Komáromi Lapok, 1931. július-december (52. évfolyam, 78-153. szám)
1931-08-11 / 96. szám
1931 auguszíus 11. _______ »KOMAROMI LAPOK« összeget adósságokból törölnek. Így például Németország, amely 240 millió dollárral tartozik az Egyesült Államoknak, vásároljon ezért az összegért mezőgazdasági termékeket, amelyekre a szenátor szerint Németországnak különben is szüksége van. 25 éves jegyzői jubileum Komárom, — aug. 10. Lélekemelő ünnepe volt Kürt községnek. Ma 25 éve, hogy Kűrthy Győzőt, a község vezető főjegyzőjének választotta meg s ez alkalomból a községi elöljáróság Danczi István bíró vezetésével küldöttségileg tisztelgett az érdemes tisztviselőnél. A községi biró meleg szavakban emlékezett meg a főjegyző 25 éves működéséről, mely idő alatt mindig a közért, a nép jólétéért küzdött, s bár nem született a községben, egybeforrott azzal. Most, jubileuma alkalmából, mint a község legjobb barátját a legmelegebben köszönti és neki további működéséhez erőt, egészséget kíván. Utána Verseghy Imre ig. tanitó a községi tantestület nevében fejezte ki jókivánatait a jubilánsnak, ő tudja és állítja, hogy igen nehéz napokban sok Saját tudósítónktól A járási választmány ülésén Király József csicsói plébános felhívta a választmány tagjait arra, hogy fogjanak össze pártkülönbség nélkül a munkában a szerencsétlen sorsra jutott járás lakosságának megsegítése érdekében. Reámutatott a szimői esetre, amely azt mutatja, hogy a gyűlölködés most sem szűnt meg, de ezt erkölcsi kötelessége leszerelnie azoknak, akik erre hivatottak. A szimői biró kidoboltatta, hogy a vetőmagot a Weiszberger Sámuel féle korcsmában, az agrárpárt helyiségében írják össze. Odamentek a gazdák és ott Szőke Izidor meg Borka Imre gazdák Írták össze a vetőmagszükségletet és az iratkozóktól egykoronákat szedtek. A járási bizottság ülésében az elnöklő Fodor dr. helyettes járási főnök kijelentette, hogy a bírónak nem volt joga a dobszó utján való jelentkezést közhírré tenni, mert erre még nem kapott felhívást a járástól, az össze-A komáromi rendőrségen egy izgatott leány jelent meg és följelentést kivánt tenni. Uhrovcsik rendőrfogalmazó elé vezették s ott megnevezte magát. G. S. budapesti illetőségű, tizenkilenc esztendős leány s különös szöktetési történetet adott elő. A budapesti Andrássy utón sétált egy délután, amikor hozzálépett két fiatalember és meg akartak ismerkedni vele. Ő le akarta rázni a két tolakodót, de azok nem tágítottak és mindenképpen azt akarták, hogy a leány menjen velük az Ángolparkba. Felajánlották autójukat is, amely ott várt a Műcsarnok előtt. A leány semmiképen sem akart a két elegáns fiatalemberrel szóbaállni, mire azok odaszólitották az ut széléhez a zárt autót és még mielőtt a leány védekezhetett, vagy segítségért kiálthatott volna, a két fiatalember megragadta s betuszkolta az autóba. Ott valamit az arcába öntöttek és ettől elkábult. Többre nem emlékszik, csak arra, hogy másnap reggel egy szántóföldőn találta magát. gondot okozott a főjegyzőnek a község és a lakosság megmentése s ekkor látta, hogy milyen nagy szív és lélek lakik a főjegyzőben s mennyire szereti a népet. A község izr. lakossága nevében Deutsch Ignác nagybérlő köszöntötte a főjegyzőt, hálával emlékezett meg az ő puritán és liberális működéséről. Nagyrésze volt a főjegyzőnek abban, hogy még a válságos időkben is, a legjobb egyetértésben éltek egymással a község hitfelekezetei. Azután a tüzoltótestület, amelynek főparancsnoka a jubiláns, az Iparoskör, amelynek diszelnöke, továbbá a távirdamunkások szakszervezete, amelynek zászlóanyja volt a főjegyző elhunyt hitvese, egyenként szeretetükről, ragaszkodásukról és hálájukról biztosították Kürthy főjegyzőt. Az elhangzott beszédekre Kürthy főjegyző a meghatódottságtól alig tudva szóhoz jutni, hálás köszönettel válaszolt, kijelentette, hogy mindenkor azon igyekezett, hogy úgy az államnak, mint a községnek érdekeit összeegyeztetve, a lakosságjjboldogulását keresse és úgy mint eddig, ezután is nyitva lesz ajtaja a község minden polgára előtt s igyekezni fog szerény tehetségével mindenkinek segítségére lenni. A jubiláns főjegyzőt Komáromhoz sok baráti szál fűzi, jőbarátai, tisztelői melegen köszöntik a ritka, szép jubileum alkalmával és további működésére Isten áldását kérik. íróknak még kevésbbé volt joguk ezt elvégezni, mert ezt a községnek hiva talosan kell megtennie. A koronák szedése meg egyenesen jogtalan cselekedet volt. Az agrár korifeusok a jelentkező keresztényszocialistáknak azt hajtogatták, hogy a vetőmagból csak az agrárok részesednek, mert azokat az Úristen különösen szereti. A keresztényszocialisták, pedig csak abban az esetben kapnak belőle, ha átvedlenek az agrárpártba. Nagyon zokon esett ez a szimői gazdáknak, hogy a nyomorúságba is politikát visznek be a meggondolatlan emberek. Azt hisszük azonban, hogy mégsem lehet vásárt csapni a katasztrófa áldozatainak az érzéseiből, mert ez akkora erkölcstelenség lenne, hogy ezt a szimői agrárkorifeusok fel sem tudják fogni. Ha igy csinálnák akkor még Hodzsa apánk is szégyenkezne miattuk. Körülnézett és érdeklődött a szántóföldön dolgozó munkásoktól, hogy hol van, s a legnagyobb meglepetésére kiderült, hogy Csehszlovákiában, a Csallóközben van. Megindult egy közeli falu felé a sínek mentén és eljutott Ekel község vasúti állomására. Mivel a két férfi kirabolta és nemcsak a pénzét vette el, hanem a karkötőjét is, semmi pénzelnem volt. Kikönyörgött magának egy ingyen vasúti jegyet Komáromig és a legközelebbi vonattal bejött Komáromba, ahol a rendőrség segítségét kérte. A kihallgatást végző rendőrfogalmazónak azonban feltűnt a lány zavaros előadása és keresztkérdések alá vette őt. A jómegjelenésü lány egyideig megmaradt meséje mellett és már-már úgy volt, hogy szélesebb mederbe terelődik a különös leányszöktetési ügy, s nyomozni kezdenek a rejtélyes leányrablók után, amikor néhány keresztkérdés zavarba hozta a leányt s lassankint bevallotta az igazságot. Nem budapesti illetőségű, hanem dunaszerdahelyi és az egész mesét azért találta ki, hogy ingyen és útlevél nélkül jusson Magyarországba. Budapesten lakó sógorához akart menni, mert apjával összeveszett, s mindenképen el akart menni hazulról. A naiv mesével nem sokat ért el a lány, mert értesítették szüleit, az apja érte jött és hazavitte a dús fantáziájú leányt. mmmmmmmmmmmmammammmaam A pengőt a magyar kormány mindenképen megvédi* — augusztus 10. Ernszt Sándor népjólőti miniszter szombathelyi beszédében kijelentette, hogy a kormány minden erővel megvédi a pengőt, még akkor is, ha külföldi kölcsönt nem kapna Budapest. A rendőrség külön detektív csoportot bízott meg a valutacsempészet megakadályozására. A postavezérigazgatóság a külföldre szóló pengőforgalmat beszüntette. A Nemzeti Bank engedélyével azonban értéklevelek küldhetők. A Friedmann Ignác dr.-féle valutaletéti mozgalom sikerét nagyban emeli, hogy Apponyi Albert gróf maga állott a mozgalom élére. A külföldi fontkölcsön felvételére vonatkozó tárgyalások kedvezően haladnak előre. Bognár, a vénülő szívbajos aranyozómester azt mondja leányának Julinak, a Práterutcai proletárgyereknek: „Úgy vidd a lelkedet, mint a gyertyalángot a szélben!“ Méltóztatnak megérteni ezt a sort? Vittek önök már gyertyalángot szélben? Gyertyalángot, amit minden pillanatban megölhet, lerombolhat a vad szél, amit minden pillanatban kivégezhet valami alattomos huzat; Juci, te is úgy vidd a lelkedet, melengetve, úgy eltakarva, megőrizve, mint én tartottam tenyeremet a szélben a gyertyaláng elé. Vigyázz, ne vedd le a tenyeredet, ne add oda gyenge lángodat, füzedet, fényedet a szélnek, mert belédtipor és kivégez. Úgy vidd reszketeg lelkedet a hatalmas utcák között, lassan, vigyázva, — mert jön a szél, az alattomos láthatatlan szél, ezernyi kisértés. * Szép Ernő Írja a fenti mondatot az Aranyóra színdarabjában. Sokszor megesik velem olvasás közben, hogy megkap egy mondat, egy mondat hangulata, zenéje, lelke megcsap és lenyűgöz. így álltam lenyűgözve Szép Ernő e mondata fölött és felhörpintettem, magamba zúdítottam, megmámorosodtam tőle. Ha nem szégyeltem volna (mégis az embernek vannak gyöngéi) képes lettem volna megkönnyezni ezt a sort, amelyben érzem a körutak esti, csábitó borzongató szelét és látom szaladni hóna alatt az esti vacsorával,, szalámival a kis gyertyalángot, a Jucit. És a szélben bizony a gyertyalángot odaadással, óvatossággal, szinte rajongó figyelmességgel kell vinni. Érted-e Juci? ____ _____ (—zi.) mBsaamasmaaaKBm ■■Huanm Egy lCVCl hullott előttem a fáról, — „Züm, züm, röpködtek a fáról tréfás falevelek“ jutott eszembe Ady Endrének sora. A Dunáról hűvös szél futott felém, egy levél hullott az öregedő forróságú augusztusi napban és eszembe jutott: „Párisba halkan beszökött az ősz.“ Igaz is, aztán tovaszáguldott, nem tudta senki, hogy ott járt a nyögő lombok alatt, csak a Szajna, az édes csábitó és Ady Endre. Most nyár van, az augusztusi forróságban tobzódik a levegő, de jön egy hűvös szél a Dunáról, egy levél hull a fáról és érzem, senki sem tudja, csak én: találkoztam Vele a Duna partján. Az történt, hogy a magyar vátesz emléke villant elém, mintha győztesként elrohant volna előttem Szent Mihály lován halkan, nesztelen és a reszketeg levél képében elhullajtott egy könynyet. (— zi.) A szimői agrárok önzetlenül maguk közt szeretnék kiosztani a vetőmagot, ami még meg sem érkezett A keresztényszocialisták menjenek a sóhivatalba vetőmagért Csallóköz, augusztus 10 Különös leányrablás a budapesti Andrássy utón, amely Csallóközben ért véget Apjával összeveszett s ingyen akairt Pestre utazni Saját tudósítónktól Komárom, augusztus 10 JSIJBtEK ;' f Falusi tüzriadalom Vasárnap délután. Nyugalmas, falusi csönd. Fehér libák az utón, kacsák egy pocsolyában. Két autó veri a port. Harangszó. Szél rezegteti a fák levelét s a folyóparton gyerekek csapnak nagy zsivajt. E nagy, nyugalmas csöndben végigsikolt a falun egy lány, fehérben: — Tűz van 1 Tű-ű-űz van ! Éles női hang. Rádupláz még kettő. A kisharang vadul csengeni kezd s az utón már rohannak is emberek. Tarka i asszonyok, lihegő gyerekek, pipás férfiak. Tűzoltók, sisakban s hatalmas övvel. A parancsnok motorbiciklin. A kürtös lófarkú sisakkal, mint egy ulánus. Mindenki szedi a lábát. Egy szénakazal ropog-lobog, ég, lángol és terjeszti keserű füstjét. Mellette szalmatetős házikó, körülötte szalma, faházak sora, kerítés, cséplőgép és deszkaistálló. Már itt is a tüzoltósereg. Ki civilben, ki egyenruhában. Autó mögé kötötték a kis fecskendőt és berohannak az udvarra. Neki a kútnak. A kút iszapos vize már pattog is a repedt csőből s locsolja a kazlat. Fojtó, hatalmas füst, emberek káromkodó szava s a házigazda kétségbeesetten kapkod szalmatetős háza tetején.' Ott áll a gazda, ingujjban a kémény mellett s kezével hessegeti el a pernyét. Erős szél fúj. — Vizet adjatok! — sikoltja a gazda és mivel senki nem mozdul, a nép közé vágja az üres vödröt, dühében. — Vizet ! A fejetek mindenit! Locsolja egyetlen vödörrel a házát. A hatalmas kazal lobog. Csak a tűz zenéje hallatszik, a viz ropogása és a szivattyú egyhangú sziszegése. Hat legény nyomja a szivattyú karját közömbösen. Mindenki csendes és közömbös. Húszán oltanak s vizet hordanak, kétszázan nézik. A jóakaratu, szuszogó kis pumpából vékony vizsugár lövell. Két elhaló csövet vezettek a tűznek s tíz vödröt cipelnek ide-oda. Nem nagy tűz. Inkább csak : vasárnapi mulatság, félórai ingyen látvány. Két csendőr s egy finánc, hivatalos tekintéllyel ide-oda jár. Milyen csendben megy mindez! A szomszéd házak s kazlak tetején egyegy ember vödörrel. Őrséget tart. Csak a szél ne fújna! A kútból már iszap jön, a szomszédból kocsin vizeshordókat hoznak. Két gyerek megunja s elmegy fürödni. A tűz mellett kis zsellérkunyhó. Senki nem menti a holmit belőle. A ház falán békésen lóg a lószerszám, az ablakban egy párna s az eresz alatt ágy, vetetlen. Két gyerek, neveletlen. Már rombolják is szét a szénakazlat, a gazda idei termését s a tűz fészkét kutatják. A füst közepében a kürtös, bonyolult sisakjával s oldalán a kürttel. Diadalmasan tekintget. Vagdossák, rúgják, ütik, tépik a szénát. Mindenki csuromviz. A tűzoltók nevetnek, ma jól mulattak. De milyen csend van közben. Mindenki ténfereg, valaki fényképez, a repedt csövet ronggyal kötik be s ujjal fogják, hogy ne szivárogjon. Olykor egy legény elkáromitja magát, igy jobban esik a munka. Oszlik a nép. Egy családtag sir. Nedves, keserű füstszag. Vasárnap délután. „Tűz oka ismeretlen, valószínűleg játszó gyermekek keze a vétkes. A takarmány biztosítva volt.“ 3. oldal.
