Komáromi Lapok, 1932. január-június (53. évfolyam, 1-51. szám)

1932-03-19 / 22. szám

6. oldal. »KOMÁROMI LAPOK« 1932. március 19. Kína. Bertrand Russel könyve. Alig van érdekesebb könyv a piac újdonságai közöit, mint Bertrand Rus­­selnek Kínáról és Japánról szóló ak­tuális munkája. B. Russel, a matematikai bölcselet világmestere, volt cambridgei professzor a háború után a pekingi egyetemen tanitott, itt ismerte meg a kínaiakat s jutott közelebb Kelet-Ázsia nap kérdé­sének megismeréséhez. A könyv, melyet erről a problémáról irt, annál is érde­kesebb, mert nagyon sok olyan do­logra terjed ki a figyelme, ami az európai átlagember szeme elé soha nem kerül, de ami, az átfogó világkrizis folytán szintén segit elevenünkbe vágni. Egy csomó tévhit, amelyet B. Russel kijavít, a Pacifikus Óceán két hatalmas nemzetének megismerése, az európai és amerikai érdekek belevegyülése a rettentő koncertbe: ez a könyv. Érdek­feszítő s jelentős munka. * Európai, fehér-emberi önzésünkben különös dolgok nyitjára bukkanunk rá s a professzor soha nem tagadja meg szeretetét a kinai néptől, aminthogy nem késik néhány kellemetlenül hangzó mondattal az európai ember fenhéjázó fölényét, büszke hitét a fajták közti magasabbrendüségében megnyirbálni. Az, hogy a kinai kultúra régibb, mint bármelyik európai kultúra, de a kinai ember természeténél fogva bé­késebb, ennélfogva kevésbbé terjesz­kedő: az utóbbi évtizedek tapasztalata alapján ismertté vált. A 3000 éves kínai bölcsesség és emelkedett világnézet mellett vajmi fiatal a harcos Amerika 400 éves civilizációja. Az európai tör­ténelem, mely a Földközi tenger vidé­két tette a mindenség központjává, hamis távlati képet ad akkor, amikor összefogó történetírásában döbbenve jön rá, hogy Kelet-Ázsiában a törté­nelmi erők ugyanoly apodidaktikus törvényszerűséggel működtek, mint az aege tenger partján... Amit az európai, — általában a fe­hér ember, — kultúrájáról, civilizáció­járól mond a kínaival és japánnal összehasonlitva: megdöbbentően érde­kes és néhány fejezetével azon igyek­szik, hogy a fátylat, mely nem engedi a világ zavartalan látását, elvonja sze­münk elől. Ez az önmagának élő négyszázmil­liós nép soha nem jutott volna saját jószántából a világ többi népeinek for­galmába, hogyha azok: a fürge japán rokon és az imperialista fehér ember fel nem keresik. Felhasználva a kínaiak meditáló jellemét, technikai civilizáció­ban való elmaradottságát, tőlünk el­ütő világnézetét: földet, tengert, poli­tikai világnézetet, mindent birtokba igyekeznek venni, mert hiszen nem Kína pacifizálása volt a cél, hanem a rengeteg természeti erő kiaknázása a tőke számára, amit Kina jelentett. * A kinai lélek ismerete szükséges ahhoz, hogy megértsük: miért nem tud összefogóan szembeszállni a 400 mil­liós ország a néhány százezer fehérrel és 70 millió japánnal, akik partjait, gazdaságát, alig tízezer kilométeres vasutját veszély»ztetik. Van a kínainak egy hipotézise az abécés civilizáció­ról, melybe mi is tartozunk és a kínai szójeles Írásmódról, amelyek külöm­­bözősége adja a hihetetlen ellentétet a nyugati és keleti lélek között. Az ide­ges, mindig szervező, nyugtalan, csak a maga hitében bizó fehér emberrel szemben a meditáló, egyéni örömöket kereső, szervezetlen, mindenki hitét el­fogadó, nem nacionalista, hanem a család szentségét ápoló kínai között hatalmas meggyőződésbeli ür tátong. Az európai, aki vagy katolikus, vagy protestáns, vagy más vallás hive, de föltétien egy vallást követő ember, soha nem fogja megérteni a kínait, akinél a vallási ellentétek ismeretlenek s aki egyszerre hódol a buddhizmusnak és a konfucianizmusnak, anélkül, hogy önmaga lelki kettészakadását érezné... * Az ellentét Kína és Japán között nem oly nagy, hogysem indokolttá tenne egy háborút minden esetben. A japán a kínaitól vette át vallását, kul­túráját, aminthogy most az európaitól és az amerikaitól tanul szívesen. Ta­nulékony nép, de a fehér ember szá­mára megbizhatatlan politikai tekin­tetben. Mig a kinai kereskedő becsü­letes hírneve, mindmáig legendás. Csakhogy Japánnak területre van szüksége s másüvé, mint Kína felé, most nem terjeszkedhet. — No Japs wanted here! — áll a tiltó tábla minden amerikai város ha­tárában s a kis japán, akinek mozgási lehetőségét a fehér országok megnyir­bálták, kénytelen a testvérnép fészkébe belegázolni, mert erkölcsi törvénye, hogy minden módon szaporodjék. Im­perialista faj, melynek nagy harca lesz az angolszászokkal még. Minden külső­séget eltanult s azt nagyszerűen tette ismét japánná. * A világtörténelem súlypontja lassan visszatolódik oda, ahonnan elindult: Keletre. A nagy harc következő etappja ott fog eldőlni a Csendes Óceán vi­dékén. Most nem az athéni hegemó­niáért, sem Középeurópa birtoklásáért fog folyni a harc, hanem fél-földgömb s egész földgömb tulajdonjogáért s eb­ben a koncertben mi: Középeurópába szorult kis népek legfeljebb a halk kí­séretet adjuk csetepatéinkkal, lokális gazdasági nyomorúságunkkal. A vezér­szólamokat Amerika és Japán vette át s mily tragikus, hogy akinek bőrére megy most a játék: a kínai nem tud nagy lendületekkel beleszólni a hang­versenybe s tábornokok, mellékkormá­nyok, vasúti koncessziók, éhbéres kulik hangja az ő egyéni műsorának összes programpontja csupán. Pedig Kínában irtózatos helyzeti energiák feküsznek. A kinai történelem a zavar történelme most, amilyen le­hetett Európa a népvándorlás korában. Ha Kina, eltanulva a technikai civili­zációt, átveszi és kínaivá alakítja azt, akkor a kultúrák egy nagyszerű ötvö­zete fog előállani. Ha azonban elveti régi lelkét és világnézetét s imperia­lista ösztöneit ébresztik fel a szom­szédai, akkor nagyon veszedelmes el­lenség lesz, az organizáció második fázisában. Egyelőre három kérdést kell elin­téznie: egy rendes kormányt; tekinté­lyes vezetőséget alakítani, aztán az ipari fejlődést előmozdítani s oktatá­sát szervezni. Mindaddig, amig ezek a kérdések ^sak a jövőben lógnak, Kína nem tudja segítség nélkül felvenni a versenyt. S ugylátszik, ez sem a japá­noknak, sem a fehéreknek nem is ér­deke. A kínai probléma is mutatja, hogy minden konferencia dacára, — mint Kína számára a washingtoni volt, — a világbékétől ugyanoly messze állunk, mint a nagy mongol hóditó, Dzsingisz Kán idejében. Szombathy Viktor. Maracas, tlaves, guiros. Hát bizony, ezeket a neveket is meg kell tanulni. Nem sajtóhiba ez a három szó: maracas, tlaves, guiros. Vasárnap este tanultam a kávéházban. Úgy volt, hogy a zene melletti sarok­asztal mellé kerültünk s az újságolva­sás gyönyörét a nagydob és a szak­szofon erősítette a fülem mögött. S mikor a rumbára került a sor, az isteni Fiesta hangjait különös csörgés tette még színesebbé. Erről a zörgésről azt hittem a gramofónlemezen reggelente, hogy rossz a felvétel. Aztán egy han­gosfilmen láttuk, hogy Dajos Béla ze­nekarának legalább tiz tagja csörgeti ezt a csörgőt: tehát nem a lemez rossz, hanem a zene „exotikus“. Az egyik zenész ur is igen csörgette ezt a lopótök-szerü izét. Mindkét ke­zében egy-egy gömb, fanyélen. Olyan, mint a gyerekcsörgő. Elkérem tőle és megcsörgetem. Isten szent szerelmére, mi ez megint ? — Maracas, — azt mondja, — dél­amerikai kókuszdió héjjá, szárítva. Benne exotikus magok. Még a kocsánlevél is rajta van a szárított amerikai mogyorón. Illő tisz­telettel forgattuk. — Ez semmi, — mondja informá­torom, — van ennél különb is. Az egyiket tlavesnek hívják, ez két fa, amelyet egymáshoz kell ütni s olyan hangú, mint a xilofon. A másik a guiros. Ez meg uborkaalaku gyümölcs, szárítva. Dróttal súrolják, kefélik s akkor nyikorog. Ennek a hallomásnak végtelenül ör­­vendtünk. Hiányos lett volna zenei műveltségűnk, ha meg nem tudtuk volna, hogy a zenei életbe uj hang­szerek csörtettek be, a maracas, mely­ben száritott magok vannak, a guiros­­uborka, amely nyikorog, ha dörzsölik és a tlaves. Azt hiszem, gyermekkorunkban mind­ezt kitünően műveltük. Csakhogy ak­kor kaucsukcsörgőnek, gyújtóiénak ne­veztük s ha drótkefével a palacsinta­­sütőt nyikorgattuk, anyánk elvert és kikergetett a konyhából. Ez az egész külömbség a modern s a klassszikus zene között. A hegedű, cimbalom, nagybőgő akár el is ma­radhat. Van már száritott uborkánk, melyet nyikorgathatunk. Nem volna jobb azonban egy kenetlen ajtó? Európa, 1932. (thyvi) Hangos Mozi Az alvilág árnyai. Harry Plel. Szenzációs hangosfilm. Harry Piel szenzációs hangosfilmje pereg péntektől vasárnapig a Modern moziban. Ezúttal is a bravúrok nagy mestere uralja a képet, rajta kívül há­lás szerep jut Dary Hóimnak és Hans Junkermannak. „Az alvilág árnyai“ a detektivregények izgalmasságával hat és felfokozott érdeklődést érdemel. Pótműsor: Micky egér. Vasárnap 2 és fél 4 órakor olcsó helyárakkal, Ke 1, 2, 3 és 4, ugyanaz a műsor, mint este 5, fél 7 és fél 9 órakor, Harry Piel hívei örömmel várják a nagyszerű fil­met. A csikősbárónő. Hortobágy. Gretl Theimer, Mindszenthy 7 ibor és Verebes Ernő. Színhely: Budapest és Hortobágy. Öles plakátok hirdetik a magyar le­vegőjű hangos filmet, mely hétfőtől fogva szerepel a Modern mozi műso­rán. A csikósbárónő: Gretl Theimer a kép egyetlen német szereplője, akinek tüzesen udvarolnak a magyar huszár­tisztek: Mindszenthy Tibor és Verebes Ernő. Ez a kitűnő hangos kép önma­gát dicséri. Pótműsor: hangoshiradó. A magyar tárgyú filmre a jegyelővétel máris megindult. HÍREK Kossuth Lajos. Harmincnyolc esztendővel ezelőtt le­sújtó gyászhír érte Magyarországot, meghalt a nagy torinói száműzött KOSSUTH LAJOS, Magyarország egy­kori kormányzója, a magyar függet­lenség gondolatának letéteményese. És a magyar halott, akit számkive­tett a császári önkény, életében új hazát kapott az áj Olaszországban, mely felszabadult az osztrák iga alól, visszatért. Soha még olyan diadalútat nem tett fejedelem, mint a halott Kossuth Lajos, akinek koporsója előtt százezrek hódolata és imádsága szállt az ég felé. A nép benne látta évtize­deken át reménységét, tőle várta a szabadulást. Kossuth Lajos egy nagy eszmének volt az inkarnációja, miként elődei, akiket Bocskaynak, Bethlennek Thö­­kölynek, Rákóczi Ferencnek hívtak: Magyarország felszabadításának az osztrák elnyomó hatalom uralma alól és a népszabadság megteremtésének. Ennek az eszmének volt mártírja a börtönben, hőse a hatalom élén és száműzöttje a szabad olasz földön. Kegyelettel gondolunk erre a napra, mely egyik legnagyobb nemzeti hő­sünk emlékét idézi emlékezetünkbe és vele együtt a halhatatlan és felosztha­tatlan magyar szabadságét, amelyhez hűséges marad minden igaz magyar ember — mindhaláig. — A nagyheti isteni tiszteletek sorrendje a róm. kath. egyházban. 1. Virágvasárnapon: Reggel 6 óra­kor csendes szentmise, 1ji9 órakor barka szentelés, utána körmenet a templomban, melynek végeztével ün­nepi szentmise passióval. 2. Délután 3 órakor lithánia. 3. Hétfőn, kedden és szerdán: 6óra­kor és */s8 órakor szentmise a Szt. András templomban, szerdán 8 órakor a Szt. Rozália templomban is szent­mise. 4. Nagycsütörtökön 8 órakor ünnepi szentmise, mely alatt közös szt. áldo­zás, utána az oltároknak díszeiktől való megfosztása. A Szt. Rozália templom délátán 5 órától nyitva lesz a hívek keresztuti ájtatosságának vég­zése céljából. 5 Szerdán, csütörtökön és pénteken délután 6 órakor lamentáciők a Szt. András templomban. 6. Nagypénteken: 8 órakor kezdő­dik az istentisztelet. Csonka mise, utána oltári szentség elhelyezése a szentsír­ban. A szertartásokat celebrálja és sz. beszédet mond ár. Majer Imre praela­­tus-apátplébános. A Szt. Rozália temp­lomban az oltári szentség délelőtt 10 órakor helyeztetik el a szentsirnál, úgy­szintén a Szt. Anna templomban. 7. Nagyszombaton: Reggel 6 órakor szentség kitétel a szentsiroknál, 7 óra­kor tűz-, húsvéti gyertya- és kereszt­­kútszentelés, utána ünnepi szentmise. Feltámadás: A helyőrségi templom­ban délután 4 órakor. A Szt. Rozália templomban délután 5 órakor. A Szt. Anna templomban délután 6 órakor. A Szt. András templomban délután 7 órakor. 8. Husvétvasárnapján: Reggel 6 óra­kor szentmise, utána a húsvéti bárány megáldása, 9 órakor ünnepi zenés, főpapi mise, utána sz. beszédet mond: dr. Majer Imre praelatus-apátplébános, V212-kor szentmise. Délután 3 órakor litánia szentséggel. 9. Húsvéthétfőn: úgy, mint husvét vasárnapján. Plébánia hivatal. — Nagyheti istentiszteletek a ref. templomban Ezidén is minden nap prédikációs istentisztelet lesz Nagy­héten a fütött ref. templomban, amikor is a szenvedések útján járó Megváltó­ról szólnak az áhítatok. A hétfői pré­dikáció tárgya: „Az alázatos Jézus.“ Tartja Kelemen Kálmán s. lelkész. Kedden: „Az engedelmes Jézus“. Tartja Zsemlye Lajos hetényi lelkész. Szerdán: „A megvetett Jézus“. Tartja Galambos Zoltán lelkész. Csütörtökön: „A szen­vedő Jézus“. Tartja Tóth Kálmán s. lelkész. Nagypénteken (este): „A ma­gát feláldozó Jézus“. Tartja Galambos Zoltán lelkész. Szombaton: „A közben­járó Jézus“. A prédikációt tartja Nagy Sándor nagylegátus. Az áhitatok min­den este 6 órakor kezdődnek.

Next

/
Thumbnails
Contents