Komáromi Lapok, 1931. július-december (52. évfolyam, 78-153. szám)
1931-12-24 / 153. szám
1931. dece ober 24. »KOMÁROMI LAPOK< záni törvényszékhez került másolónak. Hogy sovány keresetét néhány rubellel megtoldja, a kazáni görög katolikus templom kórusában énekelt havi hat rubelért. Életének egyetlen vágya volt: a színház. Ha néhány kopeket összegyűjtött, boldog izgalommal ült be a kazáni kis színház nézőterére .Előadások után pedig fékíjszakákat töltött a színészbejáró előtt. Egy este a színházigazgató észrevette a bejárónál ácsorgó rongyos fiatalembert és nagylelkűen felajánlott neki egy kis szerepet. Egy rendőrt kellett játszani és amikor kilépett a színpadra, lámpalázt kapott és képtelen volt kinyitni a száját. A megdühödt igazgató kidobta Saljapint, aki szégyenében megszökött Kazánból. A csavargó. Évtizedekig tartó éhezések sora következett. A fiatal Saljapin városról városra utazott és szerepekért könyörgött kis mulatókban és vándor társulatoknál ... Ritkán evett mindennap... Tilfiszben a sok éhezés miatt öngyilkosságot kísérelt meg és csak egy öreg énekes mentette meg egy tányér makarónival... Az öreg énekes egy vándor operatársulatnál szerzett állást és amikor a társulat megbukott, Saljapin évekig mint vasúti portás, uccaseprő és hajófűtő dolgozott. Saljapin soha életében nem tanult énekelni. Amikor mint 28 éves fiatalember Tilfiszbe visszakerült, egy Usetov nevű zenetanár felfedezte, hogy ennek a csavargónak nemcsak természetes meleg és mélyen zengő hangja van, hanem ösztönszerű színészi képessége ... Saljapin csodálatraméltó tehetségének jelei már ekkor is megmutatkoztak, nemcsak énekével, hanem arcának és testének teljes átformálásával megragadó hűséggel és megdöbbentő erővel kelti éleire az általa ábrázolt alakokat. Tökéletes színész és tökéletes énekes volt Saljapin már ebben az időben is. Usetov legfeljebb csak arra tudta megtanítani, hogy társaságban, hogy kell fogni a kanalat vagy Usetovné megajándékozta három inggel, hogy ne kelljen éjszakánként egyelten ingét sajátkezűleg kimosni és a gázlámpára akasztva üiegjszárítani. Usetov segítségével a fiatal Saljapin bejutott a moszkvai udvari Operához. Itt azonban nemsokára összeütközésbe kerülL az igazgatósággal, mert újszerű technikával énekelt a konzervatív cári operában. Marmontov, egy gazdag moszkvai fekereskedő és mecénás, aki saját operatársulatát igazgatta, hallotta Saljapint énekelni. Nyomban felajánlott egy szerződést társulatához, amelynek Sergej Rachmaniov volt a karmestere. Marmontov kifizette Saljapin pönáléját a cári Operaháznak és leszerződtette Saljapint. Saljapin követelte, hogy az érte lefizetett összeget a vállalkozó operaigazgató havi részletekben vonja le a fizetéséből. Marmontov tapintatosan beleegyezett a kérésbe és nyomban felemébe Saljapin fizetését. Első fellépéséül Saljapin »Faust« Mefisztofeleszét választotta és amikor a függöny lehullt az utolsó felvonás után, Marmontov felszaladt a színpadra, megcsókolta mindkét festékes arcán és könnyekben úszó szemekkel tudatta, hogy a társulatot és a színházat átadja Saljapinnak. Azt csinálhat vele, amit akar, azt az operát adhatja elő, azt a szerepet énekelheti, amit akar. Saljapin ekkor 32 éves volt. Hogy mennyire fel ludta Saljapin használni ezt az alkalmat, mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy amikor Marmontov halálával az operatársulat felbomlott, a cári Opeház évi hatvanezer rubel fizetéssel szerződtette vissza Saljapint a volt huszonnégyezer rubel évi fizetéssel szemben. Ekkor indult meg Saljapin igaz karriérje. Népszerűsége annyira megnövekedett, hogy »második cárinak nevezték. A világ összes fővárosai egymással vetélkedtek, hogy meghívásukkal kitüntessék. A nép művésze. Saljapin 1921-ben érkezett Newyörkba végleges tartózkodásra. Kivándorlásának két oka volt .Az egyik az, hogy a szovjetkormány lefoglalta birtokait és az orosz bankokban elhelyezett vagyonát. A másik pedig Caruso halála, amely arra indította Giulio Gatti-Casazza-t, a newyorki Metropolitan Operaház ipazgatóját, hogy Saljapint meghívja az operához. A szovjetkormány azonban nem adott útlevelet, ellenben kitüntette Saljapint a »Nép művésze« címmel... Vagyon nélkül, fizetés nélkül Saljapin tovább énekelt a részére és családjának kiutalt élelmiszeradagokért. Amikor súlyosan megbetegedett, a szovjelkormány megvonta az élelmiszerkiutalást »aki nem dolgozik ne egyék« elve alapján ... A legkritikusabb körülmények között kapott engedélyt a szovjetkormánytól, hogy Londonba mehessen az éhező orosz gyermekek javára adandó koncerten énekelni. Londonból azután Newyorkba jött és itt végleg letelepedett. Nem hajlandó többé politikáról beszélni. Nem megy többé vissza. A szovjet minden eszközzel próbálja Saljapint visszaszerezni. Megígérték, hogy visszaadják földbirtokait és vagyonát feloldják a zár alól... Még abba is hajlandók beleegyezni, hogy elfelejtik azt az ügyes metódust, ahogy Saljapin a szovjetkormány által külföldi jövedelmére kivetett adót kiegyenlítette... Amikor a londoni és newyorki jövedelmét Oroszországban megadóztatták, Saljapin egy csekket küldött a szovjetkormánynak — a moszkvai kereskedelmi bankban zár alá vett számlájának terhére. C. Z. ö Kommunista tüntetések zajától hangos Délszlovenszkó. Egész községek vágták a tűzifát a lefoglalt Pálfy uradalom erdeiben. — Marcelháxán 24, Madáron 40 csend» őr csinált rendet. Délszlovenszkó, — december 23. Már hírt adtunk arról, hogy a Csallóközben. ahol a legtöbb kommunista szervezet épült ki, Nagymegyer és Gúta községekben rendzavarások voltak. Major Istvánnak a legfelsőbb bíróságon történt elitéltetése újabb kommunista tüntetéseket váltott ki. Az egyes falvakban tüntető menetek járták be az uccákat, asszonyok, gyermekek, férfiak vegyesen éss az internacionálét énekelve Majort és a szovjet köztársaságot éltették. Nagymegyer községben az inségmunkára alkalmazottak a községháza előtt követelték Major és a múlt tüntetéskor elfogott hat megyeri kommunista szabadlábra helyezését, akik a komáromi törvényszék fogházában várják ügyüknek elintézését. A Mátyusíöld déli szélén Marcelháza és Madar községekben pedig egészen különös események történtek. Eddig a lakosság a volt úrbéres gazdák erdeit dézsmálgatta tél víz idején, most azonban, hogy a Pálffy uradalom erdeit a földhivatal lefoglalta az egész község minden kocsija-looa kijárt az erdőre és ott rakodott a kivágott tűzifával. Marcelháza községben kiment a csendőrőrsvezető és figyelmeztette a népet cselekedetének következményeire, de az őrmestert szép szóval el-»tanácsolták onnét. Madáron is ugyanez történt. Marcelházát nemsokára huszonnégy csendőr szállta meg és minden házban felkutatta az erdőből elhordott fát és azt a községháza udvarára vitette Madáron azonban a nép nem akart engedelmeskedni, oda negyven csendőrnek kellett kivonulni a rend helyreállítására. Mindez kommunista agitációra történt és ma egész Marcelháza és Kurtakeszi — egykét gazda kivételével — a kommunista táborhoz sorakozott. A főkolomposokat bekísérték az ógyallai járási hivatalba, amely most tömeges eljárási indított a csendőrségtől feljelentett tettesek ellen erdészeti kihágás miatt. Felakasztották az angyalföldi —* december 23. A hivatása teljesítése közben meggyilkolt Sinkó József törzsrendőrőrmester gyilkosát, Horváth István 26 éves szénhordót, hatósági közeg elleni erőszak büntette és szándékos emberölés büntette miatt állították statáriális bíróság elé. A statáriális tanács Töreky elnök vezetésével kedden délelőtt tárgyalta le a gyilkossági ügyet. Horváth István a tárgyalás során elmondta, hogy előre megtervezték, hogy Sárközy fűszerest kirabolják, amelynek elkövetése előtt beszeszeltek. Váltig állítja, hogy a revolver véletlenül sült el a kezében, amikor a rendőr fejére sújtott vele. Angyal detektivfelügyelő a gyilkosság felfedezésének részleteit mondotta el. Az eseményeket rekonstruálva elmondja, hogy Horváth volt a támadó, aki a rendőrt lépésről-lépésre beszorította az udvarra. Horváth elfogatásakor teljesen józan volt, csak egyik társa volt ittas állapotban. Kirnbauer Lajos, akit mint tanút hallgattak ki, kijelentette, hogy a betörést Horváth és Gál beszélték meg a Bablevescsárdában. Kihallgatták még az orgazdát Deák Ferenc újságkihordót, Sárközi fűszerest, Nagy Paula cselédleányt és a fegyverszakértőt, aki megállapította, hogy három lövést adhattak le, a fegyver nem sülhetett el magától, mert a závárt ki kellett előbb nyitni. Horváth sorsát a fegyverszakértők és a tanúvallomások pecsételték meg. Traeger dr. királyi ügyész vádbeszéde és Latkóczy Imre dr. védőbeszéde után még a gyilkos szólt s azzal védekezett, hogy nem akart ölni. A bíróság rövid tanácskozása után hihirdette az Ítéletet, amely szerint rendőrgyilkost Horváth Istvánt kőtéláltali halálra Ítéli. Mivel a bíróság kegyelmi tanácsa az elitéltet nem találta kegyelemre méltónak, a halálos Ítéletet este fél nyolc órakor végrehajtották. A fogház udvarán állították föl a bitófát, az udvart villamos körtékkel világították ki. Két börtönőr támogatta a teljesen megtört Horváthot a bitófához. Felolvasták az Ítéletet és az ügyész felszólította Kozarek hóhért, hogy teljesitse kötelességét. Ekkor Horváth a lelkésszel imádkozott, melynek végeztével a hóhérsegédek megfogták és a bitófa alá vitték. — Uram, Istenem, irgalmazz nekem ! — ezek voltak Horváth utolsó szavai. Pár perc múlva a hóhér jelentette, hogy az Ítéletet végrehajtotta s tizenhárom perc múlva az orvos megállapította, hogy a halál beállott. A Nemzeti Bank leszállította a kamatlábat A Csehszlovák Nemzeti Bank tanácsa hétfőn ülést tartott, amelyen a pénzügyi helyzetről tettek jelentést. A Nemzeti Bank december 22-től kezdődő érvénnyel a leszámítolási (diszkont) kamatlábat fél százalékkal hat százalékra szállította le. A lombardkamatláb változatlan marad. A Nemzeti Bank tanácsa működési jelentésében foglalkozott az általános hitelviszonyokkal, fizetési forgalommal, a nemzetközi árucsere kérdésével. Megállapították, hogy a külkereskedelmi forgalom a multév novemberével szemben erősen csökkent, ami a világ-5. oldal. gazdasági nehézségek következtében állott elő. A hitelválság az elmúlt hónapban kedvezőtlenül befolyásolta az exportipar foglalkoztatását úgy, hogy különösen ezen a téren tetemesen növekedett a munkanélküliség. A gazdasági helyzet, főként a fokozódó külföldi zavarokkal fennálló összefüggés következtében súlyos marad, mégis a külkereskedelem bizonyos ellentálló képességet mutat. A korona árfolyamának fejlődése állandósult volt. Nagyobb gazdasági egység hozná meg a fokozatos javulását annak a szomorú gazdasági helyzetnek, melyben napról-napra sajnos szemmel láthatóan mind mélyebbre sülyedünk. Nagy haladást jelent az a tény, hogy túlról is, innen is erről már szabad beszélni, erről már írni is szabad. Hantos Elemér volt magyar államtitkár, egy minden szavában értékes vezércikkben oly világosan magyarázza meg, hogy a szomszédos, egymásra utalt államok, amelyek földrajzi fekvésükben a természet által oly gyönyörű homogénságokban milyen jelesen bonyolították le a termelés és fogyasztás automatikus játékát, s mi is tudjuk, hogy a jó békeidőben csak lexikonból ismertük a túltermelés«, »munkanélküliség«, »inségsegély« stb. szomorú hangzású terminus technikusokat. Ha már a bécsi gróf Coudenhove Kalergi ideális elképzelése, az európai egység a közel jövőben nem is valósul meg, mi állja útját annak, hogy a közapdunai államok: Ausztria, Csehszlovákia, Magyarország egy gazdasági egységet alkossanak és egységos pénznem legyen fizető eszközük, meghíva a déli dunai államokat is erre az egyesülésre. A régi Monarchia ezen részei kultúrájukban nem voltak egyik sem a másik mögött, ipari fejlettségük, mezőgazdasági berendezéseik a monarchia határán belüli fogyasztókat ellátták, nyersanyag-termékeik kielégítették a feldolgozókat, volt munkaalkalom, nem volt valuta spekuláció: megéltünk ! Fia a régi ca 60 milliós lakosságú fogyasztó területet nem is lehet gazdaságilag egyszerre összeragasztani, de ca 30 millió lélekszám egységes gazdasági területen, egy pénznemmel csak jobban fog boldogulni, mint 14, meg 8, és 8 millió lélekszám külön-külön versenye mellett. De érintsünk új témát is! Nemcsak a gépek és föld termékeit lehet és kell a három ország területén belül kitermelni, kicserélni, elfogyasztani, de lehetővé kell tenni a munkaerőnek, a gyári-,, kézi-, földmunkásnak a vándorlását is! Hogyha nem talál munkát a cseh bányamunkás, a szlovák üveges hazájában, a magyar földmunkás Magyarországban, stb. stb. mehessen a három országon belül oda, ahol kenyerét megtalálja.
