Komáromi Lapok, 1931. július-december (52. évfolyam, 78-153. szám)
1931-07-11 / 83. szám
1931. Julius 11. »KOMÁROMI LAPOK« 5. oldal. hogy Madagaszkár helyett a Spitzbergákon ül. Ami cserének feltétlenül kellemetlen. Aminthogy a rendőrségi prices is az volt. Mondom, ehéten, ezekben a nyári napokban a komáromi földkörülgyaloglók statisztikája nagyon silány volt. Egyetlen May Károly járt erre, azt is rendőr támogatta földkörüli útján. S mégis mozgott neki a föld! (thy.) Iskoiáink beszámolói. ii. Komárom város államilag segélyezett községi népiskolájának Évkönyve az 1930/31. isk. évről. Pethö Sándor igazgató szerkesztésében ismét megjelent a községi népiskola Évkönyve, amelynek adataiból kiemeljük a következőket. Az iskolába beiratkozott 975 tanuló, akiket tiz párhuzamos, tehát húsz osztályban oktattak az iskola tanerői. Ezek közül eltávozott és kimaradt 44 tanuló és meghalt 3. Maradt az iskola év végére 928, amely az előző évek létszámához képest emelkedést mutat. A tanító testület 21 tagból állott. Az iskola belső életében a nevelés és a fegyelmezés okozott nagy gondokat a tanítói karnak, mert sok esetben a család munkája hiányzik és nem egészíti ki az iskoláét. Az iskola kéri a szülőket, hogy gyermekeik leikéből irtsák ki az erkölcsi fogyatkozásokat. A tanítói üléseken élénk pedagógia megbeszélések folytak és itt adta elő Zsolnai Béla tanító az Évkönyvben közölt értekezését arról, hogy lehet-e az elemi népiskolában az egyhuzamban való tanítást bevezetni? A tanítás eredménye nagyon jónak mondható, ami a tanítók lelkiismeretes munkájának a bizonyítéka. Megtartotta az iskola a szokásos állami ünnepeket és a gyermekek sikerült szinelőadást is rendeztek az év végén. Az iskola keretében működött a Vörös Kereszt Egylet sarjadéka és a Kiscserkészek csapata. Bőven foglalkozik az Évkönyv az iskola tanulói érdekében megrendezett jótékonysági akciókkal, melyeket a helyi jótékony nőegyletek, a népjóléti központ és a város rendeztek. A tanulók rendelkezésére állott az ifjúsági könyvtár, mely 824 kötetet számlált, a segálykönyvtár (bibliotheca pauperum) 816 kötetet tett ki. A tanítói könyvtárat, mely 1448 kötetre rúg, Wánkay László kezeli. Az iskolaegészségügy ellenőrzése dr. Kalvariszky Jenő kezeiben volt, aki ezt nagy szociális áttekintéssel látta el az Évkönyvben közölt jelentése szerint. Az Évkönyv érdekes statisztikát közöl az iskola látogatásáról annak alapításától kezeve. Majd felsorolja a tanintézethez kötött 47 ösztöndíjalapítvány kamatainak és a jutalomkönyvek kiosztásának adatait. A gondos szerkesztésben megjelent Évkönyv Komárom kulturális életének egyik beszédes bizonyítéka és hű képet ad 21 magyar tanító munkájáról. III. A róm. kath. Majláth népiskola. A r. kath. Majláth-népiskola 1930/31. évi működéséről a következő adatokat juttatta el hozzánk: Az iskola két kiváló tanítója: Pathó Flóris aki 1897. óta és Lohner József, aki 1906. óta működött az iskolánál, nyugalomba vonult és ez alkalomból az egyházközség ünnepi közgyűlésben vett tőlük meleg búcsút. Az egyházi főhatóság pedig mindkettőnek az igazgatói címet adományozta. A távozó tanítók helyére az iskolaszék Almássy Gyula és Uhereczky Ottó tanítókat választotta meg. Az iskola tanulóinak létszáma 246 volt az iskola év végén, akik öt osztályban oszoltak meg. Az iskola megülte a szokásos állami ünnepeket és megalakította a Vörös Kereszt ifjúsági szervezetét. Egyébként a Majláth iskola nagy tradícióihoz híven a valláserkölcsi nevelés szolgálatában állott. Ezt gyakorlati módon is követte az istentiszteletek látogatásával és a tanulóifjúságnak vallásos nevelésével. Az iskola jóltevői közé tartozik a Szent Erzsébet Egylet, mely 40 tanulót látott el ruhával. Karácsony előtt pedig a Simor-Ieányiskolával közösen karácsonyfa-ünnepélyt rendezett, ahol 12 ruhát és 12 pár cipőt, a szegény gyermekek részére pedig 80 szeretetcsomagot osztott ki a két iskola vezetősége. A járási hivatal 115 Kő adományt küldött és a Jóbarátok asztaltársasága három szegény tanulót ruházott fel. Az iskolában szokott orvosi ellenőrző látogatások is megtörténtek. Junius 9. az Anyák napját tartotta meg a két katolikus iskola. Meglátogatta az Iskolát Benye Ferenc esperes, kerületi tanfelügyelő, aki a tapasztaltak felett megelégedését nyilvánította, továbbá Je2o Márton állami tanfelügyelő is, aki a tanítás menetét vizsgálta felül és arról módszeres értekezletet is tartott a tanítói karral. A hittanvizsgálatokat, melyen Benye Ferenc kerületi iskolás esperes elnökölt dr. Majer Imre és dr. Alapy Gyula egyházközségi elnökök kíséretében, a legszebb sikerrel tartották meg junius 24-én. Az iskolai év végén 1480 Ke ösztöndíj és számos jutalomkönyv került kiosztásra, mely alkalommal dr. Majer Imre apátplébános tartott a tanulókhoz buzdító beszédet. Az öngyilkosság mindig a legborzalmasabb neme a halálnak. Megdöbbentő merénylet az élet ellen. Minden körülmények között mindig van benne valami abnormitás. Sohasem lehet igazságos dolog, mert az ember önmagával szemben, saját életével szemben nem Ítélkezhet. Szomorú bizonyítéka annak, hogy milyen jelentéktelen és gyenge teremtménye az ember a mindenségnek. Az ember rendszerint ragaszkodik az élethez. Csendes optimizmussal az, aki az élet alkonyán piheni az elmúlt évtizedeket, deliriumos tűzzel az, aki fiatal és beteg. És az az ember, akinek agyában fészket rak az öngyilkosság gondolata, — az meghasonlott az élettel, önmagával. Tehát: nem Ítélkezik önmaga felett, nem keresi az igazságot (mert akkor tovább menne') — de felbomlott agyában a titokzatos, ködökkel sürített halál értelme fénylik; a halálban valami teljes megsemmisülést lát. Tehát az öngyilkos ember, bizonyos mértékig hitetlen, vagy hitetlenné lesz cselekedetében. * Sokszor megértőén állok az öngyilkosok előtt. Sokszor el tudom hinni azt, hogy valaki meghasonlik önmagával szemben, hogy valakinek roszszul ver a szive és széjjelrombolja azt, hogy valaki halálos biztonsággal tudja az igazságtalanságot, amely a sárba dobta őt. Ha erkölcsi jelszavakkal az öngyilkosság ellen foglalok is állást, mégis látó szemekkel ismerem be az élet nagy földrengéseinek igazságait és igazságtalanságait. És ha tudom azt is, hogy az életet az veheti el az embertől, aki adta, — mégis nagyon sok esetben álltam már a jeltelen sír mellett és nem kérdeztem: miért?! Erdőházi Hugó. Francia adalék a leszereléshez Az uj fiottgprogram 1932-33 ra. — július 10. Dumout tengerészeti miniszter törvényjavaslatot terjeszt be a képviselőház elnökéhez a tengerészeti program 1932-33. évi részének megvalósitásáról. A javaslat értelmében a nemzetközi egyezmények által korlátozott (!) kategóriákba négy darab egyenként 7500 tonnás másodosztályú cirkáló, torpedóromboló és egy torpedóhajó, a korlátozáshoz nem kötött hajók kategóriájában pedig egy jolyamdgyúnaszád és egy hidrografiai hajó megépítését irányozták elő. Az építkezések, amelyek több évet vesznek igénybe, 1217 millió frankba kerülnek. Éljen a leszerelés! Komáromi levelek Kedves könnyező asszony, megkaptam panaszos levelét, amelyben azt írja, hogy órákon keresztül könnyezik, pityereg, mert házasságuk nem teljesen boldog, szerelmük napjának vannak foltjai, a boldogság nem zavartalan. A férje, aki vőlegény korában maga volt a megtestesült finomság, figyelmesség, előzékenység, udvariasság, gyakran jön haza az irodából idegesen, s ekkor minden csak nem finom, nem udvarias. Ilyenkor a legjobb ebéd se jó, idegesen csapja le a kanalat, kést, villát és nem egyszer hagyja ott az asztalt azzal, hogy — Ez az ebéd ehetetlen! És ez magának annyira fáj, hogy a délutánokat ilyenkor rendesen átsirdogálja. Hozzám, öreg, vén, tapasztalt, hatezer éves Éaunhoz fordul tanácsért. Bízik bennem, hogy találok valami orvosságot a maga nagy, nagy bajára, hiszen egyszer, szerelmes bakfis leánykorában is hozzám fordult tanácsért és akkor is bevált az én lelki receptem. Kedves könnyező asszony, köszönöm a belém vetett bizalmat. Igyekszem várakozásának megfelelni. Hát először is föl a fejjel, törölje le a könnyeket, hiszen maga nem azért ment férjhez, hogy a délutánokat átsirdogálja, hanem hogy kacagós, derűs kedvű, boldog asszony legyen. Örök igazság az, hogy enyhíti a bánatunkat, ha látjuk, hogy sok, sok másnak is az a baja, hogy nemcsak minket egyedül sújtott a sors azzal a csapással, hanem sok, sok embertársunkat is. Magának is kisebb lesz a keserűsége, ha megtudja, hogy nagyon kevés házas élet van, amelyben ne fordulnának elő a magáéhoz hasonló jelenetek. A sors tehát nemcsak magát verte meg egyedül az ilyen ebédjelenetekkel, hanem sok, sok százezer, millió asszonytársát. Tehát nincs igaza, amikor azt írja hulló könnyeitől himlőhelyes levelében, hogy „Miért csak engem vert meg a jó Isten?“ Hát mondom, hogy nemcsak magát! Én, a hatezer éves Faun, ki hosszú pályafutásom alatt sok, sok családhoz voltam bejáratos, mondom magának, Kedves, hogy majdnem minden családban igy van. Az embereknek csúf szokása, hogy ha valamin föibosszankodnak, a mérgüket rendesen éreztetik a környezetükkel, az alárendeltjeikkel. Ismeri, persze hogy ismeri Petőfinek „Megy a juhász a szamáron . ..“ kezdetű versét? A juhászt nagy bánat éri, meghalt a babája. Bánatát, elkeseredést korlátlan alárendeltjével, a szamárral is érezteti olyanformán, hogy: Elkeseredésében Mi telhetett tőle? Nagyot ütött botjával A szamár fejére! Látott már maga katona tárgyú darabot, látta például a Tatárjárást? Az elkeseredett kis Mogyoróssy önkéntes igy tör ki és azzal rohan ki a színpadról, hogy — Most pedig megyek és úgy pofon ütöm a sazsi lovamat, hogy még virsli korában is megemlegeti. Ha dühös a generális, leszidja az ezredest, ez az őrnagyot és századoson, főhadnagyon, hadnagyon végig skálázik a düh, a leszidás, egészen a kutyamosóig. Az aztán rendesen a szeretőjén, a Marcsán, Julcsán, Borcsán tölti ki a bosszúját. A férj uramat az irodában fölmérgesiti a főnök ur, az üzletben, a műhelyben is sok mérget nyelnek a férjek, kin töltsék ki azt? Sajnos, rendesen a szegény kis asszonykákon töltik ki, ha nem is a bosszújukat, de legalább is a mérgüket. Hiába készíti sajátkezüleg a gondos feleség a férj kedvenc ételeit ebédre, annak nem Ízlik a legizletesebb étel se. De álljunk meg itt egy szóra. Mondja Kedves, Maga nem adja tovább a mérgét? Éppen most hozott a posta levelet egy elkeseredett szobalánytól, amelyben azt írja: „Kedves Faun úr. Hallgassa meg a panaszomat. Ha a naccságát az ur fölmérgesiti, akkor az asszony mindig mirajtunk, szegény cselédeken tölti ki a bosszúját. No de mi is bosszút állunk a naccsága kedvenc kutyáján, ha nincs otthon és mérgünkben sok edényt összetörünk ilyenkor.“ így a szobaleány. Mondja Kedves, esetleg nem éppen a Maga szobalánya panaszkodik igy? Maga nem adja tovább a mérgét, a haragját, mint a rossz árut a becsapott vevő? Vagy elég méreglevezető csatorna Magánál a délutáni sirdogálás? Ha föltalálnák azt a készüléket, amely a hazatérő férjből minden mérget, elkeseredést, bosszúságot ki tudna vonni, amikor az átlépi a családi szentély küszöbét, akkor a földi boldogság megszázszorodnék ezen a földön. Az ebédek kedvesek, kacagósak, napsugarasak volnának, mert nincs szomorúbb, lehangolóbb a szótlanul elköltött ebédeknél, amikor minden pillanatban attól lehet tartani, hogy most tör ki a vihar, a veszekedés. Valóságos alvó, de kitörni készülő vulkánon, kráteren ül ilyenkor a család. Hogy miért csak az ebédek ilyen idegesitők? Mert a férj közvetlenül az irodából, az üzletből, a gyárból, a műhelyből, a gazdaságból megy haza és nincs ideje kifújni magából a mérgét. A délutáni hivatalos óráktól a vacsoráig van idő, hogy a méreg kipárologjon a férj fejéből. Innét van az, hogy a vacsorák rendesen kedélyesebbek. Közben volt egy kis sörözés, kaszinózás, kártyázás. Mind jó arra, hogy a méreg kiszálljon. Talán az ebéd előtti sörözés szintén jó a méreg elpárolgás szempontjából, bár ez kétélű fegyver, mert sok férj jól lakik a sörtől és ezért nem Ízlik az étel. Elképzelem, micsoda keserűség töltheti el a gondos háziasszony lelkét, amikor a pompás ebéd nem izük a férjnek. Ilyenkor legokosabb, ha az asszony minden erejét összeszedve, némaságot erőszakol magára és a kifogásokat, az epés megjegyzéseket szótlanul tűri mert minden szó csak olaj a tűzre. Tanúja voltam nem egyszer, amikor a férj azt mondja epésen: — Ma ez a sült nem elég ropogós! És a szegény asszony mentegetődzve megjegyzi: — Azért édes fiacskám, mert kevés a tűzifánk és takarékoskodtunk vele. Erre aztán a férj: — Nem arra vagyok kiváncsi, hogy miért nem ropogós a sült, csak konstatálom, hogy a kutyának való. (Előbb még csak azt mondta, hogy nem ropogós!) Sőt, ilyen döghust a jóravaló kutya se eszi meg, de a férjnek, aki egész nap huzza az igát, mint a barom, annak legyen jó, az _ dögöljön meg tőle. Hogy spórolsz, Édes, a fán, az nagyon kedves tőled, de az én gyomrom rovására ne spórolj. Spórolj a varrónődön, az ondolálásodon, a masamódon, az ékszereden, de ne az én egészségem rovására. Az is bolond, aki megnősül. Bolond, hülye voltam, hogy a nyakamra hagytalak varratni az anyádtól, akit kétszeresen gyűlölök emiatt. Jaj annak az asszonynak, aki nem tudja megállni és tovább fűzi a vihar, az orkánláncolatát ilyen formán: — Maga ne bántsa az én anyámat! Mert akkor a szegény mama olyan megjegyzéseket kap, hogy azt már le se lehet írni. Legjobb tehát, ha az okos asszony hallgat. Inkább, ha már nem tudja ősasszonyi ösztönét megfékezni, menjen ki a konyhába, mintha ott valami dolga volna és mintha nem is hallotta volna a férjnek veszekedést kezdő megjegyzését az ételre. Ez a nagy megerőltetésbe kerülő hallgatása az asszonynak meghozza a maga gyümölcsét, legalább is annyit, hogy nem lesz hangos veszekedés, kiabálás. Minden férj vesse le magáról az előszobában a bosszankodás felöltőjét, ne éreztesse a hatalmát az ártatlan gyenge asszonnyal. Ha a férj uram a felettesével szemben le tudja nyelni a mérget, nyelje le azzal szemben is, aki neki egyenlő hatalmú társa az életben: a feleségével szemben is. Az élet rövid és ne rövidítsük meg még azzal is, hogy egymást bosszantsuk, mérgesítsük. Szóval, Kedves, az én tanácsom a maga számára, hogy ne vegye na-
