Komáromi Lapok, 1931. július-december (52. évfolyam, 78-153. szám)

1931-12-24 / 153. szám

1931. dece ober 24. »KOMÁROMI LAPOK< záni törvényszékhez került másoló­nak. Hogy sovány keresetét néhány rubellel megtoldja, a kazáni görög katolikus templom kórusában énekelt havi hat rubelért. Életének egyetlen vágya volt: a színház. Ha néhány ko­peket összegyűjtött, boldog izgalom­mal ült be a kazáni kis színház néző­terére .Előadások után pedig fékíjsza­­kákat töltött a színészbejáró előtt. Egy este a színházigazgató észrevette a be­járónál ácsorgó rongyos fiatalembert és nagylelkűen felajánlott neki egy kis szerepet. Egy rendőrt kellett játszani és amikor kilépett a színpadra, lám­­palázt kapott és képtelen volt kinyitni a száját. A megdühödt igazgató ki­dobta Saljapint, aki szégyenében meg­szökött Kazánból. A csavargó. Évtizedekig tartó éhezések sora kö­vetkezett. A fiatal Saljapin városról városra utazott és szerepekért könyör­­gött kis mulatókban és vándor társu­latoknál ... Ritkán evett mindennap... Tilfiszben a sok éhezés miatt öngyil­kosságot kísérelt meg és csak egy öreg énekes mentette meg egy tányér ma­karónival... Az öreg énekes egy ván­dor operatársulatnál szerzett állást és amikor a társulat megbukott, Salja­pin évekig mint vasúti portás, ucca­­seprő és hajófűtő dolgozott. Saljapin soha életében nem tanult énekelni. Amikor mint 28 éves fiatal­ember Tilfiszbe visszakerült, egy Use­tov nevű zenetanár felfedezte, hogy ennek a csavargónak nemcsak termé­szetes meleg és mélyen zengő hangja van, hanem ösztönszerű színészi ké­pessége ... Saljapin csodálatraméltó tehetségének jelei már ekkor is meg­mutatkoztak, nemcsak énekével, ha­nem arcának és testének teljes átfor­málásával megragadó hűséggel és megdöbbentő erővel kelti éleire az általa ábrázolt alakokat. Tökéletes szí­nész és tökéletes énekes volt Saljapin már ebben az időben is. Usetov leg­feljebb csak arra tudta megtanítani, hogy társaságban, hogy kell fogni a kanalat vagy Usetovné megajándékoz­ta három inggel, hogy ne kelljen éj­szakánként egyelten ingét sajátkezűleg kimosni és a gázlámpára akasztva üiegjszárítani. Usetov segítségével a fiatal Saljapin bejutott a moszkvai udvari Operához. Itt azonban nemsokára összeütközés­be kerülL az igazgatósággal, mert új­szerű technikával énekelt a konzer­vatív cári operában. Marmontov, egy gazdag moszkvai fekereskedő és me­cénás, aki saját operatársulatát igaz­gatta, hallotta Saljapint énekelni. Nyomban felajánlott egy szerződést társulatához, amelynek Sergej Rach­­maniov volt a karmestere. Marmon­tov kifizette Saljapin pönáléját a cári Operaháznak és leszerződtette Salja­pint. Saljapin követelte, hogy az érte le­fizetett összeget a vállalkozó opera­igazgató havi részletekben vonja le a fizetéséből. Marmontov tapintatosan beleegyezett a kérésbe és nyomban felemébe Saljapin fizetését. Első fel­lépéséül Saljapin »Faust« Mefiszto­­feleszét választotta és amikor a füg­göny lehullt az utolsó felvonás után, Marmontov felszaladt a színpadra, megcsókolta mindkét festékes arcán és könnyekben úszó szemekkel tudatta, hogy a társulatot és a színházat átadja Saljapinnak. Azt csinálhat vele, amit akar, azt az operát adhatja elő, azt a szerepet énekelheti, amit akar. Salja­pin ekkor 32 éves volt. Hogy mennyire fel ludta Saljapin használni ezt az alkalmat, mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy amikor Marmontov halálával az operatársulat felbomlott, a cári Ope­­ház évi hatvanezer rubel fizetéssel szerződtette vissza Saljapint a volt huszonnégyezer rubel évi fizetéssel szemben. Ekkor indult meg Saljapin igaz karriérje. Népszerűsége annyira megnövekedett, hogy »második cári­nak nevezték. A világ összes fővárosai egymással vetélkedtek, hogy meghívá­sukkal kitüntessék. A nép művésze. Saljapin 1921-ben érkezett New­­yörkba végleges tartózkodásra. Kiván­dorlásának két oka volt .Az egyik az, hogy a szovjetkormány lefoglalta bir­tokait és az orosz bankokban elhelye­zett vagyonát. A másik pedig Caruso halála, amely arra indította Giulio Gatti-Casazza-t, a newyorki Metropo­litan Operaház ipazgatóját, hogy Sal­japint meghívja az operához. A szov­jetkormány azonban nem adott útle­velet, ellenben kitüntette Saljapint a »Nép művésze« címmel... Vagyon nélkül, fizetés nélkül Saljapin tovább énekelt a részére és családjának ki­utalt élelmiszeradagokért. Amikor sú­lyosan megbetegedett, a szovjelkor­­mány megvonta az élelmiszerkiuta­lást »aki nem dolgozik ne egyék« elve alapján ... A legkritikusabb körülmé­nyek között kapott engedélyt a szov­jetkormánytól, hogy Londonba mehes­sen az éhező orosz gyermekek javára adandó koncerten énekelni. London­ból azután Newyorkba jött és itt vég­leg letelepedett. Nem hajlandó többé politikáról beszélni. Nem megy többé vissza. A szovjet minden eszközzel próbálja Saljapint visszaszerezni. Meg­ígérték, hogy visszaadják földbirtokait és vagyonát feloldják a zár alól... Még abba is hajlandók beleegyezni, hogy elfelejtik azt az ügyes metódust, ahogy Saljapin a szovjetkormány ál­tal külföldi jövedelmére kivetett adót kiegyenlítette... Amikor a londoni és newyorki jövedelmét Oroszországban megadóztatták, Saljapin egy csekket küldött a szovjetkormánynak — a moszkvai kereskedelmi bankban zár alá vett számlájának terhére. C. Z. ö Kommunista tüntetések zajától hangos Délszlovenszkó. Egész községek vágták a tűzifát a lefoglalt Pálfy ura­dalom erdeiben. — Marcelháxán 24, Madáron 40 csend» őr csinált rendet. Délszlovenszkó, — december 23. Már hírt adtunk arról, hogy a Csal­lóközben. ahol a legtöbb kommunista szervezet épült ki, Nagymegyer és Gúta községekben rendzavarások vol­tak. Major Istvánnak a legfelsőbb bí­róságon történt elitéltetése újabb kommunista tüntetéseket váltott ki. Az egyes falvakban tüntető menetek járták be az uccákat, asszonyok, gyer­mekek, férfiak vegyesen éss az inter­­nacionálét énekelve Majort és a szov­jet köztársaságot éltették. Nagymegyer községben az inségmunkára alkalma­zottak a községháza előtt követelték Major és a múlt tüntetéskor elfogott hat megyeri kommunista szabadlábra helyezését, akik a komáromi törvény­szék fogházában várják ügyüknek el­intézését. A Mátyusíöld déli szélén Marcel­­háza és Madar községekben pedig egé­szen különös események történtek. Eddig a lakosság a volt úrbéres gaz­dák erdeit dézsmálgatta tél víz idején, most azonban, hogy a Pálffy urada­lom erdeit a földhivatal lefoglalta az egész község minden kocsija-looa kijárt az er­dőre és ott rakodott a kivágott tűzifával. Marcelháza községben kiment a csendőrőrsvezető és figyelmeztette a népet cselekedetének következmé­nyeire, de az őrmestert szép szóval el-»tanácsolták onnét. Madáron is ugyanez történt. Marcelházát nemsokára huszonnégy csendőr szállta meg és minden ház­ban felkutatta az erdőből elhordott fát és azt a községháza udvarára vi­tette Madáron azonban a nép nem akart engedelmeskedni, oda negyven csendőrnek kellett kivonulni a rend helyreállítására. Mindez kommunista agitációra történt és ma egész Marcel­háza és Kurtakeszi — egykét gazda kivételével — a kommunista tábor­hoz sorakozott. A főkolomposokat be­kísérték az ógyallai járási hivatalba, amely most tömeges eljárási indított a csendőrségtől feljelentett tettesek ellen erdészeti kihágás miatt. Felakasztották az angyalföldi —* december 23. A hivatása teljesítése közben meg­gyilkolt Sinkó József törzsrendőrőrmes­­ter gyilkosát, Horváth István 26 éves szénhordót, hatósági közeg elleni erő­szak büntette és szándékos emberölés büntette miatt állították statáriális bíró­ság elé. A statáriális tanács Töreky elnök vezetésével kedden délelőtt tárgyalta le a gyilkossági ügyet. Horváth István a tárgyalás során elmondta, hogy előre megtervezték, hogy Sárközy fűszerest kirabolják, amelynek elkövetése előtt beszeszeltek. Váltig állítja, hogy a re­volver véletlenül sült el a kezében, amikor a rendőr fejére sújtott vele. Angyal detektivfelügyelő a gyilkosság felfedezésének részleteit mondotta el. Az eseményeket rekonstruálva elmondja, hogy Horváth volt a támadó, aki a rendőrt lépésről-lépésre beszorította az udvarra. Horváth elfogatásakor teljesen józan volt, csak egyik társa volt ittas állapotban. Kirnbauer Lajos, akit mint tanút hallgattak ki, kijelentette, hogy a betörést Horváth és Gál beszélték meg a Bablevescsárdában. Kihallgatták még az orgazdát Deák Ferenc újságkihordót, Sárközi fűszerest, Nagy Paula cseléd­leányt és a fegyverszakértőt, aki meg­állapította, hogy három lövést adhattak le, a fegyver nem sülhetett el magától, mert a závárt ki kellett előbb nyitni. Horváth sorsát a fegyverszakértők és a tanúvallomások pecsételték meg. Traeger dr. királyi ügyész vádbeszéde és Latkóczy Imre dr. védőbeszéde után még a gyilkos szólt s azzal védekezett, hogy nem akart ölni. A bíróság rövid tanácskozása után hihirdette az Ítéletet, amely szerint rendőrgyilkost Horváth Istvánt kőtéláltali halálra Ítéli. Mivel a bíróság kegyelmi tanácsa az elitéltet nem találta kegyelemre méltó­nak, a halálos Ítéletet este fél nyolc órakor végrehajtották. A fogház udvarán állították föl a bitófát, az udvart villa­mos körtékkel világították ki. Két bör­tönőr támogatta a teljesen megtört Horváthot a bitófához. Felolvasták az Ítéletet és az ügyész felszólította Koza­­rek hóhért, hogy teljesitse kötelességét. Ekkor Horváth a lelkésszel imád­kozott, melynek végeztével a hóhér­segédek megfogták és a bitófa alá vitték. — Uram, Istenem, irgalmazz nekem ! — ezek voltak Horváth utolsó szavai. Pár perc múlva a hóhér jelentette, hogy az Ítéletet végrehajtotta s tizen­három perc múlva az orvos megálla­pította, hogy a halál beállott. A Nemzeti Bank leszállította a kamatlábat A Csehszlovák Nemzeti Bank taná­csa hétfőn ülést tartott, amelyen a pénzügyi helyzetről tettek jelentést. A Nemzeti Bank december 22-től kez­dődő érvénnyel a leszámítolási (disz­kont) kamatlábat fél százalékkal hat százalékra szállította le. A lombard­­kamatláb változatlan marad. A Nemzeti Bank tanácsa működési jelentésében foglalkozott az általános hitelviszonyokkal, fizetési forgalommal, a nemzetközi árucsere kérdésével. Meg­állapították, hogy a külkereskedelmi forgalom a multév novemberével szem­ben erősen csökkent, ami a világ-5. oldal. gazdasági nehézségek következtében állott elő. A hitelválság az elmúlt hó­napban kedvezőtlenül befolyásolta az exportipar foglalkoztatását úgy, hogy különösen ezen a téren tetemesen nö­vekedett a munkanélküliség. A gazda­sági helyzet, főként a fokozódó kül­földi zavarokkal fennálló összefüggés következtében súlyos marad, mégis a külkereskedelem bizonyos ellentálló képességet mutat. A korona árfolya­mának fejlődése állandósult volt. Nagyobb gazdasági egység hozná meg a fokozatos javulását an­nak a szomorú gazdasági helyzetnek, melyben napról-napra sajnos szem­mel láthatóan mind mélyebbre sü­­lyedünk. Nagy haladást jelent az a tény, hogy túlról is, innen is erről már szabad beszélni, erről már írni is szabad. Hantos Elemér volt magyar állam­titkár, egy minden szavában értékes vezércikkben oly világosan magya­rázza meg, hogy a szomszédos, egy­másra utalt államok, amelyek föld­rajzi fekvésükben a természet által oly gyönyörű homogénságokban mi­lyen jelesen bonyolították le a ter­melés és fogyasztás automatikus játé­kát, s mi is tudjuk, hogy a jó béke­időben csak lexikonból ismertük a túltermelés«, »munkanélküliség«, »in­­ségsegély« stb. szomorú hangzású ter­minus technikusokat. Ha már a bécsi gróf Coudenhove Kalergi ideális elképzelése, az euró­pai egység a közel jövőben nem is valósul meg, mi állja útját annak, hogy a közapdunai államok: Ausztria, Csehszlovákia, Magyarország egy gaz­dasági egységet alkossanak és egysé­­gos pénznem legyen fizető eszközük, meghíva a déli dunai államokat is erre az egyesülésre. A régi Monarchia ezen részei kul­túrájukban nem voltak egyik sem a másik mögött, ipari fejlettségük, mező­­gazdasági berendezéseik a monarchia határán belüli fogyasztókat ellátták, nyersanyag-termékeik kielégítették a feldolgozókat, volt munkaalkalom, nem volt valuta spekuláció: megél­tünk ! Fia a régi ca 60 milliós lakosságú fogyasztó területet nem is lehet gaz­daságilag egyszerre összeragasztani, de ca 30 millió lélekszám egységes gazda­sági területen, egy pénznemmel csak jobban fog boldogulni, mint 14, meg 8, és 8 millió lélekszám külön-külön versenye mellett. De érintsünk új témát is! Nemcsak a gépek és föld termékeit lehet és kell a három ország területén belül kitermelni, kicserélni, elfogyasztani, de lehetővé kell tenni a munkaerőnek, a gyári-,, kézi-, földmunkásnak a ván­dorlását is! Hogyha nem talál munkát a cseh bányamunkás, a szlovák üveges hazá­jában, a magyar földmunkás Magyar­­országban, stb. stb. mehessen a három országon belül oda, ahol kenyerét megtalálja.

Next

/
Thumbnails
Contents