Komáromi Lapok, 1932. január-június (53. évfolyam, 1-51. szám)

1932-05-25 / 41. szám

1932. május 25 »KOMÁROMI LAPOK« 3. oldal. A Ref. Egyházi Első Énekkar közgyűlése. Komárom, — május 24. A komáromi református egyház ke­belében működő Református Egyházi Első Énekkar vasárnap, május 22-én délelőtt 11 órakor tartotta 63. évi ren­des közgyűlését a a Kollégium tanács­termében a tagok élénk érdeklődése mellett. A közgyűlést Fülöp Zsigmond fő­gondnok, énekkari elnök vezette, aki üdvözölvén a megjelenteket, a forma­ságok elintézése után a gyűlést megnyi­totta és előterjesztette elnöki jelentését az elmúlt évről. A jelentés kimerítően foglalkozik az énekkar tevékenységével és örömmel állapította meg, hogy az elmúlt évben kifejtett munkálkodás az énekkar fejlődéséről tanúskodik s a lendületet vett egyleti élet a jövő szép Ígéretét hordja magában. Az énekkar az elmúlt évben rendszeresen teljesítette az egyház iránti kötelességét, résztvett 15 temetésen és ezenkívül több alka­lommal szerepelt a nyilvánosság előtt. Február 1-től jól szervezett vegyeskar működött az énekkar keretében, amely több Ízben fellépett, Így közreműködött a működőkar és a vegyeskar az általuk rendezett nagysikerű énekestélyeken, szeretetvendégségen, a Protestáns Jó­tékony Nőegylet félszázados jubileumi ünnepélyén, a Komáromi Egyetértés Munkásdalárda zászlóavatási ünnepé­lyén és szerepelt a vallásos estélyeken is. Az énekkar ezen szerepléseivel elis­merést ért el és öregbítette régi jó hírnevét. Az elnöki jelentés nagy elismeréssel adózott a működőkar és a vegyeskar tagjainak és az önzetlenül működő jeles karnagynak: Kelemen Kálmán segédlelkésznek a kifejtett munkálko­dásért. Igaz sajnálattal emlékezett meg a jelentés Kollár Lajos alelnöknek az énekkar vezetésétől való visszalépésé­ről, akinek elismeréssel méltatta érde­meit és javaslatára a közgyűlés részére hálás köszönetét szavazott. Szeretettel üdvözölte Söröss István új alelnököt, akinek munkájához sok sikert kívánt. Köszönetét mondott a jelentés a tiszti­kar tagjainak az énekkar vezetése kö­rül kifejtett fáradozásukért és végül lelkes szavakkal buzdította kitartásra és odaadásra az énekkar működő tag­jait, akiknek az a szép hivatás jut osz­tályrészül, hogy a több mint hat év­tized óta fennálló énekkar további fejlődését és virágzását előmozdítsák. A nagy tetszéssel fogadott jelentést a közgyűlés tudomásul vette és jegy­zőkönyvébe iktatta. Majd a zárszám­adásokat tárgyalta le a közgyűlés, amely azokat elfogadta és Kaszás József pénztárosnak, Kaálicsek István ellenőr­nek a felmentvényt megadta s nekik buzgalmukért köszönetét szavazott. Tu­domásul vette a közgyűlés az énekkar vagyonkimutatását, amely 3762 Ké 24 fillért tett ki és megállapította az 1932. évi költségvetést. A közgyűlés az énekkar örökös tisz­teleti elnökévé egyhangú lelkesedéssel Galambos Zoltán ref. lelkészt válasz­totta meg, az énekkar főjegyzőjévé pedig Tóth Imre községi isk. tanítót. A választmány tagjaivá Czirok Béla, Balogh István, Luka Péter, Mikes Kál­mán pártoló- és Csonka Sándor, Farkas Károly, Fekete Gyula, Hegedűs András, Huszlicska László, id. Kaszás János, Szabó István (postás), Szabó József működő tagokat választották meg. A közgyűlést az énekkar nyitotta meg és zárta be két szép műének elő­adásával. Ismét cigányok duhajkodtak, villogtak a fokosok, lengtek a borjú­­szájú ingek, ropták a csárdást, döng­­tek a padozatok s csörrentek a tükrök. Vad pusztai szél, csikók és karámok, földbirtokosok és pesti Gellért szálló, falusi kis torony, nyakkendős vigéc, bor és pezsgő, kivilágos kivirradtig, hejehuja, szőlőszüret: — mit gondolsz, mi ez? Újabb magyar film. Beszédes ma­gyar film, amiben a beszédet zene helyettesítette, a zenét csupa csárdás­­motivum s egész magyarságunkat, megviselt, öntudatos magyarságunkat megintcsak a hejehuja, dinomdánom és ablakbetörés. Az orosz filmet is megunom, ha mindig kozákok és balalajkák rikon­­gatnak, a spanyol filmet is, ha Car­­menek csattogtatják a kasztanyettet, az amerikait is, ha a pampák vad cow-boy-ait futtatják a filmen. Néha unalmas a tiroli film is, — mért hogy a magyar tárgyú filmen a csikósok, pusztafik, üvegtörő dzsentrik, heje­­hujás cigányok és csábitó grófnők megszokott látványán kívül más téma, rajz, epizód nincs? Ez a mi egész magyar életünk? Ez a »hungarian speciality«? Ezek a mi filmre kívánko­zó problémáink, jellegzetességeink? Ezek a műdalos, cigányos, nekikese­redő, csupa »jellegzetességgel«, gyön­gyös pártával, villogó gatyával, bajszos kocsisokkal és tündér-grófnőkkel tar­­leálló jelenetek? Hol az öntudatos, élettel teljes ma­gyar úri osztály, hol a bölcs paraszt, hol a középosztály drámája, — mert ezeknek életében is akad talán dra­matizálható s nem kellene állandóan jellegzetességekkel, pártákkal, lovak­kal és cigányokkal helyettesíteni a magyar életet! A Hippolyt: az legalább jó film. Jól is van megcsinálva, jól szabdalták, rendezték, beszéltették s amit ad: a pesti parvenü, arról tudom, hogy va­lóban sajátos. De ezekben az örök duhajkodások­ban, csakegykislányoskodásokban, vil­logó fehérnemüekben, baltákban, orosz filmeket rosszul utánzó premier plá­nokban túlzottan, megjátszott jelene­tekben hol a magyar művészi erő, já­tékkészség, stilus és tudás? Tudunk mi ennél sokkal jobbat is, csak ne export­ra kacsingassanak mindég! (szv.) A városi zeneiskola hangversenye. — 1932. május 22. — Vasárnap este 8 órakor tartotta a városi zeneiskola Haydn József bicen­­tennáriuma alkalmából a nagy klasszi­kus mester emlékének szentelt hang­versenyét. Tavaszi hangulat, rügyek ígéretes duzzadása, bimbók fakadó, sejtelmes előretörése, bontakozó tehetségvirágok illata töltötte be ez alkalommal a Kul­túrpalota nagytermét, melynek fehér falai igen stílusos keretet adtak a fe­hér gyermektelkek bájos produkciói­hoz, melyek a kétszáz év előtt született mester műveiben is a »jövő zenéjét« mutatták. Ebből a virágos kerthez hasonló so­rozatból a befejezésnél pompás szí­nekben, elementáris erővel nőtt ki és mint egy magasra törő pálma emel­kedett a többiek fölé egy értékes te­hetség, egy szőke ifjú határozott mű­vészi teljesítménye. Nagy László, a kedves, vidám »Nagy Laci«, a jeles gimnazista, a jó cser­kész, sokoldalú tanulmányai közben valóban művészi, kiválóan értékes tel­jesítményt nyújtott ezen a hangverse­nyen. Haydn D-dur zongoraversenyét adta elő a Janata karmester által ta­pintatosan vezényelt helyőrségi zene­kar simulékony kíséretével, szabato­san, finoman, erőteljes accentusokkal, kifejlett nagy technikai készséggel. Memóriáját, törhetlen szorgalmát mu­tatja a 34 nyomtatott oldalnyi zongo­raparti kóta nélküli hibátlan betanu­lása és a tökéletes tempóbeli együt­tes, ami zenekari kiséretnél fokozott fegyelmezettséget és kiváló ritmikai érzéket bizonyít. Élvezetes, szép elő­adása nagy Ígéret arra, hogy vérbeli pianistának született. így fogta fel Nagy László szereplé­sét az iskola igazgatósága által felkért bíráló bizottság is, melynek tagjai K. Ledermayer Ilona nyug. zeneiskolai igazgatónő, Farkas Márta hegedűmű­vésznő, dr. Körte Ferenc zeneszerző, Markovics Ede tanfelügyelő, dr. Po­lony Béla orvos és e sorok írója vol­tak, — mikor megállapította, hogy László már nem mérhető iskolás mér­tékkel és őt az iskolai versenyen felül­­állónak minősítve, örömteljes elisme­réssel és a számára K. Ledermayer Ilona úrnő által felajánlott és dedikált emléktárggyal tüntette ki. A többi szereplő apróság közül, akik kivétel nélkül mind dicséretet érde­meltek, az első díjat Szatmári Irén, a másodikat Nagy Alice, a harmadi­kat Fodor Márta kapta; ezenkívül szintén K. Ledermayer Ilona úrnő adományozása folytán Kominek Antal könyvjutalomban és Sárközi Béla 10 korona ajándékban, végül Jezo Iván dicséretben részesült. Őszinte elismerését és köszönetét fe­jezte ki a bíráló bizottság — és ehhez a közönség is csatlakozott élénk tap­saival — W cisz Emma zeneiskolai igazgatónőnek, aki a hangversenyt tar­talmas és élvezetes ismertető előadás­sal vezette be, valamint Thiel Janka és Schmiedt Viktor tanítóknak, kik ennek a kedves emlékhangversenynek rendezésével igen szép bizonyítékát adták annak, hogy a városi zeneiskola jó és helyes irányban vezeti gyerme­keinket a zene hatalmas birodalmának országűtján. Dr. Szijj Ferenc. MIRE $£ P ' ■ — ■ -,y -:ti Jjr* Weiss Fülöp kitüntetése Weiss Fülöp, aki nem régen múlt hetvenéves és a Pesti Magyar Keres­kedelmi Bank elnöke, Magyarország legnagyobb bankjáé, a legnagyobb ma­gyar kitüntetést, az első osztályú ér­demkeresztet kapta Magyarország kor­mányzójától. A kitüntetést sem, a ki­tüntetettet sem kell bővebben kom­mentálnunk. Bizonyos, hogy azokban a pénzügyi nehézségekben, amelyek közt ma Magyarország éppen úgy ben­ne van, mint minden más ország, most már kivétel nélkül, Weiss Fülöp érté­kes szolgálatokat tett nemzetének és mint szakértő, bizonyára felajánlotta szaktudását is, tanácsait is hazájának. Hogy ez igy van, azt abból követ­keztetjük, mert Weiss Fülöpöt, mint régi, komárommegyei birtokost igen jól ismerjük és egyúttal ismerjük az ö kiválóan okos és értékes tulajdonságait, amelyek közt szerénysége az, amellyel mindenkit meghódít. De azt is tudjuk és tudja mindenki, hogy az ő nagy pénzügyi áttekintése és gazdag tapasz­talatai, külföldi előkelő összeköttetései nagyjelentőségűvé tették mindenkor az ő véleményét. Amidőn tehát Weiss Fülöpnek sze­rencsét kívánunk magas kitüntetéséhez, egyúttal örömünket is kifejezzük, hogy ez minden tekintetben méltó embert ért, mert a kitüntetett első azok sorá­ban is, akik az ország újjáépítésének nagy munkájában résztvettek és ebben példát mutattak. Ez a kitüntetés olyan embert ért, akit erre nemcsak érdemei és szolgálatai, de emberi kiválósága is méltóvá tettek. — Szent-Ivóny József előadása Komáromban. Szent-Ivány József nem­zetgyűlési képviselő, a Magyar Nemzeti Párt vezére, folyó hő 28-án szombaton Komáromba érkezik és este 8 órakor a Dózsa-féle Vigadóban tartandó párt­összejövetelen előadást tart „Gazdasági és Politikai Aktualitások“ címen. Az összejövetelre a párt ezúttal is meg­hívja a tagokat, de ugyancsak szívesen látja a párton kívül álló érdeklődőkét és vendégeket is. — Középiskolai tanári vizsga. Szijj János, debreceni polgári iskolai tanár, kiválóan képzett földink a deb­receni tudományegyetem középiskolai tanárvizsgáló bizottsága előtt szép si­kerrel tette le a képesitő vizsgálatot és középiskolai földrajz és természetrajz­szakos tanári képesítést szerzett. A szép eredményhez a Komáromi Lapok sze­­rencsekivánatait fűzi. — Pénzügyi bizottsági ülés a városnál. Komárom város képviselő­testületének pénzügyi bizottsága szer­dán, május 25-én, délután 5 órakor a városháza nagytermében ülést tart, amelyen a legközelebb megtartandó képviselőtestületi közgyűlés elé kerülő gazdasági és pénzügyi természetüü gye­ket készítik elő. — A Jókai Egyesület közgyűlése. A Komáromi Jókai Közmivelődési és Muzeum Egyesület május hó 29-én, vasárnap, délelőtt 11 órakor a Kultúr­palota képtártermében tartja XXL évi rendes közgyűlését. A közgyűlés tárgy­­sorozata: 1. Elnöki megnyitó. Tartja Szijj Ferenc dr. nyug. polgármester, egyesületi elnök. 2. Hajdú Lukács dr. egy. főtitkár jelentése az 1931. évről. 3. Az 1931. évi zárszámadások. 4. Az 1932. évre szóló költségvetéslmegálla­­pitása. 5. Esetleges indítványok. 6. Elő­adást tart Szombathy Viktor „A falu kultúrája“ címen. 7. Elnöki zárszó. A Jókai Egyesület évi rendes közgyűlé­sére az egyesület tagjait és a társegye­sületeket szeretettel meghívja az el­nökség. — Simor Jenő hegedűművész­­földink Amerikából útban van haza­felé. Simor Jenő, neves hegedűművész földink, a marosvásárhelyi zeneakadé­mia volt tanára, amint ismeretes, Ame­rikába vándorolt ki és ott New-York városában zeneiskolát nyitott és az er­kölcsi siker mellett szép anyagi sike­reket is elért, ami az amerikai szemé­ben sokkal nagyobb valami, mint az erkölcsi siker, a taps. Jó anyagi hely­zetét mi sem mutatja jobban, mint hogy immár másodszor jön haza Komárom­ban élő édesanyja és rokonai meglá­togatására. Ha tekintetbe vesszük, hogy az útiköltség oda-vissza hatalmas ösz­­szegeket emészt föl, Simor Jenőföldin­­ket a szerencsés halandók közé kell számítanunk. Pár évvel ezelőtt már volt itthon látogatóban és most ismét arról értesítette édesanyját, hogy megint ha­zajön, sőt már útban is van, e hó 17-én ült föl az óceánjáró hajóra és igy megérkezése minden nap várható. — Halálozás. Őszinte részvéttel vesszük a szomorú hírt, mely szerint Weisz Lipót mészáros mester, életének 65-ik évében folyó hó 24-én éjjel vá­ratlanul elhunyt, lesújtó gyászba borít­ván halálával szerető családját. A meg­boldogult a komáromi iparostársada­lomnak egyik tekintélyes tagja volt s elhunyta városszerte nagy részvétet kel­tett. Kihűlt porrészeit május 25-én, szerdán délután 3 órakor fogják az Eötvös uccai gyászházból a helybeli izr. temetőben örök nyugalomra he­lyezni. Elhunytát neje szül. Trebics Vilma úrnő, valamint gyermekei Irén, Bözsi, Pali, Laci és Janka siratják. — Kiállítást rendeznek Érsekúj­váron Harmos Károly növendékei. Harmos Károly, komáromi főgirnnázi­­umi tanár, a kitűnő festőművész, hu­szadik esztendeje tartja művészeti és iparművészeti kurzusát a legszebb ered­ménnyel Komáromban. Január óta Ér­sekújvárod is rendez tanfolyamot, me­lyen tanítványai festészetet, rajzolást, illusztrációt, reprodukálási technikát s iparművészetet tanulnak. Növendékei most Érsekújvárod az Arany Oroszlán vendéglő nagytermében kiállítást ren­deznek, amely kiállítást nemcsak az amatőr érdeklődők, hanem a szakkörök is figyelemmel fogják kisérni. Tizenöt növendéke mintegy százötven értékes munkával jelentkezett, a kiállított tár­gyakat a mester maga bírálta felül, mert nem iskolai kiállítás, hanem emel­kedett szempontú inűkiállitás jellegé­vel bir a növendékek munkáinak be­mutatása. A kiállítást Űrnapján nyitják s egy hétig lesz nyitva. — Zsidó misszionárus városunk­ban. Érdekes vendége volt a napokban Komáromnak. Tuchband S. Sándor skot­­református zsidó misszionárus tartóz­kodott városunkban, ahol a protestáns egyházak vezetőinél tett látogatást. Az emlitett misszionárus keresztfia James Maxdonald Webster dr. edin'ourgi püs­pöknek és pozsonyi látogatása után érkezett Komáromba, a református egy­házhoz. Pozsonyban Balogh Elemér ref. kerületi püspök konventi elnök fo­gadta Tuchbandot, aki Förster dr. h. polgármesternél is, valamint az ottani evangélikus egyház vezetőségénél is látogatást tett. A misszionárus szlovensz­­kói útjában ellátogat a magyar protes­táns egyházakhoz s innen Érsekújvárra és Lévára távozott.

Next

/
Thumbnails
Contents