Komáromi Lapok, 1932. január-június (53. évfolyam, 1-51. szám)

1932-05-04 / 35. szám

1982. májas 4 »KOMAROMI LAPOK« 3, oldal. Látogassa meg a május 7—16. Több mint ezer kiállító! 200 szakma! Élelmiszer, textil, bútor, építőipari, bőr, vas, és gép, turisztikai és számos egyéb csoport. Kézműipari és háziipari csoportok. Rádión üzenhet haza! 50%-os utazási kedvezmény Magyarországon 33%-os utazási kedvezmény Csehszlovákiában, úgy az oda, mint a visszautazásnál. Magyarországon ezenfelül 33°/o-os kedvezmény a magyar vidék meg­tekintésére. Vízummentes határátlépés! Nagyméretű kedvezmények gyógyfürdőkbe, színházakba és szórakozóhelyekre. Vásárigazol vány és felvilágosítás kapható: Budapesten: a vásárirodánál, V. Alkotmány ucca 8. sz. Komáromban: Komáromi Kereskedők Testületé. 212 repekben a mindig nagyszerű Zoltán György és a népszerű, kedves Ádi, Hantos Ádám remekeltek, igazi ka­binetalakítást nyújtottak. Ebben a da­rabban voit az est legkellemesebb meglepetése: két mesés gyereket lát­tunk. A III.-os Bolemann Ivánra és az I.-ős Neuhauser Endrére gondo­lok, akik tegnap »beérkeztek« és a gimnázium színjátszó gárdájának min­denkor nagy erősségei lesznek. De kitűnőt nyújtottak az együttes lobbi tagjai is (Szász Levente, Langsádl László, Mehrli Béla, Basilides Zoltán, Szabó Ernő, Dénes Dezső, Marisa Sándor és Vlcsek István és az I. oszt. kisértetkórusa). A gimnázium kiváló zenekara Kri­záim József mesteri vezetésével a ki­séret melleit egy gyönyörű Lehár da­rabbal is szerepelt igen nagy sikerrel. A nagyszerűen sikerült estét Bíró Lucián rendezte. A főparancsnok, aki nagyszerű szervező erejével, lelkesedé­sével, az ifjúság iránti szeretetével a csapatot igen nagy» virágzásra emel­te, a nagytáborok egész sorát ren­dezte és a »Tábortűz szellemi irá­nyításával egy egészséges, nemes szlo­­venszkói magyar cserkészszellem ki­alakításán fáradozik, most is jó munkát végzett. Igaz, hogy kiváló segítőtársai voltak: Szombatin’ Vik­tor, Borka Géza és Kocsis Károly a tavalyi szláv jamboree magyar győ­zelmeinek vezérkari főnöke. Utolsó szavunkkal pedig hálásan köszöntjük a mi aranyos és minden gazdasági krízis ellenére is hűséges, nagy Islkű közönségünket, amelyhez hasonló más városban nem igen talál­ható. Cserkészbarát. Komáromi ucca Városrendezés. Nagy örömünkre szolgált annak a hírnek vétele, hogy a Kórház tér előtti kies liget drótsövénye csak ideiglenes. Valóban kellemetlen látvány lenne a farudakból és szúrós drótokból össze­állított kerítés, ha örökre ottmarad. Most már napok óta kertészkednek ott fürgekezü munkások s remélhető, hogy az üde május eljövetelekor már egy kis pázsitban, néhány virágban is gyö­nyörködhetünk Komárom legújabb park­jánál... További örömmel regisztráljuk az aszfalt javítását a Klapka téren. Re­mélhető, ezúttal jobb minőségűvel te­rítik be az édes anyaföldet, mint' az előbbi volt. Mindenesetre: az összes arrahaiadó komáromi tisztes polgárok családanyák és gyermekek kipróbálták már a fentnevezett aszfaltot, még mi­előtt teljesen megszikkadt volna s aki csak tehette, lopva mindenki ráugrott egy kicsit a finom, fekete masszára, hogy őrökidőre hirdesse lába nyomát a Klapka tér... Jobb volna talán rög­tön a rálépőnek nevét beírni az asz­faltba, esetieg, — tekintve, hogy tavasz van, — mindjárt sziveket belevésni, mo­nogrammokat s üde versezeteket? Ami azonban a Deák Ferenc ucca aszfaltozását illeti, az még mindig ké­sik. Mintha rohamosztagok rohantak volna végig a jobb sorsra érdemes uccán, melyet valószinüieg a katonai kórház kertje miatt nem öntenek még mindig végig aszfalttal. Száraz időben még csak-csak... De sáros napokban valóban vigasztalan látvány a Deák Ferenc ucca, — melynek közvilágítása úgyis erős kritikát von maga után. Ami a biciklizőket illeti, ők a gyalogjárón versenyeznek, hiszen ki is merészkedne rá az ucca feltúrt kocsijárójára...? S most, még mielőtt az aszfaltozás teljes volna, most sietünk megpendíteni az eszmét: a Széna teret fásítsák be, hozzák városi módon rendbe s ha lehet, alkalmazzák gyermek-játszótérré. Az „angliai“ játszótér messze van. A Széna tér alkalmas lenne a Megyer­­csi ucca körüli apró emberiség játszó­terének. Homokot hozni nekik, esetleg valami erős hintát felszerelni: hadd örül­jenek legalább az apró emberek itt az életnek, később mind kevesebb élet­örömük lesz úgyis. A Deák Ferenc ucca aszfaltozásával kitünően meg le­hetne oldani a Széna tér befásitásának, parkírozásának kérdését s erre most felhívjuk a város tanácsának figyelmét: gondolkozzék egy ügyes megoldáson. * Erzsébet sziget: egy perc! A komáromi nyári sportélet meg­kezdődött. A KFC pálya futballistái treníroznak, a lennisz hívei is meg­kezdték minden komáromi pályán játékukat s estefelé matadorok és cham­­pionok korzóznak a Nádoron. A vizi­­sport is előreveti már fényét: a csó­nakház mellől mindenesetre elhúzták a szabad utat akadályozó nagy kotró­gépet és a kikötő zajába nemsokára uj zaj vegyül, az evezőlapátoknak monoton kattanása és a motorcsónak puffogása. Ami azonban az Erzsébet szigetet, Komáromnak ezt a megbecsülhetetlen üdülőhelyét illeti, ez nem érdemli meg azt a bánásmódot, amit kap. Ez a szi­get Hamupiipőkéje Komáromnak s egy kedvezőbb konjunktúra esetén, lelkes emberek pártfogásával már régen meg­formázták volna külső képét, parkká, kirándulóhellyé tették volna. így csak andalgó párok és méla szerelmesek ta­lálják meg utait, azt is kevesen. Miért? Mert még csak öntözve sincsenek utai. A szúnyogoktól sem kell nagyon tar­tani az idén, sem a nagy sártól egye­lőre:, miért nem öntözted a város a Szigetnek legalább fő-utját? Csupa por és bacillus a szép, jobb sorsra érde­mes allé. — A tennisz pálya mellett különösen szükséges ez az egészségügyi intézke­dés, mert a por tüdőre megy, de ettől függetlenül, az út egész hosszában ön­tözni kell, hogy legalább ennyi örömöt nyújtson sétálóinak a sziget s ennyi egészséget az ottani lakóknak... * Zöld május. Hogy kivirágzott néhány nap alatt ez a tavasz! Zöldbe borult a város: az Angliában, a Nádor uccán, a Sziget­ben finom tavaszi levelek szele száll s valahogy az élet ritmusa is élén­kebbé lett. Észre sem vetted és zöld levelekkel, tavaszi illattal lett tele a város. Zöld levelek, üde ágak himbálóznak a ham­vas reggelben: zöld május. Mert ez a legszebb május. Szebb, mint Hitler barna májusa, mint Japán sárga májusa, Stalin vörös májusa és Kreuger fekete májusa. Szebb ez min­den politikai szivárványnál, emberi lel­kek sötétjénél, toliunk tintájának fanyar kék májusánál, Gandhi fehérleples má­jusánál és fantaszta költők lila bor­gőzeinél. Zöld május: madárdalos, virágfaka­­dásos, levelét bontó zöld május, igazi május, emberi május, ez kell nekünk. HIRE k Szegény ember szerencséje. Korán reggel felkelt, négy órakor. Három napja készült már erre az útra, fontos hivatalos ügyben kell be­­mennie a járási hivatalba, hétfőn tizenegyre. Nagy dolog a törvény! Félötkor beszalonnázott s az iszák­­ját is a vállára csapta, szalonnával, kenyérrel. Másfélórát gyalogolt, mert a vasútállomás messze van nagyon. Útközben találkozott egy szomszéddal, könnyebben ment a ballagás. Fülig porosán értek be a vasútállomásra. Éppen jött a kis vicinális, csak éppen hogy a jegyei megválthatták. Már isz­­kolódnak is befelé, leülnek s beszél­getnek tovább. Három napja készül erre az útra, no, rossz időben jött ez is: az éjjel cső volt s kapálni kellett volna a földön. Meg utiköllség sem buli mai napság olyan nagyon a zsebekbe. Jó órai szuszogás után végre meg­­állanak a csatlakozó állomáson. A vo­nal, amivel innen mennie kell, megint­­csak másfél óra múlva megy tovább. Ilyenen azonban csak urak zúgolód­nak: falusi embernek fel sem tűnik egy-kcl órai várakozás. Négy órától talpon van, másfélórái gyalogol, egy órát utazik, másfelet vá­rakozik, azután még egy órát kell utaznia, — csodálatosak ezek a vonat­­összeköttetések. Azért is utazik olyan ritkán. No., csakhogy már ennyire jutott. Be tehát a szomszéddal a restibe. Egy-egy decit felhörpintenek, a tör­vény előtti bátorságra így készülnek elő. Kimennek a peronra, meg vissza­jönnek. Unalmas ez a várakozás. Fele­dik az időt, óra nincs náluk, közben vonatok jönnek, vonatok mennek. Mintha ismét fütyülne a sínek kö­zött a kalauz. Ijedten néz oda. Szomszéd! A vonatom! Már indul is kifelé a vonat, ször­nyű sistergéssel. Gazduram nyakában a tarisznya, kezében a fütykös és úgy rohan a vonat után. Még felugrana, de kalauz, mozdonyvezető, málházó egyszerre or­dítanak, üvöltőnek feléje, — ő hiába lobogtatja kezében a jegyet, hiába bal­lag a vonal még mindig olyan lassan, hogy akár fel is léphetne rá: a tör­vény az törvény és ellene tenni nem lehet. A pályaudvar egyetlen ordítás. In­gyen volt tehát a négyórai lelkeles. a gyalogút, a nagy várakozás, neki­­készülődés, jegyváltás: a vonal az or­ra előtt fut ki. Keservesen ordít, hogy mindenki ijedten trombitát és fütyül. A moz­donyvezető egyet gondol és megái Hí­ja egy pillanatra a gőzöst. Urainbá­­tyám már szállana fel, de egy kalauz nyakoncsípi és viszi a forgalmi iro­dába. A szomszéd pedig, aki asztmásán hátul libegett, most szó nélkül oda­simul a vonathoz s a nagy zajban óvatosan felteszi a lábát a lépcsőre s még mielőtt újra elindulna a vonat, belopózik a kocsiba. S még vigyorog is hozzá, látván, miképen viszi cgv kalauz báty ám ura­mat a forgalmi irodába. így mégis a törvény elé került és rendeletek, paragrafusok, törvénycik­kelyek halmaza vágódik szegény fe­jéhez... (thij.) — Áldozócsütörtök napján, Krisz­tus mennybemenetelének emlékünnepén a keresztyén egyházak templomi isten­­tisztelet keretében konfirmálják meg az egyház ifjúságát, amely az előirt élet­kor elérésekor tesz vallást hitéről a gyülekezet színe előtt. A komáromi re­formátus keresztyén egyház 14 évet betöltött mindkét nembeli ifjúsága ál­dozócsütörtök délután 3 órakor vizs­gázik a templomban, amikor a hitében való megerősítésének alkalmával öntu­datos tagjává válik az egyháznak. A konfirmációs vizsga ünnepélyesen fog a szülők, keresztszülők és az egyház tagjainak jelenlétében lefolyni Galam­bos Zoltán ref. lelkész és az egyház elnöksége előtt. — Áldozócsötörtöki ünnepi is­tentiszteletek az evangélikus tem­plomban. Az Üdvözítő Jézus Krisztus dicsőséges királyi mennybemenetelének napján, áldozócsütörtökön az ünnepi istentiszteletek rendje a következő: d. e. 10 órakor ünnepi főistentisztelet szentbeszéddel és az Úrvacsora szent­ségének kiosztásával; d. u. 3 órakor prédikáció és ünnepi könyörgés. — Az ünnepi istentiszteleteket ifj. Jdnossy Lajos h. lelkész végzi. — Gyász. A megdöbbenés fájó ér­zését keltette föl városszerte hétfőn délelőtt az a szomorú hir, mely egy köztiszteletben álló, szeretettől övezett házaspár földi boldogságának szétrom­­bolásáról szólt. Az őszinte részvét igaz érzésével Írjuk le mi is a lesújtó ha­lálhírt, mely szerint Heinrich Jenőné, szül, Skacel Joli, a Domov biztositó rtsg. vezértitkárának hitvese, május 1-én véletlen szerencsétlenség folytán, rövid szenvedés után esti 9 órakor elköltö­zött az élők sorából, mérhetetlen gyászba bontván korai halálával szeretteit. A megboldogult kihűlt porrészeit május 3-án délután helyezték a helybeli róm. kath. temetőben igen nagy részvét mellett örök nyugalomra. Vigasztalha­tatlan férje, szerető testvérei, anyósa és a kiterjedt előkelő rokonság gyá­szolják és őrzik emlékét a nagyszámú jóbarátokkal és tisztelőkkel egyetem­ben. — A Jókai Egyesület idényzáró szabadelőadása. A Komáromi Jókai Közmivelődési és Múzeum Egyesület vasárnap, május 8-án délután 6 óra­kor tartja idényzáró szabadoktatási elő­adását a Kultúrpalota hangversenyter­mében. Előadó lesz Borka Géza dr. fog. tanár, a Jókai Egyesület irodalmi szakosztályának kiváló elnöke, aki „Antik Róma“ címen vetített képekkel kisért, rendkívül érdekes szabadelő­adást tart Róma kultúrájáról. Az elő­adás folyamán közreműködnek Kőváry Annus, Petrogaily Klára, Szijj Daisy és Nagy László főg. tanulók s a műsort a főg. I. osztályának szavaló kórusa és Krizsdn József zenetanár főg. zeneka­rának számai fogják kiegésziteni. A szavalókőrus a Kis Gergő Istvánná c. népballadát fogja előadni. A Jókai Egyesület vasárnapi szabadoktatási elő­adására külön is felhívjuk a közönség figyelmét, mert az választékos műso­rával és a klasszikus kultúrát feltáró ismertetésével egyik legsikerültebb elő­adása lesz az egyesületnek. Az elő­adásra belépődij nincsen, szives ado­mányokat a felmerülő kiadásokra kö­szönettel fogad az egyesület. — Haydn centennárium. Azon al­­kalommol, hogy Haydn-nek, a nagy klasszikus zeneköltőnek, mindenfelé most ünnepük 200 éves születési év­fordulóját, a városi zeneiskola tantes­tülete is nagy buzgalommal készül, hogy Komáromban is kellő módon megemlékezzék és hódoljon egy em­lékhangverseny keretében a nagy zse­ninek! A hangverseny május 22-én este 8 órakor lesz a kultúrpalota nagyter­mében és a tiszta bevétett ezúttal a város szegényeinek juttatja. A hang­versenyre külön meghivók nincsenek, azon mindenkit szívesen látnak. A har g­­verseny nívóját nagyban növeli a 12. gyalogezred zenekarának közreműkö­dése, élén Janata karmesterrel. A többi versenyzők: Zsolnai Olga, Jezso Már­ton, Szathmáry Irén, Fodor Márta, Ko­­minek Antal, Nagy Aliz, Banai Tóth Ilona, Kendi Marianna, Horváth Ele­mér, Szulcsányi Rudolf, Lévai Dezső, Sárközy Béla, Fekete Sándor, Martinék Ella, Petrogalli Klára, Zsabka Margit és Nagy László. A zeneiskola tantes­tülete nemcsak azzal ösztönözi és am­bicionálja a növendékeit, hogy nyilvá­nosan szerepelteti őket, hanem ezen a hangversenyen az egybehívott bíráló bizottság 3 díjat fog kiosztani a ver­senyzők közt. Fényképészeti készülékek, filmek és papírok Hacker és Ncufeldnél.

Next

/
Thumbnails
Contents