Komáromi Lapok, 1932. január-június (53. évfolyam, 1-51. szám)

1932-02-24 / 15. szám

2 oldal »KOMAROMI LAPOK« 1932. febrnár 24. kereskedő. Jankulár György cipész iparos. Fehér Lajos szabó iparos. 7. Zsidó párt és gazdasági párt: Fried Jenő kereskedő, Fleisclunann Samu kereskedő. Nádor Ernő keres­kedő. 9. Ipovilz József géplakatos. 12. Demokrata Zsidópárt: Stern Komárom, — február 23. A pénzügyminiszter megtakarítási tervei. A kormány politikai bizottságának pénteki tanácskozása után miniszter­­tanács volt, amelyet Udrzal miniszter­­elnök azért hivott egybe, hogy Trapl dr. pénzügyminiszter előterjeszthesse uj pénzügyi terveit. A pénzügyminiszter, mint azt már több ízben jelentettük, 200 milliós megtakarítást akar elérni a költségvetésben eszközlendő törlésekkel és pedig 100 milliót a hadsereg ki­adásainál és 100 millió koronát az állami közigazgatás többi reszortjaiban akar megtakarítani. Kizárólag tárgyi megtakarításokról van szó, mert a kormány belátja, hogy a költségvetés keretén belül a személyi kiadásoknál már semmiféle törlések nem eszközöl­­hetök. A minisztertanács elhatározta, hogy a különböző minisztériumok ki­küldötteiből külön bizottságot létesít és ez a bizottság fogja a fönti törlé­sek tervezetét összeállítani. Szerdáit délutáti szenátusi ülés. A szenátus plenáris ülését szerdán, február 24-én délután 4 órakor tartják. Az ülés napirendjén az egyenesadóról szóló törvény módosítása szerepel. A ple­náris ülés alatt a klubelnökök tartanak megbeszélést. A szenátus elnöksége a szenátus ülése után tanácskozik. Újabb bevételi források; a dohánynemüek árának, a sör­adónak, a forgalmi adónak emelése. Már régebb idő óta tervbevette a pénzügyminisztérium, hogy az állami költségvetés egyensúlyba hozatala cél­jából uj bevételi forrásokat teremt. A pénzügyminiszter erre nézve beterjesz­tette a minisztertanácsnak javaslatait, amelyeknek életbeléptetése rövid időn belül nagyobb jövedelmet jelentene az állampénztár számára. Legelsősorban is a dohánynemüek árát emelik föl pro­gresszív mértékben, vagyis a finomabb dohánynemüek árát magasabban eme­lik, mint a silányabb minőségűeket. A minisztertanács hasonló gyors hatású bevételi forrásnak veszi a söradó át­meneti emelését, valamint a forgalmi adónak félszázalékkal való emelését is, úgyhogy a forgalmi adó 2 és félszáza­lékot tenne ki. A minisztertanács ezek­ről a pénzügyi tervekről csak általános eszmecserét folytatott és a gazdasági, valamint a politikai kormánybizottsá­goknak megadta az irányelveket, ame­lyek alapján ezeket a terveket részle­tesen ki kell dolgozniok. Módosítják a birtokle foglalási törvényt, A főldmivelésügyi minisztérium a lefoglalást törvény hatodik paragrafu­sának módosítására törvényjavaslatot dolgozott ki, amelynek lényege a kö­vetkező; az állami földhivatal az erdő­birtokok elidegenítéséről szóló szerző­dések jóváhagyásánál felülvizsgálhatja a vételárat is (ezt eddig is megtehette s meg is tette). Ha az erdőt község, járás vagy tartomány, illetve községek vagy járások szövetsége veszi, akkor a földhivatal elrendelheti az eredeti tulajdonosnak, hogy a vételár egyhar­mados 3.5 százalékos kamatozással a Bernát kereskedő. 13. Csehszlovák egyesült pártok: Jedlicska Fülöp légionárius, Vitek Fe­renc hajógyári munkás, Fára Ferenc hivatalnok. Sovinskv István táviró sze­relő. A 3., 8., 10. és 11. számú liszták nem nyertek mandátumot. a vevőnél hagyja, amellett a 3 száza­lék a tényleges kamat s fél százalék a tőke törlesztésére fordítandó. A no­vella egy másik intézkedése az volna, hogy a földhivatalnak a szerződés jó­váhagyásáért fizetendő s a vételár 10 százalékát kitevő illeték a vevőre át hárítható, ami annyit jelent, hogy az eladó a sajátjából köteles azt megfi­zetni. Ezt a módosító javaslatot a mi­nisztérium azzal indokolja, hogy meg kell könnyíteni az önkormányzati tes­tületek helyzetét az erdővételnél, any­­nyival is inkább, mert az eredeti el­gondolás szerint az erdőreform célja az volt, hogy a nagy erdőkomplexumok az önkormányzatok tulajdonába men­jenek át. A gazdasági cenzúra megszüntetése, A banktörvény kidolgozásának kez­detén a gazdasági miniszterek kíván­ságára elrendelt gazdasági cenzúra be­szüntetésére számtalan intervenció tör­tént, mig végre is az igazságügymi­nisztérium ebben az ügyben hivatalo­san a következőket jelenti; „Az utóbbi időben többizben lapelkobzás történt csak azért, mert a lapok kedvezőtlen módon kritizálták a hivatalos intézke­déseket. Ez azt a felfogást idézte elő, mintha a cenzúra lehetetlenné akarná tenni a közélet bármilyen, tehát jogos kritikáját is és a cenzuragyakorlat az alkotmánylevél 113. szakaszának intéz­kedéseivel ellentétben állana. Ezért 1932. január elején az államügyészségek fi­gyelmeztetést kaptak, hogy az elkob­zásnál nemcsak a büntetendő cselek­mény tényálladékát vizsgálják meg, hanem állapítsák meg azt] is, vájjon a közérdek feltétlenül megköveteli-e az elkobzást. Az államügyészségekhez be­osztott pénzügyi szakértőket visszaren­delték s ezzel az úgynevezett gazda­sági cenzúrát megszüntették.“ A miniszter elvtárs beszéde. Komárom, február 23. Derer Iván iskolaügyi miniszter rit­kán fordul meg Komáromban, szom­baton este egy választás hullámai so­dorták ide és saját szavai szerint, nemcsak mint politikus, hanem mint miniszter is kötelességének tartotta megjelenéséi. Ennek a megjelenésnek a további célját a demokrácia és a nemzetek barátságos együttélésére irá­nyuló törekvésekben jelölte meg. Mi igen örülünk minden miniszteri láto­gatásnak. ha az a város érdekében történik, de ezl a látogatást nem áll módunkban ezek közé sorozni, ha­csak a szociáldemokrata párt érde­keit nem lévesztjük össze a város érdekeivel. Ezenfelül a demokrácia propagálására éppen Komáromban nincs semmi szükség, mert saj­nos a pelróleUmkirályok, az acél­­fejedelmek és a cukorbárók egyelőre nem választják ezt a kis városkát lakóhelyükül. A miniszter az állam szempontjából tartja fontosnak ezen az exponált helyen a választásokat és hangsúlyoz­za a demokrácia alapján a csehszlo­vák kisebbségnek a város magyar többségével való egyetértését és békés munkáját. Mi, akik szintén demokra­táknak valljuk magunkat, éppen úgy, mint a miniszter úr, ezen a ponton színién szükségesnek látjuk hangsú­lyozni azt, hogy az ide települt cseh­szlovák kisebbség eddig az itt élő ma­gyarsággal semmiféle közös életformát meg sem kísérelt, hiszen a csehek és szlovákok sem tartanak fenn még egymás közt sem érintkezési kapcsola­tokat. Ez az egyik része ennek a do­lognak. amiről talán a miniszter úr­nak hiányzanak az információi. A má­sik pedig az, hogy minden itt elhelyez­kedett csehszlovákokkal Ivétől töt t mun­kahely. legyen az bíróságon, vagy a gyárban, vagy bárhol, korábban ma­gyar dolgozókkal volt betöltve, tehát ennek a változásnak magyar dolgozók lettek az áldozatai és így a munka­­nélküliségnek egyik tényezője itt a nemzetiségi kérdésben is gyökerezik. Megérthetné ezt a miniszter úr, ha az állami kikötő ukrán munkásaira hivatkozunk a cseheken és szlová­kokon kívül hiszen köztudomású dolog, hogy ukránok a magyar Ko­márom területén sohasem dolgoztak. A nemzetek barátságos együttélése nem az ilt élő magyarságon múlik, bár ez a barátság ennek a rovására megy. Mellőzve a válságról, tisztviselő fi­zetésekről és a kapitalizmusról mon­dott fejtegetéseit, amelyekhez szintén szó férne, a dunamelléki kooperáció­ról mondott véleményére kell röviden reflektálnunk. Az emberiségnek a leg­szentebb vágya a békés együttélése a népeknek. Nagyon örülünk, hogy ezl már Prágában kimondják, mert korábban a miniszter elvtárs is az oligarchia országáról beszélt és Ma­gyarország számára ritkán volt jó sza­va. A mi demokráciánk nem az osz­tálydemokrácia, hanem a dolgozók de­mokráciája, tehát a földmívesé ép­­ügy. mint a bankigazgatóé, vagy az iparosé. A demokrácia hidját Komá­romban szeretné felépíteni a minisz­ter úr. talán épen a szociáldemokrá­cia révén. Ez elhibázott politikai lé­pés lenne, meid a közlekedés sohasem indulna meg rajta. Az összlakosság nem hajlandó ennek a hídnak a híd­főjét szociáldemokrata demokráciára bízni, hiszen ez a demokrácia az, mely a parlamentben évről-évre ■emeli a militarista kiadásokat és csak frázi­sokkal szolgálja a pacifizmust holmi Páneurópákkal, az igazi békegondolat elveiéit gyermekével. Köszönjük a miniszter úrnak, hogy Magyarországgal szemben revideálta álláspontját és ez jólesett az itt élő lakosságnak, melyet lereakciósozott. Ezzel a kritikával pedig igen kár olyan könnyelműen bánni, hiszen a miniszter úr szerint a kommunisták katasztrófa politikája is a reakció szol­gálatában áll; ezt cáfolják meg az ér­érdekellek, aki knek nem vagyunk ügyvédei, de bőgj' az a polgár, vagy kispolgár, aki magyar, tessék jól fel­figyelni: magyar párthoz tartozik, mi­ért reakciós, ezl bővebben kellett vol­na körülírnia a miniszter úrnak. Ta­lán azért, mert az ragaszkodik nyel­véhez, vallásához, kultúrájához és ál­lampolgár szeretne itt lenni, mert itt látta meg a napvilágot, vagy azért, mert irtózatos közterheket visel ennek az államnak az érdekében: ezt a mi­niszter úr bölcs megítélésére bízzuk. Az osztály demokráciának az az ere­dendő hibája, hogy mindig magát ska­tulyázza el a demokrácia igazi hor­dozójának és a szomszédjára reak­ciót kiált. Szüllő és a magyar pártok politi­kája a miniszter úr szemszögéből csak az üres hangzatos panaszokban merül ki és ezt politikai játéknak minősíti. Hát az nem politikai játék, ha a ma­gyar kisebbség állampolgársági hely­zete tizenhárom éven keresztül a mi­niszter úr legjobb tudomása szerint sem nyert megoldást! Hát lehet ilyen kisebbségellenes politikával szemben más politika, mint negáció? De ez a negáció az állam alapján a kormány­nyal szemben érvényesül, amig az politikáját a kisebbségek javára meg nem változtatja. Amit azután a mi­niszter a helyi dolgokról beszélt, fő­leg a városbíró személyéről, az a kor­­tézia területére tartozik. Azt az Ízlés­telen beállítást a legnagyobb politikus­nak, Deák Ferencnek személyével, amely megsértette a magyarságot en­nek a nagy embernek tartozó kegyele­tében, nem tartjuk arra méltónak, hogy arra reflektáljunk. A miniszter úr magyar iskolákat végzett és legfel-' jebb csodálkozunk, hogy erre ragad­tatja magát. A magyar politikusok soha nem sértették meg kegyeleté­ben a szlovák nemzetet egyik nemzeti nagyjuk emlékének persziflázsávaí sem. Választási kistükör. 1. A szoedem győzelem. A szoedem győzelem nem lepett meg bennünket, akik láttuk az előkészítési pergőtüzet. Elmondtuk ezen a helyen a puhitási módszereket. Ezekhez tartozott például a rőzsekiosztás Ka­bátfalván és a többi kapcsolt részeken egy szerény kis kívánsággal. . No meg pont a választás előtti szom­baton 15,000 korona értékű élelmiszer jegyet osztottak ki a munkanélküliek között. Czeh elvtárs netn irta meg, hogy azt pont a választási nap előtt kell kiosztani. Most szoedemék kilenc mandátum­mal második párttá duzzadtak, ami távolról sem jelenti azt, hogy ez a sza­vazat tömeg a kohézió erejénél fogva együtt is marad. Ha a rőzsét más utal­ványozza és az élelmiszerjegyet más osztogatja, ez is megváltozható, mint minden a világon. Fortuna szekerén a legnehezebb okosan ülni. 2. A rokkant párt. Választási népgyülésén csatlakozott azokhoz a pártokhoz, amelyek nem akarnak szociáldemokratát látni. A kap­csolás meghozta neki a második man­dátumot, pedig a múlt választáson 336 és most csak 335 szavazatot kapott. 3. Hlinka néppártja. Nem kapcsolt és igy elvérzett. Ha kapcsol a keresztényszocialista párttal, akkor ez egy mandátumhoz segíthette volna. 4. A kommunisták. A szoedemék megtépázták, maga a vezér is sebeket kapott a mostohatest­vértől. Még két mandátumot kellett volna szereznie, ha régi állományát megtartani akarta. A szoedem támadás pergőtüze azonban erős volt. Hiába, azoknál a „munició“. 5—6. A magyarság pártjai. Szintén szoedem ellenes program­mal mentek a küzdelembe és a város­házi gazdálkodás revíziójával. Nem helyeslik a sógor-koma rendszert, a protekcionizmust a munkások és mun­kák körül. A szoedem agitáció témaanyagát dr. Alapy Gyula szolgáltatta nekik ingyen és bérmentve, akivel sokat foglalkoz­tak, hol gorombán, hol még gorom­bábban. De a gorombaság nem argu­mentum, az argumentum most szoedem kezekben van, ki tudja, meddig... 7. A zsidó gazdasági párt. Hogy Fried Jenőnek szerencséje van, azt mindenki tudta, de akkora szeren­csét, hogy 39 maradékszavazatra kapjon egy mandátum ráadást, ezt csak az arányos választásnak a francia négyest megszégyenítő figurái tették lehetővé. Ök 468 szavazatra három mandátum­hoz jutottak, mig a csehszlovák pártok 972 szavazattal csak négyet tudtak be­hozni. Azt mondják erre, hogy ez a Fried Jenő a legokosabb ember. 9. Iparospárt. A maga 290 szavazatával a gazda­sági zsidópárttal kapcsolt és szerzett ezeknek — még egy mandátumot. Meg fogja emlegetni ezt a kapcsolást. A jövőben senki sem fog merni Fried Jenővel kapcsolni. 12. A demokrata zsidópárt. Ez a párt pedig a rokkantaknak szer­zett még egy mandátumot. Éljenek azok is. Egyébként a választási algebra egyik nagyszerű mutatványa az, hogy mig 279 szavazat csak egy mandátumot hoz, addig 471, tehát 189 többlet három mandátumot tud biztosítani. Az erővi­szonyokat ugyanis ez a 189 fejezi ki leghívebben és nem a mandátum-kíi­­tömbség. 13 A csehszlovák pártok. Hiinkáék felmondták nekik a barát­ságot, nem is kapcsoltak velük: a cseh szocialista párttal, a cseh szociáldemo­krata párttal, a cseh nemzeti demo­kratákkal és a cseh néppárttal, amelyet POLITIKAI SZEMLE

Next

/
Thumbnails
Contents