben szinezüstből készített s gazdagon aranyozott nagy monstranciát. Majd feltörve a sekrestye ajtót, onnan elvitték a két legértékesebb antik kelyhet. Ugyanazon év nov. 2-án a kikötő melletti angol parkban szegényasszonyok a vasúti szénszállitó kocsikról lehálló kőszenet szedegetve, két fűzfa közt a földben elásva megtalálták a monstranciát, a két kehely azonban a rendőrség nyomozása, kutatása dacára sem került elő. F. év május 27-én d. u. fél 3 órakor Vanin cipész neje jelentkezett a plébánia hivatalban s ott dr. Majer Imre prelátus, apátplébánosnak átadott egy csomagot, melyből a két elrablóit kehely került elő s előadta. hogy a két kelyhet a fentemlitett angol park melletti kikötő területén legelésző állata túrta ki a földből. A A prelátus plébános azonnal értesitette a rendőrséget a leletről, ahonnan Uhrovtík titkár egy titkosrendőrrel a helyszínre sietett és az esetről jegyzőkönyvet vett fel s most tovább folyik a nyomozás a rabló kézrekeritése ügyében, aki példásan fog lakolni szentségtörő tettének büntetéséül.
