Komáromi Lapok, 1931. július-december (52. évfolyam, 78-153. szám)

1931-09-26 / 116. szám

6. oldal. »KOMÁROMI LAPOK« 1931. szeptember 26, A VlGSZlNHÁZ EZiDEI ELSŐ ÚJDONSÁGÁT VICKI BAUM GRAND HOTEL Kapható és megrendelhető: CÍMŰ NAGYSIKERŰ REGÉNYÉ­BŐL DRAMATIZÁLTAK. A modern nagyvárosi élet ezer alakja, ezer eseménye, ezer titka kavarog ebben az izgalmasan szép regényben. a SPITZER-féle könyvesboltban. Rohanás vissza az ifjúkorba 100 kilométeres sebességgel. Pokolban kezdődött és a menyországban ért véget. Komárom, — szept. 26. Hárman ültünk együtt a Pokolhoz cimzett vendégfogadóban, iü Komá­romban, az Erzsébet-szigeten. a két dunai híd közölt. Hárman: Én, G. és R. barátom. Este volt és az eperfa lombja kötelességtudóan feketén bó­­linqaiott, amint illik. Bizonyosan helyeselte az én há­zasságvédő beszédemet, amelyben éltettem mindazokat, akik megunták a rideg magányosságot és a házas­ság berkeibe vonultak be. Közben újabb barátok érkeztek és megindul! a nemes versengés, hogy ki ludja jobban dicsérni és jobban leszólni a házasság intézményét. Én persze a dicsérök sorában védtem a meleg, puha családi fészek ked­vességét és a családi tűzhely mele­gét. — Könnyű neked — mondotta egyik házas barátom, — mert te még kivül vagy a házassági berke­ken, de csak juss bele, majd ki­­kivánkozol belőle. De a többség mégis az én állás­pontom mellett döntött és kimon­dottuk, hogy a Pokolba járó nőtlen vendégeket, akár törzsvendégek,akár csak asztalra járók, meg kell nősí­teni, vagy házasítani. A Pokol ven­dégei közül kikerülnek a kérő és a kiadó násznagyok, az esketési tanuk, később a kellő időben a kereszt­apák is. — Sőt ha kell, még házibarátot is szállítunk — mondotta egy ős Don Juan, de asztaltársaságunk is­mert erénycsősze rácssp: — Csak te hallgas! Nem szere­tem az Ilyen beszédeket. Asztaltársaságunk eme jeles erény­­csőszemindig a torkunkra forrasztja, ha valami kilengést talál a beszé­dünkben. Más asztaltársaságoknál a szaftosnál-szaftosabb viccek jár­ják, nálunk ez kizárt dolog, az erény­­csősz már a vicc kezdetén reánk csap, mint a héja madár az ártatlan kis csibüskékre Már t. i. ő a héja, mi meg az árlallan kis csibüskék. Más társaságban uj vicceket ta­nul az ember, itt még azt is elfe­lejtem, amit tudok. Egészen elbutul az ember az ilyen kezelés mellett. Azelőtt keresett tagja voltam a vi­dám kompániáknak éppen azért, mert pompás vicceket tudtam, ame­lyeket a nők is szívesen meghall­gattak, sőt legtöbbször maguk az édes, aranyos, drága nők nógatlak, hogy — Mondjon már valami jó viccet Én erre ismert szerénységemmel mindig azt jegyeztem meg: — Élőbb a nők kezdjék el a vic­­celésl, legalább tudni fogom azt a mértéket, azt a határt, ameddig el szabad mennem a viccelés közben. Rendesen aztán a legszolidabb „Szép ifjúság, jöjj vissza egy szóra! Gyermek vagyok, gyermek lettem ujra.u viccekkel kezdődtek az ilyen vidám összejövetelek, olyan ártat an viccek­kel, hogy az ember önmagát csik­landozza m?g hogy egy kicsit rö­högni tudjon a vicceken. De aztán minden viccnél odébb megy az em­ber és mire szétoszlik a kacagó társaság, akkor szörnyüködünk csak el, hogy hova is jutottunk és meny­nyire átléptük a határt. De aztán megnyugtatjuk magunkat, mert hi­szen jól mulattunk, halálra nevettük magunkat és talán az is valami eb­ben a búval bélelt világban. Hány kedves meghívást kap^m csupán azért, mert rengeteg sok jó viccet tudtam, amelyek csak úgy dűl­tek belőlem, mint mondani szokták rólam. De az már mind a múlté. Amióta a pokolbéli erénycsösz vigyáz ránk, elfeledtem mindent és vége a vic cek révén kijáró kedves meghívá­soknak, A napokban azzal fog el az utcán az egyik barátom — Tegnap vacsora volt nálam. Téged is meg akartalak hívni, de a feleségem egyenesen leintett azzal, hogy ugyan »minek hívjuk meg ? Már nem is viccel. Egész unalmas ember lett. Ezt és ehhez hasonló mellőzése­ket mind az én kedves erénycsösz barátomnak köszönhetem, aki miatt az összes jó vicceimet elfeledtem és újakat meg nem tanulhatok ugyan­csak 5 miatta. Most azonban végére járok ennek a dolognak, hátha barátunknál mind­ez csak falsmadonnáskodás, tettetés. Priváldetektivvel kísértetem a lépteit. Mert volt már nekem esetem egy ilyen erénycsósszet. Jogászkorom­ban volt egy hasonló szemérmes barátom, aki előtt a legkisebb vic­celődést, finom frivolilást se lehetett megengedni. Először is a lábaujjáig irult, pirult, mint egy zárdanövendék és aztán kenetteljes szavakkal lein­tett bennünket úgy, hogy valósággal elszégyeltük magunkat Ez a sok ránkplrifás azonban már összegyü­­lemlett bennünk és elha'ároztuk, hogy bosszút állunk mindezekért. Pokoli tervet eszeltünk ki. Vacsora után elcsaljuk sétálni és egy orfeum, vagy bár felé visszük és a bejárat­nál karonfogjuk és hiába kapálód­­zik, bevisszük az elég dekoltált kosz­tümökben táncoló bár táncosnői közé A bár nem volt valami első­rangú, de az volt a legközelebb. Amikor karonfogluk és valósággal bedobtuk a táncoló, vihogó, vihán­­coló bártáncosnők közé, olyan csoda történt, amire a földbe gyökeredzett a lábunk. Amikor a táncosnők meglátták a bejutott Pista barátunkat, lelkes kó­rusban sivalkodíak: — Ni a Pista! Szervusz Pista! Már azt hittük, beteg vagy, hogy Ilyen késön jöttél! Ekkor tudódott ki, hogy a mi szen­teskedő, lányosán piruló, minket feddő Pista baráiunk mindennapos vendég volt a bárban, ott töltötte minden estéjét, amely nem egyszer nyúlt bele az éjszakába és nekünk meg azt merte hazudni, hogy ő ta­nulással tölti az estjeit és az éjsza­káit, nem pedig léha szórakozással, mint mi. Azután, hogy igy lelepleztük Pis­tái, egészen pompás pajtás lett, nem álszemérmeíeskedett, nem adla a szentet és nem prédikált többet nekünk. Tudja Isten, valahányszor tűlszent­­nek látszó férfivel találkozom, min­dig az én Pista barátom jut eszem­be és azt gondolom, én nem hiszek neked, ki tudja, nem ismétlődik-e meg veled is a Pista esete. Szóval a Pokolban, a házi barát­nak ajánlkozó asztaltársunkal lein­tette az erénycsőszünk, de mi per­sze nem hagytuk magunkat és to­vább szőttük, fontuk a téma fonalát, hogy kissé bosszankodjék az erény­csőszünk, akit végre is megsajnált R. barátunk és uj témái vetett a szőnyegre, azt mondotta, hogy va­sárnap elmegy Pozsonyba a bé­lyeg tőzsdére. — Bélyeglözsde ? Hát ilyen Is van? — kérdeztük csodálkozva, — Hogyne volna! Amint van ga­bonatőzsde, értékpapírtőzsde, éppen úgy van bélyeglözsde, — világosí­tott föl bennünket R. baráiunk, aki­nek nagyon szép bélyeggyüjieménye van, aki éjszakákat eltölt azzal, hogy a bélyegeit szortírozza, ra Losgalja, R. baráiunk, akit ezentúl bélyeg­­királynak nevezünk e cikkünkben, a gyújtók szenvedélyével átszelle­mült arcai - lelkesen beszélt a bélyeggyűjtés gyönyörűségeiről. — Ha kiváncsiak vagytok, gyertek veiem a bélyegtözsdére, elviszlek benneteket, autón megyek. Dikium, faktum, a dolognak az lett a vége, hogy én, meg a G. bará­tunk ajánlkoztunk utitársaknak. — Ma gyerekek nem lesz kima­radás, holnap korán indulunk. Reg­gel 7-kor ott legyetek a Dosztál- Lipscher féle garázsnál. Onnét in­dulunk Jól öltözzetek föl, mert nyitott kocsival megyünk, hogy job­ban lássátok a vidéket. — ayjó — (Folytatjuk.) Az SzMKE őszi programja Komárom, — szept. 26. A SzMKE, mely a nyáron a nagy gazdasági katasztrófa idején nem adott magáról életjelet, — bár a nyár folya­mán is igen fontos helyeken alakultak újabb fiókjai, most állította össze őszi programját. Ennek fontosabb részei az újabb fió­kok megszervezése, hogy minél több magyar ember sorakozzék fel a magyar kultúra támogatására. A SzMKE meg­állapodást létesített Mécs Lászlóval, Sziovenszkó reprezentáns, nagy költő­jével, akinek csodálatos előadó-művé­szetét még sok helyen nem ismerik, hogy a SzMKE nagyobb fiókegyletei­ben szavaló-estét rendez. Eddig mint­egy 20 előadás van tervbevéve az őszi és téli évszakokban. A szlovenszkói magyar intelligencia számára hatalmas meglepetést tartogat a SzMKE népművészeti kiállítása, amelyben a martosi kézimunka remek­műveit ismerteti meg Pozsonyban és ezt követőleg nagyobb városainkban. Olyan kincseket lát ebben meg a ma­gyarság, amelyről eleddig sejtelme sem volt A martosi asszonyok és leányok nagyban készülnek a páratlan szépségű kiállítási anyag összeállításán. Az ősz folyamán most már több, mint száz községben kezdődnek meg előadásaink, amelyben a tudományos és közhasznú ismereteket népszerűsít­jük s amelyen népszerű folyóiratunk a Magyar Vasárnap is munkálkodik, amely irodalmi mellékletet is nyújt. Tudományos osztálya is életjeíet ad magáról megindítandó folyőratával, amely előkészületben van és amely köré húsznál több szlovenszkói tudo­mányos szakember és iró csatlakozott. A magyar közönség támogatásán mú­lik, hogy ezek a célkitűzések sikerrel és eredménnyel is járjanak. Tommy és Társai. Helyszín Ógyalla. Szereplők : at ógyallai műkedvelők. *■ Kuliszák össze-vissza álitva a szín­ház teremben. A székek is a rendetlen sorok benyomását keltik. A színpad gyéren világítva. Az egész terepen lát­ható a készülődés. * A szinpad előtt a zenekar tagjai han­golnak. Az agilis szinpadi rendezőnek sok a dolga, gondja. Mindenüt ott látni a kulisszák mögött, a teremben, a szín­padon. Két szerep, feladat jutott a ré­szére. Ő szinpadi rendező és Teddy az operettben. Első rangú szinész te­hetség, remek szinpadi alak. A táncok betanítását is ő oldja meg. Mozgatja, életre kelti az operettet Vezényszavait hallom, mire a szereplők a színfalak mögé vonulnak. * Elgondolkodom a darab szereplőin. Van a zenekarban egy trombitás, aki naponta a messzefekvő Martos község­ből jár be a próbákra. Éjfélkor megy haza, az őszi sárban, egyedül, gyalog. Mégis akadnak még kik a kultúráért fáradságot nem ismerve önzetlenül vesznek részt. A karmesteri pálca meg­­koppan, fölhangzik a nyitány. A tehet­séges karmester Ógyalla szülöttje. Fárad, határtalan ambícióval készül a nagy operett leadására. * Pompás műkedvelő-gárda szereplői között megtaláljuk a különböző szere­pekben Gaál Francit, Bársony Rózsit» Vaály Ilonát. A műkedvelők a legnagyobb oda­adással játszanak. Benne élnek szerep­körükben. Hónapok óta próbálnak. Már alig akad simítani való. Az operett előadása a „Fiatalkorúakat Gyámolitő Egyesület“ rendezésében kerül szinre, A bemutató október hó 4-én a követ­kező előadás október 11-én lesz meg­tartva. Pellerné Feszty Edith Felemelték a kamatlábat a vezető csehszlovák bankok. — szeptember 25. A csehszlovák bankok szövetsége Prágából közli, hogy tekintettel arra,, hogy a Csehszlovák Nemzeti Bank a hivatalos kamatlábat 1'5 százalékkal 6l/a százalékra, illetve 7 és szá­zalékra emelte föl, a mértékadó prá­gai bankok elhatározták, hogy szintén 15 százalékkal emelik a debetkamat­­lábat. Egyidejűleg pedig a betétkamat­lábat úgy szabályozzák, hogy könyv­betétekre 5, pénztári jegyekre a fel­mondási időtartam szerint 5—5á/«» folyószámláknál 4.5 és kötött számlák­nál 53/« százalékot fizetnek. A kamatláb ezen uj rendezése kö­vetkeztében aktuálissá válik a Szlo­­venszkóban és Ruszinszkóban működő bankok és pénzintézetek kamatlábeme­lése is. — R bicskázás halottja. Megírtuk, hogy Tóth János kéméndi lakos egy összeveszés alkalmával úgy hasba szurla szomszédját Tóth Istvánt,hogy a szerencsétlen ember belei kifor­dultak. Tóth Istvánt beszállították a lévai kórházba, ahonnét most azt az értesítést kaptuk, hogy belehalt sebeibe. Támadója ellen megindult az eljárás.

Next

/
Thumbnails
Contents