Komáromi Lapok, 1931. július-december (52. évfolyam, 78-153. szám)

1931-09-01 / 105. szám

2. o'dal. »KOMÁROMI LAPOK< 1931. szeptemler 1. azt előre lehetett látni, nem ért célt, mivel az adóhalasztásokat egyénenként fogják elbírálni. Hál ez a segítség, amikor a magyar mezőgazdaság a legnagyobb szeren­csétlenség óráiban vergődik. Milliárdo­­kat fizetett ez a magyarság vagyon­­dézsma adók és különféle közterhek cimén az államnak, az államot képvi­selő kormány pedig szűkmarkú a leg­nagyobb bajok idején. Nem segít a magyar gazdán a hires mezőgazdasági tanács sem, amelynek nincsen magyar tagja, a hatóságok, főleg a pénzügyiek is kevés belátást tanúsítanak a bajokkal küzdő gazda iránt. De a legnagyobb bajt mégis a föld munkásai aratták, akiknek maholnap el­fogy keservesen megszerzett kenyere. Ki fog gondoskodni a falu munkanél­külijeiről. A népjóléti miniszter száz­ezreket utalványoz a szervezett munká­soknak és milliókat fizet ki munkások­nak és milliókat fizet ki munkanélküli segély cimén. A falu munkanélkülijeinek is kijár ez a segély, vagy még inkább a munkaalkalom teremtése Most mu­tatkozik meg, hogy a magyar déli vi­dékeket rendszeresen elhanyagolták és Szlovenszkó északi részén építették ki az úthálózatokat. A takarékosságot hangoztatják és hogy ennek a kormány nyomatékot adjon, uj adók bevezetését tervezi. Amikor a mai adókat is képtelenség elbírni. Hiszen a magyar gazda mindig pontosan fizette adóit a múltban és alig néhány éve annak, hogy amikor már nem bírta, akkor az adók terhe alatt összeroskadt. A magyar falvak községházai adóárverések hirdetéseivel vannak kitapétázva és pereg a dob. A magyar kérdés nincsen megoldva sem politikai, sem gazdasági, sem kul­turális részében. Politikailag vissza vagyunk szorítva a választókerületek igazságtalan beosztásával és igy a ma­gyarságnak nincsen meg a kellő számú parlamenti képviselete, gazdasági téren szervezkedési mozgalmaink elé mester­séges gátakat állítanak és kultúránk helyzete is a kezdet kezdetén van. Minden iskolaügyi miniszter kijelenti Hodzsa óta, hogy nem szabad a lélek­­halászattal foglalkozni, de azóta is ál­landóan emelkednek az uj iskolák a szinmagyar községekben, azonban nem magyar nyelvű iskolák. A magyar kultúra az iskolaügyminiszteriumból semmi célra sem kap támogatást. Majd a községi választásokkal fog­lalkozik. Ennek igen nagy jelentősége van a népszámlálás adataival szemben és ez lesz annak az ellenpróbája. Min­den becsületes és faját szerető magyar ember szavazzon magyar pártra és igy bizonyítsa magyarságát. Végül a keresztényszocializmus lé­nyegét fejtegetve, lelkes éljenzés mel­lett fejezi be beszédét. A következő szónok, Balogh Péter földmunkás ha­tásos beszédében a munkások bajaival foglalkozott és szavai a bennük rejlő igazság nagy erejével hatottak a hall­gatókra, akik a legnagyobb figyelem­mel hallgatták és melegen üdvözölték. Végül Ferenczy Károly körzeti titkár a községi választások fontosságára muta­tott rá és meggyőző erővel óvta a vá­lasztókat a kutmérgezőktől és a Judá­­soktól, akik ilyenkor kisértik meg a népet, hogy megrontsák. A nagysikerű gyűlést Kollár János elnök meleg szavai rekesztették be. A példás rendet egy kommunista agitátor egyetlen közbeszólása zavarta meg, aki a választ alaposan megkapta. A vámunió terveinek feladásáról tanácskoztak Curlius és Schober Genfben. —- augusztus 31. A Genfben megkezdődött népszövet­ségi ülést megelőzően a párizsi Temps hasábjain dörgedelmes cikk jelent meg, amelyben osztrák kormányválságról Írnak és pedig azzal a külföldi köl­csönnel kapcsolatban, amelyre Ausztri­ának égető szüksége van és amelyet csakis Franciaország támogatásával kaphat meg a Népszövetségtől. A lap többek között azt irja, hogy a Német­országhoz való csatlakozás politikája Ausztriának az utolsó hónapokban csak keserű csalódást okozott, az osztrák kormány meggyőződhetett arról, hogy csatlakozási politikája az orszá­got katasztrófába sodorja. Ez a szokatlanul agresszív hang arra mutat, hogy Franciaország ki akarja erőszakolni a német-osztrák vámunió végleges elejtését, sőt az osztrák kor­mány lemondását is. Ennek a hatása alatt Géniből olyan hírek érkeznek, amelyek szerint Curtíus német külügyminiszter Schober osztrák kancellárral vasárnap délután tanács­kozott, amelyen szóba került, hogy mi­lyen taktikát kövessenek a német-oszt­rák vámunió kérdésében. Beavatottak szerint Schober állítólag rámutatott Curtius előtt arra, hogy Ausztriának sürgős külföldi hitelekre van szüksége, amelyeket csak Franciaország támoga­tásával szerezhet meg, épen azért nem tartja célszerűnek, hogy a vámunióhoz való ragaszkodással politikai nehézsé­geket gördítsen a kölcsön útjába. De nemcsak a Temps, hanem a Journal is harci hangot üt meg, ami­dőn az unióról ir. Azt irja többek kö­zött, hogy nem szabad elfelejteni, hogy a Népszövetségnek magának nincsen pénze és csak a közvetítő szerepét játsza. A pénz Franciaországé és Fran­ciaország egyetlen centimest sem ad mindaddig, amig Ausztria teljes hatá­rozottsággal nem mond le a vámuniós törekvésekről. Tizenhárom hónapos lesz-e az esztendő? Általános zsinat döntsön az uj naptárra nézve. — augusztus 31. — augusztus 31. A Népszövetség most kezdődő ülés­szakán valószínűleg szóba fog kerülni a Nagy Gergely-féle naptár reform­jának megvitatása. A századeleje óta, pontosabban az 1900-as eisenachi evangélikus konferencia óta számta­lan tudományos és gazdasági kon­gresszus sürgette mai naptárunk re­formját. A naptárreform kérdésének két főpontja van: az egyik a naptári év célszerű és ökonomikusabb beosz­tása, a másik a husvét ünnepének fixirozása. A 325-ben megtartott niceai zsinat határozata szerint március 22- ike és április 25-ike között váltakoz­hat évről évre a husvét ünnepe. Azok­ban az országokban, ahol a turisztika elsőrendű gazdasági tényező, egyre jobban sürgeti a közvélemény a hus­vét ünnepeitek rögzítését, mivel ide­genforgalmi szempontból ez rendkí­vül fontos. 1921-béTi a Népszövetséghez fordul­tak a naptárreform keresztülvitelét tárgyaló kongresszusok és a Népszö­vetség elsősorban a római Szentszék­hez fordult, kikérve az egyház véle­ményét. A Szentszék 1924 március 7-én a berni nunciatúrához leiratot intézett, amelyben örömmel veszi tu­domásul, hogy a Népszövetség elis­meri azt, hogy a naptárreform és kü­lönösen a husvét ünnepének rögzí­tése kérdésében elsősorban a Szent­széket tartja illetékesnek. Kijelenti a leirat, hogy semmiféle dogmatikai akadályba nem ütközik a kérdés, csak tiszteletreméltó tradíciókat érint, a Szentszék mégsem talál okot a nap­tárrend megváltoztatására. A húsvéti ünnepek zsinatok által vannak szen­tesítve, ennek következtében, ha ki volna mutatva, hogy a reformból köz­jó származik, akkor az egyház csak általános zsinat keretében foglalkoz­­hatik a reformmal. A Népszövetség ezután hattagú bi­zottságot küdött ki, amelyben a Szent­szék a canterburv-i érsek s az öku­­menikai pátriárka egy-egy tudóssal képviseltette magát. Helyet foglalt még a bizottságban a nemzetközi kereske­delmi kamara egy elnöke, a régebbi naptárbizottság elnöke s a nemzetközi jog egy kiváló professzora. A bizott­ság az egyes államokhoz fordult az­zal, hogy alakítsák meg a nemzeti naptárbizottságokat és tegyenek elő­terjesztést a naptárreformra vonat­kozóan. A külügyi társaság kebelében így alakult meg a Magyar Nemzeti Naptárbizottság, amely a bekért szak­­vélemények alapján tárgyalta a re­form kérdését. Száznyolcvan naptártervezet a Népszövetség előtt. Hogy mennyire érdekli a nagykö­zönséget a naptárreform tervezete, bi­zonyság erre nézve az, hogy a Nép­szövetséghez száznyolcvanöt naptár­­tervezetet küldtek be. Ezek közül há­rom magyar tervezet szerepel s a tervezetek egyikét, Kronpecher Jenő tábornok uj naptárát a Népszövet­ség melegen ajánlotta az egyes álla­moknak. A Népszövetségi bizottság ezekután leszögezte mindazt, amit nem fognak megváltoztatni az uj naptárban. így nem változtatható meg az év kezdő­napja, a hét beosztása, a hónapok ne­vei. Mindenre kiterjedő körültekintés­sel, tárgyilagossággal és a tradíció tiszteletbenlartásával a beérkezett re­formtervezetek tárgyalása után három naptár tervezetet ajánlott ezután a nép­­szövetségi bizottság elfogadására az egyes államoknak. Az első tervezet az év négynegyedét és ezzel az esztendő két felét igyekszik egy-két nap eltolódásával egyenlővé tenni. A tárgyalás folyamán a bizott­ság maga is felvetette a kérdést, hogy vájjon a módosítás által elérhető cse­kély előny megéri-e a változtatást. A második tervezet szerint az év négy egyenlő trimeszterre osztatnék fel, amelyek 30, 30, 31 napból és pon­tosan 13 hétből állanának. így a négy trimeszter egyenlő. Fennmaradna az esztendőben egy nap, szökőévben két nap. Ha az év vasárnappal kezdődik, a tervezet szerint vasárnappal is vég­ződnék. A következő év hétfővel kez­dődnék, vagy, ha az előző esztendő szökőév volt, akkor keddel. A harmadik tervezet tizenhárom hónapra osztja fel az esztendőt, a melyek mindegyike négy hétből álla­na. Ennél a beosztásnál is fennma­rad egy, illetve szökőévben két nap, azonban a beosztásnak az az előnye, hogy minden hónap egyforma. Ez a két naptár öröknaplárrá változtatható, ha a közönséges évben a fennmaradó két napot, mint névtelen napokat, a hét keretén kívül rekesztjük. Az egyik nap neve lenne újév napja, és július végén lévő nap neve pedig szökőnap. mmmmummmmmmmammmmmmmm» Nagy sikert és komoly művészi élményt jelentett a zsidó főiskolások szombaton megtartott kabaréestje. Saját tudósítónktól. — A komáromi zsidó főiskolások szom­bat esti kabaréestje a várt hatalmas siker jegyében zajlott le. A Dalegye­sület színházterme zsúfolásig megtelt előkelő, disztingvált közönséggel és ott láttuk a komáromi zsidó társadalom minden számottevő tagját. A zsidó tár­sadalom megértette fiatal lateiner ifjú­ságának szociális helyzetét és örömmel sietett a jövőt jelentő ifjúság erkölcsi és anyagi támogatására. A főiskolások műsorukkal igazán méltóan reprezentáltak. Korai Ferenc, az ismert kitűnő mű­kedvelőnek rendezésében nagysikerű műsort mutatott be. A műsor előtt dr. Waizner Endre köszöntötte szívből jövő beszéddel a közönséget. Vadnai László „Ötödik B“-je az is­kolai élet humoros oldalát mutatta be sikerültén. A szereplők, Grosz Anci, Lengyel Klári, Mayer Anci, Rausnitz Györgyi, Schwartz Sári, Taub Rítta és Weisz Piri, közvetlenséggel játszottak. Schwartz Erzsi és Seidner György iga­zán és meggyőző tehetséggel alakítot­ták szerepüket. Második számként Windeisen Man­óinak, az ismert táncművésznőnek, gyer­­mektanitványai mutatkoztak be. Abelesz Erzsiké, mint rokokó tán­cosnő, sok bájjal, Baumöhl Magica mint Baker táncosnő, sok tehetséggel, Goldschmied Margitka mint japán tán­cosnő sok graciozitással, Grosz Babus és Hermann Alice, az elragadó fehér­­dresszes táncospár, korcsolyatáncukkal, amely eredetiségével meglepetésként hatott, Kohn Ibi mint auguszt, sok ele­venséggel, Spitz Herta és Szilárd Ró­­zsika apacspár pedig precíz táncukkal őszinte tapsokat kaptak. A táncokat diszkrét zongorakisérettel Goldring Béla látta el. Nagy sikert aratott Lőrincz Miklós „Ügyvédbojtár“-ja. A darabot sikerre vitte Lőwy László természetes komi­kuma és Weisz Piri, akiben uj, tehet­séges vígjáték-műkedvelőt ismertünk Komárom, — augusztus 31 meg. Lengyel Klári, Goldring Béla, Ing. Radó Zoltán és Sümeg Miklós kaptak még sok lelkes tetszésnyilvánítást a közönségtől. Szünet után Török Rezsőnek iro­dalmi értékű, finom tollal megirt da­rabja, a „Magdaléna“ jelentett műked­velőknél ritkán tapasztalható igazi mű­vészi élményt. A darab főszerepét Mayer Anci játszotta, akinek halk, poétikus, egyszerűségtől megszépült szenvedő alakítása becsületes művészi, színészi teljesítmény volt. Ezt a játéki nivót még Ing. Radó Zoltántól kaptuk, aki­nek színészi tehetsége előttünk nem volt meglepetés. A darab többi sze­replői, Grosz Anci, Schwartz Sári, Bloch Imre, Radó Andor és Schwartz Imre mind hozzájárultak a Magdaléna művészi bemutatásához. Seress Rezső nagyhírű zeneszerző földinknek egy sanzonját és egy Emőd- Szirmai dalt énekelt Korai Juci zongo­­rakiséretével Raushnitz Györgyi a tőle megszokott kedves előadásban. A műsor utolsó száma Vadnai „Kés­dobáló“ cimü bohózata volt, amelyben Taub Rítta, dr. Waizner Endre, Gold­ring Béla, Zsombor György sok hu­morral és Schvartz Imre erélyes alakí­tásával váltották ki a közönség elis­merését. A műsor után reggelig tartó tánc következett, amelynek szünetében Mayer Ancit választották a „seax-apel“ verseny győztesévé, második Vincent Zdenka, harmadik helyezett Rausnitz Györgyi és negyedik Schwartz Sári lett. A győztesek értékes dijakat kaptak. Az est mindenképen igazolta a ki­tűnő műkedvelő gárda jóhirét és a komáromi zsidó társadalom önzetlen támogatását a komáromi zsidó főisko­lások egyesületével szemben. Tudósitó. — Iskolai kötény, fehérnemű, harisnya, tornanadrág és cipő, aktatáska stb. mélyen leszállí­tott árban ELBERT-nél Nádor­­u. 19.

Next

/
Thumbnails
Contents