Komáromi Lapok, 1932. január-június (53. évfolyam, 1-51. szám)
1932-04-30 / 34. szám
Lapunk mai száma a jövő heti teljes jRádié-mftsort tartalmazza. Otvenharmadik évfolyam.______________34. szám,_______________Szombat, 193g. április 30. KOMÁROM LAPOK POLITIKAI LAP Komárom, április 29. Nem sokat reméltünk a leszerelési konferenciától, mert láttuk azokat a leküzdhetlen ellentéteket, amelyek ma a nemzetek közt tátonganak. Annyit azonban mégis szabad volt remélnünk, hogy legalább az elvi kérdéseket tisztázni fogják. Az ellentéteket a francia hivatalos álláspont képviselte, a mely a választások előtt nem akart érdemlegesen foglalkozni a leszereléssel és mikor már a kibontakozás következeit volna, akkor bekövetkezett a francia miniszterelnök hivatalos betegsége. E miatt szétoszlik határozat nélkül a leszerelési konferencia, amelytől a világ annyit remélt. Hiszen a béke íundámenluma az lenne, hogy a népek tegyék le a fegyvert, ne izgassák egymást háborúra azzal, hogy folytonosan fegyverkeznek, irtózatos összegeket vonnak el adókban a közteherviselőktől és ezzel munkaalkalmakat semmisítenek meg. Ebből is munkanélküliség származik, mert ha a keresetet, a jövedelmet tetszésem szerint felhasználhatnám, semmi esetre sem ágyukat vennék a parkomba, vagy gépfegyvert szalondísznek, hanem okosabb dolgokat, melyekkel az ipart és kereskedelmet támogathatnám. A genfi leszerelési konferencia kudarca most már jobban kijózanítja az embereket és .hangosabban kell követelni a teljes leszerelést tekintet nélkül minden biztonságra. Ha a lefegyverzés teljes, akkor nincsen mivel háborút kezdeni. A genfi vitában nem akarták elismerni, hogy minden nemzet, legyen az győztes, vagy legyőzött, ebben a kérdésben egyenlő. A dolgot úgy állították be, hogy a legyőzött nemzeteknek, amelyeket a szerződések amúgy is leszereltek és csak a belső rend fentartására elégséges katonaság tartására jogosítottak, kötelesek leszerelni, ellenben a győzők, azok áldozatot hoznak a leszereléssel, mert nekik ezt csak a biztonsági koefficiens arányában lehet és szabad végrehajtani. Ha egyszer így gondolkodnak, akkor azok nem akarják komolyan a leszerelést. Ezek után Európa bizonyára aggódva fogja lesni, hogy a választási beszédekben berekedt francia miniszterelnök gége-garatlobja mikor múlik el és mikor méltatja figyelmére ismét a leszerelési konferencia munkáját, ahol egy volt szocialista, az időközben kapitalista vizekre evezett Boncour nevű férfiú igyekszik a francia nacionalizmus lehetetlen álláspontjának érvényt szerezni és nemzeteket rábírni egy olyan álláspontra, amelyben feladják függetlenségüket. Sem Amerika, sem Olaszország, sem Anglia erre a kompromisszumra nem kapható, Németország pedig az egyenjogúság alapjára helyezkedik, tehát azt követeli, hogy egy államnak se legyen előjoga és egy állam se vonhassa ki magát a közös rendszabályok alól. Nyilvánvaló dolog, hogy ezt Franciaország soha sem fogja elfogadni, hiszen ez egy győző szempontjából elfogadhatatlan, mert az imperializmussal nem fér összeu Már pedig elképzelhetetlen, hogy egvferlály vagy háromfertály leszerelés a béke biztonságát meghozhatná. Ha a népszövetségnek nagyobb tekintélye lenne, mint ma van úgy az gyakorolhatna nyomást azokra az államokra, amelyek a leszerelés dolgában akadályokul szolgálnak, de a mai helyzet épen az, hogy ezek az államok gyakorolnak magára a népszövetségre befolyást és ráerőszakolják akaratukat. Kétségtelen, hogy a kudarc a leszerelési akaratnak a vége és ez le fogja hangolni a nemzeteket, melyek őszintén bíztak abban, hogy ez előre fogja vinni a béke ügyét. Ma a nemzeteknek egyforma érdeke az, hogy egymáshoz közeledjenek, mert Európa helyzete anynyira zilált és szétkuszált, hogy azt akárhogyan, de meg kell gyógyítani, mert külömben következik az összeomlás. Ha most már a leszerelés terve és gondolata éket ver a nemzetek közé, hogyan lehet elképzelni az együttműködést a gyakorlatban? Hiszen nyilvánvaló, hogy egyes nemzetek, amelyek nem akarnak leszerelni, ezzel nem azonosítják magukat a béke gondolatával. Ki merné vállalni a felelősséget egy újabb és borzalmasabb háború elkövetkezéséért! Azt hisszük, hogy ilyen nemzet nem akad Európában, de talán az egész világon sem. A genfi konferencia szomorú epilógusa általános depressziót idéz elő Európa nemzetei sorában. Mert be kell látni, hogy a béke gondolatának eddigi hangsúlyozása csupán elméleti jelentőségű volt és nem jutott összhangba a cselekedetekkel. Ha a nemzetek a béke felé vezető úton az első lépést, a leszerelés ügyét nem képesek megoldani, hogyan képzelik el magának a béke biztosításának a garanciáit? Szomorú, hogy idáig jutott a dolog, de talán mégis észbekapnak az érdekeltek, bár a fran-Komárom, — április 29. A továbbszolgáló altisztek helyzetének megjavítása. A képviselőház véderőbizottsága szerdai ülésében foglalkozott a továbbszolgáló altisztek illetményeinek fölemelésére vonatkozó javaslattal, amelyet a nemzetvédelmi minisztérium terjesztett be a parlamentnek a szolgálati idő csökkentésével kapcsolatban. Az ülésen résztvett Viskovsky dr. nemzetvédelmi miniszter is, aki fölszólalásában hangsúlyozta, hogy a javaslat a legszorosabb összefüggésben van a katonai tényleges szolgálat idejének 18 hónapról 14 hónapra történt leszállításával. A két javashit között junkíiin áll fönn. Az újoncok kiképzésére 8000 továbbszolgáló altisztet kell fölvenni, de ez az állomány nem lesz elegendő huzamosabb időre. Legalább is 13500 továbbszolgáló altisztre van szükség. A nemzetvédelmi miniszter azonosította magát a vita folyamán fölvetett azzal a követelménnyel, hogy a közeli időben nyujtassék be törvényjavaslat, amely a szolgálati időnek az előmenetelbe és nyugdíjba való beszámitását szabályozza. Ez a hadseregkormányzatnak is régi óhaja. A javaslatot a védőbizottság némi jelentéktelen módosítással egyhangúan elfogadta. A szenátus is elfogadta a forgalmi adó emelését. A szenátus költségvetési bizottsága hosszas vita után elfogadta a forgalmi és fényüzési adó fölemeléséről szóló törvényjavaslatot. A költségvetési bizottság határozatában kimondotta, hogy a forgalmi adó emeléséhez azért járul hozzá, mert az államnak új bevételi forrásokra van szüksége. A szenátus bizottsága ezenkívül elfogadta a javaslathoz benyújtott két határozatot is. Az egyik szerint a még ipari feldolgozásra váró fa nem esik a fölemelt forgalmi adó alá, a másik határozat szerint pedig kimondották, hogy a textiláruk forgalmi adójának átalányozását mielőbb meg fogják valósítani. A fölemelt forgalmi adóról szóló törvényjavaslat csütörtökön került a plénum elé, amely a javaslatot elfogadta. A törvényt szentesítés végett fölterjesztették á köztársasági elnökhöz, aki azt aláírta s igy május 1-én már életbe is lép. Az iparospárt erős ellenzéke a párt vezetősége ellen. A cseh iparospárt keretén belül erős ellenzék alakult, amely Sebeobrana címen saját lapot ad ki. Az újság első zámában támadást intéz az iparospárt vezetősége ellen, ami a pártban uralkodó belső harcról tanúskodik. Az elkeseredett hangú vezércikk azt irja, hogy az iparosmozgalom különböző apostolai megfeledkeztek küldetésükről és inkább a szép címekre, magas rangokra törnek. A lap azt Ígéri olvasóinak, hogy fel fogja világosítani őket arról, hogy az iparospárt milyen komédiát játszott az iparosokkal és kereskedőkkel és Ígéri, hogy megfogja tisztítani az iparosok és kereskedők mozgalmát a politikai primadonnáktól. Beterjesztette a kormány a* új sajtótörvényt a képviselőház elé. Az igazságügyminisztérium új sajtótörvényt készített, amelyet a kormány elfogadott és azt a képviselőház elé terjesztette. A törvényjavaslat megszünteti a jelenleg a történelmi országokban érvényben levő osztrák sajtótörvényt összes novelláival együtt és a sajtójogot egységesen rendezi. A törvényjavaslat négy részre oszlik és 94 szakaszból áll. Az első rész a sajtójog egyes alapvető fogalmait állapítja meg. Ez a rész ezenkívül a nyomdatermékek postai és vasúti szállításánál való szavatosságról szóló rendelkezéseket is magában foglalja. A második rész a tulajdonképeni sajtójogi perrendtartási tartalmazza öt fejezetben és az első fejezetben a nyomtatványok előállításáról és terjesztéséről, a saját kiadásban megjelent nyomdatermékek eladásáról, az újságok eladásáról és az ujságelőfizetések gyűjtéséről, valamint a kisebb, nem időszaki nyomdatermékek kolportázsának szabaddátételéről tartalmaz rendelkezéseket. A nyomdatermékek ideiglenes lefoglalásának kérdését a második fejezet rendezi. A harmadik fejezet az újsághírek valódiságát igyekszik fokozott mértékben biztositani a helyreigazítás kérdésének rendezésével, a fizetett hirek kötelező megjelölésével és a megvesztegetést büntetendő csekménynek minősiti. A negyedik fejezet az ifjúság védelméről szól olyan nyomtatványok ellen, amelyek a természetes nemi fejlődést, vagy a nemi életet fenyegetik, vagy annak erkölcsi fejlődését felborítják azáltal, hogy az ifjúságban az közönséges büntettek, vagy az eldurvulás iránti hajlamot felébreszti. Az ötödik rész a büntető szankciókat tartalmazza. A törvény harmadik fejezete a tulajdonképeni sajtó-büntetőjoggal foglalkozik, mig a negyedik fejezet a végső és az átmeneti rendelkezéseket tartalmazza. Figyelemreméltó itt az a rendelkezés, hogy a sajtótörvény egyes rendelkezéseit gramofonlemezek forgalombahozatalánál is lehet alkalmazni. } Genfi kudarc! POLITIKAI SZEMLE cia öröm ez ellen szolgáltat bizonyi- és .Európa figyelme mindjobban tékot. Ezzel szemben arra lehet hi- megtalálja a béke akadályait és valkoznunk, hogy ez az öröm ko- talán ereje is lesz azokat annak rai, ez leleplezi az igazi szándékot útjából eltávolítani.
