Komáromi Lapok, 1932. január-június (53. évfolyam, 1-51. szám)

1932-05-21 / 40. szám

6. oldal. »KOMÁROMI LAPOK« 1932. május 21. val, cvikkerével s szomorkás mosolyá­val egy kis udvar középpontja volt. És írt. Kéziratokkal a hóna alatt járkált az uccán, könyvek kandikál­tak ki a zsebéből, akkor tervezett Jókairól egy regényt, ami meg is je­lent később s nagy sikert aratott. A fiatalok írásait udvariasan boncolgat­ta, — nem volt harcos ember s a fila­­delfiai Szabó Dezsőtől, aki méltóságo­­san trónolt a budai alagút közelében lévő kávéház ablakában s fogadta ra­jongóit: egy egész élet, egész város választotta el. Színi Gyula »finom író­­művész« volt, ahogy mondani szokták, cizellált ember, nem lármás dobper­gető. — Ah, irodalom! — mondta moso­lyogva és szeretettel, látszott rajta, hogy nem tűz, hanem melegítő sugár benne a toll szeretete, — írni kell, meg kell mutatni az embert, az életet, hogy okuljon belőle az, aki nem is­meri. Színi Gyula ír, — mondták tisztelet­tel a kávéházi kis irodalmi Konrádok s elkerülték az asztalt, ahol Színi Gyula finom betűit vetette papírra, nem zavarták az embert, aki akkor Komárom, — május 20. Múlt szombati számunkban egy nagy feltűnést keltő cikk jelent meg, amely az iparosoknak arról a mozgalmáról szólt, melyet a súlyos adókivetések és a könyörtelen adóvégrehajtások kö­vetkeztében előállott tarthatatlan hely­zet váltott ki Komárom iparosaiból. A sorsát eddig türelemmel viselő ipa­rosság a múlt napokban megmozdult és elhatározta, hogy testületileg fog felvonulni az ille­tékes hatóságokhoz, amelyeknél kíméletet kér az agyon­­nyomorgatott, terhekkel sújtott ipa­rosság és a hozzá hasonló életviszo­nyok között élő exisztenciák számára. A komáromi iparosok mozgalma az elmúlt héten csak erősbödött és bizo­nyosra vehető, hogy ezen a fronton egy hatalmas tá­borba fog tömörülni az iparosság, mert elviselhetetlenné váló hely­zete erre kényszeríti. A megindított mozgalom irányítói arra törekednek, hogy a Járási Ipartársulat ezidőszerinti vezetőségét is megnyerjék az ügynek és azzal együttesen teszik meg a szükséges lépéseket a lehetet­len adóterhek könnyítése érdekében. E célból a Komáromi Kereskedelmi Grémium elnökségét is megkeresik, hogy terhek súlyát hatványozottabh mértékben viselő kereskedőpolgárokat is bevonják az akcióba. A mozgalom megindítói három hely­beli hatóság felkeresését tartják szük­ségesnek és pedig a Járási Hivatalt, a városbirói hivatalt és a pénzügyi kirendeltséget, amelyek előtt fel akar­ják tárni a helyzetet és rá akarják te­relni a figyelmet arra a szomorú és előbb-utóbb bekövetkezhető eshetőség­re, hogy a tönkrement iparosság a terhek súlya alatt összeomlik és a kö­nyörtelen adóvégrehajtások következ­tében az a helyzet áll elő, hogy az adóalanyok egymás után meg szűnnek, ami pedig igazán nem válik az állam javára. Mert a mostani amúgy is ka­tasztrofális gazdasági * helyzetben az eddigi rendszer legkevésbé alkalmas enyhülést vagy javulást előidézni és a komáromi kirendeltség igen nagy felelősséget s még nagyobb kockázatot vállal magára akkor, amikor a jelen­legi kritikus helyzetet teljesen figyel­men kívül hagyva, ami hajlandóságot sem mutat arra, hogy a jogos kérel­meknek helyt adjon. Az iparosok felvonulást szándékoz­nak rendezni, amely nem a lármás tüntetések elcsépelt útszéli eszközei­vel, hanem a véresen komoly ügyhöz talán éppen a múltban kalandozott s Jókai szellemével volt találkozója. Most már nem ír Színi Gyula. A Rózsaszínű hó írója, versek ihletett költője meghalt a Pen Club nagy ülésének napján, Toller és Berzeviczy vitatkozása órájában, a balatoni kirán­dulás gasztronómiai élvezetének per­cében talán, — mert nem jutott neki diétás kosztra pénz. .. Mialatt Galsworthy elmondta szép szavait az írók békéjéről, mialatt jól­kereső százezer példányosok és piros mellényii Roda Rodák írói fejeikkel egymáshoz hajoltak és finoman suttog­ták észrevételeiket: az író, a magyar író is megbékélt s az irodalompártolás nagyobb dicsőségére gyomorbajban el­halálozott. Szegény Színi Gyula. Egy szép kor lovagja távozott. Egy koré, melynek boldog lovagjai még ösbudavárban ta­nyáztak gondtalanul s a boszniai an­­nexióról, Bródy Sándor nyakkendőjé­ről s Mikszáth aperszüjéről beszél­gettek. Adalék a Pen Clubok irodalomtör­ténetéhez ... (thyvij illő méltóságteljes megnyilvánulással akarja fölhívni terhes sorsára a fi­gyelmet. Az uccai felvonulás ideje alatt az iparosok műhelyében megáll a munka, a nyílt üzlettel bírók bezárják boltjukat s az iparosok nagy, rende­zett tömegekben vonulnak föl csendes komolysággal a már említett hivata­lok főnökeihez, akik előtt előterjesztik kérésüket. Az adóvégrehajtások és árverések elhalasztása tárgyában a város tanácsa is állástfoglat és Csizmazia György városbiró vezetése mellett Fried Jenő, Zechmeister Sándor, Lóránd István és Csevár Ferenc tanácstagokat küldötte ki a pénzügyigazgatósági kirendeltség főnökéhez. A küldöttség ma, szom­baton délelőtt jelenik meg a pénz­ügyi hatóság előtt a végrehajtások és árverésekre leendő halasztás kieszköz­lése céljából. A város vezetősége te­hát szintén lépéseket tesz a nagyhord­erejű ügynek elintézésére, hogy fog-e eredményt elérni, egyelőre nem tud­ható. A jövő héten az iparosok ezen moz­galma remélhetőleg olyan stádiumba kerül, hogy végrehajthatják feltett ko­moly szándékukat és testületileg fog­nak fölvonulni a hatóságokhoz, hogy orvoslást nyerjenek vérző sebeikre. A komáromi iparosság megmozdult, mert nem birja tovább, c. cikkünkre vettük a következő nyilatkozatot. A Komáromi Lapok folyó évi május hó 14-én megjelent 38-ik számában „A komáromi iparosság megmozdult, mert nem birja tovább“ cimü cikk, személyemmel foglalkozva azt állítja, hogy én mint Járási hivatal által kine­vezett ipartársulati felügyelő nem az iparosságot, hanem felügyeleti hatósá­got képviselem és ezért nem is tudom teljes egészében átérezni és meglátni az iparosság nehéz helyzetét és most nincs aki ily nehéz időkben érdekünk­ben fetszólaljon vagy ügyünkben el­járjon. Ezen cikkben személyemmel kapcsolatosan felhozott valótlan állítá­sokat szó nélkül nem hagyhatván, tisz­telettel kérem a tek. Szerkesztőséget, hogy az alábbi válaszomnak a Komá­romi Lapok legközelebbi szombati szá­mában helyt adni szíveskedjék. Tisztelt cikkíró iparos urak! Minde­nekelőtt kijelentem, hogy nem mint ipartársulati felügyelő, hanem mint ipartársulati elnöki teendőkkel megbí­zott vagyok és nem a felügyeleti ható­ságot, hanem igen is az iparosságot képviselem. Fájdalmasan és bántóan érint cikkírónak ezen beállítása, mert az iparosságnak pártkülömbség nélkül be kell ismernie, hogy én önzetlenül csak az iparosság érdekében vállaltam ezen nehéz és terhes tisztet és nem is akarom tovább egy nappal sem vál­lalni, csak míg az ipartársulat rendes folyamata helyreállíttatik. Tisztelt cikkíró urak! Önök úgy lá­tom, nem kívántak tudomást venni róla, hogy ebben a rendkívüli nehéz időkben hányán és hányszor vették igénybe közbenjárásomat. És hogy az össziparosság érdekében folytonosan kellett és kell a hatóságoknál és pénz­ügyigazgatóságnál eljárni. Tudják jól, hogy minden hozzám — május 20. Néhány nappal ezelőtt a komáromi gyaloglódon megjelent egy győrmegyei aranyozó s határátlépési engedélyt kért. Az engedélyt megkapta. Mikor utjának célja felől érdeklődtek, meg­mondta, hogy ellopott csónakját keresi, melyet az éjjel valaki, alighanem csalló­közi tolvaj tulajdonított el. A Csallóköz néhány partmenti köz­ségében megjelent s kereste a csó­nakját, mely egyike volt vagyona je­lentős részének. A hatóságok szabály­szerű nyomozást végeztek s köteles­­ségszerűen végigkutatták a partokat a csónak után. Gondoltak csempészésre is, mely esetleg ügyetlenül végződött, sőt kémkedési esetet is kellett gya­­nítaniok. Végül kiderült, hogy a csónaklopási eset egyszerű tolvaj história s a csal­­lóközaranyosi csendőrség kinyomozta az aktatömegek és hivatalos ajtók közé keveredett egyszerű győri aranyász csónakjának hollétét. Az arany ásznak, — aki napi 7 gramm mosott arannyal tengeti életét, — valóban ellopta a Paying Guest. Fizető vendég. Mint a legtöbb ésszerű találmány, ez is angol. A font leromlásának ide­jében a kitűnő angol hazafiak közül sokan elhatározták, hogy nem mennek külföldre. Azelőtt a francia, olasz, svájci nyaralóhelyek rendszerint an­golokkal voltak tele. Great Britain fiai a Capland-tól a Nord Cap-ig ta­lálhatók voltak májusi virágzástól no­vemberi ködig. Most azonban Angliában is jelszó lett: nyaraljunk itthon. Rendben van. A surrey-i dombok, a Thames-parti parkok, a skót felvidék sziklái s a Batli környéki hullámok sokakat csá­bítanak tehát, de sokkal kevesebb nya­ralóhelye van az angolnak, minthogy a week-endező londonit, vagy a két­hetes pihenőt tartó menchesterit el­bírná. Akkor gyerünk szép vidéken lakó családokhoz. Beülni hozzájuk? Jó ma­gyar szokás. Beülni, azt nem. Lesznek fizető vendégek az eddig beülök. Paying guest: ki van adva a jelszó Angliában s Európa már utána csi­nálja. Üdvös találmány. Szlovenszkón is rendszeresíteni kellene. Rengeteg csodaszép vidéke van Szlovenszkónak. Ha akarsz a Duna mellett fürdeni, megteheted, de találsz középhegységet is, Magas Tátrát s enyhe patakpartot. Ezeken a helyeken mindenütt vannak rendes házak s a házakban kedves forduló iparosnak rendelkezésére áll­tam és érdekében tőlem telhetőt el­követtem. Tudják jól, de elfelejtették, hogy az adóhátralékok kedvezményes törlesztésének kijárásánál milyen hosszú és fáradságos munkát kellett végeznem. Mindezeket szívesen tettem, mert így véltem iparostársaimon segíteni. Éppenezért kétszeresen érinti sze­mélyemet a hírlapban való meghurcolás és az a hamis beállítás, hogy nem tudom átérezni és meglátni az iparos­ság nehéz helyzetét és nincs aki ily nehéz időkben az iparosság érdekében felszőljon vagy eljárjon. Midőn ennek szives közzétételét ké­rem, maradtam tisztelettel Bircsdk Károly csónakját Csóka Lajos csallóközara­­nyosi fiatalember. Csóka Lajos munkanélkül volt s amint az környékünkön szokás: ide-oda járkált engedély nélkül a két ország között, hogy vagy itt, vagy ott munkát találjon, de sehol se fogták dologra. A nagy járkálásban elkötött Győr alatt egy idegen csónakot s azzal bo­lyongott a Dunán. A csónaklopással s a határmenti »lógással« azt akarta elérni, hogy lefogják s mindaddig börtönben hagyják, míg októberben be nem rukkol katonának. így akarta kihúzni az időt, mert már nem volt mit ennie. Célját elérte: be­csukták. A csónakkal azonban baj volt, azt nem lehetett csak úgy egysze- • rüen vissza csúsztatni a Dunán, mert Csallóközaranyosnál nincs határ­­átlépési engedély. A csónakot fel kel­let hozni a komáromi hidra, lepecsé­­teltelni, igazoltatni, fináncoknak be­mutatni, átvinni a hídon s úgy lehet vizrebocsátani a magyar Dunán ismét. A szegény aranymosónak sok baja volt a csónakjával. úriemberek. Biztosan számos ház akad, ahol a vendéget szívesen látják. Ámde nehezek az idők: fizess, vendég. Nem volna rossz a nyaraló vendé­geknek ezt az új fajtáját felfedezni: paying guest-rendszert felállítani. Ol­csó nyaralás, családi szórakozóhely s esetleg Pirit férjhez is lehetne adni a vendégék fiához, vagy Lacit megfogni egy lánynak... Fizető vendég... Valamit lehetne csinálni az eszméből, de hol a vendég most, akinek pénze van? (thy) — Szent-Ivány József Komárom­ban. Szent-Ivány József nemztgy. kép­viselő, a Magyar Nemzeti Párt vezére e hónap végétől kezdve 10 napos kör­utat tesz Délszlovenszkón. Komáromba május 28-án szombaton érkezik, mely alkalommal a Magyar Nemzeti Párt komáromi szervezete a Dózsa-féle Vi­gadóban összejövetelt tart, melyen Szent-Ivány József a gazdasági és po­litikai aktualitásokról, megbeszélés ke­retében előadást fog tartani. Az össze­jövetelre a párt ezúton is meghívja tagjait, szívesen látja azonban az ér­deklődő vendégeket is. — Majláth Gusztáv erdélyi püs­pök köszöneté. Abból az alkalomból, hogy ezelőtt 35 évvel foglalta el Maj­láth Gusztáv Károly gróf erdélyi püs­pök díszes állását, a komáromi katoli­kus egyházközség levélben üdvözölte az apostoli lelkű főpapot aki az üd­vözlést az alábbi sorokban köszönte meg: Méltóságos dr. Majer Imre pre­­látus urnák Komárom. Kedves Prelátus Ur! Köszönöm régi jó híveim, a ko­máromiak nevében küldött üdvözletét. Kedves emlékeimet a 35 év sok ese­ménye és sokasodó gondja nem tudta elmosni. Szíveskedjék hálás köszöne-Az iparosok adófrontjáról. Az elviselhetetlen helyzet egy táborba tömöríti az iparosokat. Ide-oda ténfergett a Dunán, csó­nakot is lopott, csakhogy börtönbe kerüljön. — A munkanélküliség új megoldása. —

Next

/
Thumbnails
Contents