Komáromi Lapok, 1932. január-június (53. évfolyam, 1-51. szám)
1932-04-02 / 26. szám
8. oldal »KOMÁROMI LAPOK« 1982, április 2. Irodalom Brogyányi Kálmán: Festőművészet Szlovenszkón Kazinczy Könyvtár 1931. 8° 126 lap. — Eperjes, Kósch Árpád ny. Brogyányi Kálmán könyvét bizonyos érdeklődés előzte meg, mivel barátai és ismerősei úgy konferálták be, mint súlyos egyéniséget, akiben a szaktudás és a kifejezés formája szerencsésen egyesül. Szlovenszkó magyar kisebbségének szegényes tudományos irodalmában minden könyvet örömmel kell üdvözölni, ha az előbbre viszi ennek a kicsiny és zárt életet élő nemzetdarabnak kultúráját. Pangó művészeti életünknek pedig egyenesen létérdeke lenne, ha arról egy minden tekintetben megbízható és tudományosan megalapozott ismertetés jelennék meg, amely reámutatna az értékekre és tárgyilagosan tájékoztatná a magyar közönséget a szlovenszkói festőművészet helyzetéről. Brogyányi könyve nem az, amelyet vártunk. Nem pedig azért, mivel a könyv egyetlen sora sem szolgáltat bizonyítékot arról, hogy objektiv szemszögből tárgyalja Szlovenszkó pikturáját, de arra igen, hogy annak megítélésében a legnagyobb elfogultság vezérli. Brogyányi Kálmán szocialista beállítottsága és igy természetesen egyoldalúsága is kitűnik programjából: a festészet a szociális élet viszonylatából tárgyalható és nem az egyéni műalkotás viszonyában. Ez a tétel abszolúte nem helytálló, mert pl. Rubens, Van Eyck, Mészöly vagy Lenbach képeit nem vagyok képes másképen, mint az individuális művészet viszonyából tárgyalni. A szocialista szándék, a kollek tivizálás erőszakolása nem lehet ki induló pont egy ország festőművészete heterogén művészi alkotásainak a megbirálására, a helyes és egyedül helyes nézőpont az objektiv kritika, mely független a szocializmustól és kapitalizmustól és mindentől, ami elfogulttá tehetné. Ezt a kritikát Brogyányiban nem találjuk meg. A könvvnek ezen sarkalatos és lényegében döntő hibája mellett a szerző nem fejti ki a szlovenszkói festőművészet különállásának sem okait, sem lényegét, sem tényezőit. Még a szlovák művészek tárgyalásánál igyekszik mo tiválni ezt a kérdést, azonban távolról sem kielégitő módon. A magyaroknál már meg sem kísérli. Az uj művészet irányvonala szerinte a tömegek felé mutat, mert annak kiinduló pontja csakis a tömeg, vele együtt a „kollektiv“ rend lehet, amelyben az individium a tömeg érzéseiből és akaratából alkotva a tömeghez szól Nem vagyunk abban a helyzetben, hogy ezt aláírjuk és ezzel elfogadjunk művészetnek ocsmány képeket, amelyeknek a művészethez semmi közük, mert semmiféle formanyelven nem beszélnek hozzánk, de azt készséggel elismerjük, hogy a tömegundor felkeltésére alkalmasak. Reprodukcióiban akad jó néhány ilyen kép is, amely nem érdemelte meg a drága nyomdafestéket. Brogyányi művészetszemlélete a legszorosabb kapcsolatban áll szociális felfogásával, amellyel nem törődünk, mert az mindenkinek magánügye, azonban, ha a mai osztálytársadalom „válságáról“ ir és a mai osztálytársadalom „helyzetével“ okadatol, szeretnők azt is megtudni, hogy ő az osztálytársadalom fölött, vagy alatt, vagy -ban él-e? Könyve Szlovenszkó úgynevezett középosztályához szólna, ez a társadalom pedig nincsen ez idő szerint osztályokra tagozva és abban az entellektüell mellett békességben megfér az iparos, kereskedő és a magyar kultúrából táplálkozó munkás is. A szerzőnek látásélménye is egészen más, mint az elfogulatlan, egyéni és nem kollektiv felelősség mellett dolgozó kritikusoké, a szerzőnek a képek szemlélete nem nyújt egyebet, mint szociális élményt, esztétikai gyönyörűsége semmi, csak osztályöntudatának öröme talál benne néha kielégülést. Mindezt annak kell tulajdonítanunk, hogy Bro gyányi Kálmán nem látta Európa nagy galériáit, hanem könyvekből ismerkedett meg a nagy festészeti alkotásokkal, ez pedig a kritikához sem elég, az esztétikusnak meg egyenesen nélkülözhetetlen. Így lehet csak megértenünk, hogy Martin Benka képei nagy benyomást tesznek rá, akinek szürrealizmusától nem is vagyunk olyan nagyon elragadtatva. Benka a formákat nemcsak feloldja, de fel is áldozza a szinhatások érdekeinek. Így értjük meg, hogy Ludo Fulla értelmetlenségei megnyerik tetszését, bár elhisszük, hogy Berlinben még ennél is külömb zagyvaságokat is láthat. Ez azonban Brogyányinál a korszerűség hamis útlevelével kap polgárjogot és megkülömböztetett tiszteletet. A szlovenszkói magyar festőket külön fejezetben, „A kisebbségek“ alatt tárgyalja, ámbár nem tűnik ki, hogy a magyaron kivül még milyen kisebbségek is vannak az ismertetett művészek között. Említett osztálybeállitottságától itt sem tud szabadulni, a somorjai Prohászka Istvánról hosszú oldalakat ir, holott művészi jelentősége ezzel nem áll arányban, de érdemes művészekkel két sorban végez, egy mondatban. Ebben is benne van a kritika. Pedig Brogyányi minden reklámja ellenére sem elégít ki bennünket, objektiv képszemlélőket a formaprimitivizmus, mert akkor valamelyik Dordogne völgyi őskőkorszaki rénszarvas és mammut vadász rajzát sokkal többre kell értékelnünk, mivel ezek a rajzok anatómiailag is tökéletesek és hibátlanok, Prohászka pedig nem tud rajzolni. Igaz, hogy nem is tanult. Kieselbach Gézáról azt állapítja meg (két helyen is), hogy lovakat fest, pedig hozzá kellett volna tennie, hogy bravúrosan festi meg a lovakat és nem képrejtvények alakjában, mint Ludo Fulla, Nemes Endre és társaik a maguk képtárgyait. Kőszeghy Elemérről egy mondatban irja, hogy a Tátra szépségeit festi. Hogyan festi, arról nem beszél, pedig Kőszeghy egyike a legkiválóbb festőknek, akik csak a dimenziók világában élnek és érzékeltetni tudják a távolságokat és tárgyaik néma fenségét. Részletesen ir két helyen is Reichenthal Ferencről, aki a proletárművészet megnyilvánulásának az úttörő művésze. Egy másik ifjú, szintén proletár művészről ezt irja: „a forradalmiság még nem vonja le osztályhelyzetének összes következményeit, még hiányzik belőle úgy az intellektusnak, mint a művészetnek a forradalom felé koordináló ereje“. Ezt értse meg a proletár, ha tudja, mikor a Szlovenszkói Tudományos Akadémia tagjai részére is dijat tűzhetnénk ki, hogyan kommentálják ezt a tipikus galimathiászt. És a szerző azt irja Előszava előtt ajánlásul: A szlovenszkói magyarnyelvüek tisztább látásáért küldöm e tanulmányt. Köszönjük, most már egészen tisztán látunk, A szlovenszkói magyar művészek közül a Benka-méretü ismertetés csak az egy Gwerk Ödönnek jut, talán Harmos Károly és Tichy Kálmán művészetét ismerteti még részletesebben, a többit csak vázlatosan. Ebből a könyvből nem ismerjük meg Szlovenszkó festőművészeiét. De az illusztrációkból sem, mert azok közt olyanok is akadnak, amelyeket a jó Ízlés parancsa alapján nem lett volna szabad felvenni a könyvbe. A Kaziczy könyvkiadó nem végzett jó munkát e könyv kiadásával, mert ez nem az itt élő magyar közönség kezébe való célzatosságánál fogva. Hol maradt a könyvből Boruth Andor, a nagy művész, hol van Pór Bertalan, a sokáig Párizsban élt impresszionista művész, hol maradtak a nyitrai művészek? Miért kereszteli el Szóbél Gézát Ferencnek, Rauscher Györgyöt Gyulának, Hacki Zoltánt Károlynak, Hetzer Gézát Gyulának? Ezek kis dolgok, de bizonyítékok a gyors munka mellett, amely természetesen elnagyolásra vezet. Brogyányi lehet jó könyvtudós, aki sokat olvasott, de nem esztéta még, ehhez kiforrottságra és pártatlanságra van szükség. A kötet végén ötven szlovenszkói művész közül tizenhatnak adja életrajzi adatait. Vagy mindét, vagy semmit. Ez is arra mutat, hogy a Kazinczy Társaságnak nincs Uktora, aki az ilyen inkább technikai hibákra az első pillantásra rájönne. Es mi az a Domenico Skutecky, akinek a képeit Skuteczki Döme állította ki a budapesti Műcsarnokban és amelyekben már mi akkor gyönyörködtünk, amikor Brogyányi Kálmán ur még nem pillantotta meg a szlovenszkói eget. És miért skatulyázza be a szlovák művészek közé Palugyay Zoltánt, aki a neve után Ítélve bizonyosan tud magyarul, ha Szentmiklóson lakik is. Ezek a kis tökéletlenségek is beszélnek a könyv szerkesztési módjáról. Gukker. Hangos Mozi Salto Mortale A legnagyobb hangos cirkuszfilm Anna Síén. A Salto Mortale a legnagyobb hangos slágerfiira szombat és vasárnap pereg a Modern moziban. Szombaton az előadások kezdete fél 7 és fél 9 órakor. Vasárnap 5, fél 7 és fél 9 órakor. Pótműsor: Micky egér. A Salto Mortale főszereplője: Anna Síén. Nemrég még moszkvai műlovarnő volt. Fritz Kortner fedezte fel és a Karamassoff testvérekben a partnernőjéül választotta. Ezt követte három új filmje: Salto Mortale, Monte Carlo bombázása és A viharzó szenvedély. A Salto Mortale meséje lenyűgöző. A Central cirkusz kifeszíti ponyváit. Oroszlánok bőgnek, medvék fészkelődnek a rács mögött. Két állatszelidílőnek, Jim és Robbynak megtetszik az új műlovarnő: Marina. Amikor a cirkusz rosszul megy, Jim kieszel egy új veszélyes atrakciót. A Salto Mortale. Pártnernőül Marina ajánlkozik. A nagy szám fellendíti a cirkuszt. Állandóan zsúfolt nézőtér. Jimet egyszer baleset éri. Lezuhan és kezét-lábát töri. Amikor felépül, Marina szánalomból a felesége lesz. Marina új pártnere Robby. Jóba lesznek és megcsalják Jimet, aki tisztába jön a helyzetével és belenyugszik, hogy Robby és Marina elhagyják. A rendező: E. A. Dupont, a néma Varieté és a hangos Atlantic alkotója. A Salto Mortale méltó mestermű a nagy rendezőhöz. A nagy hangos slágerfilm mindkét napon táblás házat érdemel. Vasárnap délután 2 és fél 4 órakor gyermekelöadás olcsó helyárakkal Kő 1, 2 és 3. Drága fiacskám. Mesefilm. Pótműsor: Micky egér, Grock, a nevetés királya Grock, a világhírű zenebohóc hangos slágerfilmje. Partnere Liane Haid A Grock a leghíresebb zenebohóc hangosfilmje a világvárosi filmszínházakban feltűnést keltett. Grock produkálja magát az egész filmen és a nézőnek önkéntelenül tapsra ütődik a keze. Grockról már mindenki sokat hallott, de kevésnek nyitott alkalma, hogy művészetét megcsodálja. Ezt te szí lehetővé hétfőtől kezdve a Modern mozi. Megjelent és kapható: URSULA PARROTT: EX-FELESÉG Az elvált asszony, a független nő regénye. Világsiker. Hogyan él, hogyan szeret, hogyan dolgozik a mai asszony? — Az amerikai Írónő nagy leleplező regénye! Vi vászonkötésben Ké 121— a Spitzer* féle könyvesboltban Komárom, Nádor-n. 29. Milliók könyve sorozata könyvalakban Egy teljes regény ára 3.50 kor, 12 kötet egyszeri rendelésénél 1 kötetet gratis. 137 Surányi: A vízözön 140 Wells: ŐriáSOk 141 Michaelis: A szép Giovanna. 142 De la Mothe: Dubarry grófnő. 144 Kosáriné Réz Lolla: A lángos. 145 Barrie Pain: A varázsgyürü. 146 Csathő: Te csak pipálj Ladányi. 147 Bennet: Kamilla. 149 Lázár: Titánok. 152 Stratz: Béke a földön. 153 Feuillet: Egy asszony naplója. 155 Adlersfeld Ballestrem: A farkas árnyéka. 157 About: Az Ígéret földje. 158 Bíró Lajos: Hotel Imperial. 159 Jacobs: Nyomon. 160 Loelanc: A névtelen leány. 163 Bbsny: A fekete ország. 165 Conrihs-M.: Bárki vagy szeretlek. 166 Harland: Prospers barátom. 167 Szederkényi: Patyolat. 168 Horung: Az uj herceg. 169 Osbourne: Sportszereim. 170 Farkas Imre: Sisters Takács. 172 Oppenheim: Kalandorok és Milliárdosok. 175 Ch. Nádién Aubert Teréz. 176 Harding: Amerika. 177 Kosáryné Réz L.: A kékesi vendégek. 178 Courths-M.: Az ő védence. 179 Anthony Hoppe: Witt Ö2V6gye Uj sorozat nagyobb teriedelemben egy teljes regény ára 5 korona. 182 Bolt Péter: Asszonynéiktill város. 183 Fröschi 0: Soha ilyen nászutazást. 184 Arnold Bennet: A kísértet. 186—87 C. m. Dell: A fekete lovag. 1, 11. 188 Rudolf Strats: Régi regény. 189 Courths-M: Titkos mátkaság. 190 Ernst Klein: Doüdi hercegnő. 191 F. X. Kappus: A tenniszbajnoknő. 192 Courts M: A lefátyolozott hölgy Legújabb 1 193. Chantepleure: Az utas. 194. Fred Nelius: Az asszony, aki hazudott. 195. Glyn: Szfinx. 196. Bónyi Adorján: A kék bálvány. 197. Courths Mahler: Becsület* beli adósság. 198. Lilian Lissy: Solvejg dala. 199. Trilby: Marisé. 200. Courths Mahler: Magdalé önfeláldozása. 201. Stratz Rudolf: A gazdátlan trón. 202. Courths Mahler: A filmcsillag. 203. Kosáryné Réz Lola: Zsuzsika pénze. 204 Courths-M.: Marlen titka. 205 Damit: A levegő hajótöröttjei. 206 Courths-M.: Eladott lelkek. 207 René Jeanne: Holiyvood rejtelmei. 208 Courths-M.: Az örökség. 209 „ Nyárhajnali alom. 210 M. C. Heart: A Kefe 211 Roggamby András: Va banque. 212 Couiths Mahler: Luc és Lonny. Kaphatók a Spitzer-féle könyvesboltban Komárom, Nádor-u. 29.
