Komáromi Lapok, 1931. július-december (52. évfolyam, 78-153. szám)

1931-08-11 / 96. szám

1931 auguszíus 11. _______ »KOMAROMI LAPOK« összeget adósságokból törölnek. Így például Németország, amely 240 millió dollárral tartozik az Egyesült Államok­nak, vásároljon ezért az összegért mező­­gazdasági termékeket, amelyekre a sze­nátor szerint Németországnak különben is szüksége van. 25 éves jegyzői jubileum Komárom, — aug. 10. Lélekemelő ünnepe volt Kürt köz­ségnek. Ma 25 éve, hogy Kűrthy Győ­zőt, a község vezető főjegyzőjének vá­lasztotta meg s ez alkalomból a köz­ségi elöljáróság Danczi István bíró vezetésével küldöttségileg tisztelgett az érdemes tisztviselőnél. A községi biró meleg szavakban emlékezett meg a főjegyző 25 éves működéséről, mely idő alatt mindig a közért, a nép jó­létéért küzdött, s bár nem született a községben, egybeforrott azzal. Most, jubileuma alkalmából, mint a község legjobb barátját a legmelegebben kö­szönti és neki további működéséhez erőt, egészséget kíván. Utána Verseghy Imre ig. tanitó a községi tantestület nevében fejezte ki jókivánatait a jubilánsnak, ő tudja és állítja, hogy igen nehéz napokban sok Saját tudósítónktól A járási választmány ülésén Király József csicsói plébános felhívta a vá­lasztmány tagjait arra, hogy fogjanak össze pártkülönbség nélkül a munkában a szerencsétlen sorsra jutott járás lakos­ságának megsegítése érdekében. Reá­mutatott a szimői esetre, amely azt mutatja, hogy a gyűlölködés most sem szűnt meg, de ezt erkölcsi kötelessége leszerelnie azoknak, akik erre hivatottak. A szimői biró kidoboltatta, hogy a vetőmagot a Weiszberger Sámuel féle korcsmában, az agrárpárt helyiségében írják össze. Odamentek a gazdák és ott Szőke Izidor meg Borka Imre gaz­dák Írták össze a vetőmagszükségletet és az iratkozóktól egykoronákat szed­tek. A járási bizottság ülésében az el­nöklő Fodor dr. helyettes járási főnök kijelentette, hogy a bírónak nem volt joga a dobszó utján való jelentkezést közhírré tenni, mert erre még nem kapott felhívást a járástól, az össze-A komáromi rendőrségen egy izga­tott leány jelent meg és följelentést kivánt tenni. Uhrovcsik rendőrfogal­mazó elé vezették s ott megnevezte magát. G. S. budapesti illetőségű, tizen­kilenc esztendős leány s különös szök­­tetési történetet adott elő. A budapesti Andrássy utón sétált egy délután, amikor hozzálépett két fiatalember és meg akartak ismer­kedni vele. Ő le akarta rázni a két tolakodót, de azok nem tágítottak és mindenképpen azt akarták, hogy a leány menjen velük az Ángol­­parkba. Felajánlották autójukat is, amely ott várt a Műcsarnok előtt. A leány semmiképen sem akart a két elegáns fiatalemberrel szóbaállni, mire azok odaszólitották az ut széléhez a zárt autót és még mielőtt a leány vé­dekezhetett, vagy segítségért kiálthatott volna, a két fiatalember megragadta s betuszkolta az autóba. Ott valamit az arcába öntöttek és ettől elkábult. Többre nem emlékszik, csak arra, hogy más­nap reggel egy szántóföldőn találta magát. gondot okozott a főjegyzőnek a község és a lakosság megmentése s ekkor látta, hogy milyen nagy szív és lélek lakik a főjegyzőben s mennyire sze­reti a népet. A község izr. lakossága nevében Deutsch Ignác nagybérlő köszöntötte a főjegyzőt, hálával emlékezett meg az ő puritán és liberális működéséről. Nagyrésze volt a főjegyzőnek abban, hogy még a válságos időkben is, a legjobb egyetértésben éltek egymással a község hitfelekezetei. Azután a tüzoltótestület, amelynek főparancsnoka a jubiláns, az Iparoskör, amelynek diszelnöke, továbbá a távir­­damunkások szakszervezete, amelynek zászlóanyja volt a főjegyző elhunyt hitvese, egyenként szeretetükről, ragasz­kodásukról és hálájukról biztosították Kürthy főjegyzőt. Az elhangzott beszédekre Kürthy fő­jegyző a meghatódottságtól alig tudva szóhoz jutni, hálás köszönettel válaszolt, kijelentette, hogy mindenkor azon igye­kezett, hogy úgy az államnak, mint a községnek érdekeit összeegyeztetve, a lakosságjjboldogulását keresse és úgy mint eddig, ezután is nyitva lesz ajtaja a község minden polgára előtt s igye­kezni fog szerény tehetségével min­denkinek segítségére lenni. A jubiláns főjegyzőt Komáromhoz sok baráti szál fűzi, jőbarátai, tisztelői melegen köszöntik a ritka, szép jubi­leum alkalmával és további működé­sére Isten áldását kérik. íróknak még kevésbbé volt joguk ezt elvégezni, mert ezt a községnek hiva talosan kell megtennie. A koronák sze­dése meg egyenesen jogtalan cselekedet volt. Az agrár korifeusok a jelentkező keresztényszocialistáknak azt hajtogat­ták, hogy a vetőmagból csak az agrárok részesednek, mert azokat az Úristen különösen szereti. A keresztényszoci­alisták, pedig csak abban az esetben kapnak belőle, ha átvedlenek az agrár­pártba. Nagyon zokon esett ez a szimői gazdáknak, hogy a nyomorúságba is politikát visznek be a meggondolatlan emberek. Azt hisszük azonban, hogy mégsem lehet vásárt csapni a katasztrófa áldo­zatainak az érzéseiből, mert ez akkora erkölcstelenség lenne, hogy ezt a szimői agrárkorifeusok fel sem tudják fogni. Ha igy csinálnák akkor még Hodzsa apánk is szégyenkezne miattuk. Körülnézett és érdeklődött a szántó­földön dolgozó munkásoktól, hogy hol van, s a legnagyobb meglepe­tésére kiderült, hogy Csehszlová­kiában, a Csallóközben van. Megindult egy közeli falu felé a sínek mentén és eljutott Ekel község vasúti állomására. Mivel a két férfi kirabolta és nemcsak a pénzét vette el, hanem a karkötőjét is, semmi pénzelnem volt. Kikönyörgött magának egy ingyen vas­úti jegyet Komáromig és a legközelebbi vonattal bejött Komáromba, ahol a rendőrség segítségét kérte. A kihallgatást végző rendőrfogal­mazónak azonban feltűnt a lány zavaros előadása és keresztkérdések alá vette őt. A jómegjelenésü lány egyideig meg­maradt meséje mellett és már-már úgy volt, hogy szélesebb mederbe terelődik a különös leányszöktetési ügy, s nyo­mozni kezdenek a rejtélyes leányrablók után, amikor néhány keresztkérdés za­varba hozta a leányt s lassankint bevallotta az igazságot. Nem budapesti illetőségű, hanem dunaszerdahelyi és az egész mesét azért találta ki, hogy ingyen és útlevél nélkül jusson Magyaror­szágba. Budapesten lakó sógorához akart menni, mert apjával összeveszett, s min­denképen el akart menni hazulról. A naiv mesével nem sokat ért el a lány, mert értesítették szüleit, az apja érte jött és hazavitte a dús fantáziájú leányt. mmmmmmmmmmmmammammmaam A pengőt a magyar kormány mindenké­pen megvédi* — augusztus 10. Ernszt Sándor népjólőti miniszter szombathelyi beszédében kijelentette, hogy a kormány minden erővel meg­védi a pengőt, még akkor is, ha külföldi kölcsönt nem kapna Budapest. A rendőrség külön detektív csopor­tot bízott meg a valutacsempészet megakadályozására. A postavezérigaz­­gatóság a külföldre szóló pengőfor­galmat beszüntette. A Nemzeti Bank engedélyével azonban értéklevelek küldhetők. A Friedmann Ignác dr.-féle valuta­letéti mozgalom sikerét nagyban emeli, hogy Apponyi Albert gróf maga állott a mozgalom élére. A külföldi fontkölcsön felvételére vonatkozó tárgyalások kedvezően ha­ladnak előre. Bognár, a vénülő szívbajos aranyozómester azt mondja leányának Julinak, a Práter­­utcai proletárgyereknek: „Úgy vidd a lelkedet, mint a gyertyalángot a szél­ben!“ Méltóztatnak megérteni ezt a sort? Vittek önök már gyertyalángot szélben? Gyertyalángot, amit minden pillanat­ban megölhet, lerombolhat a vad szél, amit minden pillanatban kivégezhet va­lami alattomos huzat; Juci, te is úgy vidd a lelkedet, melengetve, úgy elta­karva, megőrizve, mint én tartottam tenyeremet a szélben a gyertyaláng elé. Vigyázz, ne vedd le a tenyeredet, ne add oda gyenge lángodat, füzedet, fé­nyedet a szélnek, mert belédtipor és kivégez. Úgy vidd reszketeg lelkedet a hatalmas utcák között, lassan, vigyázva, — mert jön a szél, az alattomos lát­hatatlan szél, ezernyi kisértés. * Szép Ernő Írja a fenti mondatot az Aranyóra színdarabjában. Sokszor meg­esik velem olvasás közben, hogy meg­kap egy mondat, egy mondat hangu­lata, zenéje, lelke megcsap és lenyű­göz. így álltam lenyűgözve Szép Ernő e mondata fölött és felhörpintettem, magamba zúdítottam, megmámorosod­­tam tőle. Ha nem szégyeltem volna (mégis az embernek vannak gyöngéi) képes lettem volna megkönnyezni ezt a sort, amelyben érzem a kör­utak esti, csábitó borzongató szelét és látom szaladni hóna alatt az esti va­csorával,, szalámival a kis gyertyalángot, a Jucit. És a szélben bizony a gyertya­lángot odaadással, óvatossággal, szinte rajongó figyelmességgel kell vinni. Érted-e Juci? ____ _____ (—zi.) mBsaamasmaaaKBm ■■Huanm Egy lCVCl hullott előttem a fá­ról, — „Züm, züm, röpködtek a fáról tréfás falevelek“ jutott eszembe Ady Endrének sora. A Dunáról hűvös szél futott felém, egy levél hullott az öre­gedő forróságú augusztusi napban és eszembe jutott: „Párisba halkan be­szökött az ősz.“ Igaz is, aztán tovaszá­­guldott, nem tudta senki, hogy ott járt a nyögő lombok alatt, csak a Szajna, az édes csábitó és Ady Endre. Most nyár van, az augusztusi forró­ságban tobzódik a levegő, de jön egy hűvös szél a Dunáról, egy levél hull a fáról és érzem, senki sem tudja, csak én: találkoztam Vele a Duna partján. Az történt, hogy a magyar vátesz em­léke villant elém, mintha győztesként elrohant volna előttem Szent Mihály lován halkan, nesztelen és a reszketeg levél képében elhullajtott egy köny­­nyet. (— zi.) A szimői agrárok önzetlenül maguk közt szeretnék kiosztani a vetőmagot, ami még meg sem érkezett A keresztényszocialisták menjenek a sóhivatalba vetőmagért Csallóköz, augusztus 10 Különös leányrablás a budapesti Andrássy utón, amely Csallóközben ért véget Apjával összeveszett s ingyen akairt Pestre utazni Saját tudósítónktól Komárom, augusztus 10 JSIJBtEK ;' f Falusi tüzriadalom Vasárnap délután. Nyugalmas, fa­lusi csönd. Fehér libák az utón, ka­csák egy pocsolyában. Két autó veri a port. Harangszó. Szél rezegteti a fák levelét s a folyóparton gyerekek csap­nak nagy zsivajt. E nagy, nyugalmas csöndben végig­­sikolt a falun egy lány, fehérben: — Tűz van 1 Tű-ű-űz van ! Éles női hang. Rádupláz még kettő. A kisharang vadul csengeni kezd s az utón már rohannak is emberek. Tarka i asszonyok, lihegő gyerekek, pipás fér­fiak. Tűzoltók, sisakban s hatalmas övvel. A parancsnok motorbiciklin. A kürtös lófarkú sisakkal, mint egy ulánus. Mindenki szedi a lábát. Egy szénakazal ropog-lobog, ég, lán­gol és terjeszti keserű füstjét. Mellette szalmatetős házikó, körülötte szalma, faházak sora, kerítés, cséplőgép és deszkaistálló. Már itt is a tüzoltósereg. Ki civil­ben, ki egyenruhában. Autó mögé kö­tötték a kis fecskendőt és berohannak az udvarra. Neki a kútnak. A kút isza­pos vize már pattog is a repedt cső­ből s locsolja a kazlat. Fojtó, hatalmas füst, emberek káromkodó szava s a házigazda kétségbeesetten kapkod szal­matetős háza tetején.' Ott áll a gazda, ingujjban a kémény mellett s kezével hessegeti el a per­nyét. Erős szél fúj. — Vizet adjatok! — sikoltja a gazda és mivel senki nem mozdul, a nép közé vágja az üres vödröt, dühében. — Vizet ! A fejetek mindenit! Locsolja egyetlen vödörrel a házát. A hatalmas kazal lobog. Csak a tűz zenéje hallatszik, a viz ropogása és a szivattyú egyhangú sziszegése. Hat le­gény nyomja a szivattyú karját kö­zömbösen. Mindenki csendes és közömbös. Húszán oltanak s vizet hordanak, két­százan nézik. A jóakaratu, szuszogó kis pumpából vékony vizsugár lövell. Két elhaló csövet vezettek a tűznek s tíz vödröt cipelnek ide-oda. Nem nagy tűz. Inkább csak : vasár­napi mulatság, félórai ingyen látvány. Két csendőr s egy finánc, hivatalos tekintéllyel ide-oda jár. Milyen csendben megy mindez! A szomszéd házak s kazlak tetején egy­­egy ember vödörrel. Őrséget tart. Csak a szél ne fújna! A kútból már iszap jön, a szom­szédból kocsin vizeshordókat hoznak. Két gyerek megunja s elmegy fü­rödni. A tűz mellett kis zsellérkunyhó. Senki nem menti a holmit belőle. A ház falán békésen lóg a lószerszám, az ablakban egy párna s az eresz alatt ágy, vetetlen. Két gyerek, neveletlen. Már rombolják is szét a szénakazlat, a gazda idei termését s a tűz fészkét kutatják. A füst közepében a kürtös, bonyolult sisakjával s oldalán a kürt­tel. Diadalmasan tekintget. Vagdossák, rúgják, ütik, tépik a szé­nát. Mindenki csuromviz. A tűzoltók nevetnek, ma jól mulattak. De milyen csend van közben. Mindenki ténfereg, valaki fényképez, a repedt csövet ronggyal kötik be s ujjal fogják, hogy ne szivárogjon. Olykor egy legény elkáromitja ma­gát, igy jobban esik a munka. Oszlik a nép. Egy családtag sir. Nedves, keserű füstszag. Vasárnap délután. „Tűz oka ismeretlen, valószínűleg játszó gyermekek keze a vétkes. A ta­karmány biztosítva volt.“ 3. oldal.

Next

/
Thumbnails
Contents