Komáromi Lapok, 1931. július-december (52. évfolyam, 78-153. szám)

1931-07-18 / 86. szám

»KOMÁROMI LAPOK. Megszüntetik a Csehszlovákiában élő orosz emigránsok segélyezését A külügyminisztérium, mint a Vecerni Ceské Slovo közli, ez évben megkezdte az orosz emigránsok segélyezésének likvidálását. A likvidálást még ebben az évben teljesen végre akarják hajtani. Az emigránsok körében ez az intézke­dés nagy izgalmat keltett, mivel ez a segély volt a fö kereseti forrásuk. 1920 óta, amikor a bolsevikik elfoglalták Krímet, körülbelül 25.000 orosz emig­ráns vándorolt be a csehszlovák köz­­tánsaságba. Már 1928-ban megkezdő­dött a likvidálás, miután tanulmányai­kat sokan befejezték és Franciaországba, illetve a .tengertulra mentek. Francia­­országban ma közel fél millió orosz emigráns él. 1928. óta mintegy 10.000 emigráns vándorolt ki a csehszlovák köztársaságból, maradt tehát még kb. 15.000. A költözködés maga nem jár nagy nehézséggel, de annál nehezebb a megélhetést biztosítani. Az emigráció még mindég reméli, hogy Oroszor­szágban államfordulat következik be, amely majd lehetővé teszi visszatéré­süket. A jelzett lap, amely e hirt közli, közeláll Benes külügyminiszterhez és így feltehető jóértesültsége is. Ha a hír megfelel a valóságnak, ez a likvi­­dáció jelentékeny pénzmegtakarítást je­lent az államra nézve. Az orosz emig­ráció számára ugyanis középiskolákat és egy jogi fakultást tartanak fenn és mindenegyes orosz emigráns főiskolai hallgató havi 600 korona segélyben részesül. A költségvetésben orosz emig­ráció segélyezésére például 1929-ben tizenöt millió koronát vettek föl, de a magyar főiskolai hallgatók egyetlen fillér állami támogatást sem kaptak. Brüning és Curtius szombaton Párizsba érkeznek. Fordulat a német válságban. — julius 17. Handerson angol külügyminiszter közbenjárására a francia kormány csü­törtökön hajnalban meghívta Brüning német birodalmi kancellárt és Curtius német külügyminisztert Párizsba. Brüning és Curtius ma, szombaton délután érkeznek meg Franciaország fővárosába. A párizsi tanácskozások valószínűleg vasárnap estig tartanak, s hétfőn a két miniszter a többi mi­niszterrel együtt továbbutazik Londonba* A francia kormány oly célból hívta meg Brüninget és Curtiust, hogy kezdjenek közvetlen tárgyalást a francia kormánnyal Németország és Európa gazdasági helyzetéről, valamint a hosszúle­járatú nagy német kölcsön kibo­csátásának lehetőségéről. A párizsi meghívás hire Berlin­ben a legnagyobb szenzáció erejé­vel hatott. Miután a meghívásban ki­fejezetten benne van, hogy a francia kormány a hosszúlejáratú német nagy kölcsönről akar tárgyalni a német miniszterekkel, bizonyosra veszik, hogy a pénzügyi válság hullámai most már a leg­rövidebb időn belül elsimulnak és Németországban nyugodt gazda­sági élet kezdődik. A francia kormány meghívása nagy fordulatot jelent a német válságban, amely már e döntő elhatározás követ­keztében a Németországgal szemben megnyilvánult hangulatot érezhető mó­don megjavította. Londonban és Pá­rizsban a legnagyobb optimizmus kere­kedett felül a tőzsdén, amely mindkét helyen erősen megjavult. De nő a bizalom Newyorkban is Németország iránt, amely a párizsi fordulat után a legjobb reményekkel tekinthet a jövőbe. Pénzügyi bizottsági ülés A vásári fülkék bérleti ügye. — A közkórház kibővítésének építési pályázata. Komárom, — július 17. A város képviselőtestületének pénz­ügyi bizottsága július 16-án Fülöp Zsigmond elnökletével ülést tartott, amelyen a jövő héten tartandó városi közgyűlés tárgysorozatának pénzügyi vonatkozású tárgyait készítették elő. A város 65 magyar holdat kitevő szántóföldjeinek bérletére ezúttal is a városi gazdaközönség adott be ajánla­tot, amelyben magyar holdanként 160 kgr. természetbeni búzamennyiséget ajánlanak föl 6 évi bérleti időre a vá­rosnak. A tanács az ajánlat elfogadá­sát javasolta, amit a pénzügyi bizott­ság szintén magáévá tett. 2. OÍcM szénkereskedelemben való részvétele ismeretes. Nyári szabadságra ment a sze­nátus is. A szenátus csütörtökön tartotta a nyári szünet előtt utolsó ülését, ame­lyen azokat a törvényjavaslatokat in­tézték el, amelyeket a képviselöhdz a múlt héten már elintézett. Az ülésen kevesen jelentek meg és a felszólaló sze­nátorok majdnem üres padsorok előtt mondották el beszédüket Nagyobb vitát az elemi csapások által sújtottak állami támogatásáról szóló törvényjavaslat keltett, amelynek vitájában felszólalt Füssy Kálmán magyar nemzeti párti szenátor is, aki hosszabb beszédben vette bírálat alá a törvényjavaslatot. Majd az exporthitelről szóló törvény­­javaslatot tárgyalták, amelyet szintén elfogadtak első olvasásban. Rövid vita után letárgyalta a szenátus a motor­járművek forgalmáról szóló nemzet­közi egyezményt és a bírói illetékek felemelésére vonatkozó törvényjavas­latot. Ezután javított eljárással második olvasásban fogadták el mindazokat a ja­vaslatokat, amelyeket a héten letárgyalt a szenátus. Az ülés végén Souku elnök kellemes nyári szünetet kívánt a sze­nátus tagjainak és az ülést bezárta. Az agrársajtó kormány vált ozás­ról álmodik. Udrzal miniszterelnöknek a nem régiben a sajtó képviselői előtt tett nyilatkozatából kindulva, a Venkov c. agrárlap kormányváltozásról ir. A lap a következőképen képzeli el az uj kor­mány megalakítását. A mai viszonyok mellett még két kormánytöbbség lehet­séges politikai alapon: polgári és nem­zeti,vagy nagy nemzeti koalíció a néme­tek nélkül. A szocialista többség (pol­gári pártok nélkül) nem jön tekintetbe, mert a szocialista pártok csak 96 kép­viselővel rendelkeznek. A szocialisták még egyharmadát sem teszik a kép­viselőház 300 tagjának s ép ezért nem lehet szocialista többségről be­szélni. A polgári többség a következő volna: csehszlovák agráriusok 46, cseh néppárt 25, szlovák néppárt 20, cseh nemzeti demokraták 14, iparospárt 12, német agráriusok 16, német kér. szo­­ciálisták 11, német iparospárt 7, összesen 151. A másik kombináció sze­rint a kormány a németek és kommu­nisták nélkül alakulna meg 190 szava­zattal. Erre akkor kerülne a sor, ha a németek kétarcú politikája továbbra is kellemetlen meglepetéseket hozna. Az uj kormánykombinációból ennyi is elég a mai kánikulai időben. Az utolsó játék. Irta Terescsényi György. Ketten vannak a homályosodó ta­nyaszobában: a legidősebb János, meg a legifjabb Janika. János hetvenhá­­rom éves, Janika alig több valamivel háromnál: a nagyapó és az unokája. Tél van, kívül ónszínű fellegek ont­ják a havat és a nagy fehérség kétség­­beesetten küszködik a decemberi al­konyat korai sötétedésével. A középső Jánost, akinek a neve elé a néhai való császár kezdőbetűit írták a katona­könyvbe, Ifj. Gál Jánosnak hívják, az övé, meg a szintén ifjú szép me­nyecskéé ez a tanya, a körülötte lévő húsz hold föld, a kicsike János a fia, az öreg János az édesapja... Minden az övé itten, a munka gondja is, mert hát az egyik János már, a másik pedig még nem segíthet neki. Ma is korán reggel óta el vannak. Tyúkokat, diót, téli almát vittek be a városba. Vele ment az asszony is, aki nagyon szereti a piacolást. Senki nem maradt a tanyában ,csak a két János, de ők nagyon-nagyon megértik egy­mást, mint minden ember az élet innenső, meg a túlsó partján. Játszanak. Az öreg dohányt vág a kemence­padkán, a gyerek az ablak alá tolt asztal lapján hasal és betlehemes csil­lagot vágnak ki papírból az anyja elő­kutatott ollójával. Csöndben, órák óta motyog mind a kettő. Tél van, álmo­­sító homályosság, a banyakemence ki­tartó jósággal még mindig adja a me­leget, pedig kora reggel rakta meg az asszony. Három óra körül lehet az idő délután és alighanem rossz a piac, mert már rég meg kellett volna jönni amazoknak. Nem baj na, tejeskávé meg kocsonya volt reggelire és ha a kemence bírja, ők is bírják. Itthon lesznek azok nemsokára. — Gyék’ kend öregapám, vágja ki kend, öregapám, — mondja a gyerek. — Mit, te? — A csillagot.. . — Méket? — A betlehemit... — Hajtogasd csak össze, ahogy mu­tattam ... — Kemény a papíros... — Szorítsd rá az ollót, erősen... A gyermek nyiszálja, erőlködik, de kis kezei nem bírják az ollót engede­­lemre fogni. — Nem bírom ... — Na vár’, mingyá’, na... Az utolsó köteg levelesdohány van az öreg előtt. Már össze is hajtotta jó szorosra, hogy a kaszadarabból csinált borotvaéles dohányvágó átmeshesse a csumákat is. Azt most már nem lehet kiengedni a kés alól, mert akkor szét­­bomlik a köteg, ő pedig a finomra­­vágottat szereti a pipában is. — Gyék’ kend öregapám... jác­­cunk... Mé’ nem jáccik kend én velem máma? — Mék, mék, kicsikém ... Öregapád mingyá’ jáccik Janikával... — Jáccunk... hi, hi... csipi-csó­­kát is. — Azt is... — ördöglakatot is ... — Azt is... — Dik-duk-fát is? — Jó... — Orronverőcskét? — Nem bánom... — Kéménysöprűt? — Mindönt... — Csillagot is... Elsőbb a csillagot, ugy-e? — Elsőbb azt... Legelőbb azonban a maga játékát szeretné befejezni. Kicsit száraz a do­hány, jó össze kell szorítani a balkéz ujjaival, a jobbal meg hirtelen rá­ereszteni a kést. Meggörnyedve eről­ködik a kisszéken, nagyokat szusszant. Ki hinné, hogy ilyen nagy munka a dohányvágás az örög embernek... Halántékán kidagadnak a kék erek és amint előrehajol, nyakán szinte hallja az ütőér riadt dobogását... — Fene csumás egy dohány... 1931. július 18 A város hirdetési oszlopain és tabu­iéin való hirdetések kiragasztásának jogát a város 6 évre bérbeadja, arra négy pályázó jelentkezett, akik közül a városra nézve legkedvezőbb Gáborek Károly ajánlata, aki évi 3000 K-t haj­landó fizetni a jog gyakorlásáért. A tanács javaslatára a pénzügyi bizottság is Gáboreknek véleményezi a bérlet ki­adását azzal, hogy a bérlet összege félévenként előre fizetendő és nevezett­nek óvadéka 3000 K-ra kiegészítendő. A főgimnázium cserkészcsapatának azon kérelmét, hogy a prágai cserkész ünnepélyen résztvevő szegénysorsu cserkészek költségeinek fedezésére a város nyújtson támogatást, a pénzügyi bizottság Fülöp Zsigmond indítványára olyképen javasolja teljesíteni, hogy a sportegyletek támogatására előirányzott összegből kivételesen és csakis ebből az alkalomból 2000 koronát folyósít­son a város a cserkészeknek, de hang­súlyozandó, hogy ez a kivételes eset precedensül nem szolgálhat. A pénz­ügyi bizottság e javaslatát Stern Ber­­nát, Kollányi Miklós, Dénes Emil hozzászólása után szótöbbséggel hozta meg. A vásártéri elárusitó-jülkék bérbe­adásának kérdése nagyobb vitát kel­tett. A fülkék bérletére 31 ajánlat ér­kezett a városhoz, de ezek közül csak 17 ajánlat jöhetett figyelembe, mert a többiek a város közgyűlése által meg­határozott évi 1200 K, illetve a kettős fülkéért járó évi 2400 K bérösszeget nem ajánlották meg. A Dunaparti vá­sári fülkéket kiadta a tanács, a Kossuth téren épített fülkék közül csak négy talált bérlőre, kilenc még mindig bérlő nélkül van. A fülkék bérlői között ta­lálható olyan is aki nyilt üzlettel bíró kereskedő, ami ellen a Kereskedelmi Grémium tiltakozott, mert ezáltal a legális kereskedelem érdekeit sértve látja. A vita e kérdés körül folyt s miután Csizmazia György városbiró a tanács álláspontját ismertette, Kollányi Miklós a kérdés pénzügyi részét elfo­gadhatónak jelentette k\, Dénes Emil azt vitatta, hogy minden élelmiszert árusító kereskedőnek kilehet adni a fülkéket csak a bérösszeget megfizesse. Fülöp, Zsigmond biz. elnök felfogása szerint a vásártéri fülkéket a város a piacon eddig is állandóan árusító iparosok, élel­miszerárusok, bazárosok, stb. számára építtette legelsősorban is azért, hogy a közönség higiénikus és közegészségügyi szempontból kifogástalan élelmicikkel legyen kiszolgálva. Helytelennek tartja, hogy olyanok kapjanak ott fülkét, akik­nek a városban már rendes üzletük van, vagy olyanok, akik eddig nem árultak a piacokon. A kereskedők ér­dekeinek figyelembevételével kell ezt a kérdést elintézni. A pénzügyi bizottság végül a tanács javaslatát fogadta el. Még a múlt év augusztusában irta ki a város a pályázatot a tüdőbetegek pavilonjának megépítésére, amelynek különböző szakma szerinti munkáira 37 iparos adta be ajánlatát. A tanáco — Hrs... hrs... hrs ... esett.,, esett... Jó darabig ez a két hang hallatszik a szobában. A kaszadarab hersegése, meg a kis gyerek ollócsattogása. Egy­szerre csak a kaszakés megáll... Ugyanebben a pillanatban árnyék suhan át a szobán és kívül, az ablak havas párkányán megjelenik a ma­dár. Éles, vijjogó hang sivít be... és a hófellegek, mintha egyszerre mind leszakadtak volna az égről, sűrű és piszkos homályossággal telik meg a szoba... — Ku-viK ... ku-vik... ku-vik... A gyermek riadtan döbben a lát­ványra ... ilyen közelről ő még soha sem látott vadmadarat... Kócos, kis bagoly___idecsalta szegényt a hideg, félméteres a hó a határban, a tanyák körül szálldosnak ilyenkor... gémbe­­redett, éhes halálmadarak... A gyer­mek boldog örömmel utánozza a han­got és nem mozdul, nehogy elszálljon a jövevény... — Nagyapám!... Ku-vi-ku-vi. — Idenézz!.... Mekkora szöme van ... Látod? A vénember nem mozdul. Felpúpo­­sodott háttal hajol a padkaszélre, markában görcs szorította a kés nye­lére ujjait, a ballal furcsa, remegő j|mozdulatokat tesz és különös... mind I*a földre szórta má a megvágott do-

Next

/
Thumbnails
Contents