Komáromi Lapok, 1931. július-december (52. évfolyam, 78-153. szám)

1931-10-03 / 119. szám

Lapunk mai száma a jövő heti teljes EAdió-mAsort tartalmazza. Otvenkettedik: évtolyam. 119. szám. Szombat, 1931. olítóber 3. KOMÁROM LAPOK POLITIKAI LAP Alapította: TUBA JÁNOS. Felelős főszerkesztő: GAAL GYULA dff, Szerkesztő: BARANYAY JÓZSEF dr. Főmunkatársak: ALAPY GYULA dr. és FÖLÖS* ZSIGMOND. Előfizetési ár csehszlovák értékben: Helyben és vidékre postai szétküldéssel. Egész évre 10B Kő, lélévre 50 Kő, negyed­évre 25 Kő. — Külföldön 150 Kő Egyesszám ára 1 korona. Szerkesztőség és kiadóhivatal :Nádor-u. 29 Megjelenik hetenként háromszor Kedden, csütörtökön és szombaton. Kik is győztek tehát? Komárom, október 2. A kormánylapok már válaszoltak erre a fogas kérdésre: a kormány­pártok győztek. Az agrárpárt nyert háromszázezer szavazatot, a kér. szoc. párt pedig vesztett kerek­­számban hetvenezret. Hogyan szá­mították ki a riporter urak, ez az ő külön művészetük. Ne vegyük tő­lük, szegényektől haragnéven: ne­kik így kell írniok, meri így szól a parancsuk. Azért fizeti őket a gazdájuk, hogy az igazságot meg­korrigálják. Győzött az agrárpárt, amelyet keleten Stunda István igyekezett meggyúrni és a fürgébb szociáldemokrata kortesek és az állami tanítók kezeügyéből eltá­volítani; és győzött a szociáldemo­krácia, amely minden faluban je­lölt és kiépítette káderját. Mind a két helyen folyt a pénz és az agrároknak kedvezett a ve­tőmag kiosztás aktusa is, amit nem késtek önmaguknak hasznosítani és kisajátítani. A szoedemek is jól megsokasodtak, mert minden he­lyen jelölni, a jelölőket jó kedvre hangolni, az nem megy olyan na­gyon könnyen. Ma a választók cl vannak kényeztetve. A kormány­­párti szám-bűvészeknek mégis igen könnyű szerrel megfelelhetünk: a választási eredményeket igen bajos számszerűleg megállapítani, ami­kor majdnem ezernyolcszáz köz­ség nem választ Szlovákiában és csak ezerszázban volt választás. Hol itt a szlovcnszkói eredmény? Ezt jómaguk se számítják ki, ha sarokbaszorítják őket. Ezzel szemben a magyar ellenzé­ki pártok nem hivalkodnak: meg­tartották pozíciójukat és ha ilt­­amott elveszett néhány szavazat, az másutt megtérült a szavazat­­többletekből. Ezt nyugodtan és az igazságnak megfelelően kell meg­állapítanunk. Az ellenzéknek nem volt vetőmagja és nem mondhatta sehol azt a programot, melyet a kommunista szónokok adtak, hogy »mi intézkedni fogunk és minden­kinek meglesz mindene, mert mi elég erősek vagyunk ahhoz, hogy ezt kikényszerítsük«. Ezt a felelős ellenzék nem mondhatja és így a magyar pártok sem nyitották ki az ígéretek bőségszarúját, de min­dent elkövettek, hogy a gazdának és a földmunkásnak munkaalkal­mat és segítséget szerezzenek. Az idő azonban a kommunisták­nak dolgozik, a nyomorúság a leg­jobb kortes, mert azt meggyőzni nem lehet, hanem az ígéretek csil­logása elkápráztatja az éhes em­bert, aki a legtöbbet ígérők párt­jába kerül. Hogy ki fog józanodni, az kétségtelen, mert az Ígérete­ket beváltani nem lehet. Hogy a kommunista párt épen a magyar vidékeken tört előre, erről a kor­mánylapok mélységesen hallgat­nak, pedig ezt is konstatálniuk kel­lene, a szavazatok sok-sok tízezrét, a községeket, ahol kommunista a többség. Ki juttatta ide a népet, ki okozta az elégületlenséget? Mi nem folytunk be a földreformba és nem mértünk földet senkinek, kenyeret se vettünk el senkitől, ha adni nem tudtunk nekik. A helyzet képe tehát Szloven­­szkóban az, hogy a kormánypár­tok egymást mariák. Az agrár párt­kassza milliói nem fogynak el, mert marad a műtrágyából és a többi üzletből elég. A szoedem párt sem él aszkéta életet a húsos faze­kak mellett és ha nem csurran, csöppen. Nekik azonban csurog állandóan és bőven. Szociális biz­tosítás, munkásbiztosítás, aszpirin rendelés a súlyos beteg számára, felhalmozza a milliárdokat és ki­építik a munkások verejtékes fil­léreiből a maguk pénzügyi felleg­várait. Ebből azután jut a párt­­szervezeteknek is elég. Ez az ál­lamalkotó baloldal, amely a de­mokráciát bérelte ki, mivel min­dig arra hivatkozik. Ellenben meg­szavazza a hadiköltségvetési min­den körülmények között, míg az internacionálékban pacifizmust hirdet. A munkanélküli segélyeket a szakszervezeteknek folyósítja, ellenben a nem szakszervezett munkásoktól elfogja azt, mintha azok sohasem lennének éhesek, ha elfogy a kenyerük. A választások tehát a bellum om­nium contra omnes képet mutatta. Akadt község a közelünkben, ahol három iparospártban fért csak el az a néhány iparos, aki minden­áron a község zöld asztalához kí­vánkozott. De ki tudná megmon­dani, hogy melyik volt az igazi iparospárt és mirevató az iparos­párt a községi képviseletben, ahol mindegyik párt az iparos pártját fogja és boldog, ha azoknak kere­setet és munkát juttathat. És így végig seregszemlét tarthatnánk a sokféle párt felett, amelyeknek né­ha még a neve is mosolyt csal a szemlélő arcára. Mind a közérdeket szolgálja, amely mögött meghúzódik az ön­érdek az új pártok vezéreiben és akarnokságában. A nyolc-tíz párt majmolja egyes falvakban a nagy­város választási mókáit minden­féle »független«, »politikamentes«, »államalkotó«, »községi gazdasági« és más hangzatos című pártok, amelyek három hétig élik kérész­életűket, hogy a legtöbb örökre eltűnjék a Nirvánában. A célt azon­ban a láthatatlan kezek mégis el­érik, megbontják a magyar egysé­get, széttagolják a magyart száz­felé, mintha itt már olyan jó dol­gunk lenne, hogy az új párocs­kákban lehet csak eljárni a kállai kettőst. Térj észre magyar válasz­tó, aki most felültél az agitátorok­nak, akik bcniaszlagoltak s akiknek olcsó prédája tettél. A község éle­tében tán láthatatlan kéz fogja irányítani a lelkiismereted szavát? Hisz akkor árulója lész magyar Komárom, — október 2. Napirendre kerül az adóemelési terv. A jövő héten megkezdődik a nem­zetgyűlés őszi munkája és igy a kor­mánynak gondoskodni kell megfelelő munkaprogramról. A munkaprogram középpontjában természetesen az 1932. évre szóló költségvetés áll, amellyel a törvényhozás mindkét háza huzamosabb Ideig fog foglalkozni. A súlyos gazda­sági helyzet az állami gazdálkodásban is újabb intézkedéseket követel, ami elsősorban a takarékossági elv érvé­nyesítésével lenne keresztülviendő. Egyes minisztériumok azonban nem voltak hajlandók a jövő évi költség­­vetési tervezetben nagyobb törléseket eszközölni, ami más kormányintézke­déseket von maga után. A Lidové No­­viny értesülése szerint a pénzügymi­niszter adóemelési javaslatokkal jön a parlament elé, hogy i$y fedezze a jövő évi költségvetésnél elödllható esetleges deficitet A pénzügyminisztérium a jö­vedelmi adónál nyolc—huszonötszáza­lékos pótadó bevezetését kívánja, to­vábbá a kávé és tea adójának ötven százalékkal való fölemelését, a gyufa-, dohány és tantiemadó száz százalékkal leendő fölemelését. A nevezett lap ezzel kapcsolatban azt Írja, hogy a kávé- és teaadó emelésének gondolata óriási ellenvetést váltott ki, azonban egyes adók fölemelése az állom szempont­jából elkerülhetetlen. A cseh néppárti hivatalos lap e közleménye a leghatá­rozottabb alakban most, a választások után kerül nyilvánosságra, ami igen jellemző a kormánysajtóra nézve, mely eddig mindig cáfolta az adóemelési terveket. Újból megkezdik a modus vivendi végrehajtására irányuló tárgyalásokat. Október hóban újra megkezdik a modus vivendi végrehajtására vonat­kozó tárgyalásokat. A szükséges elő­készületek — mint a Ceske Slovo Írja — az állam részéről már megtörténtek. A modus vivendi végrehajtására vo­natkozó elaborátumot még a nyári szünet előtt átnyújtották a Vatikánnak, amely már szintén közölte álláspont­ját a csehszlovák kormánnyal. Ennek alapján kezdik meg az uj tárgyaláso­fajodnak és kártevője nemzeted­nek! Nem találod meg a helyedet a régi pártokban, ahol nem csap­nak be soha be nem váltható ígé­retekkel, hanem megmondják az igazat? Avagy az igazság olyan szörnyű valami, hogy azt nem tu­dod meghallgatni és idegen kábí­tószerre van szükséged, hogy el­altassad vele megszólaló lelkiis­­meretedet!?... kát. A Vatikán válasza reményt nyújt a tárgyalások közeli befejezésére. Mihelyt az egyházmegyék uj határainak kérdé­sét megoldják és az esztergomi érsek­ség felosztásáról is döntenek, amellyel kapcsolatban van a szlovenszkói ér­sekségnek Pozsonyban való fölállítá­sa, dönteni fognak az uj alakulatok dotációjáról is. Legelsősorban is az uj pozsonyi érsekség ellátásáról van szó, azonkívül a görögkatolikus püspöksé­gekről, a kassai püspökségről és mind­azon más egyházi intézményekről, ame­lyek nagyobb fentartási összeget igé­nyelnek. A tárgyalások legnehezebb részét nyilván a dotációk kérdésének elintézése fogja képezni. Megreformálják a polgári iskolatörvényt. A képviselőház kulturális bizottsága csütörtökön és pénteken tartott ülésén foglalkozott a nyilvános polgári iskolák létesítéséről és fentartásáról, azok lá­togatásáról és vezetéséről szóló törvényt módosító és kiegészítő törvényjavas­lattal. Az előadó jelentése után, amely szerint ezt a javaslatot, már ötizben készítették elő a parlamenti tárgyalásra és csak 1928-ban Stefan ek dr. akkori iskolaügyi miniszter terjesztette be a parlamentnek, Dérer Iván dr. iskola­ügyi miniszter nyilatkozott a javaslatról, amelyről beismerte, hogy a mai súlyos gazdasági helyzetre való tekintettel néhány dologban rosszabb, mint a Stefanek által előterjesztett javaslat. Így például nem szaporítják az eddigi hivatalos iskolai apparátust, a javaslat csak az eddigi polgári iskolákra vonat­kozik és csak azokban az iskolákban fogják kötelezően bevezetni a kötelező látogatást. A törvényjavaslat felett hosszú vita fejlődött ki, amely mindkét napon át tartott. Új egészségügyi törvény­­javaslatok. Az egészségügyi minisztérium három uj törvényjavaslatot készített elő, ame­lyek a kórházakra, az orvosi honorá­riumra és az egészégügyi tanácsok szervezésére vonatkoznak. A kórház­építési és fentartási alap létesítésére vonatkozó törvényjavaslat tulajdonké­pen módosítása az eddigi törvénynek, amely a kórházakra vonatkozik. Egy POLITIK!! SZEMLE

Next

/
Thumbnails
Contents