Komáromi Lapok, 1931. július-december (52. évfolyam, 78-153. szám)
1931-10-01 / 117-118. szám
1931 o tóber l. »KOMÁROMI LAPOK« ‘i. o dal. A Horváth Étteremben (Dunarakpart) minden pénteken este 10 Kg. A magyar hitbizományok és egyházi birtokok kisajátítása. embermészárlást, amely több mint harmincmillió ember életébe került.“ Ez a „példátlan tömegmészárlás“ indította meg a kapitalista termelés válságát. Ennek a termelési rendnek az alapja a haszonra való termelés. Ha ez megszűnik, ha a termelők veszteséggel kénytelenek termelni, akkor először is lecsökkentik a termelést, hogy az árukínálat a megcsappant kereslettel igyekezzék lépést tartani. Ennek a következménye, hogy a kávét ezer zsákszámra dobálják a tengerbe, mint Brazíliában, a gyapotot elégetik, a búzát tüzelőszernek használják, holott mindenütt vannak éhező emberek.“ Ennek az őrült eljárásnak — írja Károlyi — csak egy végkövetkezménye lehet, ha igy folytatódik tovább: a kapitalista világrend bukása. A diagnózis további során azt vizsgálja a könyv, hogyan lehetett volna elkerülni ezt a válságot a világháború után. Ha a népek, nemzetek és államok becsületesen kibékültek és összefogtak volna, mindenesetre kihevertük volna a világpusztitás súlyos gazdasági következményeit. Ehelyett a gyűlölködés rossz békeszerződéseit kötötték meg. A mostani válság főokozói között említi a könyv a kölcsönös áruforgalom folytonos csökkenését, a békekötések pénzügyi feltételeit, amelyek katasztrófában nehezednek elsősorban Németországra. A német közgazdaság csak rövid lélekzetvételhez jutott a Hoover-moratóriummal, amely a tönkreinenéstől és a pusztulástól magábanvéve semmi szin alatt sem mentheti meg. „Nem moratórium kell ennek a megakadályozására, hanem a hadisarcok, hadikárpótlások egyszersmindenkorra szóló teljes és tökéletes törlése. Ütött már a tizenkettedik óra!“ A békekötés pénzügyi feltételeinek kiszabásában, amely a kapitalista világrend válságának egyik főoka, Károlyi szerint Franciaország a leghibásabb. A békeszerződéseket revideálni kell / Diagnózisát összefoglalva, azt irja Károlyi, hogy a válság mélysége és nagysága elsősorban és főképpen a világháborúnak és az azt követő békekötések feltételeinek tudható be. Az észszerű orvoslási mód is ennélfogva csak az lehet, hogy a békekötéseket revízió alá kell venni és azoknak feltételeit a józan észnek megfelelően kell módosítani. Az elindult krízis a mezőgazdaság, az őstermelés terén termelt árucikkek árhanyatlásából rohamosan csökkenő hasznokat eredményezett és magától értetődő természetes folyamat volt, hogy az egyre fokozódó mezőgazdasági világválság maga után vonta a gyáripar, a kézműipar, valamint a kereskedelem válságát is. Hozzájárult a válság kimélyüléséhez a világ aranykészletének egészségtelen eloszlása is. Megállapítja a továbbiakban Károlyi, hogy a kapitalista nagy államok kormányai a teljes összefogás, gyors és céltudatos cselekvés helyett csak az időt pocsékolják gyerekesen üres és haszontalan konferenciákkal, anélkül, hogy a cselekvés terére lépnének. Ebből kiindulva a következő határozott konklúziót vonja le: Cselekedjenek a népekI „Ha az államok jelenlegi kormányai képtelenek arra, hogy belátva a válság nagyságát és bekövetkezhető végfejleményeit, a valóban gyors és energikus tényleges cselekvés terére lépjenek, akkor maguknak a népeknek, a nemzeteknek kellene ezeket a cselekvésre képtelen kormányaikat elkergetniük és helyükbe olyanokat ültetniük, akik cse lekvésre hajlandók és képesek. A munkanélküliek megdöbbentő számáról irva, rámutat a sötét jövő veszedelmére gróf Károlyi: „Ha a kapitalista világrend a dolgozni hajlandó és képes emberek millióinak éveken keresztül állandóan és fokozódó mértékben képtelen biztosítani, hogy tisztességes létminimummal emberhez méltó módon megélhessenek munkájuk után, akkor természetes dolog, hogy ezek a tömegek akár nyíltan, akár titokban ellene fordulnak ennek az ügyefogyott, tehetetlen világrendnek és megélhetésüket csak egy más alapokra felépített világrend berendezkedésétől várják.“ Magyarország mai súlyos gazdasági helyzetére vonatkozólag a következő módokat ajánlja: „Hosszúlejáratú kölcsön felvételén kívül — irja Károlyi — csupán egy mód látszik erre lehetségesnek: a holtkézi javak, hitbizományok, egyházi birtokok kisajátítása.“ Ismertetve a kisajátítás tervét (a fizetendő kárpótlás igen alacsonyra szabott becsérték után, 2 százaléknál nem magasabb hozadéku állami kötvényekben volna kiadandó, melyeknek kamatozása esetleg csak 1—2 év múlva kezdődnék el) a következőket irja: „A hitbizomány egy anakronizmus a mai világban, de az egyházi javak is azok. Egyetlen államban sem léteznek már, vagy legalább is távolról sem olyan mértékben, mint Európa egyik legelszegényedettebb országában, a kis Magyarországon.“ Sokan fogják talán erre az álláspontra a vallásellenesség bélyegét rásütni akarni. Pedig a vallásosságnak az egyházak gazdagságához, vagyonához semmi köze sincs. A keresztény vallásnak legkevésbé. Krisztus tanításába tudtommal sehogyan sem magyarázható be az, hogy követői, tanításának közvetlen tolmácsai, az apostolok földi javakban bővelkedjenek, ezeknek utódaira, az egyház szolgáira pedig ugyanez áll. A vallástanitás, a papok eltartása, fizetése, a hivők dolga és kötelessége. A közoktatás pedig az államé. Nem tartozom a materialista, atheista, felfogású emberek közé, sőt ellenkezőleg. De nem vagyok képes megérteni azt, hogy az isteni gondviselésben, egy tulvilági életben bizó hittel micsoda kapcsolatban van az egyházak vagyoni állapota; annak szükségessége, hogy azok nagy földbirtokokkal, uradalmakkal, jószágokkal rendelkezzenek és hogy a szegénységet hirdető krisztusi egyház valláserkölcsi tanításának népnevelő hatását mennyiben mozdítja elő az, hogy főpapjai dusgazáagok. Az egyházi, főpapi káptalani, stb. javak, jószágok, uradalmak fennállása a nép vallásos buzgóságára nem erősitőleg hat, hanem a mai korban egyáltalában, a mostani rettenetes általános szegénységben és nyomorúságban pedig különösen irigységkeltőleg és a vallásosságot hátrányosan befolyásolólag hat. Kisajátitandónak tartja Károlyi Imre gróf ezenkívül a szabadforgalmi nagybirtokoknak is azt a részét, amely egy bizonyos meghatározandó nagyságú területen van, mert ezek is anakronizmust jelentenek. A titkos választói jog. A hitbizományok kisajátítása és az egyházi javak szekularizációja után a a választói törvény sürgős módosítását ajánlja Károlyi Imre. Az ajánlóiv-rendszer kiküszöbölésével a titkos választói jog megadását kívánja. „A titkos választói jog a legutóbb nyilvánosságra hozott jugoszláv alkotmány kivételével, Szovjetoroszországon kívül egész Európában megvan. A mostani választói jog igazságtalan és megszégyenitö különbséget tesz a városi és falusi lakosság között. Csupán ez utóbbiak befolyását és szabad akaratának akadályozását célozza és a megbízhatatlanság bélyegét süti rá. Mentői nagyobb a nyomorúság és elégedetlenség, annál inkább van szükség biztonsági szelepre, mely a gőzt levezetheti. A titkos választói jog biztonsági szelep. A hivatalos pressziótól elválaszthatatlan nyilvános szavazati jog nem az. A kazán széjjelrobbanását elősegiteni nagy hiba és vigyázatlanság.“ A titkos választójog mellett a súlyos gazdasági helyzet parancsára koncentrációs kormány alakítását ajánlja, amely minden párt keretéből alakítva és a (Saját tudósitónktól.) Másodszor jelent meg Komáromban Ambrózy Béla zongoraművész, Dohnányi kiváló tanítványa. Tavalyi hangversenye óta, amikor jeles művészt ismert meg benne a komáromi közönség, nagyot fejlődött, technikája, művészi felfogása érettebb lett és mint művészi egyéniség is kiforrott. Programjának Ízléssel való megválasztása minden zenebarátot kielégíthetett. Bach-Busoni Korálelőjátékával vezette be a hangversenyt, azonban Bach-Taussig Orgonatoccata és fugája eljátszásával bizonyította be, hogy nagy művészi feladatok megoldására termett. Rendkívüli elmélyedéssel adta elő később Haydn Es-dur szonátáját, mellyel igen nagy hatást ért el. Mig Bach műveiben technikai fejlettségét csillogtatta, ebben a darabban a poézist sikerült megszólaltatnia. Chopin-darabokat adott ezen túl és Keéri Szántó Imre, a nagy Chopininterpretátor nyomdokain szép színezéssel szólaltatta meg a nagy lengyel zeneköltő nemzeti táncát és a Nocturneben daloló hangjait, a költőnek fájdalmas nosztalgiáját. A szünet után modern darabokat mutatott be: Bartók Szonatináját, Prokofiejf, a mai orosz muzsika legtehetségesebb szerzőjének Gavotte-ját, melyek távolról sem idegződtek be a lelkekbe olyan mélyen, mint Dohndnyi zseniálisan megkomponált Rapszódiája. Ambrózy ennek az előadásával aratta a legnagyobb elismerést. A műsor végén két Liszt-darabot adott elő és az Au bord d’une sonem ajánlja Károlyi. A háborús tartozások törlése, a békefeltételek revíziója, a vámfalak leépítése, a népek közötti őszinte kibékülés és az általános bizalom helyreállítása nélkül nem lehet hinni a világválság elmúlásában és a kapitalizmus jennmaradásában. „Hanem ebben az esetben azt kell hogy higyjem, hogy a kapitalista polgári társadalomból kiveszvén az egészséges önfenntartási ösztön, mely nélkül pedig semmi sem életképes, át kell hogy adja helyét egy uj világrendnek, egy más szocialista társadalmi és termelési berendezkedésre alapított világrendnek. Ha ez a világesemény a kapitalista nagyállamok kormányainak ügyefogyottsága folytán valóra válnék, aminek jelen pillanatban már meglehetősen nagy valószínűsége látszik fennforogni, akkor a polgári társadalomra nézve sorsdöntő fontossággal bir az, hogy az egyik világrendről való áttérés a másikra milyen módon fogna megtörténni. Ha ez fokozatosan, demokratikus alapon, a polgárság és munkásság békés megegyezésével, forradalmak és vérengzések nélkül történnék, akkor a nyugati civilizáció értékei az uj társadalmi és termelési rendre való áttéréssel sem fognának veszendőbe menni. Ha a polgári társadalom vezetői a szociáldemokrácia megfontolt, emberséges és tisztességes gondolkozásu vezéreivel meg tudnának egyezni egy bizonyos fokozatos átmeneti programban, a termelési eszközök fokozatos szociálizálásában, a magánvagyon limitálásában, az adózás kérdésében, satöbbi, ha velük karöltve járnának el egy olyan átmenet létesítésére, amely minden társadalmi osztályra nézve elviselhető, akkor elképzelhető az uj világrend úgy is, hogy az ne járjon a polgári társadalom kibírhatatlan sanyargatásával és részleges kipusztitásával. Ha a polgári társadalom tagjainak túlnyomó része ilyenképpen bele tudna nyugodni a változott világrendbe, alkalmazkodni tudna hozzá, hajlandó lenne résztvenni annak felépítésében: akkor nem lenne ok a kétségbeesésre a változott világrend miatt. — szeptember 29. j urce természetet festő, brilliáns zenei j gyöngyét érzéssel színezte, mig a Mephisto valzerben hatalmas dinamikai hatásokat ért el. Az egész estén viharos tapsok hívták a művészt a dobogóra és műsorának végén a tüntető tapsoknak engedve, két apróságot: Schumann bájos Träunerei-ét és Mozart Álla Turca-ját mutatta be a közönség hálás tetszésnyilvánításai mellett. — Nem hagyhatjuk szó nélkül azt, hogy a hangversenyről sokan hiányoztak városunk zeneértői és zenekedvelői közül és ha a vidéki közönség meg nem tölti az első pár sort, úgy a hangversenynek képe sokkal szomorúbb lett volna. Holott a művész, aki tehetségének javát nyújtja ily alkalommal, nagyobb erkölcsi támogatást érdemel. Keep smeeling. Ravasz szó és angol. Hiába zuhan a font, hiába kap fejéhez Snowden és utazgat MacDonald, azzal, hogy romlik az angol hitel: az angol életstandard, a forma és a mód vezet maiglan s a jelszavak még angolszászok. Illetve: ezt a szót Amerikában találták ki s onnan importálták azzal a feladattal, hogy talán jelszavak még segítenek Európa bukó helyzetén. Keep smeeling —: mondja az üzletember s kényszeredetten vigyorint egyet, mert a szó ennek megtevésére kötelezi. A keep smeeling azt jelenti, hogy minden Ambrózy Béla hangversenye a Kultúrpalotában helyzet javításához szükséges rövid programban megegyezve, a hozandó rendelkezésekért és intézkedésekért felelőssé tenne minden pártot. Mi van Szovjeloroszországban? Áttér ezekután Károlyi Szovjetoroszország ismertetésére. Rámutat a rendszer terrorisztikus eszközeire, majd azt írja, hogy ennek ellenére el kell ismerni, hogy a szovjetrendszer vezetői a kapitalizmus történetében példátlan teljesítményt végeztek a tökéletesen kaotikus állapotban levő Oroszország újjáépítésével. Azt is el kell ismernünk, hogy vannak olyan rugók az emberben, az átlagos emberek millióiban is, amelyek helyettesitik a kapitalista társadalom vagyonszerzési rugóját, az emberi munkateljesítés, erőfeszítés dolgában. Áttéri* egyik világrendről a másikra. Könyve végén prognózist állít fel gróf Károlyi Imre. Azt mondja, hogy noha már nem kétséges, hogy egy szocialista termelésre és társadalomra alapított államalakulat állandóan fenn tudja magát tartani, a kapitalista világrendet mostani válságából mégis ki lehet még vezetni. Megismétli azt, amit könyve elején mondott: A kivezetés az összes békeszerződések revíziója. A két teljesen különböző társadalmi rend nem nézhet farkasszemet egymással, anélkül, hogy előbb vagy utóbb összeütközésre ne kerüljön közöttük a sor. Ép ezért az orosz kérdés végleges megnyugtató megoldása nélkül a kapitalista államok általános leszerelését
