Komáromi Lapok, 1931. július-december (52. évfolyam, 78-153. szám)
1931-08-15 / 98. szám
2. oldal »KOMÁROMI LAPOK< 1931. augusztus 15, mert a hajógyár leszerelésével a munkanélküliek száma csak emelkednék. Fiissy Kálmán, a magyar nemzeti párt szenátora Prágában járt, hogy a délszlovenszkói mezőgazdaság katasztrófád helyzetének orvoslását sürgesse és ezt az alkalmat felhasználta arra is, hogy a komáromi hajógyár leszerelése kérdésében tiszta helyzetet teremtsen. Füssy szenátor az illetékes központi hatóságoknál való eljárás alapján lapunk munkatársát felhatalmazta annak közlésére, hogy a hajógyár elköltözéséről vagy leszereléséről szóló hírek teljesen légből kapottak. A mai helyzet ugyanis az, hogy a hajógyár az állam tulajdona, s azt jelenleg a Skoda-gyár bérli az államtól. A bérleti szerződés huszonöt évre szól s ebből eddig még csak nyolc év telt el. A szerződés a Skoda-műveket az üzem fenntartására kötelezi és mert az üzemnek elegendő megrendelése van, a gyár leszerelésére vagy elköltözésére semmi ok nincs. A gyár komáromi munkásokkal szerelteti az elbai hajókat is az Elba kikötőiben. A bérleti szerződés felbontására az állam se gondol s igy a hajógyárat erről az oldalról sem fenyegeti veszély. Ilyen körülmények között nyilvánvaló, hogy a hajógyár elköltözéséről szóló hírek a szélső baloldali pártvezérek agyában születtek zűrzavar és elégedetlenségkeltés céljából, ami a küszöbönálló községi választásokra való figyelemmel olcsó, azonban nagyon átlátszó s igy hatástalan kortestrükknél uem egyéb. tések kedvezően Ítélik meg a helyzetet a magyar kölcsön szempontjából. Ezek a hírek arról is megemlékeznek, hogy a magyar kölcsön svájci elhelyezésében állítólag maga a svájci nemzeti bank is részt fog venni. A fontkölcsön kedvező kilátásai kétségkívül szoros kapcsolatban állanak a kormánynak a kötött pénzügyi gazdálkodás megszüntetését előkészítő rendeletéivel. Általában az a vélemény, »agBPIWWIWrorirrtlMirr hogy mihelyt a külföldi kölcsönt végleg lekötötték, nincs semmiféle ok arra, hogy az eddigi helyzetet továbbra is fentartsák. A rendeletek a sima átmenetet biztosítják, amelynek néhány nap múltával leendő megszűnte után a gazdasági élet Magyarországon is a normális keretek között fog tovább mozogni és minden bizalmatlanság és kétségeskedés megszűnik. Ausztriából százhetvenharmadmagával kiutasították s huszonnyolc napig gyalogolt a családjával, mig Komáromban egy istálló fedele alatt meghúzódhatott. Állampolgársági Odyasea. — Nem tudja, hol az illetősége s családjával nyomorog. Felszabadítják augusztus 15-től fogva Magyarországon a bankbetéteket. Aranypengő rendelet. — A garancia szindikátus megalakulása. — A földteherrendezési határidők meghosszabbítása. Kedvező kilátások a magyar kölcsönre nézve. — augusztus 14. Az országos 33-as bizottság csütörtökön tartotta első érdemleges ülését, amelyben megjelentek a kormány tagjai közül Bethlen István gróf miniszterelnök, Wekerle pénzügyminiszter, Károlyi Gyula gróf külügyminiszter, Zsitvay Tibor igazságügyminiszter, Búd kereskedelmi, Mayer földmivelésügyi és Ernszt népjóléti miniszterek. Az ülésen Wekerle Sándor pénzügyminiszter három órán át tartó beszédben teljes és átfogó tájékoztatást adott az ország pénzügyi és gazdasági helyzetéről. Részletesen ismertette azokat az intézkedéseket, amelyeket a kormány az államháztartás egyensúlyának feltétlen biztosítása érdekében tenni kíván, ismertette továbbá az államkincstár minden irányú kötelezettségeit, valamint a betétekre vonatkozó augusztus 15-től kezdődően teendő intézkedéseket és a kiadandó gazdasági irányú egyéb intézkedéseket is. Bethlen István gróf miniszterelnök politikai szempontból világította meg a felmerült kérdéseket. A délután 5 órakor folytatott ülésen a bizottság megvitatta és megállapította azokat a kormányrendeleteket, amelyek a normális gazdasági állapot visszaállítására vonatkoznak. A rendeletek Történet — nyaralók okulására! Irta Gyallay Domokos. Szép alkonyaton andalogva mendegéltem haza mezei sétámról. Mélázásomból váratlan esemény riasztott föl. Feleségem ott állt a sógorék kapujában és egy újsággal hevesen integetett felém, mint ahogy a vasúti őr adja a vészjeleket. Meggyorsítottam lépteimet. — Rettenetes dolgok történnek odahaza Kolozsváron! — fogadott az aszszony nagy izgalommal. — Egyik betörést a másik után követik el. Tessék, mit ír a lap! Belepillantottam a betörésekről szóló riportba. Nehány sor elolvasása után ráismertem egyik hírlapíró kollégám nagyító stílusára. Unottan nyújtottam vissza az újságot. — Nyári hazudozás, nem kell felülni neki! Feleségem elnémult egy percre. Ismerem ezt a szótlanságot, mindig valami súlyos nyilatkozat szokott következni utána. — Holnap reggel beutazik Kolozsvárra! — mondotta. — Ugyan, mi értelme? — Szétnéz a ház körül, nem törtek-e be hozzánk is? — Fölösleges aggodalmak! — védekeztem. — Csak úgy... minden ok nélkül nem zökkenik ki a nyaralás hangulatából. következők lesznek: Augusztus 17-től kezdődő hatállyal felszabaditjdk a bankbetéteket, bevezetik az arany pengőt, megalakul a garancia szindikátus és meghosszabbítják a földteherrendezési határidőket. E kérdésekben augusztus 15-én négy kormányrendelet fog megjelenni és pedig 1. A bankbetétek felszabadítása, Budapesten három, —a vidéken nyolcnapi határidővel. 2. Aranypengő rendelet, amely szerint az összes pengőre szóló tartozásokat és követeléseket aranypengő értéküeknek nyilvánítják. 3. A garancia szindikátus megalakulása. A szindikátus 60 millió pengő alaptőkével fog birni, amelynek egyharmadát az ipar adná össze, egyharmadát a bankok és a harmadik harmadát a kincstár. 4. A földteherrendezési határidők meghosszabbítására vonatkozó rendelet. Ezt a rendeletet azért adja ki a kormány, mert az eddigi háromhónapos árverési felfüggesztési határidők már leteltek. A további felfüggesztést további három hónapra mondják ki. A magyar fontkölcsön kedvező kilátásairól újabb jelentések érkeztek külföldről. A Londonból beérkezett jelen-Feieségem megint elhallgatott, sőt mintha némi zavar tükröződött volna tekintetén. — Egy csomó szalagot is ki kell hoznia, — szólt erőt véve zavarán. — Mégis csak rá kell szánnia magát! Sorsom meg volt pecsételve. Mert, hogy betörők járlak lakásunkon? E felől még lehetett volna alkudozni, de ha szalagokra van szüksége az asszonynak!... Egy reménysugár azért mégis fölcsillant előttem. — Hiszen én be se tudok jutni a ruhaszekrényhez, annyi zár van közben, — jegyeztem meg. — Arról pedig fogalmam sincs, hogy a kulcsok hol vannak elrejtve. Feleségem győzelmesen mosolygott és egy iratot húzott elé. — Számítottam erre! — mondotta. — Tessék, helyrajzot és leírást készítettem a kulcsok elhelyezéséről. Figyeljen csak! Az első kulcs ott van a veranda-lépcső alatt, azzal kinyitja az ebédlő ajtaját. Második kulcs az ebédlőben, a nagy szőnyeg alatt, azzal kinyitja a kis kredenc alsó fiókját. Harmadik kulcs a kis kredenc alsó fiókjában, szalvéták közt, azzal kinyitja a nagy kredenc középső fiókját. Negyedik kulcs a nagy kredenc középső fiókjában pohárral leborítva, azzal kinyitja a hálószoba ajtaját, ötödik kulcs az első éjjeliszekrényben sárga cipőbe rejtve, azzal kinyitja a ruhaszekrényt. Már helyt is vagyunk, a szalagok ott vannak a ruhaszekrény alsó Komárom, — augusztus 12. Csodálatos az emberi sors! Naprólnapra uj meglepetéseket tartogat az élet s mi, akik a napi események krónikásai vagyunk, sokszor már minden megrendülés nélkül, az élet nagy szenzációival szemben érzett csendes apátiával Írjuk le egy-egy felbukkanó emberi élet történetét. A nagy háború uj meghatározást dobott a köztudatba: „az elsodort ember“ jelzőjét. Ezer és ezer ilyen elsodort ember bolyong az országok határai között, számkivetetten, fedél nélkül, kereset nélkül, olykor családostól huzza a kivetettség igáját az ember, olykor egyszerű „tramp“ lesz s a bürokrácia útvesztői között, hivatalok, rendeletek, illetőségi helyek és állampolgársági kérdések özönében a modern élet őrlőfogai közé kerül, mig egyszer végleg elsodrődik. Majdnem minden hét kiveti a maga elsodort emberét a komáromi partokra is. Íme egy ilyen ember sorsa: A neve, Maczeják Ferenc. Bazinban született. Édesapja Zalaszentgróton. Édesapja után esetleg magyarországi illetőségű volna, sajátmaga talán csehszlovákiai. Maga sem tudja. A háborúban háromszor sebesült. Az orosz fronton teljesített katonai szolgálatot, mint 11-es közös huszár. Egy gránátszilánk most is a karjában van, a másik karján dumdum lövedék nyoma, az oldalából is kiszedtek egy golyót. Kibírta. Hazajött. Megházasodott. Elment Alsóausztria és Tirol határára erdésznek. Erdész volt és vadász. A birtok egyideig Battyhány grófé volt, később Munk Artur tulajdonába ment polcán egy skatulyában... Mondanom sem kell, hogy a fonalat már a harmadik kulcsnál elvesztettem. De ott volt a rajz! Ajtótól szőnyegig, szőnyegtől kredencig, kredenctől éjjeliszekrényig s onnan tovább pontosan mutatta az utat. Nincs hát mentség, ki kell zökkennem a nyaralás örömeiből! Az önfeláldozás nyomasztó érzésével nyugadlam le aznap este. Reggel az utraindulásom a megfelelő formaságok között történt meg. Feleségem sok jó tanácsot adott, főként pedig azt kötötte lclkemre, hogy a délutáni vonattal okvetlen visszatérjek. Forró délelőtt volt. Csakhamar úgy éreztem magamat a fülkében, mint vándor a sivatag tüzében. Képzeletemben csábítva, incselkedve jelent meg a távoli oázis képe: kolozsvári törzsvendéglőnk hűvös, belső kis szobája, amely már tíz órakor megtelik villásreggeliző, vidám kollégákkal. A nagy hőség — úgy mondják a tudósok — megváltoztatja a jellemet. Nyilván ennek a megállapításnak igazsága jelentkezett rajtam, mikor elhatároztam, hogy elejtem eredeti programmomat és az állomástól nem lakásunkra, hanem egyenesen törzsvendéglőnkbe hajtatok. Nemsokára tehát ott hüsöltem a vendéglői oázis ölén, a legkedélyesebb társaságban. A betörők és szalagok? Ezekről tökéletesen megfeledkeztem. A kollégák jöttek és mentek, a villását. Békésen éldegélt mindaddig amig 1927-ben gyakorlatra be nem hivták az érsekujvári hármas lovasezredhez. Tragédiája itt kezdődött. A kaszárnya istállójában megrugta egy ló. Hasonrugta, hogy eszméletlenül ott maradt. Egyideig ápolták, majd visszakerült Alsóausztriába, de nem tudta a munkáját végezni, súlyos belső sérülései miatt. Bécsbe került kórházba Családját Trautmannsdorfban a jó embirek tartották el. Segélyt nem kapott. Keresete nem volt. Itt érte a hivatalos értesítés: mivel idegen állampolgár, kiutasítják Ausztriából. Százhetvenhárom csehszlovák illetőségű családot utasítottak ki egyszerre. Ez a Maczeják Ferenc Bécsből ijedten visszamegy Trautmannsdorfba a családjáért. Van egy kéthónapos kislánya, azonkívül még három gyereke. A legidősebb kilenc éves. Otthagyják a bútorokat s mivel nincsen pénzük, gyalog indulnak Bécsen keresztül Csehszlovákia felé. Hetekig mennek. Bazin nem ád illetőséget nekik. Pozsonyban a Sociálny péce (Társadalombiztosító) volna köteles invalidusnak elfogadni őt s támogatást adni neki, de nem sikerül a kilincselése. A lórugott, munkában nem a legerősebb ember nem kap állami támogatást. — Magunknak sincs pénzünk, — mondja egy hivatalnok. S nem akarták felülvizsgálatra küldeni. reggeli átnyúlt az ebédbe, az ebéd a délutáni kávézásba... Egyszer rémülten állapítottam meg, hogy alig fél órám van még a vonat indulásáig. Rohantam a íiákerállomásra s onnan lakásunkra. Mosl bizonyult be, hogy feleségem részéről milyen zseniális ötlet volt a rajz. Csalhatatlan bizonyossággal vezetettt az eldugott kulcsok szövevényében, mint a fonál a mesebeli hőst... Már kezemben volt a ruhaszekrény drága kincse, a szalagos skatulya is, amikor a fiakeres keményen megkopogtatta az ablakot. — Uram, elkésünk, siessen! Nosza siettem is, ahogy tőlem teltki a kapun, föl a kocsira, mindez — hála a rajznak — egy röpke perc műve volt. Szerencsésen visszaérkeztem nyaralóhelyünkre és megnyugtattam az asszonyt: a tolvajok tiszteletben tartották magántulajdonunk szentségét! És a szalagokkal is pontosan beszámoltam. A diadalmas út után csöndes napok következtek, újra zavartalanul élhettem a falu örömeinek. A kalapok is rendre pompás szalagdíszt öltöttek, ami viszont feleségem nyaralását édesítette meg. Hanem azok az átkozott újságok! Csakhamar megint földulták boldogságunkat, mint a krónikus betegség. Feleségem egy délelőtt reszkető kézzel tette elémbe az újságot. Megint a betörőbandák! Az újságban rikoltóbetűs riport:
