Komáromi Lapok, 1931. július-december (52. évfolyam, 78-153. szám)
1931-09-12 / 110. szám
6. o'dal. >KOMÁROMI LAPOK« 1931. szeptember 12 A legszebb, legdivatosabb Tokarik Antal 519 női divatszalonjában KOMÁROM, Nádor-u. készülnek. Szőrmeáruk a legnagyobb választékban kaphatók. Est hé mm fitt. már semmi fölött nem tudnak csodálkozni. Abban a pillanatban amikor a telt idomok divatját a „fius-vonalak“ keresése váltotta fel, mi sem természetesebb, a nők igyekeztek megközelíteni vagy elérni ezt az uj ideált. Sport, diéta, masszázs, gőzfürdő s főként a „hizlaló“ ételektől való tartózkodás, — ez lett az uj női tipus élet- és étrendjének programmja. Ahhoz, hogy bebizonyítsuk, mennyire komolyan vették az érdekeltek a programmot s mennyi önmegtartóztatás és kitartás árán törekedtek annak megvalósítására — tudományos magyarázgatások helyett egy pár kézenfekvő példával szolgálunk. Esztendők előtt felhangzott a panasz a sütők részéről, hogy állandóan csökken a süteményfogyasztás. Magát a tényt megállapították, azonban az okot, amely ezt a csökkenést okozta, kezdetben nem sikerült kifürkészni. Legkézenfekvőbb magyarázatnak kínálkozott azt mondani, hogy a pauperizmus terjedése a nehezen meggátolható inditóok. Ezt a felületes megállapítást hamarosan megdöntötte a statisztika, amely számszerűleg beigazolta, hogy a kenyérfogyasztás csökkenése semmi öszszefüggésben nincs az életsztandard esésével, sőt ellenkezőleg, a szegényebb néposztály soraiban — egyéb táplálék hijján — emelkedik a fogyasztás, a hanyatlást pedig a középosztály nőtagjainak a kenyérféléktől való tartózkodása okozza. Könnyen érthetővé válik ez a kissé merésznek tűnő megállapítás, ha csupán annyit jelzünk, hogy a sok millió fogyasztót véve alapul, mekkora különbséget jelent, ha minden egyes „fiús vonalat“ áhitozó, egyetlen kis kiflivel kevesebbet fogyaszt naponta ebből a „hizlaló“ eleségből ? A pékmesterek tapasztalatához hasonló megállapításra jutottak utóbb a cukrászok s a cukorka- és csemegeárusok is, de kétségtelen bizonysággá vált az is, hogy narancs- és mandarinimportunk emelkedett, amely körülmény távolról sem jelenti az általános gazdasági helyzet javulását vagy a kereseti lehetőség emelkedését, ellenben jelzi, hogy a karcsú formájukat féltő, vagy a zsírpárnáktól szabadulni igyekvő „gyöngébb nem“ táplálékai közé iktatta az alma, körte, szőlő helyett ezeket az aránytalanul kevesebb vitamint tartalmazó savanyu gyümölcsöket. Intermezzo A korzó girbe-görbe aszfaltos uccákon át vezet, karonfogva nem igen látni a párokat, az élet rettenetesen drága, mert az ebéd 7 koronánál kezdődik s 4.50-ért ritkaságszámba megy a vacsora. Forgalmas hely a Savoy sarka, nagy hűhóval jelenik meg fél tizenkettőkor a déli újság, a Ligeti meccsen 7C00 ember ordította: tempó magyarok, a mozikban most megy a Dreyfuss film, az Andrástemető mellett eszembe jutott a fiatal költőtárs szép verse a fehér csontokról, és mondhatom nagyon jól érzem magamat itt, valahogyan kedves ez a város jó öreg uccáival, világvárosi középületeivel, modern bérházaival, valahogyan a levegő is nyíltabb, az ősz is csábítóbb — mikor ezt mondom, Prágát gondolom a hasonlat másik végén. Reggel és este a sok harang zúg, tizenegyórakor a Mihálykapu uccában bécsi hangulat fogja el az embert és a Torna uccában délelőtt a sokszáz diák között olyan mosolyogni való. Kisváros bérházaival, színházával, villamosával, nagy kávéházaival, sok újságjával is kisváros. Pozsony. (—zi—) Szeptemberi litánia Szeptember van. Vasárnap délután. Napfényes, ünnepi csend honol a hegyben s egy kemény kéz a múló napsugárból kötelet fon, hogy jól megostorozza az ajándékokkal pompázó hegyoldalt. Fürtök, gyümölcsök és duzzadó gerezdek a langyos melegü csiklandó parázson még útdíjára jólzüt nevetnek.,. Csüggetegen komorló a szilva. Mély-kéken bólogat sötétlö szemekkel, amióta derek hamván hemperegve ébred minden reggel. Vasárnap van... Csend van... Gyümölcsérés.., Szőlők barázdáján, diófák árnyában csüggeteg léptekkel valaki barangol: alakját nem látni, — talán neve sincsen, — de amerre vonul, bágyadnak a színek, lohadnak a tüzek, lombok pompája hull s kavargó szellő hoz völgyből, falu alól bágyatag hangokat.,. Lenn a harangozó kongat a toronyban; litániára húz... Szeptember van... Vasárnap délután ... Ünneplő feketén fellegek vonulnak el a hegyek felett. Borzong a hegyoldal; acélszín talárban komorló madarak búsongnak a fákon. (Lenn a kicsi harang litániára zug,) S hintázó ágakon, recsegő gallyakon a szomorú csapat litániába fog-. Szeplőtelen erdő könyörögj érettünk, lila sebet ejtő őszi szél korbácsa irgalmazz minékünkl... FEKETE LAJOS. Tanítónak megy az, aki rendületlen hittel bízik nemzete jövőjében. Aki halálos biztonsággal látja a lét feltételeit, aki érzi a felelősséget, amit lelkére vett, mikor szájára vette ezt a szót: tanító. Tanító a városban, a vásár zajában nőkkel, üzlettel, borral, bállal rohanó városban, tanító az ázott, kenyértelen falun, a babonától, kuruzslástól terhes falun, — ott kell állni a vezetés helyén a jövő tanítójának hivatottsággal, komolysággal, szociális lelkiismerettel és mindenek felett szakműveltséggel, — európai horizontú látókörrel. A tanítónak nemcsak tanítani kell, de nevelni. A tanítónak — különösen falun, az éhező magyar falun — nemcsak az iskolában kell tanitania, de a szövetkezetben és a téli esték pihenésre kényszerült idejében. Világositó tűznek kell lenni a tanítói hivatásnak, mellyel fényt és értelmet küld a sötétségbe, halálos agóniába fulladt életek közé a megváltó új magyar tanító. (e.h) Mire használhatja fel a férj felesége hozományát? A hozomány felhasználásának kérdésében érdekes elvi jelentőségű döntést hozott a budapesti Kúria Wesztermayer-tanácsa. A peres felek 1921 május havában kötöttek házasságot s ugyanakkor házassági szerződést kötöttek, mely szerint a férj 300 ezer korona készpénzhozományt vett át és arra kötelezte magát, hogyha bármily okból különválnának, 30 napi felmondás után a hozományt készpénzben visszafizeti. A különválás tényleg megtörtént s a nő most ’,aj hozomány átértékelt visszafizetése erejéig pert indított férje ellen. A keresettel szemben a férj beszámítási kifogásokkal élt. Előadta, hogy felesége fényűző életmódot folytatott, zongoraórákat vett, anyját fürdőre kisérte, drága kézimunkákat készített, távoli rokonok esküvőjére vidékre utazott s mindezek rendkívül sok pénzt emésztettek fel. A Kúria a beszámítási kifogásokat elutasította és a férjet arra kötelezte, hogy a hozományt 50 százalékos valorizációval fizesse vissza. Az ítélet megokolása szerint a férj ékszerész, akinek 400 ezer korona külön vagyona volt a házasság megkötésekor, amiből arra lehet következtetni, hogy peres felek a jobbmódú kereskedőosztályba tartoznak, ahol a nőnek hasonló igényei a rendes szükséglet mértékét nem haladják meg. Az anyagi jog szerint — mondja a Kúria ítéletének indokolása — a férj sem saját, sem pedig a család szükségleteire á hozományt el nem használhatja, kivéve, ha fontos családi érdekek, vagy a családnak nagyobb veszélytől való megmentése igényeli feltétlenül a hozomány felhasználását. A nőnek fentebb felsorolt szükségletei azonban nem voltak ilyen természetűek, azok felmerültét a férj tilalommal meg is akadályozhatta és ezért ezekre a hozományt csak úgy és akkor használhatta fel, ha ebbe a feleség is beleegyezett. Ezt azonban a férj nem is állította, annál kevésbbé bizonyította. — Pénzügyi áthelyezések és hinenezések. DraSnar Jaromir nyitrai pénzügyi titkárt saját kérelmére Vrchlabára helyezték át; Valenta József irodai főtisztet a uyitrai földmérő hivatalba; Mach Alajost, a nyitrai adóhivatal főnökét nyugalomba helyezték, helyébe kinevezték Chvalovsk^t, a tapolcsányi adóhivatal főnökét. Sadílek József adóügyi adjunktust titkárnak nevezték ki. Tizenötéves liliomtipró Amikor a szereplő személyek életkora összesen tizennyolc és fél évet tesz ki. — Saját tudósítónktól. — Komárom, — szeptember 11. A komáromi rendőrség a maga nemében egyedülálló, de egyszersmind döbbenetes liliomtiprási bűnügyet fedezett fel, amelynek hallásakor megáll a gondolkozó emberi ész. Ilyen is lehetséges ? Már a gyermekekben is kilobbanhat az az erkölcstelen állatiság, amelyről a napisajtóban nap-nap után olvasunk, de amelynek legalább az egyik szereplője érett ember ? Itt kettő életkora nem tesz ki 20 évet! A liliomtipró fiú ugyanis mindössze csak 15 éves, a szerencsétlen kis áldozat pedig három és fél éves. Az eset úgy került napfényre, hogy a kislány fájdalmában nagyon sírt és es feltűnt az édesanyjának. Kérdezősködésére kővé meredve kellett hallania a valót. Természetesen rögtön jelentést tett a rendőrségen, amely azonnal kihallgatta a fiút, aki hosszasan tagadott, de végül is, mikor látta, hogy a kislány már mindent elmondott, megtörve bevallotta tettét. A rendőrség a fiút, miután még fiatalkorú, átadta a komáromi fiatalkorúak bíróságának. HI. R E K A kupé folyosóján magas, csinos hölgy áll. Szürke utikosztüm, alacsonysarku cipő s egyike azoknak a divatos uj kalapoknak a fején, mely egyforma távolságban van a darutollas kocsiskalaptól s a rokokódáma kurta kis kalapkájától. Egyszóval az egész hölgyben csak ez a nem szép, a divatos kalapja. Magas, szőke, rózsaszinarcu, érdekes, okos profilú lány. A kocsi, amelybe fölszállt, a Budapest —Berlin között közlekedő vagon. Két bőröndje van a hölgyndk, esernyője s kék szeme, kezén fehér bőrkeztyü Hová mehet vájjon ? Áll az ablak előtt s miközben a kocsi ide-oda himbálja, szeme a messziségbe mered. Vájjon milyen szemmel nézheti a mi világunkat ? Érzi-e a Kisalföld szegénységét, látja-e a Vágvölgy romantikáját, szereti-e embereit, tudja-e baját-buját? Szólj, német hölgy! Egyszer errefelé néz, de szeme nem villan. Öntudatos, önálló fiatal hölgy. Egyedül utazik, nincs szüksége kísérőre. Alighanem szászországi. Ott vannak ilyen arcú nők. Beszélni kellene vele. De milyen ürüggyel hát ? Érdekes nő. Öntudatos, szép, büszke. De mért néz úgy rám ? Mi baja velem ? Talán ismerkedni akar? Egy lépést tesz. Én is egyet. No, né! Gyorsan, valami udvarias szászországi formulát: — Gestatten, gnädiges Fraulein, dass ich so . . . — De mért beszél velem németül ? — kérdi egyszerűen és kezetnyujt — percek óta ismergetem már! Hát nem emlékszik Katóra? Visszahőkölök zavartan: — Ejnye, ni, hisz ez a kis Kató! Hogy megnőtt! De mért nem hagyott még egyideig abban a boldog tudatban, hogy helyesen fölismertem magát, mert németnek néztem! — Németnek, engem? Benyitott egy fülkébe. Hangosan nevetett. — Németnek engem ? A legmagyarabb nevű kisfiú mamáját? S azzal máris kiveszi a dajka kezéből a kéthetes kisfiút, Csaba-Attila-Zoltánt. — Alig akarta a pap megkeresztelni ezekre a pogány nevekre, — mondja duzzogóan — s maga még német lánynak nézi egy ilyen idős pólyás ur édesmamáját!? Most jövünk a klinikáról! Nagy az örömünk e viszontlátás fölött, . csak a baba visitgat olykor-olykor. így érkeztünk meg. Kató arca egyre lángolóbb, rohan az ablakhoz s majd kiesik belőle : — Édes, édes! Erre jöjjön! Már ugrik is föl egy vadászkalapos ur s úgy átszoritja az asszonykáját, hogy abból majd kiszalad a lélekzet. — Nézd, apu, régi ismerős — mutat rám az asszonyka nevetve — németnek nézett. A fiadat svábnak. Apu rosszalólag pillantott rám, aztán újból átölelte az asszonyát. Dörmögve, kedveskedve, cirógatva mondta: — Te, te, te kedves! Te, magyar fa törzsöké, szivecském. Csaba-Attila- Zoltán boldogan felvisitott a dajka ölében. (thy) — Zsidók újéoe. Tegnap, pénteken este köszöntött be izraelita polgártársainknak az új év, a Roseh Haschonoh, amely az idén már az 5692-ik évet vezeti be a zsidók számítása szerint. Az új év ünnepe ma, szombaton a Thisri hó 1-eje, mig 2-ika az emlékezés ünnepe, amelyet Ítéletnapjának is neveznek. Zsidó felfogás szerint ugyanis ezen a napon, a világteremtés napján a Jehova megemlékezik teremtményei cselekedeteiről és Ítéletet mond minden élő felett. Az izraelita egyházak templomaiban már pénteken este megkezdődtek az ünnepi istentiszteletek, amelyek az újévi ünnepek mindkét napján folytatódnak és a zsidók ájtatos szívvel nagy számban keresik föl a templomokat, hogy az Űr kegyelmét kérjék az új esztendőre.
