Komáromi Lapok, 1931. július-december (52. évfolyam, 78-153. szám)

1931-09-05 / 107. szám

1931 szeptember ft, »KOMAROMI LAPOK« 5. ocb!. 11.517 községben ejtik meg e hóban a képviselőtestületi választásokat — szeptember 4. A kormány németnyelvű félhivata­losa beszélgetést folytatott Szldvik dr. belügyminiszterrel a szeptember 27-én megtartandó választásokról. A belügy­miniszter számokkal világitotta meg az aktuálissá vált községi választásokat és pedig abból a szempontból, hogy hány községben és hány szavazati jog­gal biró személy választhat. Eszerint az egész Csehszlovákiában levő 15.729 községből ezúttal 11.517 község választ, ami a községek 73.22%-ának felel meg. Szlovenszkóban a 3479 község közül 3130-ban lesz választás, Morva- Sziléziában 3325 községből 2459-ben, Ruszinszkóban 487 község közül 343- ban, Csehországban 4833 község kö­zül 3585 községben tartanak választá­sokat. Ami a választók számát illeti, Szlo­venszkóban a községi képviseleti vá­lasztói joggal biró 1,686.656 személy közül választani fog 1,358.953 személy, azaz 80.57%-a a választóknak. Csehor­szágban 4,421.643 választóból 2,852.378 személy, azaz 64.52 %; Ruszinszkó 322.287 választója közül 187.960 sze­mélyt hívnak az urnákhoz; Morva- Sziléziában pedig 2,084.934 választóból 1,149.886, vagyis 55.15% választót mozgósítanak. Az egész köztársaság választói névjegyzékében 8,514.920 vá­lasztó van, akik közül 5,549.177 sze­mélyre nézve válik esedékessé a kép­viselőtestületi választói jognak gyakor­lása. Az emlékezés szárnyam wmmmmmm n mm mii 'ii iimiti iihii ' mi n i~ iiTirimnwrenwiMiiiii»w'wi'i'i«ww»iiiiwiiiiiiiiiiiiawí Petőfi Sándor és Tarczy Lajos Nagy szellemjárás lesz vasárnap Pápán. A ref. főiskola ünnepli fenn­állásának négyszázados fordulóját Fel­sorakoznak majd akkor a láthatatlan világban nagynevű tudós tanárok, nagy mecénások, akiknek a nevéhez fűződik a pápai főiskola szellemi és anyagi föl­lendülése. De eljönnek mások is az egykori Alma Mater ünnepi napjára. Szürke diákok, akik közül nem egynek ragyogó szár­nyat adott a hírnév és felemelte a tö­megből magasra, ahol mindenek lát­hatták őket. Ott lesz okvetlenül a szürke diákok sorában a három jogászgyerek: Parragh Gábor, Kiss Gábor és Nagy Sándor. Eljönnek és megnézik meg van-e még a Fazekas utcában a Wittmanné háza? Szellemlényük megtalálja azt a hátulsó kis udvari szobácskát, ahol egykor együtt laktak, amikor az 1841-ik esz­tendőnek egy lucskos, sáros tavaszi napján benyitott hozzájuk Orlay Soma, meg Sulkovics Károly. Ezek ketten elől laktak a kapu melletti szo­bában és az történt velük, hogy egy régi jóbarátjuk, akivel együtt diákos­­kodtak Sopronban s aki elhagyva az iskolát, beállott katonának, most egy­szerre csak ott termett Pápán, az Or­­layék kicsiny szobájában, obsitos ru­hában, félrecsapott obsitos lapos fehér posztókucsmában. — Petrovich Sándor van itt nálunk — magyarázta Orlay szépszerével megszabadult a katonaságtól és most az volna a legjobb, ha itt maradhatna Pápán és folytathatná a tanulást ott, ahol elhagyta. Wittmanné betett a szá­mára a szobámba egy szalmazsákot, adott hozzá vánkost is, takarót is, fizet ezért Petrovich havonként két (2) váltó forintot, de még a kosztjáról is kellene gondoskodnunk, mert a szülei bizony nagy szegénységben élnek, Sándorról nem gondoskodhatnak. Ezt az obsitos gúnyát is le kell vetnie. Erről majd mi gondoskodunk, Sulkovics meg én! Nosza összedugta a fejét a két Gá­bor meg a Nagy Sándor és az lett a vége a tanácskozásnak, hogy Parragh Gábor felkiáltott: — Várjatok csak egy pár pillanatig, mindjárt itt leszek! — és azzal el­rohant. Rövidesen azonban ott termett me­gint és örömmel újságolta, hogy van már Petrovichnak ebédje. — Tudjátok, az én jó öreg, világ­talan tiszteletesem beleegyezett, hogy ezentúl Sándor olvassa fel neki ebéd után én helyettem a Pesti Hírlap-ot s persze az ebédet is majd ő eszi meg helyettem. A lelkes, jó barátok aztán még más kereseti lehetőséget is szereztek Sán­dornak. Beajánlották Horváth István ügyvédi irodájába. Hátra volt még azonban egy kemény dió. Az, hogy hogyan juttassák be az iskolába. Ta­vasz volt már, vége felé közeledett az iskolai év. Nem szoktak ilyenkor már uj diákot befogadni. És talán fel sem vették volna Petrovich Sándort, ha a tanári testület tagjai között ott nem lett volna Tarczy Lajos, „Tarczy, a jó Tarczy“, akit a fiuk rajongásig sze­rettek, s akihez ügyes-bajos dolgaik­ban mindig bizalommal fordultak. A fiatal Tarczy Lajos uj szellemet hozott a pápai főiskolába. Levagdosta az ósdi copfokat és világosságot vitt eg5f-egy sötét zugba. Életkedvet öntött az ifjúságba az Ép testben ép lélek l klasszikus elvét igye­kezett átvinni a gyakorlatba. A testi és lelki tisztaságnak, a testi és lelki vetél­kedésnek meghonosítása az ő nevéhez fűződik. Vetekedtek az ifjak az ő vezetése alatt abban, hogy ki tudja izmait erő­sebbre fejleszteni, vetekedtek szellemi téren is. Tornáztak, szavaltak, Írtak. Ö alapította meg a képzőtársulatot, mely­nek elnöke volt. És Tarczy Lajos kieszközölte, hogy Petrovich Sándort, akit lelkes ifjú ba­rátai, mint ügyes verselőt dicsértek föl előtte felvették az iskolába. Ámde a nagy reménységek szerte­foszlottak. Az ügyvéd hébe-korba fize­tett csupán. Csak a nyugdíjas, vak tisz­­teletes ebédje maradt meg a szegény diák részére, aki szerette volna szüleit is látni és nem jói érezte magát, meg­alázódnak érezte magát a szegényes diáksorban. Búcsút mondott tehát Pápának, de a lelki vívódások sok keserves hónapjának elmúltával sok küzdelem, sok hányattatás és csalódás után, édesanyja akaratát követve, ismét csak visszatér Pápára. És a nagy tehetségű, az erős jellemű, a melegszívű ifjú lelke Tarczy Lajos felé orientálódik. Vizsgát tesz, a vizsgát sikerrel kiállja, felveszik a VII. osztályba, Tarczy tanítványt is szerez neki, Horváth István ügyvéd leányát, a kis Lenkét, aki azonban pár hónap múlva meghal és a dacos tekintetű diák kikiséri a temetőbe és sirja felett „Lenke sírján“ cimü vigasztaló költeményt szavalja el: Nyugodjatok meg, szerető anya S te: bús atyának gyászoló kebele, Kedves Lenkétek — óh nem lészen ő Temetve itt e sírnak mélyibe. Hol a teremtő széke tündököl Felhők jelett a aillagezreden : Tekintsetek fel: egy szelíd sugár Leng onnan rátok csendes éjeken Ez a sugár az ő szép szelleme . . . Elcsuklik az ifjú szava, s a szülők zokogva ölelik őt magukhoz . .. Ámde szegény Petrovich Sándornak azért az ügyvédi irodában nem sokáig juttat helyet a Lenke papája .. . De Petrovich Sándor azért mégis csak megélt. Orlay Soma meg­osztotta vele most is a szobáját a Fe­renciek zárdájával szemb cn, eztán az a hosszú, keskeny szobácskát is a kol­légium tőszomszédságában és Szijj György szenior uram is ellátta őt havi 6 forint ellenében — amit valahogyan csak előkeritett — naponként jó ebé­dekkel. Tarczy Lajos szeretetének meleg szárnyait borította az itt összesereglő ifjakra, akik mind tagjai voltak az önképzőkörnek: Jókai Móric, Ács Ká­roly, Bárány Gusztáv, Lantay Sándor, Kozma Sándor, Demjén Ferenc, Do­­manovszky Ferenc, Orlay Soma, akik fölött azonban Petrovich Sándor ural­kodott. Tarczy Lajos rendezte ez évben, 1842-ben a vármegyeház nagytermében az önképzőköri ifjak részére az úgy­nevezett „Örömünnep“-e\, melyre az önképzőkör tagjai szép műsort állítot­tak egybe és Petrovics Sándor öt Ízben szerepelt, oly nagy hatást keltve sza­valatával, hogy három arany gurult hozzá jutalomként. A következő iskolai évben ismét Pápára megy Petrovich Sándor, aki már hatalmasan érzi, hogy nagyra hi­vatott, hogy nem lép kenyérkereső közéleti pályára. Mint Petrovich Sándor érkezett Pá­pára és mint Petőfi Sándor távozott el onnan, mert ekkor már megállapodott önmagával, hogy irói neve sem Dalma, sem Sió, sem Sólyom Sándor nem lészen, hanem családi nevének fordí­tása: Petőfi Sándor. Azután mégegyszer rövid időre, mint­egy átutazóban, nem deákként jelenik meg Pápán, végigélvezve barátai kö­rében, vidám esti beszélgetések során a pápai keserves és a szép diákidőket, melyekről azt irta egykor barátjának Domanovszky Lajosnak: „Pápán né­mileg csillámlani kezdett szerencse­csillagom ! Tarczy, a derék Tarczy az, akinek mindent köszönhetek.“ És a szilaj természetű, az önérzetes, a dacos, de melegszívű, őszinte szavú Petőfi Sándornak ezek a szavai érté­kes szavak, melyek miatt holnap, a pápai ref. főiskola ünnepnapján Petőfi mellett Tarczy Lajost is ünnepeljük, aki nemcsak Pápáé, hanem egy kicsit a mi Tarczy Lajosunk is, hiszen He­­tényen született és Komáromban járt iskolába^ csillagos templommal szem­ben épült hajlékába, a középiskolában előadott tudományoknak. Tarczy Lajos szellemével ha találko­zunk, egy kis dicsőségjuss minket is megillet... Kiss Péter Pál. ’ iUH'mil—WBWMI Wff ■IWMWlllinillff«1—— Meghalt Biró Lajos, a kiváló tudós — szept. 4. Budap síről érkezett hozzánk a szo­morú hir, amely a magyar tudományos világ egyik, európai értelemben is leg­kiválóbb képviselőjének haláláról szól. Szeptember 2-án este 11 órakor a Rókus kórház sebészeti osztályán meg­halt Biró Lajos, a világhírű magyar tu­dós, az újguineai kutató, aki tudomá­nyos eredményekben gazdag élete so­rán nem csupán a magyar tudomány­nak szerzett elévülhetetlen dicsőséget, hanem kutatásaival rendkívüli értékek­kel szaporította az egész kulturvilág tudományos ismereteit. Biró Lajos 1856-ban augusztusban született Tasnádon, gimnáziumi tanul­mányait a zilahi református főgimnázi­umban végezte, 1875-ben teológus lett Debrecenben, majd később mint he­lyettes tanár tanított a kecskeméti ref. főgimnáziumban. Természettudományi és rovartani tanulmányai már korán megjelentek a szaklapokban, tudomá­nyos munkálkodásában feltűnt eredeti tehetségével, de különösen akkor kel­tett feltűnést Magyarországon és a kül­földön, amikor Fenichel Sámuelnek, a tragikus körülmények között meghalt magyar kutatónak gyászünnepén elha­tározta, hogy Űj-Guineába megy ta­nulmányútra. Ezen tervét csak úgy va­lósíthatta meg, hogy eladta értékes rovargyűjteményét a Nemzeti Múze­umnak, hogy pénzhez jusson 1893. november 1-én indult el Üj-Guineába és ettől az időtől kezdve folytonosan dolgozott, életét teljesen a tudomány­nak szentelte. Hat évig maradt Új- Guineában, igen sokszor életveszedel­mek között folytatta kutató munkáját, tközben átrándult a szomszédos szige­m kérdezik csalatkozva a kicsinyek. Már reggel óta örültek ennek, mert egy Oetker-puddingot •mindennél többre becsülnek. De nemcsak a gyermekeknél, hanem a felnőttek­nél is közkedveltségnek örvend az Oetker-pudding mint utóétel. Hogyan tálalhatók Dr. Oetker-puddingok mindig uj alakban, ízletesen és megfelelően, erre megtanít a képes pudding-prospektus, melyet kívá­natra ingyen és bérmentve küld: Dr. A. OETKER, BRNO. tekre, ezenkívül volt Singapourban, a jávai Buitenzardban és Ausztráliában is. Ez utóbbiban bejárta a Kékhegysé­get, ahol nagy értékű állattani gyűjte­ményt szerzett. Biró Lajosnak cölö­pökre épített háza valóságos múzeum lett, ahová egyre-másra hordták a ben­­szülött pápuák a különböző etnográfiai jellegzetességű tárgyakat. Különös ér­tékkel bir Bírónak exotikus hangszer­gyűjteménye. 1902-ben indult vissza Európába, olyan tudományos anyagot hozott magával, hogy az egész világon megbámulták szorgos kutatásának ered­ményét. Hazaérkezésekor egész Ma­gyarország ünnepelte. Az agg tudós élete utolsó idejéig állandóan dolgo­zott, mint a Nemzeti Muzeum tisztelet­beli őre, folytatta a természettudomány minden ágára kiterjedt munkásságát. Hetekkel ezelőtt régi epebántalma ki­újult és annyira elhatalmasodott rajta, hogy nem lehetett már rajta segíteni, szerdán este elköltözött az élők sorá­ból. Halálát nemcsak Magyarország, hanem az egész tudományos világ gyászolja. A bátor kutatók közé tarto­zott Biró Lajos, akinek bátorságánál csak tehetsége és széleskörű tudása volt nagyobb. A zuhanó kö. Fönn a csúcson, égi magasban, hol napfény rajzik tüzes, fullánkos, fenyőt lobbantó déli hőben a szikla sikoltva megrepedt. S a tömb, — hogy magános sorsára döbbent, mielőtt a lejtőnek indult, kicsit megszédült tántorogva... De aztán... jobban és egyre jobban, mormolva, zúgva és dörögve zuhant halálos bömböléssel a zaklatott, visszhangos völgybe, mélybe; — S hogy megállt; belékövült a némaság. Fekete Lajos. A gép ellened fordult ember! Írni akarsz s felcsavarod a töltőtol­ladat. Kétségkívül: Waterman-tollad a mehanizmusnak bizonyos fajtája. Majd megunod a tollat s Írógépen kopogtatsz néhány sort. A gép átveszi gondolataidat: elméd s kezed között összekötőkapocs. Mialatt irod: ablako­don át beszűrődik a szomszéd lakás rádiója s egy házból grammofonhan­­got cipel be hozzád a szellő. Gépek, gépek, hanggá vált rugók, lámpák, erők! Kéziratod kész, nyomdába sietsz vele. A nyomdamester szedőgép alá teszi, a gép ólomba önti s egy zúgó szerkezet papírlapra nyomja. Az újság kész, autókra teszik vagy vasút szállítja a messziségbe. Ha fontos mondanivalód van, drót

Next

/
Thumbnails
Contents