Komáromi Lapok, 1931. július-december (52. évfolyam, 78-153. szám)
1931-07-11 / 83. szám
2. oidal »KOMÁROMI LAPOK« 1931. julius 11. Félnek a községi választásoktól. Már régen le kellett volna mondani a minisztereknek, ha nem a nemzeti szocialistákról volna szó A cseh néppárt lapja, a „Prazsky Veéernik“ hosszú cikkben foglalkozik a koalícióban uralkodó egyenetlenséggel és azt Írja, hogy a cseh néppárti klubban igen komoly részről hangzott el olyan indítvány, hogy a párt lépjen ki a koalícióból. Nem csoda, ha a választók csalódottak és még jobban fognak csalódni, ha majd a kormánypártok kénytelenek lesznek a pénzügyminiszter takarékossági intézkedéseihez hozzájárulni, mert a miniszter két milliárdos deficitben úszik. A lap szerint a cseh néppárt sohasem (?) azonosította magát ezzel a koalicióval, első perctől fogva csak megfigyelőnek jelentkezett. Igen kényes olyan atmoszférában élni, amilyen az utóbbi időben a koalicióban keletkezett. Röviden összefoglalva — irja a lap — ha más pártról és nem a cseh nemzeti szocialista pártról lenne szó, a köztársasági elnök már régen lemondásra kényszeritette volna a minisztereket (lásd Stribny régebbi esetét) s bizonyos embereknek, még ha pártvezérek is, el kellene tűnniük a politikai porondról. Eddig azonban semmi sem történt. A nemzeti demokraták, akik ilyesmit ki akartak erőszakolni, súlyos megtámadtatásban részesültek a nemzeti szocialisták részéről. A nemzeti demokraták persze védekeznek s olyan harcra kerül a sor, amely a választások előtt nem lesz más, mint mindenki harca mindenki ellen. Közben olyan dolgok derülnek ki, hogy a becsületes emberek rosszul lesznek tőle. Az egyetlen reménység Svehla, aki azonban másodszor nem fogja egészségét kockára tenni, hogy helyrehozza azt, amit mások elrontottak. Lassan halad a csehszlovák— osztrák kereskedelmi tárgyalás. Mint hivatalosan közzéteszik, az osztrák—csehszlovák kereskedelmi szerződésre vonatkozó tárgyalásokat a hét elején Bécsben ismét folytatták. A napirenden az osztrák követeléseknek még hátralevő tételei szerepeltek. A tárgyalások aránylag kedvezően folynak, bár a végleges eredmény főként attól lügg, hogy Ausztria milyen álláspontra helyezkedik a gyapotkészitmények kérdésében, amire vonatkozóan az osztrák delegáció még nem ismertette álláspontját. Az Ausztria által felmondott jelenlegi kereskedelmi szerződésnek Az utolsó költözködés. Irta Szitnyai Zoltán. Az asszony kisurrant a lakásból, mintha a szél sodorta volna ki. Lábúj j hegyen lebegett át a keskeny előszobán, melyet már beborított a félhomály. Mégegyszer visszanézett bágyadt, távolodó mosollyal, aztán elmerült a lépcsőház üregében, mint virágos koporsó, drága, nagyon drága halottal. A férfi sokáig nézett utána. Lassan behúzta az ajtót. A szobában égett a villany. Úgy égett, mint percekkel ezelőtt. A bútorok is ugyanazok, meg a falak is, és néhány fakó kép a falakon. S a levegőben az ellehelt cigarettafüst bágyadó felhőzetében, édes illat úszott még láthatatlanul. De a szoba — mégis kimondhatatlanul üres volt. Az asztalon kis ébresztőóra ketyegett könyörtelenül. A férfi a fehér számlapra bámészkodott, mintha követni akarná az idő útját, amint lüktetve érkezik a jövőből, átcikáz a jelen felett és semmivé válik a múltban. — Most már senki — sóhajtott fel. — Csak én, egyedül csak én. Odakünn megeredt az eső. Hirtelen szélfúvás búgott fel a házak között. Láthatatlan kéz heves ütlegekkel, véjulius 15-én túl való meghosszabbításáról még nem tárgyaltak. A tárgyalás lassan halad előre, s így ma mégnem lehet tudni, hogy az uj szerződést mikor fogják tető alá hozni. A Magyarországból érkező utasoktól a határon nem szabad többé elvenni a magyar újságokat. — julius 10. A csehszlovák-magyar határállomásokon, mint ismeretes, ismételten okozott incidenseket, hogy a vámvizsgálatot végző csehszlovák pénzügyőrök a Magyarország felől érkező utasoktól elkobozták a magyar újságokat, kivéve természetesen azokat, amelyeket postán egyébként is beengednek Szlovenszkó területére. A közönség javarésze nolens-volens belenyugodott a dologba, de néha mégis előfordult, hogy a dolog jogi részével tisztában levő egyének élénken tiltakoztak a magukkal hozott ujságpéldányok elvétele ellen s az elkobzást teljesen jogtalannak és törvényellenesnek nyilvánították. Egy konkrét esetből folyóan az ügy foglalkoztatta a belügyi hatóságokat is és most kiderült, hogy a magyar újságoknak az utasoktól való elkobzása tényleg teljesen jogtalan volt. A panaszttevő utas beadványára ugyanis a belügyi hatóságok megállapították, hogy azoknak a magyarországi lapoknak, amelyeknek példányait az utasoktól elvették, csak a postai szállítása és terjesztése van megtiltva Szlovenszkó területén. Az utas azonban, aki egy-két magyarországi lapot vesz és ezt olvasás céljából magával hozza, sem postán nem szállítja, sem pedig nem terjeszti az illető lapot, a saját céljaira magával hozott lapot tehát tőle elvenni semmikép nem lehet. Az elkobzásnak csak olyan esetben volna helye, ha valaki ugyanazon számból több, illetőleg nagyobb mennyiségű példányt vagy különböző lapokat ugyan, de olyan mennyiségben hozna magával, hogy az nyilvánvalóan meghaladja személyes szükségletét. kony sávokat korbácsolt az ablakokra. Megroppant a szekrény és ásítva nyílt ki az ajtaja. Nyikorgóit, borzongott, mintha fázott volna. Kitárta belsejének titkait. Alig néhány ruha lógott az akasztókon. A polc tágas síkján egy-két könyv düledezett. Néhány apróság: szájvíz, szappan, fésű, kefe, zsilet, kis tükör a mosdóasztalon. Az ágy alá gurítva néhány cipő. Ennyi az egész, amit a kopott, rozoga bőröndbe rakhat. Aztán mehet, amerre akarja. Északnak, keletnek, nyugatnak, vagy délnek. Mindegy. Senki se fogja kérdezni, hogy hová? Lassan, nagyon lassan csomagolni kezdett. Ilyenkor este a csönd apró neszekkel telik meg a bérházakban. A rettentő ketrec minden rekeszében utolsókat lüktet az élet. A falak hálózata szerteszét viszi és közvetíti a hangot. Daventry felől a dzsezz-zene dobol, aztán Rigolettót hozza a rádió, az ügyvéd irodájában kattog az írógép, s az emeleten végesteien etűdök siklanak a billentyűkön. Majd hirtelen csend. Mintha összebeszéltek volna a hangok. Már csak léptük sűrű kopogását hallani a lépcsőház felől. A férfi eflfgiyel. A szemét is lehunyta, hogy jobban hallhasson. Dobhártyájának hangmérlegén megmérte és kielemezte a neszeket. Valaki közeledik, vagy távolodik a lépcsőházban... Komárom, — július 10. Az ősszel esedékesek a községi választások. A községek 95 százalékában a törvény rendelkezése szerint meg kell tartani a választásokat, mert a mandátum ez év végén lejár és a képviselő testületek megbízatása véget ér. A községi választások azonban egy kis fejtörést okoznak azoknak a koalíciós pártoknak, amelyekre könnyen katasztrófális lehet ez a választás, mert valószínű, hogy olyan erőeltolódások fognak bekövetkezni, amelyek a koalíció összetételének mai képét alaposan megváltoztatják és hatalmi erejét lényegesen meggyöngitik. Az idei nyári szünet alatt aligha lesz csönd és nyugalom, a koalíciós pártok lelkiismerete meg fog szólalni és hamarosan meg fog indulni a korteskedés is a községi választásokra, mert a hatalmon levő pártok nagyon is sejtik, hogy ez a községi választás mély nyomokat fog hagyni a pártok életében. A koalíciós pártok ugyanis ráébredtek arra, hogy az a sok Ígéret, amelyet a legutóbbi választások alatt tettek a lakosságnak, csak üres ígéret maradt és most, ebben a rettenetes gazdasági válságban, melynek enyhítésére úgyszólván semmit sem tettek, újabb ígéretekkel jönni nem lehet, mert a szavazó nép kikacagja azt, aki előtte fogadkozni akar. A koalíció hataloméhes pártaijnak dicstelen versengése minden jobbérzésü embert elidegenített a kormánytól és azoktól, akik annak szekerét tolják, a való tények kiábrándították már a lakosság legszélesebb rétegeit abból, hogy az államhatalom mai kezelőit és vezetőit alkotásra képes tényezőknek tekintsék és tőlük várjanak a végzetes helyzetben segítséget. Ezt nagyon jól tudják a koalíciós pártok is és azért van az, hogy a hatalomban legnagyobb arányban résztvevő szocialisták és agrárok félve gondolnak a közeledő választásokra, amelyeken nemcsak jogos kritikát, de ítéletet fognak mondani fölöttük. És sejtik, hogy a választáson megnyilatkozó népitélet kedvezőtlen lesz a hatalom mai birtokosaira. Most tehát azon mesterkednek, hogy miként lehetne ezeket a választásokat Még nem lehet tudni biztosan. Lehet ez is, meg az is. Van egy pont, ahol a távolból-közeledés épp olyan, mint a közelből-távolódás. Ledőlt az ágyra, a falhoz simult és úgy fülelt. Már tisztán hallotta apró és siető léptek közeledését. Számlálta a lépcsőfokokat. Első emelet... Már a második... Alig néhány lépcső és ideér... Hátha az Edith! Ugyanazok a könnyű léptek... Felült s a szíve hevesen lüktetett... Ez ő, a feleség, hát mégis, a kicsi asszony!... Felugrott és várt. Az ajtókilincset szorította nyirkos tenyerével... Valaki megállt az emeleten... Aztán a léptek tovább kanyarodtak a következő emelet felé. A szomszéd lakásban ismét Daventry dobolt, az ügyvédnél kopogott az írógép, az etűd is megszólalt a billentyűkön, az ablaküvegen tovább zuhogott a záporkorbács s odakünt, elnyújtott vonítással távolodott egy mentő-autó. Zaj, neszezés, élet... — Hát még se ő... Hiszen ő már sohse fog visszatérni. A nyitott szekrénybe nézett s lassan elővette a ruhákat, könyveket s a bőröndbe szórta. Körülnézett, hogy nem felejt-e itt valamit? Aztán a bőröndöt kitette az előszobába és bekopogott a szomszéd ajtón. A háziasszony leültette és szembeült vele. Fázósan húzta összébb vékony sálj át, a válla fölött. Várta, hogy kedvező körülmények között megtartani. A koalícióban fölmerült az a terv, hogy a választásokat egy évre elhalasztják, de ehhez a törvényhozásnak határozata volna szükséges, amely egyúttal a községi képviseletek megbízását öt évben állapítaná meg. így egy évet nyerni lehetne a koalíciónak, de azt is meg lehet már most jósolni, hogy az elhalasztás csak még jobban növelné az elkeseredést és a választás esélyei a kormányzó pártokra még tragikusabbak lennének. A szocialisták azt akarják, hogy szeptemberben tartsák meg a választásokat, amikor még lehetnek munkaalkalmak, de ehhez is módosítani kellene a törvényt. De olyan terv is fölmerült, hogy ne egy napra Írják ki a választásokat, hanem azok kiírását bízzák a járási hivatalokra, amelyek saját belátásuk szerint Írják ki az egyes községekben a választásokat. így a választás tartama két-három hónapra terjedne és politikai hatása nem volna olyan lényeges, mint az egy napon tartott választásoké. Hogy mikor Írják ki a községi választásokat, még nem ismeretes. Maga a miniszterelnök sem árult el ebből még semmit sem, bár ő is kijelentette, hogy a választások időben lesznek megtartva. Bármint történjék is a dolog, a választó közönségnek résen kell lennie. De különösen résen keli lennie az itteni magyarságnak, amelynek nemzeti kisebbségi élete örök harcában minden erejét össze kell szednie, hogy azokban a városokban és községekben, amelyekben a magyarság többségben van, ne csak eddigi pozícióit tartsa meg, hanem arra igyekezzék, hogy a községi képviseletben a vezetést magának megszerezze és annak előnyeit a magyarság helyzetének megerősitésére hasznosítsa. A magyarság pártjainak a községi választásokon jelentékenyen meg kell erősödniük és nem szabad a szirénhangok után igazodni, hanem saját ősi erejében bízva, törhetetlen összetartással kell győzelemre vinni lisztáit az egész vonalon. A becsületes magyarságnak nem kell félnie a választásoktól, mert vezetői sohasem tettek üres ígéreteket, de minden olyan ügyben, amely a magyar kisebbség érdekeit mondjon valamit a férfi. De az hallgatott. — És hova megy innen? — kérdezte végre az asszony. — Még nem döntöttem a négy világtáj fölött — és nevetett, mint aki könynyedén veszi életének dolgait. Az asszony arra gondolt, hogy rendes lakók voltak. Sohase civakodtak, sőt a szavukat is alig lehetett hallani. Bizonyosan igen szerették egymást. S lám az asszony mégis elhagyta az urát. Vájjon mi lehet az oka? Alighanem, mert a férfinak már hónapok óta nem volt rendes keresete. Nem is érti, hogy miből éltek eddig? A férfiban meg tovább bujkált az előbbi nevetés, mint a zongorafutam, mely mind mélyebb és mélyebb hangokhoz ér el a billentyűkön. A menynyezetre nézett fátyolos szemmel. Az élet tele van lehetőségekkel. A bérházakban sok üres lakás, a raktárakban rengeteg élelem, a kirakatokban puha, meleg ruhák, a páncélszekrényekben garmada pénz... És mégis vannak hajléktalanok, kenyértelenek, ruhátlanok és pénztelenek... Az előszobában vár rá a kopott koffer, az élet javaiból mindössze ennyi, ami az övé. De még azt se tudja, hová menjen azzal? Szeretné valakinek elpanaszolni, hogy milyen magányos. De akinek el tudná panaszolni, épp az tette ilyen magányossá. Elment és nem fog soha többé
