Komáromi Lapok, 1932. január-június (53. évfolyam, 1-51. szám)
1932-02-13 / 12. szám
4. oldal. »KOMÁROMI LAPOK« 1932. február ’(3 és a kalauzt rettenetesen pofonvágta jobbról is, balról is. Ezzel az eljárás véget ért. A kalauz ma sem érti a dolgot. De ha újságírót lát, rettegve tovább siet. Harsányi Zsolt. Úgy szúrta combon a férjét, hogy az belehalt. — február 12. A komáromi esküdtszéki cikluson özv. Smida Ferencné halált okozó súlyos testi sértés vádjával állott a bíróság előtt. A tárgyalást dr. Soós Imre felsőbirósági tanácselnök vezette, az államügyész dr. Sellák volt. Védő: dr. Kendi Zoltán. Smidáné tiz évig jó békességben élt az urával Garamkövesden, a tizedik év azonban válságos volt e család történetében is és egyre sűrűbbek lettek a veszekedések. A tragikus napon Smida Ferenc Párkányból jött haza s az ebéd miatt kezdett pörölni. Smidáné visszapörölt, ebből nagy veszekedés támadt, a férj pálcával vágott a feleségére, majd a baltanyelet fogta elő, a a feleség a vekkerórát vágta az emberéhez. Erre Smida késsel szurkálózott s mikor a dulakodás hevében a kés kiesett a kezéből, a felesége felkapta és Smida combjába szúrta. Véletlenül főütőeret ért a vágás. Smida a helyszínén elvérzett s mikor a szomszédság előkerült a nagy pörpatvarra, már csak a feleség volt életben, aki sírva mosta-kötözte az urát. A tanuk kihallgatása után az esküdtek erős felindulásban elkövetett halált okozó súlyos testi sértésben mondották ki bűnösnek Smidánét s a szakbiróság az enyhitőszakasz alkalmazásával 2 és félévi börtönre ítélte a vádlott asszonyt. Az államügyész megnyugodott, a vádlott és védője semmiségi panaszt nyújtottak be. A tárgyaláson a terem zsúfolásig megtelt hallgatósággal, — nagyrészt melegedő munkanélküliekkel, — úgy, hogy a rend fenntartására az elnök rendőröket volt kénytelen kirendelni. Félévi börtön gyújtogatásért, — február 12. A komáromi kerületi bíróság esküdtszéke előtt Vas Elekné hatvankét éves gutái asszony állott vádlottként, egy gyujtogatási ügyből kifolyólag. A tárgyalást dr. Vince Aurél kerületi bírósági elnök vezette, az ügyészi tisztet most látta el először Stelczer Viktor, az uj komáromi főügyész. Védő dr. Lengyel Ármin ügyvéd. Vas Elekné tavaly augusztusban éjjel a saját istállója ablakába szalmacsutakot helyezett el, ezt meggyujtotta s várta, hogy a istálló leégjen. Badura Pál ezt még idejében észrevette s elfojtotta a tüzet, mely a nagy szárazságban végzetessé válhatott volna. Ezekben az időkben Gután és környékén számos tüzeset történt s a csendőrség különösképen ügyelt arra, hogy tüzesetek ne forduljanak elő. Vas Elekné azt az időt használta fel gyújtogatásra, amikor a harmadik szomszédban tört ki éppen a tűzvész s a nagy tüzilármában ő maga is fel akarta gyújtani az istállójukat. A szomszéd szemfülessége ezt megakadályozta. A csendőrök rögtön kihalgatták, majd feljelentették. Az esküdtszék bűnösnek mondta ki gyújtogatás kísérletében s a szakbiróság hathavi börtönre Ítélte Vas Eleknét, aki saját házát akarta felgyújtani. Ez alkalommal mutatkozott be a komáromi ügyészség uj vezetője, Stelczer Viktor, akit nagyon jó szónoki hírnév előzött meg. A nagy jogi tudású, széles látkörü, kiváló, talentumos ügyész vádbeszédét lelkes szónoki hévvel, a tőle megszokott alapossággal adta elő. Az okfejtések szilárd indokolásával fölépített hatásos vádbeszéd mélységes benyomást gyakorolt nemcsak az esküdtekre, hanem a nagyszámú hallgatóságra is. A szép bártYászleány szerelmi tragédiája-Í2CÍ m agad Dr. Oetker-féle „Backin’ Rémdráma a bányatelepen. Mert nem tudtak bútort venni, fölbomlott az eljegyzés. — Az elkeseredett vőlegény gyilkolt, azután öngyilkosságot kísérelt meg. — Saját tudósítónktól. — Komárom, — február 12. A napokban egy kisebb komáromi társaság átsétált a túlsó oldali Komáromba és ott a vasutivendéglőben vidáman szürcsölgette a Hauk mester pompás borát. Egyszerre az egész társaság figyelme egy bájos lányka felé irányult, aki éppen akkor lépett be az étterembe. Csupa kedvesség, bájosság sugárzott ki a szerényen viselkedő kis leány egész lényéből. Nemcsak a társaság férfi tagjai voltak elragadtatva a fiatal lány szépségétől, hanem a nők is, akiknél pedig tudvalevőleg nagyobb az elfogultság a saját nembeliek iránt. De még ők is elismerték, hogy igazán bájos a kis lány és ha misszet kellene választani, hát ők is mind reá szavaznának. Természetesen megindult a találgatás, hogy ki lehet ez a bájos teremtés. Odahívták a pincéreket, a fizetőt, a főurat, az étel és az italhordót, a kis pikolót, de azok egyenkint és összesen sem tudtak semmi fölvilágositást adni a kis lány kiléte felől. Ők még sohasem látták. Itt még nem fordult meg. Szerencsére ott volt riporterünk is, aki nem sokat teketóriázott, hanem egyenesen odament a kis lány asztalához A társaság hegyezte a füleit, hogy a lefolytatandó párbeszédnek fül és szemtanúja legyen Riporterünk azzal közeledett a kis lányhoz: — Szervusz Katus! A kislány, mint megrezzent őzike, ijedten, tágranyilt szemmel, csodaszép szemekkel bámult barátunkra. — Az úr téved. Én nem vagyok Katus. — Igaza van. Most igy közelebbről látom, hogy tévedek. Nagyon hasonlít az egyik unokahugomhoz; de maga sokkal szebb. Mondja, hol teremnek ilyen szép lányok, mint maga? Hol ringott a maga bölcsője? A kislányt meghatották a bókok. Az élénken érdeklődő társaság irigykedve látta, hogy a barátunk leüi az asztalhoz és a bájos kislány kedvesen cseveg. — Én nem vagyok Katus, az én nevem Mária és nem is vagyok olyan szép. Felsőgalláról való vagyok, ahol az édesapám bányász. Felsőgallán sok szép lány van, akik sokkal szebbek, mint én — szerénykedett a kis Mária. A vidám társaság nem is sejtette, hogy a szép Mária milyen szomorú véget ér és milyen gyorsan válhatik a bájos mosoly örök némasággá. . .. Kicsiny, fehérre meszelt házikóban lakott Felsőgallán Joha István bányász feleségével és bájos, 18 éves hajadon leányával, a szép Máriával. A ház ragyogott a tisztaságtól, hiszen a szép Mária szorgalmas keze rendezgette az egész lakást. Rendezgette, csinositgatta mindaddig, amig a kis Marika egy rettenetes tragédia szomorú hősnője nem lett. Marikának már régebb idő óta udvarolt Kocsis István 23 éves budapesti lakos, motorkezelő, aki most féltékenységi rohamában borzalmas gyilkosságot követett el, revolverrel agyonlőtte a szerencsétlen lányt, aztán borotvával a gerincoszlopig terjedő vágással elvágta a saját nyakát. Négyszer vágott a nyakába úgy, hogy gégéjét és a légzőcsövet teljesen összeroncsolta. Amikor látta, hogy e borzaimés vágások után se sikerül az öngyilkossága, a revolverével a szájába lőtt. A kislány, a csodaszép Marika azonnal meghalt, a brutális gyilkos azonban életben maradt és jelenleg a tatabányai kórházban ápolják. Szabó István dr. orvos azonnal megoperálta és megmentette az életét. Titkos arája volt a szépséges Mária Kocsis Istvánnak. Az esküvőnek a megtartását azonban mindig megakadályozta az egyre súlyosbodó gazdasági helyzet. Amikor a szép Marika látta, hogy belátható illőn belül nincs remény arra, hogy az esküvőt meg lehessen tartani, Marika elhatározta, hogy fölbontja az eljegyzést. — Semmi értelme sincs annak, hogy örökké várjunk egymásra hiába — szokta mondogatni az utóbbi időben az édesanyjának. Pár nappal ezelőtt levelet irt a Pistának. Megírta, hogy fölbontja a mátkaságot, visszaadja adott szavát. Az ő házasságukból nem lehet semmi, mert hiszen annyi pénzük sincs, hogy bútort vehessenek, azért keljenek egybe, hogy nyomorogjanak? „Annak igazán nincs semmi értelme. Ö is, a Pista is fiatal még, nagyobb boldogság is várhat még reájuk — írta okosan, meggondoltan a vőlegényének a kis Marika. A szerelmes fiút nagyon elkeserítette Marika levele és végzetes tettre határozta el magát. A még meglevő pénzén revolvert vásárolt és nem is egyet, de kettőt. Aztán kiutazott Felsőgaliára, ahová este érkezett. Nem ment azonnal Marikáékhoz, hanem előbb betért egy vendéglőbe, ahol bort ivott és ott megírta búcsúleveleit. Késő este volt már, amikor elindult végzetes útjára, Marikáékhoz. Ä Marika édesapja nem volt otthon. Lenn, a föld mélyében kereste nehéz verejtékkel a kenyeret. Csak a kislány és az édesanyja voltak otthon. A szegény anya csendesen tollat fosztogatott a konyhában, Marika a szobában kézimunkázott. A legény csendesen kö szöntötte az édesanyát és bement Marikához. Egy darabig úgy látszik csendesen elbeszélgettek a fiatalok, mert még erősebb szóváltás se hallatszott ki a szobából. Majd revolverlövések és rémes sikoly rázta meg a levegőt. A szörnyű tragédia lejátszódott. . . A gyilkost mindezideig nem lehetett kihallgatni, mert bár már fel tud ülni az ágyán, a gégecső átmetszése miatt, beszélőképességét még nem nyerte vissza. A gyilkos további sorsáról a győri törvényszék fog dönteni és nincs kizárva, hogy ügye a statáriális bíróság elé kerül, mert borzalmas tetténél lőfegyvert használt. ^1» *iwiw«iiwwB»iNii<f|iiiiii»Masa!^a9aM»aawaB8SHfflWBaaBM^S’ Hírek a KFC-ből. A Ligeti február 14-én Komáromban szerette volna lejátszani az őszről elmaradt bajnoki mérkőzését.Ugylátszik, a bajnokcsapat már is jó formában van. Persze a kísérlet csak kísérlet maradt, mert nincs kilátás, hogy a ráckerti pálya e hónapban használható lesz. A KFC játékosok szorgalmas szobaedzést tartanak a polgári iskola tornatermében Lovász Ferenc és Weisz Sándor vezetésével. A KFC végre egy jó jobbszélsőhöz jut. Amint értesülünk Rajos a Rapid jeles szélsőcsatára a KFC-be kérte átigazolását. Virágh, aki hosszú évekig viselte a lila-fehér dresszt Besztercebányán sütőporral a legnehezebb tészták is biztosan és szépen sikerülnek! tartózkodik és valószínűleg az ottani klubok egyikében fog elhelyezkedni. Márciusban lesz az ez évi közgyűlés, melyen uj tisztikart választanak. Szóbél Géza képkiáliifása a Kultúrpalotában. A laikus néző előtt és az előtt is, aki szives szeretettel csupán azimpreszszionizmusig jutott el s az utána következő „-izmusokat“ félvállról nézi: különös képek ezek. Ritkán jut el Komáromba az efajta festészetnek képviselője s mig metropolisokban évek óta küzdenek az elismertetésért a „csak festőiség“ fiatal harcosai, vidéki kulturgócpontok müélvezői gyanakvással nézik ma is ennek a szubjektív s mégis tárgyilagosnak nevezett irány képviselőit. Szóbél Géza most megnyílt kiállítása nem célozza ugyan az „épater le bourgeois“ flaubert-i elvét, de céltudatos munkával, mint annyi társa száll szembe a naturalisztikus látás és az impressziós megoldás művészetével. Izig-vérig modern, tovább ment, mint mestere, Fényes Adolf s igyekezett uj utakat találni a francia Leger mellett is. Kollekcióját nálunk is bemutatja. Képei nem a „jó ránézni“ sorozatból valók, ezek a képek Picassónál kapták bölcsőjüket s színeikkel, különösen pedig rajzaikkal kivívják a naturalisztikus látáshoz szokott müélvező ellenkezését Csak festeni akar s ennek szolgálatában állva mindent kikapcsol, ami szerinte nem lárpurlár és nem festői. Lehetne vitatkozni azon, hogy az uj tárgyilagosság mennyire önmagáért való s nem éppen irányzatos-e, de azt megállapíthatjuk, hogy Szóbél Géza jó művész és érdekes képekkel jött iránya képviseletében. Csak festeni akar, színeket és formákat komponál, túl a fényképezőgép látásán s igyekszik a dolgok mélyében rejlő automatikus lehetőségeket vászonra vetíteni. Ezért formátlanok alakjai s ezért kerülik a színek természetes visszaadását a képei. Az impresszionizmus elmélete a színek értékéről s egymáshoz való viszonyáról itt felborult: a színeket nem egymáshoz, hanem egymásért komponálja s laza kontúrok közé fogja. Egyaránt dolgozik értelemmel és érzéssel: az értelem a konstruktivitást, ezt a divatos jelszót fűzi bele a képekbe, az érzés viszont erős absztrakciót ad. A képek egyensúlyát központivá tette, (a renesszánsz időkben a háromszög volt a kép egyensúlyi talpa, később az alsó vonalra jutott, az impresszionisták s az utánuk következők felbontották s meglazították, Szóbél központivá tette s minden oldalról egyensúly-levegőt hozott képeibe). Húsos alakjai és erőteljes színei vannak, néhány tájképe vázlatában is
