Komáromi Lapok, 1931. július-december (52. évfolyam, 78-153. szám)

1931-07-04 / 80. szám

1931. jglios 4. »KOMÁROMI LAPOK« 9 oldal. Forduljon bizalommal bármelyik helybeli kereskedőhöz felvilágositásért 3 mmmmmmm■ — —— s a s s s a s s s(s^sssxiBstisafsmaiHasmi ■■■■■■i ■■■! um i n Ismeri ön mára PHILIPS rádió kényelmes részletfizetési feltételeit ? Újabb szélhámosságon éríék Sörös Jolánt — Ezúttal vasutijegy nélkül utazott. — — Saját tudósítónktól. — Komárom, — julius 3. A komáromi kerületi bíróságnak im­már megszokott alakja a vidék szél­hámosnője, Sörös Jolán. Sörös Jolán egy „kedvezőbb konjunktúrában“ és olyan helyen, ahol működésére tágabb tér nyílhatnék, régen elérte volna már a „nagy szélhámosnő“ diszjelzőt, itt azonban, a gazdasági válságtól súj­tott Délszlovenszkón, csak kis szélhá­mosságok elkövetésére van módja s valami balszerencse üldözi Sörös Jo­lánt, hogy rendszerint minden ballépé­sét észreveszik s állandó vendége a kerületi bíróság fogházának. Ezúttal még ki sem szabadult, máris uj szél­hámosságról kellett számotadnia. Ezek a szélhámosságok sosem na­gyok s oka mindegyiknek az, hogy Sörös Jolánnak egy-két koronával { mindég kevesebb pénze van, mint amennyi célja elérésére szükséges volna. A fentemlitett esetben célja r például 'éppen Komárom volt, ahová Érsekúj­várból indult. Jegy nélkül persze Nyu­godtan felült a vonatra s elindult a komáromi kőrútjára s bizony János bácsi, aki csak most látott autót. A várostól messze, kicsi csallóközi fa­luban, annak is a legvégén lakott az öreg Juhász János bácsi. Közel negy­ven éve már, hogy felesége, a szép Szabó Klára meghalt, azóta nem moz­dult ki a faluból. Nem is érdekelte a világ sorsa, megelégedett azzal, hogy reggelenkint kihajtott a falu legelőjére, estefelé visszaterelte az állatkáit; ez > ki tudja, milyen terveken törte a fejét mikor a kalauz udvariasan felszólí­totta, hogy a menetjegyet adja elő. Sörös Jolánál ilyen nem volt, amire a kalauz, ismerve emberét, még udva­riasabban vállalkozott arra, hogy Sörös Jolánt rövid utón lesegiti az ógyallaí állomáson. — Szívesen segitek magának ki­szállni a gyallai állomáson, — mondta a jegyhezelő, amire azonban Sörös Jolán füle botját sem mozdította s nyu­godtan a vonaton maradt, jegy nélkül. A kalauz Komáromban bekalauzolta Sörös Jolánt a forgalmi irodába s itt jegyzőkönyvet vettek föl az esetről. Sörös Jolánt nem sokkal ezután az ügyészség felszólította, hogy egynémely viselt dolgairól adjon számot s mire a vasúti jegy kényes ügye is tárgyalásra került, Sörös Jolán már rabruhábai állott a birák asztala elé. Minden el­lene szólt s mivel hasonló kis esetekért számtalan­szor volt büntetve, mint visszaeső bűnöst, hathónapi börtönre Ítélték. Az államügyész megnyugodott, a védő fölebbezett. volt a napi munkája és örömmel is tette. Szívesen volt a határban, ott érezte csak jól magát. Ismert minden állatot, a kisebbjeinek nevet is adott és ha rossz kedve volt, oda hivta ma­gához egyiket-másikat, megsimogatta és ezek úgy ragaszkodtak hozzá, mintha tudták volna, hogy milyen örömet sze­reznek ezzel az öregnek. Hogy öregsége miatt a háborúban sem volt, a világ sorsáról sem igen tudott. Autó, vagy rádió ismeretlen do­log volt előtte, Hallott ugyan már róla, hogy van olyan masina, ami magától megy, még lő sem huzza, de nem hitte el. Hogy a nagyapja sem hitte el a vonatot, az apja sem a villanyt, azt János bácsi nem tudta, nem is érde­kelte. Minek is volna neki a vonat, mikor ő sohasem utazik rajta, vagy a villany? Hisz este, ha kifekszik a kert­jében, még csukott szemmel is tudja már, hogy feje fölött a Göncölszekér vagy a Fiastyuk ragyog-e? Így éldegélt János bácsi és talán meg is halt volna anélkül, hogy autót lát, ha egy délután kirándulók nem érkez­nek a faluba. Közel hozzá álltak meg az autóval, hogy a vidék szépségében gyönyörködve meguzsonnázzanak. A többi kiváncsiakkal János bácsi is oda ment az autóhoz és nézte, nézte, fur­csán, csodálkozó pillantásokkal, még azután is sokáig, hogy a többiek el­távoztak, hallgatta az indulni készülő autó bugását, mig fáradt, öreges alak­ját el nem nyelte a növekvő esthomály. G.' Háztartás. Helyes beosztás. A háztartás helyes vezetésének egyik főfeltétele a helyes beosztás. A helyes beosztás: az előrelátás. A jövedelmek általában nem nagyobbak télen és nem kisebbek nyáron, mig a kiadások lé­nyegesen kisebbek nyáron, mint télen. Különösen decembertől májusig majd­nem egyharmaddal több pénz kell na­ponta a háztartási költségekre, mint az év másik hat hónapjában. Ha ezt az egyharmad különbözeiét megfelezzük és a nyári és őszi hónapokban a több­letből kohzerveket (befőttet, főzelékfé­lét) gyűjtünk a téli és tavaszi hóna­pokra, zökkenés nélkül vezethetjük a háztartást és étlapunk mindig változa­tos és Ízletes lesz. A konzervek gyűjtésénél igen fontos szempont, hogy idejekorán vásároljunk és csak hibátlan gyümölcsöt vagy fő­zelékfélét válasszunk. Amikor látjuk, hogy a gyümölcs nagyobb mennyiség­ben tűnik fel a piacon, várjunk egy hétig és ha látjuk, hogy az ára lefelé halad és szép, kifejlett, érett példányok kaphatók, vásároljunk. Befőttnek valót inkább előbb, mig dzsemnek (íznek) való gyümölcsöt később vehetünk. A kellő pillanat megválasztásával igen sok pénzt megtakaríthatunk, mert az árakban nagy különbség van, amig a primőr gyümölcsből túlérett tömeg­áru lesz. Közlünk néhány aktuális receptet. Zöldborsó, télire Tiszta lábasban vizet forralunk, 2 kg megtisztított nemes borsót 3 percet főzzünk a forrásban levő vízben. Aztán a borsót kivesszük és szitán a vizet le­­csurogtatjuk; 2 liter vízben félkiló cukrot negyedóráig főzünk. Ehhez tesz­­szük a borsót és igy újra addig főzzük míg a borsószemek ráncosak lesznek. Ezután kihűtjük. A cukros levet leszűr­jük és még tiz percig főzzük. A borsót üvegekbe tesszük és az újra kihűl, cukrosvízzel leöntjük. Hólyagpapirral bekötözzük. Sóska, télire A sóskát kiválogatjuk és sok vízben jól megmossuk. Aztán szitára tesszük. Apróra vágjuk és üvegekbe rakjuk. Felforralt sósvízzel leöntjük és kissé kihűtjük. Jó erősen bekötözzük. Zöldbab, télire A zöldbabot megtisztítjuk, kettévág­juk és félpuhára főzzük. Azután sz tára öntjük és kihűtjük. Egy liter vízhez kávéskanál ecetet és egy kávéskanál szalicilt teszünk, így forraljuk ö per­cig. Utána kihűtjük. A babot üvegekbe tesszük, úgy, hogy az üveg ne teljék meg szinültig. Annyi ecetes szalicilos vizet öntünk rá, hogy majdnem elfödje a babot. Ezután az üvegeket lekötöz­zük és 15 percig gőzöljük. Utána 24 óráig az üvegeket letakarva a gőzben hagyjuk kihűlni Ezután megvizsgáljuk, elfödi-e a víz a babot, ha nem még öntünk rá és késhegynyi szalicilt szó­runk a tetejére. Az eltett babot ilymó­­don többször vizsgáljuk meg, hogy a víz ne apadjon le róla. Használat előtt a babot kétszer-há­­romszor jól kimossuk melegvízben. T r

Next

/
Thumbnails
Contents