Komáromi Lapok, 1931. július-december (52. évfolyam, 78-153. szám)

1931-08-20 / 100. szám

1931. auguszlus 20.

»KOMÁROMI LAPOK«

3. oldal,

Naszticki Gyula kikötőmunkás kedd délután gyilkosság! szándékkal többször rálőtt feleségére és az őt üldöző rendőrség elől egy öngyilkos golyóval a halálba menekült

Az asszony, kártya és alkohol halálos harca

Saját munkatársunktól.

Gorkij regény a külvárosban.

Amikor Nasztacki Gyula a kis Kubista Annát, aki a nyakába kapott lövéstől vérezve rohant üldözője elől, végigkergette a Temető-soron és revolverével hadonászva halállal fenyegette meg azt, aki közbemerészel lépni és amikor a feketetrikos,izmos kikötőmunkások, külvárosi életek letargiában bámulták a tragédiát, egy Gorkij regény elevenedett meg a komáromi periférián, melynek végzetes hangulata megborzongatta az embert.

A Naszticki Gyula, aki a kikötőmunkások nehéz kenyerét ette, nem lehetett valamikor rossz ember. Pár évvel ezelőtt még a kerti majálisokon bohócruhát öltött és mókákkal, nótákkal szórakoztatta a vasárnapozó embereket. De aztán jött valami, ami nem kegyelmez a jóságnak, emberségnek, ami kiirtja az emberből a szeretetet: a kártya... a kártya, suttogták kedd délután az emberek a Temető-soron. Naszticky Gyula a kártya őrültje lett. Éjszakákról-éjszakákra járta a kocsmákat és keverte a piszkos kártyát. Ha nem volt partner, a „havernek“ adott pénzt, hogy játszón vele. És ivott. Naszticky Gyula a kártya és alkohol mámorában zuhant lefelé a lejtőn.

Kubista Annát, avékonytestü proletárleányt rendelte melléje a sors. Valamikor szerette is Naszticki Gyula Kubista Annát. De a kártyának nagyobb szerelmese lett. És ha Naszticki vesztett, vagy nem volt pénze, akkor az óriás, izmos ember a vékony Kubista Annán boszulta meg magát, anyagi tehetetlenségét és verte, ütötte. A kis Kubista Anna sokat sirt, szerette a behemót, vasgyuró embert és mégis két héttel ezelőtt beadta a válópert. Naszticky Gyula magára döbbent és kijózanodott. Az asszony el akar menni. Mégis ... mégis az ő asszonya. S a kép rohamosan pereg tovább. Az asszony menni akar, az ember durva módján képtelen sirnogatással, gyengédséggel vallani szerelmet, de üt. .. üt és nem ér el célt. Akkor eladja a házikóból a díványt, otthagyja az asszonyt és revolvert vesz.

A temetősori feleséggyilkosság

Naszticki Gyula kikötőmunkás kedd délután munkából hazatérve a Citrom utca végén levő lakásán rálőtt feleségére, aki a merénylő férje elől a nyakán lévő sérüléssel a Temető-sor felé rohant. Rabiátus férje utánna. A katholikus temető kapujában érte el az asszonyt, ahol még kétszer lőtt bele és revolverének agyával többször fejbevágta. Ekkor már értesítették a mentőket és a rendőrséget. Az időközben összesereglett embereket halállal fenyegette meg, ha közelükbe merészelnek. Majd Nasztacki egy hatalmas ugrással a temetőkapu mögé került és eltűnt a temetőben. A mentők az eszméletlen állapotban lévő asszonyt beszállították a kórházba. A megérkezett rendőrség nagy apparátussal fogott neki a merénylő felkutatásának. Átkutatták az egész temetőt, de a tettest ott nem találták meg. Szemtanuk állítása szerint Naszticki a temető hátsó falán átugrott

és eltűnt a határba vezető utón. (Ekkor még az a verzió tartotta magát, hogy a tettes egy éppen akkor arrahaladó Magyarországnak tartó tehervonatra ugrott fel és átszökött.) A rendőrség a szélrózsa minden irányában kiküldötte csoportjait a merénylő kézrekeritésére.

A városban, de különösen a perifériákon közben nagy izgalom uralkodott, a temető előtti vértócsát százak vették körül és izgatottan tárgyalták azt, hogy mi lesz akkor, ha Naszticki mégis a temetőben bujkál, vagy mi lesz akkor, ha közötte és a rendőrség között tűzharc fejlődik, mert úgy tudják, hogy Naszticki zsebei tele voltak tölténnyel. A temető felől élesen fújt a szél, a biciklilámpák fénye kísérteties sápadtsággal tapadt az emberek arcába.

Öngyilkosság az országúton.

Tíz órakor jött meg a hir, hogy Naszticki Gyula a gazdasági iskola felé vezető utón öngyilkosságot követett el,

A kínai élet

furcsaságai

A „Ntwyork Times“ Kínába küldött tudósítója nagy tanulmányban hasonlítja össze a kínai életet az amerikaival. Hogy az ellentét ne legyen túlságosan éles, egy meglehetősen eleurópaiasodott várost, Sanghait hasonlítja össze az amerikai és európai nagyvárosok életével.

Kínában soha nem siet senki. Igaz, hogy Sanghaiban a gyaloghintót hordozó kulik egy része taxi-soffőrnek ment, de azért a taxik még mindig nem tudták kiszorítani a gyaloghintót, a hagyományos riksát. A kínaiak, ha nincs valami nagyon sürgős találkozójuk európaiakkal, akkor inkább gyaloghintón mennek.

Másik érdekes sajátsága a kínai életnek az, hogy a kínai férfiak, ha lehet, nem otthon étkeznek, hanem vendéglőben. A kínaiak nagy Ínyencek és a különböző komplikált cápauszony, fecskefészek és egyéb ételeket csak a vendéglők speciális szakácsai tudják jól elkészíteni. Igaz, hogy a vendéglőben rendkívül soká tart egy-egy étkezés — de hát a kínaiak ráérnek.

Ha egy kínai üzleti ügyben bemegy valamelyik hivatalba, sorba megy mindenkihez, akit a helyiségben talál és bemutatkozik.

— Az én alázatos nevem Csáng. Mi az ön ragyogó neve ?

— Az én legalázatosabb nevem Tang.

Ezekután névjegyeket cserélnek. Minden kínai névjegyén rajta van a születési helyének neve. Ha a két ur történetesen közös városból, vagy faluból származik, akkor örömmel kifejezik, hogy unokatestvéreknek tekintik egymást.

Miután a tárgyalófelek ilyen módon megismerkedtek egymással, leülnek teát inni. A tea rendszerint nagyon jó és a látogató ezt ékes szavakban adja az iroda vezetőjének tudtára. Erre azután megindul egy kis tárgyalás a tea előnyeiről, majd a társalgás átcsap általánosabb és magasabbrendü témákra. Miközben az ügyfél és az iroda igazgatója igy társalog, az iroda többi helyiségében a hivatalnokok hasonló eszmecseréket folytatnak, esetleg tízóraiznak. A hivatalnokok egy közös tálból csipegetik elefántcsontpálcikákkal a rizst és a halat. Időnkint dolgoznak is.

Komárom, — augusztus 19.

a szájába lőtt; rögtön meghalt. Ugyanakkor érdeklődtünk a kórházban Kubista Anna állapotáról, ahol azt az értesítést adták, hogy az asszony bár életveszélyesen sebesült, talán életbe marad. Naszticki Gyula igy mégis csak árván, egyedül maradt.

Az öngyilkosság pedig úgy történt, hogy a rendőrgyürü mindjobban kisebbedett Naszticki Gyula körül. Naszticki egy fűzfa alatt állt. „Add meg magad Gyula“, — kiabálták neki a rendőrök. — A Gyula rágyújtott egy cigarettára, egyet-kettőt szippantott és hirtelen lövés dördültél. Ott találták a szomorú fűzfa lehajlóágai alatt holtan.

*

Nasztacki Gyula többet nem fogja a kártyát keverni, nem fog többet szenet lapátolni, nem fogja többet megverni a kis Kubista Annát, aki mégis, úgy hisszük, ha felépül, testére fekete ruhát, fejére fekete fátylat fog tenni.

Mikor az ügyfél és az iroda —mondjuk jelen esetben a bank — igazgatója már minden elképzelhető témáról beszélgettek, a látogató elbúcsúzik. Bucsuzás előtt mintha csak most véletlenül jutna eszébe, rátér jövetelének tárgyára.

— Uram, szeretném megvenni ezt és ezt a gyártelepet. Sajnos, vagyonom nem nagy és ezért félmillió dolláros kölcsönre volna szükségem. Nagyon lekötelezne, ha holnap ebédre vendégem lenne az „Illatos Flamingóhoz“ címzett vendéglőben, ahová elhívom még néhány barátomat is, akik jobban értenek az ilyen ügyekhez, mint én.

Ha a bankigazgatónak elvi kifogásai vannak az üzlet ellen, egyszerűen azt mondja, hogy: sajnos, holnap van a nagyapjának a halálozási évfordulója és ezért a legnagyobb sajnálatára nem fogadhatja el a meghívást. Az ügyfél ebből tudja, hogy ennél a banknál nem kap pénzt és elmegy egy másikhoz, Ha azonban a bankigazgatónak nincs kifogása az üzlet ellen, elfogadja a meghívást. Addig azonban utasítja valamelyik emberét, hogy szerezze meg a legfontosabb információkat az ügyfélről. Az ilyesmiben azután nagymesterek a kínaiak. Mikor a bankigazgató másnap elmegy az ügyfél ebédjére, már úgy ismeri annak összes üzleti ügyeit, mint a saját tenyerét.

így élnek az emberek Kína legamerikaibb városába.

HÍREK

Hegyek augusztusa

így augusztus közepe táján különös, melankólikus vágy fogja el az utasembert a zöld hegyek után.

A Duna lassankint elveszíti a partján fürdőzőket s az alföldi határ is egyre kopaszabb lesz, a tarlók sárgán, kopottan zizegnek: a hegyek fenyői, az erdők magas bükkjei azonban most nyújtózkodnak derűsen a magasba és a madarak uj éneket tanulnak a cserfák közé dugott fészkeken.

A Tátra kékesen emelkedik a magasba és a poprádi állomáson ömlik a vonatokból a vastagcipős, hátizsákos turista; a zöldtavi menház hosszú lócáin németek és angolok ülnek szelíd békességben, a Királyhegy oldalá-Erdöházi Hugó

ban vigan terjeszkedik a gyalogfenyő s sztracenai sziklákat befesti a jégbarlang felé futó autók finom pora.

Hol vagytok, kanyargós erdei utak, vadász házak és esti szalonnasütések? Vágyom utánatok, ti őzek a Szinyec gótikus bükk-rengetegében, ti málnaerdők és szeder-rengetegek. Forrásod hűs vizét érzem a nyelvemen olykor, ősi Vepor-hegység s a Bucsony kilátótornyának szédítő panorámáját néha magam elé idézem.

Ilyenkor, augusztus közepén még sárga és kék virágok illatoznak a selmeci dombok tövében s a Tátra tetején már zimankós szelek fújdogálnak. A Mátra nyúlványain bárányok csilingelnek s a Polyána oldalában titkos tolvaj-utra indul egy tanya legénysége.

A Garant völgyében, Zólyomban, már hideg van, de a Hernád áttörésénél még napozik a sziklán két iglói gyerek.

Hol vagytok, ti selymes havasi rétek, murányi sasfészkek, kanyargós, fehér mészköutak, szerpentinek, ti erdei fűrésztelepek, favágók és zöldhajtókás erdészek?

Hallom fáitok susogását, a harkályt, amint kopog a fán, látom a meredek dombokat, a mészkősziklákat, a gerendákat s érzem a száradt fű illatát.

Szeretlek benneteket, ti, drága, szép szlovenszkói hegyek s ilyenkor, augusztus közepe felé bús nosztalgia húz fenyőitek és erdei magányotok után.

Tudatom veletek, öreg hegyeim, hogy szép és kedves az alföld, méltóságos folyam a Duna, de a ti réteitek szépségét, erdeitek illatát, utaitok bűbáját elfelejteni nem lehet. (Sz.)

— A Komáromi Lapok kiadója itthon. Spitzer Béla, lapunk kiadótulajdonosa tegnap, szerdán délután teljesen felgyógyulva hazaérkezett családja kíséretében. Egészsége a szanatóriumi kezelés alatt fokonként javult és a túlhajtott szellemi munka, valamint a napkurával való visszaélés káros következményei elég hamar megszűntek, de szervezetének heteken át abszolút pihenésre volt szüksége. Most gyógyultan ugyan, egy ideig családja körében csak fokozatosan térhet vissza régi nagy munkateljesitményeihez.

— Személyi hir, Dr. Majer Imre apátplébános kedden Komáromból elutazott. Két heti szabadságát Szliács fürdőn tölti.

— Orvosi hir. Dr. Kalvariszky Jenő gyermekorvos specialista szabadságáról visszaérkezett és rendeléseit Királypüspök utca 16. szám alatt ismét megkezdette.

— Hz ecűngéiifíus templom felszentelése. Az evangélikus templom belsejének több mint egy hónapja szaka^datlanul folyó renoválása és az Isten házához méltó kifestése a hivek nagy örömére elkészült. A megujhodott ősi templom ünnepélyes felszentelése vasárnap, augusztus 23-án d. e. 10 órakor lesz.

— Jdrda építés. Párkány község elhatározta, hogy a gyalogjárókat fokozatosan kiépítik. A járdaépítést már el is kezdték.

— Gyümölcs- és zöldségfeldolgozó fanfolyom, Az eberhardi állami mezőgazdasági iskolák igazgatósága az idén is megrendezi a magyar nyelvű gyümölcs- és zöldségfeldolgozási és konzerválási tanfolyamot és pedig augusztus hó 25-én és 26-án. Ä tanfolyamot, amely főként gyakorlati lesz, személyesen fogja vezetni és azon előad Buchta Viktor orsz. gyümölcsészeti felügyelő, a pozsonyi áll. gyümölcsészeti és kertészeti kutató intézet főnöke. A tanfolyamon tanítani fognak a gyümölcs-és zöldségfélék aszalásáról, a gyümölcsbefőttek, izek (marmeládák), jamek, kocsonyák, borok, ecetek, szörpök és levek készítéséről, a zöldségfélék különböző módon való konzerválásáról stb. A tanfolyam, amelyen csak nők vehetnek részt, ingyenes. Lakást és ellátást az iskolai internátusbán lehet kapni önköltségi áron (kb. 10 korona naponta). — Autóbusz közlekedés Pozsonyból (Köztársaság tér) reggel 8 órakor. Az ingyenes tanfolyamra csak korlátolt számú jelentkezőt vesznek föl, azért ajánlatos azonnal jelentkezni a következő címre: Őtátne zemedelské Skoly Eberhart pri Bratislava