Komáromi Lapok, 1931. július-december (52. évfolyam, 78-153. szám)

1931-09-05 / 107. szám

Lapunk mai száma a jövő heti teljes fládió-müsori tartalmazza. • • Otvenkettedik éviolyaro. _______________107. szám, Szombat, 1931, szeptember 5. KOMAROMI LAPOK Komárom, szeptember 4. Lezajlott a genfi kisebbségi kon­ferencia és súlyos megállapításokat szűrt le az ott elhangzott panaszok­ból a siket népszövelség számára, mely egyre súlyosabb felelősséget vesz magára, amikor laissez faire, laissez passé jelszavával, amellyel a kisebbségi kérdést esztendőről esz­tendőre halogatja. Azután, ha Délszerbiában megölnek a mace­dónok egy-két szerb hivatalnokot, vagy a bolgár határon akomitácsik bombái robbannak, vagy az ukrán mozgalom véres eseményeiről ér­kezik hír: akkor a népszövetség mossa kezeit és hallgat. A kisebb­ségek ligáinak kongresszusa azon­ban állandóan nyomában van a lomba és nehézkes népszövetségi testnek és azt ébresztgeti, keltegeti, hogy figyeljen az élet szavára, amely másként hangzik, mint a diplomata beszéd édessége. A kisebbségi kongresszuson új ember tűnt fel a régi mellett, aki esztendők óla Európa minden ré­szében hirdeti a csehszlovákiai ma­gyar kisebbségi kérdés megoldat­lanságát Bcncs és sok milliós saj­tóinformációival szemben. Mind­ezek a mesterkedések összezsugo­rodnak, mihelyt az igazság reflek­tora reájuk veti fénycsóváját. Azt hirdetik Európaszerle a külügymi­niszter szócsövei, hogy itt magyar­­nak-németnek jól megy a dolga és mindent megkaptunk, ami bennün­ket a békeszerződések szerint illet. Ezt az elméletet szedte darabokra a német delegátus, Peters dr., aki hangsúlyozta a német szolidaritást Csehszlovákia kisebbségeivel. A német kisebbség, amely az ország lakosságának negyedrésze, nem amalgamizálhaló és több kisebbsé­gi jogot követel, mint amennyit a békeszerződések szűkszavú cikke­lyei magukban foglalnak. Ezekből a szűkszavú cikkelyek­ből is igen sok marad teljesítetle­nül: erre mutatott rá Esterházy János, a csehszlovákiai magyar ki­sebbségi liga elnöke, aki kiteregette kulturális sérelmeinket és szabatos keresztmetszetét adta az itteni kul­turális életnek, azoknak a bizonyos magyar iskoláknak, melyeket meg­hagytak ugyan, de abból egyet tá­volítottak el: a magyar szellemet és bevezették a magyargyalázó is­kola iköny veket, amely a világ szé­gyene, ha a magyar gyermek kény­telen saját fajtáját kisebbítő — de az igazságnak semmiben meg nem felelő — ismereteket elsajátítani és nincs senki, aki felvilágosítaná, hogy itt mesterséges nemzetkiseb­bítés történik. A delegátus rámuta­tott arra, hogy kisebbségi iskolái a magyar nemzetnek nincsenek és ez kizárólag a nemzeti többségek privilégiuma, pedig a törvény elő­írja a kisebbségi iskolák létesítését, tehát a törvényt nem hajtják vég­re, mert ez javunkra szól. Iskolá­ink felelt fajunktól idegen emberek teljesítik a felügyeletet, mert a kor­mányzat nem bízik a magyar ki­sebbségben még annyira sem, hogy egy állami feladatkör élére állítaná fegyelmi felelősség mellett. Az, hogy magyar középiskolánk csak kettő van, a többi párhuzamos osztályok kétes önállóságában kénytelen fuldokolni nem magyar vezetés alatt, hogy szakiskoláink nincsenek és magyar egyetem álom­képe még csak a valószínűség fata morgana-jában sem látható. Minden nemzetnek példát kell vennie a legkisebb európai nemzet­től az észtektől, ahol nincs súrló­dás nemzetek között, mert minden nemzetnek kulturális autonómiát ad, amíg Csehszlovákiában hat esz­tendő óla Ígérik az iskolatanácsot, már pedig ezeknek az ígéreteknek pengő ércfedezetével eléggé tisz­tában vagyunk. Amit észt ország megcsinált, az minta, amelyet le kell másolni, példa, amelyet követ­ni kell. Csakhogy a cseh és a szlo­vák államférfiak nem szívesen mondanak le arról az álmukról, hogy a nemzetiségeket felszívják, hsizen emlékezünk Kramár, Sro­­bár, Hodzsa gyerekes kiszólásaira, amelyekben ötven esztendőket és más próféciákat fűzlek a magyar­ság jövöjéhez. Azt hitték, mivel egyes jcllemlclcn magyar embere­ket láttak, akik az ígéretek üveg­gyöngyeiért mindent, ami szent le­het, árubabocsátollak, hogy az egész magyar nemzet ilyen. Rosz­­szul ismertek meg bennünket. A kulturális autonómia mind­egyik magyar pártnak sarkalatos követelése marad. Ebből elalkudni semmit sem fogunk soha, mert fa­junk jövő fejlődését ennek tartal­ma determinálja és ez állapítja meg ennek a fejlődésnek az irány­vonalát. Majd egy másik genfi ki­rándulás alkalmával a magyar ki­sebbségi kuliura vonatkozásában érdemes lenne beszélni a feloszla­tott magyar kulturális célú egye­sületekről, a magyar olvasókörök­ről, ifjúsági egyesületekről és az utca sarába tiport magyar könyv­tárakról is, hogy teljes kép ala­kuljon ki az itteni magyar kisebb­ség kulturális életéről. Azután — mindig csak bizonyítható tényeket említve — fel kell említeni azokat az akadályokat, amelyeket csendőr, finánc és más kulturtényezők emel­nek a magyar falu kulturegyletei POLITIKAI SZEMLE Komárom, — szeptember 4. A községi választások szeptember 27-én lesznek. A községi képviselőtestület tagjai­nak megválasztását szeptember 27-ére, vasárnapra Írták ki. Az erre vonatkozó hirdetmény pénteken, szeptember 4-én jelent meg azokban a községekben, amelyek választani fognak. Ezzel kap­csolatosan a Lidové Noviny úgy érte­sült, hogy a belügyminisztérium akként intézkedett a választásokra vonatkozó köriratában, hogy minden olyan köz­ségben kiírandó a választás, ahol a képviselőtestület mandátuma 1931. vé­géig lejár. Az eddigi elgondolás sze­rint ugyanis csak ott tervezték a vá­lasztást, ahol a képviselötestelet man­dátuma október végéig jár le. Ezzel az intézkedéssel az egész választási aktust egy napra koncentrálják. Természete­sen azokban a községekben, ahol a régi képviseletnek novemberben vagy decemberben jár le a megbízatása, a régi képviselet a mandátum lejárta napjáig működni fog s a szeptember 27-én megválasztandó uj képviselőtes­tület csak a lejárat napjától veszi át az ügyek vezetését. A községi válasz­tások ilyen koncentrálása még inkább ki fogja domborítani a választás po­litikai jellegét. Szeptember 8-án folytatják a kereskedelmi tárgyalásokat. Prágából érkező hir szerint a ma­gyar és csehszlovák kormány meg­egyeztek abban, hogy a Csehszlovákia és Magyarország között megkötendő új kereskedelmi szerződés megkötésére irá­nyuló tárgyalásokat szeptember 8-án folytatják Budapesten. A két kormány megállapodott abban, hogy amennyi­ben a tárgyalások további menete megengedi, a tárgyalásokat később Prá­gába teszik át, ahol azután befejezik azokat és az uj szerződést aláírják. A magyar ellenzéki képviselők és szenátorok terjedelmes pro­gramot nyújtottak be a nyomor enyhítése érdekében. A magyar nemzeti párt, az országos keresztényszociallsta párt és a Zipser Deutsche Partei képviselői és szená­torai a szlovenszkói és ruszinszkói terméskatasztrófa orvoslása s általában a rossz gazdasági helyzet javítása ér­dekében terjedelmes beadványt nyúj­tottak be a miniszterelnökhöz. A be­adványban 21 pontban foglalták össze mindama sürgős teendőket és intézke­déseket, amelyek a végzetes helyzet enyhítésére szükségeseknek mutatkoz­nak. A törvényhozók a programbead­ványban élénk színekkel ecsetelik Szlo­­venszkó és Ruszinszkó szomorú hely­zetét és kijelentik, hogy a megelőzés lehetőségének utolsó órájában sietve reklamálják a szükséges kormányzati intézkedéseket, mert nemcsak a magyar és német lakosságnak, hanem Szlo­­venszkó és Ruszinszkó valamennyi né­pének, de a köztársaság többi nemzet­ségének a megmentése már csak em­beri szempontból is szivükön fekszik. Ez a reklamáció kötelességteljesités, lelkiismeretbeli parancs. Követelik a megfelelő és gyors cselekedeteket és felajánlják önzetlen munkájukat azok érdekében Ha a kormány ezt elmu­lasztja, a súlyos felelősség öt fogja terhelni! A pozsonyi állami magyar tanítóképzőben uralkodó tartha­tatlan állapotok. Ismeretes, hogy a pozsonyi magyar állami tanítóképzőben milyen sérelmes eljárás történt a júliusban jelentkezők felvétele körül A vizsgára bocsátott 193 jelentkező közül csupán 40-et vettek föl, vagyis a jelentkezők egy­ötödét, ami egyáltalában nem elegendő a magyar elemi iskolákban mind na­gyobb arányokat öltő tanitóhiány meg­szüntetésére. A vizsgákon nem tisztán a tudás érvényesült, hanem külső be­folyások és igy különösen pártpolitikai befolyásoknak jutott nagy szerep. Hogy a fel nem vettek között nagy az elke­seredés, azt szükségtelen hangoztatni, mert a visszavetetteknek csalódottan kell lemondani arról a pályáról, ame­lyet élethivatásul akartak választani. A tanítóképző egyébként is nincs kellő­képen fölszerelve, gyakorló iskolája nincsen, három tanterme túlzsúfolt és kénytelen más iskolák vendégszeretetét élvezni. Az igazgatót kivéve más is­kolák tanerői tanítanak, ezek között egy Ráchel Rezső nevű, aki ott a ma­gyar nyelvet tanítja, megfelelő képesí­téssel sem bir. Jabloniczky János dr. nemzetgyűlési képviselő és társai ez ügyben most interpellációt intéztek Dérer Iván dr. iskolaügyi miniszterhez, akitől azt kívánják, hogy tegye sürgős Kultűr-autonomia. útjába, amelyek a pártkultura mezé­be burkolt szocialista és kommu­nista támadásokat is vissza kell utasítaniok. így lesz teljes a kép, amely megérthetővé teszi azokat a meddő eredményeket, amelyek ti­zenkét esztendő munkáját jellem­zik. Pedig mi dolgoztunk és épí­tettük a templomot, a magyar kul­túra templomát, kezünkben a kő­mives szerszámmal, a másik olda­lunkon pedig karddal, hogy azt megvédclmezzük. Ez a templom még messze van a befejezéshez. Esterházy felszólalása az útat te­szi szabaddá és azt egyengeti és ezért hálás lehet iránta minden ma­gyar ember és a magyar kultúra minden neveltje.

Next

/
Thumbnails
Contents