Komáromi Lapok, 1931. július-december (52. évfolyam, 78-153. szám)
1931-08-27 / 103. szám
2. oldal »KOMÁROMI LAPOK« 1951. augusztus 27. Református egyházmegyei közgyűlés, Tóth Kálmán tb. esperes emlékezete. — Nagy Nándor egyházmegyei gondnok elnöki megnyitója — Gyalókay László esperes jelentése. Takarékosság és az Ínségesek segítése. — Saját tudósítónktól. — Komárom, — augusztus 26. A komáromi református keresztyén egyházmegye augusztus 25-én tartotta Komáromban, a Kollégium nagytermében ez évi rendes közgyűlését. Egy esztendő munkájáról számoltak be a közgyűlésen az egyházmegye vezetői és különböző funkcionárusai, letárgyalták az egyházközségek ügyeit, amelyekben határozatokat hoztak. A közgyűlés látogatott volt, az egyházmegye tanácsbirái, lelkészei, tanítói és egyházképviselői nagy számban jelentek meg és nagy érdeklődést tanúsítottak a napirendre tűzött ügyek iránt, A közgyűlést hétfőn a gyámintézet igazgatótanácsának ülése, a lelkészértekezlet és a teljes bírósági ülés előzte meg, amelyeken több közgyűlés elé utalt ügyet készítettek elő. Az egyházmegye közgyűlésén, amely Gyalókay László esperes és Nagy Nándor földbirtokos, egyházmegyei gondnok együttes elnöklete mellett folyt le, többek között megjelentek Soós Károly egyházmegyei tanácsbirófőjegyző, Csekes Béla egyházmegyei aljegyző, Beke Kálmán, Boross Kálmán, Csiba Imre, Gálffy Géza, Fekets Sándor, Galambos László, Galambos Zoltán, Mórocz Mihály, Rdcz Elemér, Sándor Benő, Vágó Ede lelkészi, Fülöp Zsigmond, Fiissy Kálmán Gaal Gyula dr., Kenessey Kálmán dr., Pap Elemér, Szijj Ferenc dr., B. Tóth Pál, Zsindely Ferenc világi tanácsbirák; Borza Zoltán, Czibor József, Czike János, Dukon Béla, Földes Lajos, Gáspár József, Galambos János. Kiss János, Kóczán Mór, Kúr Géza, Lelkes Ferenc, Kalicza László, Mokos Kálmán, Nagy Sándor, Nehézy Károly, Nemes Kálmán, Pap Árpád, Paraizs Árpád, Puskás Lajos, Sedivy László, Sohár Kálmán, Szekeres László, Tóth Kálmán, Tárnok Gyula, Tóth Zsigmond, Vargha Károly, Vargha Dezső, Végh Kálmán, Zsemlye Lajos lelkészek, Kossár István, Kelemen Kálmán, Kalicza Dénes, Tóth Kálmán segédlelkészek; Bartha János, Győrffy Lajos, Tóth Mihály, Mészáros Dénes, Nagy Lajos, Sárközy Mór, P. Nagy Sándor, Pázmány Dénes egyházmegyei képviselők és mások. Tóth Kálmán esperes emlékezete. A közgyűlést megelőzően reggel 8 órakor a Jókai uccai ref. templomban istentisztelet volt, amelynek keretében kegyelettel áldozott az egyházmegye néhai Tóth Kálmán deákii lelkész, az egyházmegye élén 16 évig működött, örökös tiszteletbeli esperes tisztes emlékének. A templomban nemcsak az egyházmegye közgyűlésének alkotó tagjai jelentek meg teljes számban, hanem a komáromi ref. egyház tagjai is szép számban keresték fel az Isten házát a kegyeletes alkalomból. A XC. zsoltár örökszép verseinek eléneklése után a komáromi ref. egyházi iparosénekkar adott elő egy szép éneket Kelemen Kálmán segédlelkész vezetése mellett, melynek elhangzása után Rdcz Elemér sóki lelkész, egyházmegyei tanácsbiró lépett a szószékre, hogy magasszárnyalású imában kérje a Mindenható segedelmét és kegyelmét a nagy nap munkájára. Majd megtartotta emlékbeszédét Tóth Kálmán, a „jó lelkipásztor“ felett. A szárnyaló gondolatokban gazdag, szépen felépített gyönyörű beszédben a kiváló szónok sziveket és lelkeket megragadó szavakban tárta fel a megboldogult érdemes egyházfőnek fáradhatatlan munkában eltöltött élete pályáját, amely az izsapi ref. rektorházból indult ki és az egyházmegye lelkészelnöki tisztében kifejtett közhasznú és érdemdús munkálkodásában érte el csúcsát. Az ünnepi szónok lebilincselő beszédében a megboldogult nagy példáját állítva a lelkészi kar elé, megkapó vonásokban rajzolta meg a „jó lelkipásztor“ alakját, akinek működése, egyházának és Istenének szentelt nemes élete megszerezte az égi koronát... A klasszikus szinten mozgó remek beszéd igen mély hatással volt a megjelentekre, akiknek szemében a meghatottság igaz könnye ragyogott. Ima és a ref. egyházi iparos énekkarnak lélekemelő éneke után a gyülekezet a CX. zsoltár 9-ik versét (Szolgáidon láttassad dolgaidat. ..) énekelte el, mely után az Istentisztelet véget ért. A közgyűlés megnyitása Esperes imája. Egyházmegyei gondnok megnyitója. A templomból a Kollégiumba vonult át a gyülekezet, amely a nagyteremben gyűlt egybe, hogy a 9 őrékor megkezdett közgyűlésen résztvegyen. A közgyűlés alkotó tagjaival teljesen megtelt nagyteremben Gyalókay László esperes ajkáról hangzottéi az Istenhez szálló áhitatos fohász, amely a lelkeket a magasságokba emelte. Majd az esperes megállapította a határozatképességet és a formaságokat intézte el, amely után Nagy Nándor, az egyházmegye köztiszteletben álló, érdemes gondnoka mondott elnöki megnyitót általános nagy figyelem mellett. Nagy Nándor mindenekelőtt szívből fakadó kegyeletes szavakkal emlékezett meg az egyházmegyét ért azon gyászról, amely Tóth Kálmán tiszteletbeli esperes elhalálozásával nehezedett az egyházmegyére. Elévülhetetlen nagy érdemei az egyházmegye háláját és soha el nem múló tiszteletét biztosítják számára, akinek emléke előtt a közgyűlés néma felállással hódolt. Majd az általános súlyos helyzetet ecsetelve megállapítja, hogy nehéz az a sors, amelybe az egyházmegye került. Ez a helyzet mind súlyosabb feladatok elé állítja az egyházat. Az a kérdés, hogy elbirja-e az élő egyház ezeket a feladatokat és teherbíró képessége egyenes arányban van-e a hívek hithűségével. A hideg, közönyös ember áldozatkészsége nagyon gyenge, azért ki kell emelkedni a fásultságból és közönyösségből. Azért kell a gyülekezetek tagjaival állandóan foglalkozni, már az iskolában úgy kell nevelni a gyermeket, hogy abból az egyháznak odaadó, hűséges és áldozatkész tagja váljék. De nemcsak az iskolában kell tanítani, hanem a lelkészeknek a hívekkel állandó összeköttetésben kell lenniök, közel kell férkőzniük szivükhöz. Nehéz, de gyönyörű munkája ez a lelkésznek: a belmissziós munka, amely nélkül nem lehet eredményt elérni. A mai válságos idők, amikor a hívek lelkiválságon is keresztülmennek, igazolják legjobban a belmissziós munka szükségességét és meleg, szeretetteljes szavakban kéri a lelkészi kart, hogy folytassák a belmissziós munkát híveik között, ne csüggedjenek a hitébresztés nehézségei ’alatt, kitartás és Istenben való erős hit vezesse fáradtságukat, mert csak igy kerülhetjük el, hogy a hitetlenség hullámai ne csapjanak át fejünk felett. Azután ismertette az egyházmegye múlt évi közgyűlésének határozatából a magyar református tanítóképző intézet létesítése ügyében kiküldött bizottság eddigi munkáját és a Konventnak ide vonatkozó tárgyalásait a rimaszombati egyház és a komáromi egyházmegye ajánlatairól. Sok nehézséggel kell megküzdeni e terv megvalósításáig, de nem szabad azért elkedvetlenedni, hanem rendületlenül ki kell tartani a kitűzött cél mellett. Végül üdvözölte a közgyűlés tagjait és az ülést megnyitotta. A közgyűlés a gondnok beszédét lelkes éljenzéssel fogadta és kimondotta, hogy Rácz Elemérnek a templomban mondott emlékbeszéde a közgyűlési jegyzőkönyvbe egész terjedelmében beiktatlassék és kinyomassék. Eskütétel Soós Károly főjegyző előadó ismertette a szavazatbontó bizottság jelentését, amely szerint az egyházmegye megüresedett lelkésztanácsbirói tisztére az egyházközségek szótöbbséggel Galambos Zoltán komáromi lelkészt választották meg. A közgyűlés örvendve vette ezt tudomásul és az új tanácsbiró a hivatalos esküt a közgyűlés színe előtt letette. A világi tanácsbirói tisztre megválasztott Bátyai Mihály ny. árvaszéki elnök időközben elhalálozván, a közgyűlés fájdalommal vette ezt tudomásul és az egyházának hűséges fia emlékét kegyelettel örökítette meg. Az egyházmegyében megválasztott uj tanítók és tanítónők szintén letették az esküt, akik a következők: Szendy Anna, Méry Ilona, Pap Andrásné, Bajcsy Irén, Végh Kálmánné, Narancsik Ilona, Zsemlye Berta, Csontos István, Benkó Béla, Angyal László és Nagy Vilmos. Az egyházmegye monograf Iá j a. Még 1924-ben, az egyházmegye akkori érdemes gondnokának Erdélyi Pál dr-nak indítványára kimondotta a közgyűlés, hogy megiratja az egyházmegye történetét, amelyhez a szükséges anyagot az egyházak lelkészei kötelesek beszolgáltatni. Az egyházmegye ezen határozatát még eddig nem hajtotta végre, miértis Nagy Nándor egyházmegyei gondnok indítványt nyújtott be ezen határozat mielőbbi végrehajtására. Indítványozza, hogy egy év alatt köteleztessenek a lelkészek a saját egyházaik történetére vonatkozó adatokat beszolgáltatni, hogy ezek felhasználásával a monográfia mielőbb elkészülhessen. Az egyházmegye az indítványt elfogadta és elrendelte, hogy a lelkészek az egyházak történetére vonatkozó adatokat 1932. június 1-ig kötelesek az esperesi hivatalhoz beszolgáltatni, az adatok rendezésének munkáját Boross Kálmán, Soós Károly, Zsemlye Lajos, Fülöp Zsigmond és B. Tóth Pál tagokból álló bizottságra bízták. Galambos Zoltán tanácsbiró tett jelentést az uj vallástani kézikönyv elkészültéről. A tankönyvet még az őszi hónapokban bevezetik, az erős vászonkötésbe kötött és a nyolcévi tananyagot felölelő tankönyv darabonként 9 Kc-ba kerül. A kérdés vitát provokált s Boross Kálmán, Füssy Kálmán, Fülöp Zsigmond tanácsbirák, Tóth Mihály tanitóképviselő felszólalása után a közgyűlés a jelentést tudomásul vette és a tankönyv approbálását Gyalókay esperesre, Galambos Zoltán, Nagy Nándor és Pethes Bélára bizta. Az esperesi jelentés főbb pontjai. Soós Károly főjegyző ismertette Gyalókay László esperes évi jelentését, amely ezúttal is az egyházmegye köztiszteletben álló kiváló lelki vezérének nagy koncepciójáról, fáradhatatlan, buzgó és odaadó atyai gondoskodásáról, a leikisebb egyházi ügy iránt is készséges szeretetet tanúsító, támogatásra kész érdeklődésről tett bizonyságot. A területre és Iélekszámra is legtekintélyesebb egyházmegye lelki gondozásának, egyházi közigazgatásának, anyagi ügyei számontartásának, iskolai és azok kulturális tevékenységének megszakítás nélküli, állandó ellenőrzésének hü képét tükrözi vissza ez a rendkívül tartalmas jelentés, amely egyben egyháztörténelmi dokumentumul szolgál az egyházmegye múlt közgyűlésétől a most tartott közgyűlésig történt eseményekhez. Az esperesi jelentést a közgyűlés úgy egészében, mint részleteiben egyhangúan elfogadta és az esperesi javaslatokat határozatokká emelte. A közgyűlés az elmaradt és még ki nem fizetett lelkész-kongruák folyósításának elrendelése iránt az egyházkerület utján kérelmet terjeszt az egyetemes Konventhez, hogy az Országos Hivatalnál és a nemzetmüvelődési miniszternél járjon közbe a kiutalás és a kongrua ügyben beadott felebbezések kedvező elintézése iránt. Ugyancsak a Konventhez terjeszti föl az egyházmegye az Országos Hivatalnál tolmácsolandó azon kérelmét is, hogy a kongruánál a földek jövedelme mindenütt a kát. tiszta jövedelem tízszeresében számittassék. Az egyházi közigazgatási államsegély ez évben felemeltetett, az egyházmegye konventi segélyét pedig tetemesen leszállították, ezért kéri az egyházmegye a Konventet, hogy az elvont illetményt a régi összegben utalja ki. Bár megnyugvással veszi tudomásul a közgyűlés, hogy a lelkészözvegyek egy részét átvette az állami nyugdíjintézet, de mivel sok özvegy az állampolgárság hiányában nem képes jogát érvényesíteni, a közgyűlés kimondja, hogy a ref. özvegy-árva gyámintézet fentartását továbbra is szükségesnek tartja. Idrányi Barna nyugdijintézeti igazgatónak erre vonatkozó izditványát az egyházmegye magáévá tette. Köszönetét mond a közgyűlés az egyházmegye esperesének, gondnokának és az eljáró-bizottság tagjainak a ref. tanítóképző intézet létesítése érdekében kifejtett fáradozásukért. Takarítás és segítés az ínségeseken. Gyalókay László esperes indítványára, tekintettel a rendkívül súlyos és ínséges gazdasági helyzetre, a közgyűlés elrendeli, hogy úgy az egyházaknál, mint az egyházmegyénél a legszigorúbb takarékossággal kell eljárni Minden nélkülözhető kiadást törölni kell. Amennyiben szükség kényszeríti az egyházakat arra, hogy az esetleg előállható hiány fedezésére kölcsönt vegyen fel, erre a közgyűlés engedélyt ad, de a redukált költségvetést, a kint maradt adóhátralékok kimutatását, a kölcsön felvételére vonatkozó presbiteri határozatot be kell az esperesi hivatalhoz terjeszteni. Az egyházmegye kebelében érvényben levő segélyezést ez évre felfüggeszti a közgyűlés. Megkéri az egyházmegyei közgyűlés az Országos Hivatalt és az Iskolaügyi Referátust, hogy minden új iskolaépitési felszólítástól, intéstől, új tanszerek beszerzésétől egy évre tekintsenek el. És azt is kéri, hogy a már ezirányban megtett intézkedéseket is vonják vissza, tekintettel a világkrizisen felül egyházmegyénk egyházait és ezek népét különösen sújtott katasztrófális elemi csapásokra és a fizetésképtelenségre. E kérelem átadására Balogh Elemér kerületi püspököt és két egyházmegyei tagot kér fel a közgyűlés. Kimondja az egyházmegye, hogy csatlakozik a vonatkozó mozgalomhoz és fölkéri az államkormányt, hogy a Csallóközi Ármentesitő Társulatnak, a Vágbalparti és Ebedparti ármentesitőknek vizlevezetési és melioraiiós munkálataihoz a szükséges költséget bocsássák rendelkezésére, hogy igy az Ínséges nép keresethez juthasson. A lelkészeket és tanítókat fölhívja a közgyűlés, hogy a Hitelszövetkezetet, ahol már van, munkájukkal támogassák és segítsék elő az ott Ínséget szenvedő ref. híveknek kölcsönhöz való jutását. Ahol még nincs ilyen intézmény, ott a Hitelszövetkezet megalakulását és működését segítsék elő. Ahol az egyháznak takarékmagtáraik vannak s az egyház anyagi helyzete kibírja, az egyházmegye közgyűlése megadja a presbitériumnak az engedélyt arra, hogy a kamatot arra méltó és kenyér nélkül szűkölködő szegények segélyezésére fordítsa. Különféle ügyek. Örömmel vette tudomásul az egyházmegye, hogy a Kongrua ügyosztály a komáromi egyházmegyében a következő egyházakat ismerte el szisztematizált káplántartó helyekül: Komárom két kápláni állással, Negyed, Nyitra, Vágfarkasd, Pozsony, a püspöki székhely és az esperesi székhely egy-egy kápláni állással. De felír a Konventhez az egyházmegyei közgyűlés annak kieszközlése végett, hogy az egyházmegye esperese a segédlelkészek elhelyezésére nézve a szükséghez képest szabadon rendelkezhessék. Az egyházmegye közgyűlése meleg szeretettel üdvözli Pataky Károly barsi esperest, aki most töltötte be lelkészi szolgálatának 50 ik, esperességének 25-ik évfordulóját. Ennek jegyzőkönyvében is kifejezést ad és az ünnepeltet erről kivonatban értesíti. Az esperes javaslatára igaz tiszteletének és őszinte szeretetének érzésével köszönti az egyházmegye Soós Károly búcsi lelkészt, az egyházmegye aranytollú főjegyzőjét, abból az alkalomból, hogy 25 év óta végzi Isten országának
