Komáromi Lapok, 1932. január-június (53. évfolyam, 1-51. szám)
1932-04-23 / 32. szám
1932. április 23. »KOMÁROMI LAPOK« 5. oldal 220°|o helyett 19G°|o városi pótadó. A városi számvevőség átdolgozta a költségvetést. Saját tudósi tónktól. Régóta húzódik a város 1932. évi költségvetésének letárgyalása, amelyet a régi képviselőtestület nem volt hajlandó elintézni, a közbejött községi választások miatt pedig csak tovább halasztódott a fontos tárgy elintézése. Végre a keddi tanácsülésen sor került reá és a tanács hozzáfogott a költségvetés tárgyalásához. A költségvetést az uj képviselőtestületi tagok is már régebben kézhez kapták és Így nem volt uj dolog előttük a sok számadat, amely Komárom több mint tizenhárom milliós költségvetésében foglaltatik. Még mielőtt a költségvetés tárgyalása megkezdődött volna, — mint értesülünk — a keresztényszocialista párt részéről azt az indítványt terjesztették elő, hogy amigaz utolsó három évről szóló zárszámadásokat nem terjesztik a tanács elé, addig nem lehet tárgyalni a költségvetést. Azonban ezt a javaslatot, noha ezt a javaslatot a magyar nemzeti pártiak és a zsidó gazdasági párt is helyeselték, nem lehetett honorálni mert ez a tárgyalásnak újabb eltolását jelentette volna. Sándor Ernő főszámvevő bejelentette, hogy a zárószámadások három hét alatt rendelkezésére fognak bocsáttatni a tanács tagjainak, egyébként pe-Kis irka-firka Szindarab-próba cserkészéknél. Van valami speciálisan vonzó kedvesség, ahogy ezek a diákok készülnek a cserkész-szinieiőadásra. Aki régebben kikerült már az alma mater karjaiból, az mindig szívesen visszamegy az iskolai padok közé egy-egy félórára, hogy visszaálmodja magát diáknak. Ezek a friss, csengő hangok, meg a kamaszos brummogások vissza-visszavarázsolják a régi gimnazista kort, az osztályok levegőjében s a padok savanyú illatában benne van a fizikai órától való drukk, a másnapi latin dolgozat, — az udvaron pedig fotball dong s ez megint régi longaméták s füleslabdaharcok emlékét idézi. Színdarabot próbálgatnak a gyerekek. Jövő héten cserkész előadás lesz a táborozás javára s hogy is írják ilyenkor az újságok? „Az előkészületek lázasan folynak.“ Borka Géza nagyszerű kis egyfelvonásosokat írt, egyvégtében valami hatot s azoknak javát fogják előadni a cserkészek. Az egyik Göre Gáboros, a másik egy ötletes travesztia Homérosból, — csupa derű, móka. Biró Lucián rádiótréfát szerkesztett, teljes commedia dell’arte-szerüséggel, szerepel énekkar és szerepel mindenki, aki cserkésznek nevezi magát. Délutánonként szívesen üldögélünk el az iskolapadokban s nézzük a kis mesterek ügyeskedését. Vidám és tavaszias, friss és őszinte. Az apró emberkék játéka ösztönös, a nagyobbaké már „alakítás“. Cérnaszál hangok mellett mély dörmögések. Kacagás mellett komoly igyekezet. Friss lesz a lélek, ha ezek között a kitűnő fiatal népek között tölt egy órát. Visszaálmodja magát boldog diáknak. Ki tudja? Talán már a mai boldog diákévekbe is beütött a krízis... Mindegy. Ma még frissen vértezettek e mindenféle krízisek ellen s az életből is játékot csinálnak. Aminthogy, a játékot pedig roppant komolyan veszik. * A békegalamb. A napokban kezembe került egy bélyeg. A bélyeg svájci eredetű s nem Komárom, — április 22. dig minden egyes tételnél már most is módjában van a tavalyi számadásokra vonatkozó felvilágositást azonnal megadni. A számvevőség a költségvetést átdolgozta és az időközben hivatalos helyről kapott értesülés alapján a fedezeti oldalon az állami és országos járulékok rovatába négy évre visszamenőleg 541.969 Ké 55 f-t állított be, ami a szükségleti oldalon kimutatott hiányt redukálta. Ennek folytán a hiány 2,148.767Ke 76 f helyett 1,996.257 Kő 41 f-re csökkent, amelynek pótadóval vaió fedezete a pótadó százalékában is redukciót jelent, úgyhogy a számvevőség által eredetileg javaslatba hozott 220°lo helyett az 1932. évre is az előző évi 190a!0-os városi pótadó kivetése válik szükségessé. A javaslat szerint a pótadóval fedezendő összeg 941.640 Kő 10 f-t tesz, ki s a költségvetés végeredményben 5288 Kő 59 f maradvánnyal zárul. Remélhető azonban, hogy egyes rovatoknál sikerülni fog még bizonyos csökkentést elérni, amire nagyon is szükség mutatkozik az adózó közönség mai, különben is súlyosan agyonterhelt helyzetében. kisebb alkalomra adták ki, mint a genf leszerelési konferencia alkalmára. S mi tetszik gondolni, mi volt a bélyeg képe? Ágyú? Gyorstüzelő? Tank? Gázmaszk? Torpedóromboló? Egy sem. Nem tetszik kitalálni! Békegalamb volt rajta. Egyszerűen: kis békegalamb, röpködő jószág, olajággal. A baj azonban ott van, hogy ez a békegalamb szörnyű anakronizmus. Igaz, egyszerű ésszel gondolva, nem is lehetne más ábrázolat egy leszerelési konferencia bélyegén, mint békegalamb> de tessék csak elemezni a mondatot" genfi békekonferencia, Stalin, Tardieu, Mussolini, Hitler, Mandzsúria, Besszarábia, Macedónia: nem cseng-e furcsán e nevek között ez az egyszerű kis nevecske: békegalamb..? Valami itt nem stimmel Vagy a leszerelési konferencia, vagy a békegalamb nem. Mert normális körülmények között ugyan szokás a béke jelzéséül galambot festeni, de kérdem tisztelettel, béke-e az, amit Genfben főznek? A Kolumbusz tojása adva volt a bélyeg rajzolójának: leszerelési konferencia bélyegére apró galamb. Csakhogy ez az ötlet-Kolumbusz-tojás ezúttal záptojás volt s ha jól meggondoljuk, a békegalamb először és utoljára az Ararát hegyén volt teljes valójában jogosult a szerepkörére és azóta sem járnak olajággal a békegalambok, hanem a korok szerint: lándzsával, mozsárágyuval, nyíllal, avagy gázzal és bombavető repülőgéppel. Milyen anakronizmus és kegyes csalás! Genf és békegatamb !!! , Reméljük, a delegátusok azonnal bejelentik rosszalásukat. * Arcok a mozi után. Pszihoanalitikus számára ajánlom ezt az érdekes kísérletet: Mozielőadás után azonnal ugorjon fel a székéről s forduljon a kitóduló közönség felé. Ha a film jó és kifejezi azt, amit címében hirdetett, kitűnő arctanulmányokat végezhet. Az arcok vonásainak minden görbülete csodálatosan egyezik ilyenkor. Férfi és nő, gyerek és öreg, mintha isteni parancsszóra ráncolná arcát, a felvillanó lámpafényben arc-uniformist ölt magára és mosolyog, vagy szomorkodik, aszerint, milyen volt a film vége: happy end-e, avagy tragic end? Ezt kitünően lehetett látnia legutóbbi hét két filmjén. Mind a két film nagyon jó volt, a vígjáték is, meg a hires császárvadász is. A „Vihar egy pohár vízben“ cimü után egyöntetű derű, egyetlen mosolygás volt a közönség arca. — A mosolyok szinte milliméterre egyformán húzódtak az ajkak szélére, a szemek csillogása egyképpen derűs volt, a kalapok hetyke fejredobása, a csapószékek felkattantása, mind csupa vidám cselekedet, élet-derű, happy-end-átérzés, boldogság. A „Császárvadász“ után? Csupa elmélázó arc, gondolkodó kifejezés, a film jó vége dacára is a háborúval szemben érzett antipatia kelletlensége, visszaemlékezés, borongás, az átélés tüzének hamva. Senki sem csapkodta vígan a széket és nem kurjantott örömében. A filmet átérezte a közönség. A komisz film az, amelynél a hős tragikus halála után egyik szomszéd átkiált ültéből a másiknak: Öregem, hol vacsorázunk? Vagy amelynél a vidám befejezés percében máris halálosan ásít a műélvező s gondterhelt ábrázattal vonul ki az uccára. A jó filmnek arca van. S ez az arc visszatükrözik ezer néző arcán... ______ _____________(thy) Fejtörő felnőtteknek Irta: Kosztolányi Dezső Tudod-e ez mi? Jó torna eszednek: asztalt terítnek, asztalt leszednek. Haladnak az uccán, feküsznek az ágyon, mint pille cikázik fejükben az álom. Karjuk követ, ércet izzadva vonszol, sürgöny fut az éjben, vad telefon szól. És csönget az ajtón az orvos, a lázas szerelmes, a postás, a koldus, a gázas. Fejjel nekimennek a hetyke tavasznak, harcolnak azértis, ordítva szavaznak. Bölcsőt tologatnak, megcsendül egy ének, már vége a dalnak, bámulnak a vének. Csókok ligetében örvény köde nyildos és ölnek, ölelnek te drága, te gyilkos. Nem látni a végét a hosszú menetnek. Kacagnak-e ottan, vagy talán temetnek? Egy kis vidámság, sok-sok sóhajtás. Sejted-e már mi, pedzed-e, pajtás? Nincs nála nagyobb jő, mert ez a kincs. Ügy hívják: élet. Értelme nincs. 7 házhely állomási vendéglő mellett esetleg egy darabban is. Felvilágosítás Funk Mór fakereskedőnél i84 HÍREK g* __ rr ■ Tavasz az ablakból. Kiülsz egy emeleti ablakba s nézed a tavaszt. A tavaszt lehet nézni is. Arcodat odatartod a napnak, az áprilisi sugarak enyhén cirógatják a bőröd s a Duna felöl finom szellőcske érkezik. Nagyon felülről nézed innen az embereket s most van egy pillanat, —• így, felülről tekintve mindent, — amikor az a sokszori érzés száll beléd, hogy minden hiábavaló, minden tülekedés fölösleges és az emberek odalenn éppen olyan céltalan célokért, hiú reményekért s hulló életekért harcolnak, mint a többi hangyák a száraz fű ágyán. S eldobod a cigarettádat, eldobja a barátod is; két cigarettavég füstölög az ablak alatti platán tövében, így lesz minden élet, tűz és eleven valóság holttá egyszer, — legyinted a füstölgő romok fölött: e füstölgő rom persze a cigarettacsuíak, amelybe a te lelked lehelt pár pillanattal előbb tüzet. Akkor még szítottad, most már hamvadozik. Társad belenevet a napba s azt mondja: jó így hallgatni a sugarakat. Mert zenéje van annak. Már búcsút mondtál a cigarettának, a szított tűz mélán parázslik, most füstölög utolsót. S akkor megjelenik egy ember. Öreg csavargó bizony, nem valami előkelő formája van. ----- Meglátja a cigarettát, körüljárja, vizsgálja, szem ügyre veszi, megpiszkálja botja hegyével. Aztán fölnéz az ablakba. Mindeme művelet után óvatosan lehajol, felszed egyet, lehámozza a papirost s a dohányt beteszi a szájába,, bagónak. Vígan megy tovább. No, lám. A másik csutak árván ottmarad. De ennek is akad gazdája. Kis polgáriiskolás fiú jön, lóbálja kezében a táskát. Meglátja a csutakot, lehajol, felkapja s szájába teszi. S mint a bűnös, akit tetten értek, sunyin, vigyázva, alulról fölfelé sandítva szeme szögelleléből, — felpillant reánk és lapítva megy tovább a fal mellett. Azt várta, hogy rákiáltunk, vagy kiparancsoljuk a szájából? Nem tudjuk ezt, sem kedves társam, sem én: de azt a félénk, kamaszos, hunyorgó nézést felejteni nem lehet percekig. S e pillanatban felröppen egy szürke kő mögül az első tavaszi pillangó. Kék lepke, koraszülött, hamar végzi szegény. Nem láthatja a pompázó májust, a virágos nyarat, nem fürödhet kánikulában: az első tavaszi nap kicsalogatta már bábjából s most dideregve libben. Ott rejtőzött a cigarettacsutakok között, talán azok tüzében melegedett? Mert úgy. van, kis társam: minden eldobott lángot tovább szít valaki, a tűznek kialudni nem szabad s van úgy, hogy a lángot az élet egy bús csavargója fújja tovább, s van úgy, hogy fiatal lélek kapja fel. Van úgy, hogy csupán füst lesz a nagy lángtervekből, ámde sokszor mégis lelkes tűz ragyog az elhagyottnak látszó parázsból tovább. Valaki mindig felveszi a fáklyát, ez az élet rendje. Kézről-kézre, lélekrőllélekre jár a parázs, van, aki leejti, vannak választottak, akik továbbviszik. S a szépségnek és békének kék pillangója is előkerül mindig valahonnan. Az életnek ritmusa van, kedves kis barátom ... (thy.)
