Komáromi Lapok, 1932. január-június (53. évfolyam, 1-51. szám)
1932-02-27 / 16. szám
4. oldal. »KOMÁROMI LAPOK« í 932. február 27. i Ügyiéi arai figyelmébe I J n.r..—.-.T-■ «L.U, Dr. Bernát Bertalan: Kézikönyv a polgári (végrehajtási, peres, perenkíviili) stb ügyekj ben a bélyegek, illetékek és ügyviteli költségek kiszámításához Ke 26' — Dr. Tänzer és dr. Reichard: A csőd, egyezségi és megtámadási eljárás Ke 64 50 s ^ Dr. Bodor és dr. Reichard: Végrehajtási eljárás Ke 64,50 Dr. Forgách T.: Perenkivüli eljárás Ke 33'— Kaphatók a Spitze r-íéle köyvesboltban Komárom, Nádor-ucca 29. sötétséggel, viszont az uccákban rejtekmódra meghúzódó gödröket annál inkább megtalálja a láb s úgy érzed, harctéren jársz, ha . a külváros felé szándékozol esthajnal. után. . Rossz a világítása Komáromnak. Nemcsak a külső részek sötétségéről beszélek itt, a zegzugos kis uceák mély feketeségéről, ahol ugy' eltévedhetsz, hogy pirkadatig ki nem kerülsz belőle, hanem a főútvonalak megvilágítása is problematikus és, hogy ne menjünk messze, a Deák Ferenc uccának gödreit, sarát, útvesztőjét, — mióta az aszfaltozást megkezdték s a téli időre való tekintettel abba is hagyták, — nincs, ami rendesen megvilágítsa. Vagy, ami inég ekiatánsabb: vannak esték, amikor a Nádor ucca fölött s a Vármegyeház ucca fölött hunynak le a lámpások s csak a csillagok mutatják az utat meg a fényes ablakok ... * — Szép havacska esett. Néhány napig szél futt, kegyetlen télidő bontogatta viharszárnyát, majd lehullott a jótékony hólepel, ami ugyan, csak a mezőkön s a szántóföldeken jótékony, benn a városban annál kellemetlenebb. Kellemes volna, ha elsöprenék. De nem söprik el, mindenki hagyja aszalódni. Csinos pocsóták, formás tavak, csurgók, források és patakok keletkeztek. A hócipőnek uj keiete támadt, néhány suhanc hógolyózott. Egyszóval uj iramban törtek ki a téli örömök. Csak éppen a csatakot, a hólevet nem takarította el senki. Pató Pál ott nevetett az uccasarkon és fáradtan legyintett. Minek seperni ? Úgyis felolvasztja a nap, elpárolog, elfolyik, eltisztul. Még ezt is, ugye? Havat söpörni? Istenem ... Vájjon néhány népkonyhás „munkanélkülit“ nem lehetne-e arra biztatni, hogy fogja csak meg azt a lapátot...? Mennyi kihasznáiatlan telek van Komáromban, ha ugv végigjárjuk az uccát! Eltekintve attól, hogy a belváros földszintes házai szinté maguktól kínálkoznak lebontásra és arra, hogy helyükbe emeletet építsenek, — annyi kihasznáiatlan telek van szerteszét, hogyha ezeket összeszedné egy ügyes és élelmes vállalkozó, a lakásínség problémája egyszeriben meg volna oldva. Bérházakat építeni! Modern, nem nagy költséggel, de szép kényelemmel berendezett bérházat, emeletes, csinos épületet emeltessen valaki, élelmes üzletember. Olcsó, de biztos üzleti haszonnal. Munkaalkalmat adna. Szépítené a várost. Rendes lakáshoz juttatna sokakat. ... Például a Jókai ucca egy szép telke, a Kossuth tér .egy megfelelő helye, a belváros annyi üresen maradt telke, roskadozó épülete: mennyi uj energiának, tőke-elhelyezési alkalomnak, munkaalkalomnak, lakásnak lenne alapja. De kinek van most vállalkozni kedve, ugyebár ? sí Az uccán egy Zóra-cigarettacsonk füstölög. Rövidke kis darab, gondosan végigszivta a tulajdonosa. Ismerem a volt gazdáját: tegnap még Memphist Kedves ismeretlen ismerős! Nem is sejti, hogy milyen nagy örömöt szerzett nekem, a hatezeréves Faunnak! Magát a jó isten küldte hozzám! Azaz nem is magát személyesen, hanem a kedves levelét. Éppen esedékes volt lapunkban, a Komáromi Lapokban egy Faun-levél, de ezúttal senki se kopogott be hozzám kérdezösködéssel, lelki tépelődéssel, problémával. Már-már kétségbeejtő volt a helyzet, amikor., megérkezett a maga kedves levele. Őszintén szólva, félve bontottam föl, azt hittem, hogy verseket küld valamelyik titkos poéta vagy a közönség kér föl, hogy miért nem Írunk a komáromi magas árakról. De kellemes lön az öreg Faun csalódása, mert nem kellett már törném a fejemet problémákon, a maga levele egy kész cikk, amely nagyon is a fején találja a szöget, a lecsúszott miszjelöltekrői nem is beszélvén. De nem sokat lopom én itt az időt, hanem egész terjedelmében leközlöm. a maga érdekes levelét. Tehát halljuk! Kedves Faun! Miután már rég nem háborgatták különféle panaszos levelekkel, hát én most megteszem. Elmondhatnám ugyan szóval is, amit irok, mert sokszor találkozunk, de úgyis tudom, hogy cszpa udvariasságból teljesen helyben hagyná, amit mondok. De én pártatlan véleményt szeretek mindig. Ugyanis az ismét lezajlott Missválasztás adta kezembe a tollat, különösen pedig „Szikra“ buzditása a lányokhoz s a múltkori szép cikke Erdőházy Hugónak Krizsán Manciről, mely sorok mintha csak az én leikembŐI lettek volna papírra vetve. Szóval ismét kiragadtak egy fiatal leányt csendes otthonából, Ízelítőt adnak a fény, nagyvárosi pompa és ünneplés boldogságából, hogy annál sivárabbnak és unalmasabbnak tűnjön fel a további élete, hacsak el nem jön szívott, tavaly Egyiptomit. Ma Zórát szív. Ez is tiz fillér... De nem lehet oly pontosan végigszíva a cigaretta, hogy egy suhanc fel ne vegye még a következő pillanatban s egy vidám slukkot ne szippantson rajta. Az ám, cigarettadrágulás van. Nagy öröm arra nézve, aki dohányzik. Nos, mit mondanak a trafikban ? A trafikban nagyon diplomatikusan felelnek. Tán azt hiszik, titkos pénzügyőr vagyok? — Nem lehet még pontosan megállapítani, hogy Komáromban esett-e a fogyasztás! Néhány esti-kassza után tudnánk érdemes választ adni. Az biztos, hogy mindenki csak fogadkozik, hogy leszokik a cigarettáról, de száz közül csak kettő teszi meg. S végül is: ebből a kettőből egy megintcsak viszszatér... Egykét napig kevesebb a fogyasztás, de majd visszazökken a régi fogyasztási-számhoz. Igaz, hogy most az olcsóbb cigarettát veszik az emberek. Szivar kevesebb fogy, Zóra-cigaretta egyre több. Egyelőre ennyit tudtunk meg a cigarettafronton ... (—) a mesebeli herceg mihamarább. Nem akarom elvitatni, hogy az az egy szerencsés nyerő most igen boldog napokat él át De kinek a lelkét terheli a többi „lecsuszott“-nak keserű napjai, titkolt könnyei? (Nem is szólva a kiadott pénzről, mely ilyen esetben nem kevés lehet.) Mert hisz aki már oda áll a pódiumra, az mind igényt tart a győzelemre. S talán nem ok nélkül, mert hisz szebbnél szebbek a többiek is. De hát a szomorú valóság az, hogy csak egy lehet a győző. Hiába minden, a többinek okvetlen le kell „csúszni“. Szegény szülök, szegény lányok! A ti érzéseitekkel most már senki sem törődik. Mindenki csak annak az egynek hódol, csak azt az egyet bámulja. A többiek? — Mehetnek hosszú orral oda, ahonnét elindultak, lelkűkben a bosszú és harag leküzdhetetlen érzetével az „igazságtalan“ zsűri iránt, mely háttérbe szorította az ő szépségüket. Élő példája ennek a tavalyi botrány, amit a Konkolyi Melinda rendezett, aki majdnem eszét vesztette a „lecsúszás“ örömére. És mit gondol k. Faun, a többi mama talán boldog? Ők is ugyanazt átérzik, csak az idegeiknek jobban tudnak parancsolni s igy nem robbanik ki a botrány. Képzeljük csak bele magunkat abba a reményédes elindulásba és a szégyenteljes visszavonulásba. Eh! bizony Isten nem szeretnék a bőrükben lenni. És hát mi a komoly célja annak tulajdonképen, hogy a szépséget, de csupán a test szépségét ennyire istenítik? Érdem az, ha valaki szépnek született? Tett érte valamit is? Illetve pardon! azt el kell ismernünk, hogy nagyon is sokat tesznek a lányok, mert a versenyre készülő leánynak már egy félévvel előbb ugyan senki fia hasznát nem veszi, mert ő már egyebet sem tesz, mint a szépségét félti, ápolja, gondozza s fokozza, ahogy csak lehet. En nem is nevezem másnak ezt az egész komédiát, mint a „hiúság vásáráénak. A szép nő ilyetén való kiválasztása már nem uj dolog, mert én a francia forradalom történetében olvastam, hogy az elvtársak kiválasztották a legszebb nőt (egy péknek a feleségét), akit akkor Miss Forradalomnak kellett volna nevezni ... s óh borzalom, paradicsomi kosztümre kényszeritették (szegény férj uram!), mellőzve még a kötelező fügefalevelet is és igy egy templom oltárára állították s a vezető férfiak csókkal hódoltak a szépségnek. Az illető pedig egy jobb érzésű nő volt, akit szépségének akaratán kívüli ilyen nagymérvű felmagasztalásának művelete megviselt, hogy elájult. Mit gondol k. Faun, vájjon Zritiyi Ilona, Szilágyi Erzsébet, Lóránlffy Zsuzsánna, Mme Curie vájjon megfeleltek volna-e Waleff úr Ízlésének? És egyáltalában részt vettek volna-e ilyen hülyeségen? És mégis, míg a világ világ lesz, mindig a nők eszményképei lesznek. (Nem irigylem ugyan hallhatatlanságukat, mert igen-igen sokat szenvedhettek s ezt a mai nők küzül hány birná el. Eltudnánk képzelni pl. Simon Böskét az egri nők között? No de hál’ Isten, már bontják a várfalakat s nem kel! a nőknek védeni többé) De azért tudok nőket, akik elmentek volna a szépségversenyre régen is. Pl. Kleopátra, Borgia Lucrétia, Lady Hamilton és sajnos, Báthory Erzsébet is, aki egyenesen oda készülhetett, azért szépítette magát olyan melegen s ennek Miss Vérontás lett volna a hivatalos neve. Igaz-e? „Szikrádnak az a véleménye, hogy a mai fiatal leány nem szédül meg. Ez tévedés. Aki már a pódium felé indul, már meg is szédült, különben volna ereje még időben otthon maradni e csaióka játéktól, melynek főszereplői néha tragikus sorsban részesülnek. Ott van Székely Ibolya, akt öngyilkosságot kísérelt meg. no de kilábalt. Hanem ott van az a Miss, akit a Dunántúl választottak s aki özvegy édesanyját is tartotta a fizetéséből. Hiába ellenezte édesanyja, hogy ne gondoljon ilyen hiábavalóságra. Ö mégis pályázott. Ódahaza meg is választották, azonban királynő már nem lett belőle. Ez még nem lett volna baj, csakhogy míg a lecsúszásig eljutott, sok pénzbe került, ami neki nem volt, de lemondani nem birt s idegen pénzhez nyúlt (sikkasztott). (így olvastam ezt a Prágai M.-ban). És hogy nincs protekció? Ugyan kérem ... sok csodát produkál a véletlen s én hiszek is benne, de, hogy ugy kiszámítsa, hogy felváltva egyszer Pest, egyszer a vidék nyerjen, ezt már mégsem hiszi senki és pont orvosnak a leányai, mert ezek a legelőkelőbbek a jelentkezők között. Azt mondom, nem hiszem, azonban érteni értem, mert egy kis kiszolgáló vagy varró lányka hiába lenne megválasztva, reprezentálni még sem tudna külföldön, pláne ha még a nyelvet is csak a magyart tudja. Lám Miss Peru már kitesz magáért a nyelvtudásban. És valljuk meg, most, mikor olyan bizonytalan világot élünk, mikor az emberiség legnagyobb része el van keseredve, akkor komolyabb eszmékkel is lehetne foglalkozni, mint a külső szépség, mely a pogány korra emlékeztet. Szerencsére a komáromi lányok meg vannak kiméivé a lecsúszástól, pedig talán sehol annyi szép lány nincs, mint ép itt. Minthogy pedig iró nem vagyok (sajnos), levelem nem is kerülhet a lapba, azonban az Ön válaszát már szívesen olvasnám a lapban. A viszontlátásig sok üdvözlet egy jó ismerőstől. A fenti kedves leveléhez nem sok hozzátenni valóm van. Egész terjedelmében aláírom. Nincs közöttünk véleménykülönbség. Ha ráér, csak írjon máskor is. Szívesen üdvözli Faun. OlTMia it térjesn« i legjebb nagjar lapsí a Komáromi Lapokat | Március 2. Kultúrpalota. | Hangverseny a csecsemögondozó javára. 1 Ülőhelyek a Vöröskereszt Széchényi ucca 23. sz. alatti irodája (Tel. 165.) reservál a jelentkezés sorrendjében. I A Missváiasztás és a komáromi lányok! Utazás a Missváiasztás körül. — Egy ismeretlen iró érdekes megjegyzései. — Visszapillantás a régi múltba. Oh, ti szerencsés komáromi lányok! — Levél Faunhoz, Komárom, — február 26
