Komáromi Lapok, 1931. július-december (52. évfolyam, 78-153. szám)

1931-07-18 / 86. szám

4. oldal.

>KOMÄROMI ÜAPÖKc

1931. julius 18.

Kivételes eset az, ha alkalmazotti bérre, vagy üzletbérre, adóra vagy nélkülözhetetlen anyagbeszerzésre kell a pénz, amikor nagyobb összeg is kiadható.

'• Külföldi fizetési eszközökben teljesítendő fizetéseket csak a Nemzeti Bank utján lehet eszközölni.

Pénteken az egész országban megindult az átmenetileg korlátozott bankforgalom, a közönség az újabb rendeletekkel szemben is a legnagyobb nyu• galmat és bizalmat tanúsítja és teljes mértékben remélhető, hogy Magyarország rövidesen a normális gazdasági élet medrébe fog visszakerülni.

Téves megállapitások egy ■ miniszteri válaszban.

Az udvardi esperes kiutasitdsi ügye. — holota János dr. magyar nemzeti .párti képviselő interpellációjára a miniszter válaszában téves megállapitások vannak. — Mi a valóság?

Komárom, — jul. 17.

Ismeretes olvasóink előtt Sipos Antal udvardi esperes plébános kiutasítása kapcsán támadt kalváriajárása. Ez ügyben, amint ismeretes, Holota János dr., magyar nemzeti párti nemzetgyűlési képviselő interpellációt nyújtott be a belügyminiszterhez.

A belügyminiszter a közel múltban válaszolt Holota János dr. képviselőnek. E" válaszban két szembeötlő állítás van. '.Egyik az, hogy Sipos Antal esperes plébános semmit se tett az állampolgársága megszerzése, érdekében. A másik az, hogy maguk az udvardiak kérték Sipos Antal esperes plébános elhelyezését Udvardról.

E két állításra vonatkozólag Udvardról az alábbi levelet kaptuk, mely teljesen tisztázza a helyzetet, mert a fenti két állítást megcáfolja.

A levél igy szól:

A napokban válaszolt a belügyminiszter dr. Hoiota nemzetgyűlési képviselő interpellációjára Siposs Antal •udvardi esperes-plébános kiutasítása tárgyában, mely válasz néhány téves pontja megvilágításra szorul, nehogy a közvéleményben ez ügyből kifolyólag helytelen ítélet alakuljon ki. Siposs esperes két Ízben is kérte az állampolgárság megadását s azt megfelelő . személyiségekkel sürgette is az Orsz. -Hivatalnál, de minden esetben visszautasítást nyert. Nem áll tehát, hogy az ügyben semmit sem tett. Az, hogy a község küldöttségiieg kérte az esperes áthelyezését, szinten nem fedi a valóságot, mert erre a lakosság vagy képviseletei soha felhatalmazást nem adtak senkinek. Az igazság az, hogy a hitközségi tanács három tagja az esperes iránti gyűlölködésből aláírásokat gyűjtött, azzal vezette félre a lakosságot, hogy a megoldatlan fizetést akarjak rendezni és a járási hivatalhoz beadott kei vényükben pedig — melyhez az aláírásokat csatolták -— ők az esperes áthelyezését kérték. Ez ügyben az egyházi hatóság által elrendelt vizsgalaton az illetők mindent egyszerűen letagadtak, a beidézett aláirúk pedig tiltakoztak aláírásukkal űzött eme viszszaélés ellen, amit jegyzőkönyvbe is foglaltak. Ugyancsak a hitk. tanácsgyülölködö tagjainak agitációja volt az oka annak is, hygy a községi képviselő testület az esperes illetőségét csak későbben szavazta meg. Ez az eljárás nem fedi a község magyar lakosságának nézetét, mert hiszen az illetőség megszavazásánál még a kommunista képviselők is belátással kezelték az ügyet. A valóság tehát az, hogy a község lakosai igen is megdöbbenéssel fogadták a kiutasítás tényét s mindent elkövettek, hogy az állampolgárság megtagadása miatt kálváriát járó esperesüknek elégtételt szerezzenek s talán éppen a közvélemény felzúdulásának hatása alatt nérnult el és lett hatástalan a gyülölködők további agitációja. Holota dr. képviselő urat hála és köszönet illeti, hogy minden lehetőt megtett egy üldözött magyar pap érdekében.

P. B.

AUG. 15 IG undkhtill »egy áíitua állítás nHßden cikben hlbeith olcacsági divatáruhoz ában.

Abol a Justice For Hungary

főidre szállott»

Nem benzinhiány, hanem bedugult benzinpumpa okozta a kényszerleszállást.

— Munkatársunk látogatása a színhelyen. —

Csütörtökön este mondta be a rádió, hogy Endresz és Magyar pilóták, — akik New-Yorkból szálltak közvetlenül Magyarországba kis repülőgépjükön — Bicske és Alcsuth között kényszerleszállást végeztek. Mindannyian, akik a rádiót hallgattuk, izgatottan vártuk az események lefolyását és sajnálkozva hallottuk a speecher bemondását, aki jelentette, hogy a két magyar pilóta a végcél előtt alig néhány kilométerrel kénytelen volt útját bevégezni.

Pénteken reggel 8 órakor a Komáromi Lapok szerkesztője egy autós barátjának szívességéből már a helyszínen volt együtt, a nagy napilapok tudósítóival. Tekervényes ut vezet a Bécs—budapesti bitumen országutról Alcsuth felé. Hosszú ideig keresgéltük a nevezetes helyet, végre néhány dülőuíon és szántóföldeken keresztül botorkálva megpillantottuk messziről a repülőgép piros szárnyát és a tömeget, mely ezt a ritka madarat hajnal óta el nem hagyta. Úgyszólván az egész vidék elzarándokolt erre a kissé lejtős kukoricatöldre. Autók, kocsik, motorosok, biciklisek, falusi emberek adtak egymásnak itt találkozót és a repülőgép környéke hangos volt a sváb dialektustól.

A Justice for Hungary ott állott szomorúan gazdáitól einagyva, mint egy viharvert nagy madár. Propellerje hiányzott, bal szárnyának csücske letörve s ebből a letörésből is egyre több szilánkot igyekeztek tovább törni azok, akik mindenképen emléket akartak magukkal vinni a gépről. Jobb kereke hiányzik, az is eltörött. A gép különben pompás felépítésű nagyszerű modeliű gép, mindenütt lekerekített, törzse tömzsi, Hatalmas kormánylapátja úgy mered az égnek, mintha mi sem történt volna vele.

Nem nagy gép ez. Egész hossza 8 lépés. Két szárnyának szélessége 17 lépés. A két kis ülés, ami Mánaüveg burokkal teljesen be van fedve, roppant kényelmetlen lehetett, hiszen mozogni sem lehet benne és tele van műszerekkel. A műszerek mellett ejtőernyő kötele lóg A hátulsó ülés alatt egy nyíláson két ólomgolyóval nehezített antennadiót lóg, amely felvevő és leadó is egyúttal. Ezt a drótot tetszés szerint fel lehet csavarni. A gép jelzése: „N. R.-l 15-W-Sirius-Detroit aircratt Lockheed.“

A gép színezése eredeti, fekete törzsében fehér sáv, ebben zöld nyil. Szárnya és kormánylapátja élénk piros. A Justice For Hungary felirat a gépnek a baloldalán apró betűkkel van festve. Motorja kiienc hengeres, mindegyiken külön kipuffogó cső, dupla gyertyagyújtás. A kép, amit ez a szántóföldre vetődött repülőmadár nyújt, nagyon érdekes. Egyre többen érkeznek a látogatók. A nagy izgalom közepette megjelenik egy kis csepeli gyártmányú aupiafedelü gép is, a mátyásföldi repülőtér vezetőivel, akik gyors vizsgálat alá veszik a gépet. Később megjelenik Alcsuthról egy urasági kocsin a főhercegi család nehány női tagja is, akik jelenlétében Bicske község elöljárósága megkoszorúzza a motort.

Csendőrök tartják fenn a rendet, a kis sváb gyerekek természetesen állandóan a motoron szeretnének játszadozni, néhány legény pedig élénk előadásban adja le, mit látott, mint szemtanú. Természetes iit mindenki szemtanú akar lenni, fontoskodó kijelentések hangzanak el. Ha hinni lehet szavaiknak, ötven ember közül mindegyik külön-külön elsőnek tartotta magat a gép megmentésénél. Azt mondják ezek, hojiy a gép ide-oda keringett Bicske felett, már akkor biztosan landoló helyet keresett és hirtelen termett a kukoricaföldön. Odarohantak, mert a gép az orrára borult és kormány lapátjával az égnek állott. Itt törtek össze

Bicske, — július 17.

kiálló részei. A két pilóta ekkor kiszállott s megkérdezték, hol vannak. Állítólag Endresz sírva is fakadt és azt mondotta, milyen pechje van, hogy a cél előtt kell megállania. 5600 kilométer után 30 kilométerre.

Amint ők a köriilállóknak elmondották, nem benzinhiány volt az oka a kényszerleszállásnak, hanem az, hogy az utolsó benzinhordó szivattyúja nem működött. Ok csak egy pár percre akartak leszáilni, hogy megjavítva ezt a hibát, Mátyásföldre repüljenek, ahol hatalmas tömeg izgatottan várta őket, de rosszul szállottak le és a csavar eltörött. Azt mondták, ütjük szép volt, habár a tengeren mindvégig ködben utaztak és néha alig voltak pár méternyi távolságra a hullámoktól. Különben roppant kimerült volt a két ember és szinte tántorogtak. Jellemző korunkra, hogy a fáradságtól reszkető két embert azonnal autogrammokért rohanták meg ott a letaposott kukoricaföldön. Magyar pilóta kiment az országúira, ahol Szontagh orvos autója felvette és úgy tudott Bicskéről telefonálni. Endresz addig őrizte a gépet. Tejet hoztak nekik és vajaskenyeret. Később egy repülőgép jött értük Mátyásföldről és alighogy elszálltak, autón érkezett meg a két pilóta családja Pestről. Persze már nem találkozhattak. A két pilóta annak örült, hogy a kis nemzetek között ők az első Óceánrepülők és nagyobb utat tettek meg Lindberghnél is.

A repülőgépet később megrohanták az újságírók, a környék apraja-nagyja interjúkat adott. Pénteken délelőtt ott állott a szép madár elhagyva két gazdájától, akik pihenték a 25 órás ut fáradalmait, de körülvette őt a lelkes bámulók tömege, akik döbbent szívvel állottak a technikának ez előtt a csodálatos alkotása előtt, mely viharral, tengerrel dacolva, mint egy zümmögő bogár úszta át a 5600 kilométert, dicsőséget hozva ezzel nemcsak a derék és bátor pilótáknak, hanem az egész maroknyi magyar nemzetnek, melynek szülöttei ezúttal is megmutatták a világnak a magyar föld adta tehetséget, amely elsők közé emeli fiait, akár a technika, akár az irodalom és művészet művelői közé tartoznak.

— (thyvi) —.

„Ha ho22sm nyui, elvágom a nyakat!“

Trogikomédia az esküvő után. — Az élesre fent borotva.

— julius 17.

Komáromhoz közel egy vidéki kisváros csendjét nem mindennapi szenzáció zavarta meg.

A dolog úgy kezdődött, hogy egy gazdag üzletember férjhez adta leányát egy jó partiehöz. Az apa üzletember, a számokkal dolgozik és ebben a rideg foglalkozásban el is felejtette, hogy a házassághoz szerelem és szív is kell. A leányát nem igen faggatta, hogy szereti-e a jövendőbelijét. Egyszerűen kiadta az utasítást, hogy ekkor és ekkor lesz az esküvő.

Az esküvő meg is történt, sőt a menyegző vacsorán is túl voltak és a fiatal pár visszavonult a puha kényelemmel, rózsaszínű csillárral tündöklő hálószobába.

Éjfélután három óra lehetett már, amikor egyszerre csak a mulatás kacagását a hálószoba felől jövő vad orditás, ajtócsattanás zaja vert fel. A szalon ajtaja előtt selyem pizsamában halálsápadtan megjelent az ifjú férj.

Az örömapa, amikor meglátta újdonsült veje kétségbeesett ábrázatát, ijedten kérdezte meg:

— Mi baj édes fiam, talán beteg a leányom ?

A férj morcosán és fojtott dühvei pöfögött.

— Beteg a fenét. Bolond, tökéletes bolond!

Az apa tágranyilt szemmel nézett a hideglelősen remegő szájszélü vejére, aki tovább hebegett:

— Képzelje, papa. El akarom oltani az ámpolnát, de Elza leint. Ahogy mellé húzódtam, lekapott az éjjeli szekrényről valami beretvát, kikattantotta a pengéjét és azt sikoltozta, hogy „ne merjen hozzámnyulni, mert elvágom a nyakát“ és a beretvával anyakain körül hadonászott.

Az após meghökkent. Az anyós ájuldozott a nászéji történet hallatán. A családi tanács összeült. Ad audiendum verbum, a kék szalonba idézték Elzát. A zene szólt a szalonban. Elza minden apai, anyai, ifjú férji intelem ellenére, hisztérikusan azt sikoltozta, hogy elvágom a nyakát, elvágom . . . ha hozzámnyul. Elza mészárosi hajlamainak válás lett a vége és Elza ma is, mint elvált asszony... leány.

Gyermeket szült a barátnője nevében

és szülési segélyt vett föl egy hivatalnokleány.

Aki nem mondta, hogy „Gyereket aha rokT és mégis gondoskodott gyetekről a barátnője — Hogyan csalta csapdába a hű barátnőt.

Komárom, — julius 17.

Jó családból származó fiatal leány tett bűnvádi feljelentést a bíróságon és a következőket adta elő:

— Legnagyobb megdöbbenésemre — mondotta — a munkásbiztositótól s az anyakönyvi hivataltól azt az értesítést kaptam, hogy nékem gyermekem született és hogy a munkásbiztositó ki is fizette nekem a szokásos gyermekágyi és szülési segélyt. Mivel én még nem vagyok férjnél és a hírnevemre is jól vigyázok, csakis csalásról lehet szó.

A nyomozás megállapította, hogy néhány hónap előtt jelentkezett egy nő a munkásbiztositónál és bejelentette, hogy a panaszttevő leány gyermeket szült. Ott tudomásul vették a bejelentést és ki is utalták az ilyenkor szokásos segélyt és táppénzt a fiatal anyának. A hamisító álanya azonban ezzel nem elégedett meg, bejelentette Ilona nevű leánygyermekének születését, természetesen a hivatalnoknő nevén. Az iratokból is kiderült, hogy valaki viszszaélt a fiatal urilány nevével. A nyomozás során megállapították, hogy a visszaélést a leány egyik volt barátnője követte el.

Ez a nő, körülbelül az állítólagos gyermekszülés idején, levelet irt a leánynak s a levélben felkérte, hogy látogassa őt meg lakásán, mert betegen fekszik. A leány eleget tett a régi barátnő kérésének, meglátogatta és ez alkalommal beszélgetés folyt le közöttük, amelynek során a barátnő alaposan kikérdezte volt barátnőjét személyi és családi körülményeiről.

A leány gyanútlanul felelt a kérdésekre és csak most derült ki, hogy a barátnő ilyen módon szerezte meg a szükséges személyi adatokat, hogy a visszaélést elkövethesse.

— Dr. Kurhajec szülész, nőgyógyász és női Operateur, a szülészeti és nőgyógyászati egyet, klinika v. sekundariusa, fogad 10—12 és 2—4. Bratislava, Mickieviczová 10/a, l. em. (az állami kórházzal szemben). A magántisztviselői alapok szakorvosa. »Telei. 38—38.