Komáromi Lapok, 1931. július-december (52. évfolyam, 78-153. szám)

1931-08-08 / 95. szám

1 Hrí 1. ansuszlus 8 »KOMÁROMI LAPOK« 9. oldal, MINIATŰRÖK Bonaparte Napoleon (1769—1821) az ulmi ostrom előtt Berthier tábor­nokkal rangrejtve sétált a táborban és igen gyönyörködött abban, hogy ka­tonái mily vigan készülődnek a csatára. Félelem nem is volt sehol, ezt Napo­leon katonái nem ismerték. Egy grá­nátos burgonyát sütött parázson és Napóleonnak étvágya támadt a sült krumplira. — Ejnye, de jó dolga van ennek a katonának, — szólt Berthierhez — menjen csak oda és kérjen tőle egy krumplit. Berthier odament a katonához, aki azonban megtagadta a kérést. — Magamnak is csak öt van, — mondta. — Hát két aranyért nem adnál egyet? — Nem lehet, — felelte a gránátos cinikusan — meglehet, hogy holnap meghalok, tehát mégegyszer utoljára jó akarok lakni krumplival. A tábornok hírül vitte Napóleonnak a feleletet s most a császár tett próbát. — Nagyon éhes vagyok, — környé­kezte meg a katonát — ma nem ettem még semmit, adj egy krumplit, szabd meg az árát magad. — Dehogy is éhes ön, tudom, hogy kivel van dolgom; szép is lenne, ha a franciák császárja éhezne! — Nos, mivel hát ismersz, hát adj egy krumplit. — Adok szívesen, de csak egy föl­tétel mellett. — Megfizetem aranyban. — Hohó, nem úgy! Adok, ha meg­ígéri, hogy Párisban — ha ugyan visszakerülünk — meghiv egyszer ebédre. — Jól van itt a kezem rá. Azzal Napokon leült a tűz mellé s jóízűen megevett két sült krumplit. Pár hónap múlva Párizsban Napo­kon éppen asztalhoz akart ülni, ami­kor jelentették neki, hogy egy gráná­tos erőszakkal be akar jönni a terembe és azt állítja, hogy a császár meghívta őt ebédre. Napokon megfeledkezett gránátosáról s csak akkor jutott eszébe ígérete, amikor szinről-szinre látta fur­csa vendégét. — Itt vagyok, felséged meghívására, ebédre jöttem. A császár parancsot adott, hogy te­rítsenek neki az apródok mellé, hanem a gránátos ez ellen tiltakozott: — Már bocsánatot kérek, de gráná­tos létemre r nem ehetem apródokkal egy tálból. Én krumplit csak úgy ad­tam felségednek, hogy ebédjén maga mellé ültet. Ezzel hamarosan le is rakta kardját, puskáját s letelepedett a császár mellé. Az udvari előkelőségek egészen oda voltak bámulatukban, de Napóleonnak tetszett a dolog s egyre kinálgatta a katonát, aki egykettőre beigazolta, hogy a gránátosoknak jó étvágyuk van. Ebéd után megkérdezte a császár: — Nos hogy ízlett? — Nem jobban, mint felségednek a krumpli. Mark Twain (1835—1910) amerikai humorista, midőn 1907-ben Londonba utazott, fogadta az eléje utazó újságírókat. Már a Minenapolis gőzösön, melyen az óceánon áthajózott, megtré­fálta az újságírókat. A hajó legzajosabb részére vezette őket, s jól mulatott, amikor észrevette, miként igyekeznek azok a gépek által okozott zajt hangos beszéddel tulharsogni. Azután elmon­dotta terveit: — Mindenekelőtt Oxfordba utazom, hogy átvegyem a doktori diplomát, mellyel az ottani egyetem kitüntetett. Szükségem van rá, hogy megmutassam, hogy mire képes egy igazi amerikai „college boy“. Remélem különben, hogy az ottani ünnepi körmenetek megtekin­tésével kibővithetem tapasztalataimat abban a tekintetben, hogy milyen legyen a temetésem. — Hogyan? Talán meg akar halni? — kérdezték tőle többen. — Igen, mihelyst elküldi a temetés­rendezőt. És minthogy annyira érdek­lődnek iránta az emberek, mingyárt meghívókat küldök szét a temetésemre. A meghívónak egészen különös szö­vege lesz. Egyetlen konkurráló humo­rista sem mondhatja majd, hogy a meg­hívó nem eredeti. Egyébként miért le­hessen ingyen résztvenni a temetésen? Számozott jegyeket fogok szétküldeni. Az egyik oldalon lesz a meghivó, a másikon valami ügyes reklám, például ilyesmi: „Ha Toffer-féle egészség-fehér­neműt viselt volna, nem patkóit volna el“, vagy pedig: „Ashey öt dollárért vállal el temetésrendezést“. Ä néger törzsfönök reménytelen szerelme Egy angol házaspár, Mr. Fuller és felesége most érkeztek Londonba Afrikából. Két teljes évet töltötíek Közép-Afrikában. Fuller sokat va­dászott és érdekes trófeákat hozott haza. Legérdekesebb kalandjuk azon ban nem a vadászattal kapcsolatos. Fullerék ugyanis magukkal vilíek uljukra egy bájos fiatal angol höl­gyet, Roberls Maryt, akinek atyja milliomos gyáros Miközben autó­jukkal bejárták Afrika legvadabb ré­­szeil, egy kis néger törzsre buk­kanlak. Akkor már hal teljes napja nem találkoztak emberi lénnyel, azt hitték, hogy eltévedlek s így nagyon örüllek annak, hogy végre ember­lakta helyre érkeznek. A négerek baráíságosan fogadták az utasokat. A törzsfőnök vendégeinek nyilvání­totta őket. Nyilvánvaló volt, hogy a néger király szemet vetett a bájos Maryre, Ottaríózkodásuk második napján elhalmozta ajándékokkal ide­álját, a többi közölt két benszülött leányt is adott neki rabszolgakép­pen. A harmadik napon pedig ki­jelentene a fekete lovag, hogy sze­reli Miss Roberls et és feleségül akarja venni. Megtisztelő ajánlata úgy szólt, hogy Miss Roberts legyen az ő tizenhatodik felesége. A sze­relmes néger egészen kijött a sod­rából, amikor a szép angol hölgy köszönettel visszautasította ezt a kétségtelenül megtisztelő ajánlatot azzal a megokolással, hogy mint európai nő. nem szánhatja rá ma­gát a tizenhatodik feleség szerepére. Ám hiába remélte a leány, hogy udvarlója a kosárral diszkréten visszavonul. A következő napon a főnők személyesen jelent meg az európaiak sátra előtt és még egy­szer felajánlotta Roberts kisasz­­szonynak szivét és kezét Még pe­­d g most már abban a formában hogy hajlandó őt első feleségévé tenni s a másik tizenötöt csak mellék-feleségnek tekinti. Am a le­ány igy sem vállalta a dolgot. Érté­sére adta udvarlójának, hogy az európai szokásokkal ez a forma sem volna összhangban Most már azonban rájöttek az angolok, hogy veszedelemben van­nak, minthogy a szerelmes förzs: főnök nem mond le tervéről És csakugyan: a kikosarazott kérő har madszor is megjelent és közölte legújabb elhatározását, amely sze rint mind a tizenöt feleségét haj landó rabszolganőképpen rendel­kezésére bocsátani Miss Mary-nek, ha a felesége lesz. Mary két napi gondolkodási időt kért. Még a ha­táridő letelte elölt érlésére adta a törzsfönöknek Fullerné, hogy Mary kisasszony valószínűen elfogadja ezt a ragyogó ajánlatot A törzsfö­nök úgy vélte, hogy most már bi­zonyos lehet a dolgában és nem őriztette vendégeit olyan szigorúan, mint addig. Így azután sikerült az angoloknak a második éjszakán autójukkal elmenekülni. Roberts kisasszony egy egész ládára való tarka gyöngyöt hozott magával Lon­donba: bőkezű néger udvarlója ajándékait. 2276/1931. HÁZTARTÁS Magyaros étalek. Kocsonya Disznőcsülköt, fejet és egyéb bő­rös részét darabokra vágunk, meg­sózzuk, néhány szem egész bors­sal, két-három babérlevéllel, karikára vágott vegyes zöldséggel, félfej vö­röshagymával feltesszük főzni. Főz­zük, míg a hús és a bőrke is jó puha lesz és a fazék tártál ma kö­rülbelül háromnegyed részére lefőlt. Ha a bőr is megpunulí jó a kocso­nya. Ecelet ízlés szerint öntünk hozzá. Vizes formába vagy nedves tányérba öntjük. A tetejét megpap­rikázzuk. Hidegre állítjuk, hogy meg­kocsonyásodjék. Paprikáscslrke. Lehetőleg fiatal csirkét válasszunk. Minden csirkéhez két kis fej hagy­mát veszünk. A hagymát apróra vágjuk és jó kanál zsírban zsem­lyeszínre pirítjuk. A felaprózott csir­két beletesszük, késhegynyi papri­kát szórunk rá, kevés vízzel fölönt jük és így pároljuk, amig a csirke megpuhul. Ha a csirke megpuhult, kevés lisztet hintünk rá, fölenged­jük vízzel és tejfölt keverünk hozzá Töltőit káposzta. Veszünk két kiló savanyúkáposz­tához félkilö marhaszegyet, félkiló disznóoldalast, félkiló dlsznócombot és mindegyikei külön megdaráljuk, rizskását, sót, pirított hagymát adunk hozzá. Az egészet egy egész tojás­sal összekeverjük. Ezzel körülbelül húsz káposztalevelet megtöltünk. Le­hetőleg cseréplábasban főzzük. Alul tesszük a káposztát, aztán a tölte­léket és így tovább A húst a tete­jére rakjuk. Sót, kevés borsot, zsír­ban pirí ott hagymát önlünk rá. Las­san főzzük két három óra hosszat. Szalonnát is tehetünk a tetejére. Tá­lalás előtt tejfölt öntünk hozzá és hagyjuk, hogy így még egyszer fel­forrjon. Túróspalacs?nta. Két tojást elkeverünk pici sóval és liszttel, tejjel vagy szódavízzel felhígítjuk. Palacsintasütőben forró zsírban vékony palacsintákat sülünk. Egy kiló túrót szitán áttörünk, nyolc deka cukrot, négy tojássárgát, tíz deka mazsolát, kevés sót, három kanál tejfölt és négy tojás kemény habjál összekeverjük. Ezzel töltjük a palacsintákat, egyenkint vagy ré­tegesen. Egy sor palacsinta, egy sor töltelék, míg tele lesz a lábas. Vé­gül zsírral és tejföllel leöntjük és egyszeri forrásra sütőbe tesszük. Tálba fordítjuk és bőven meghint­jük porcukorral. TörTénykeaés, Felmentették a hivatali sikkasztás vádja alól. Deák József páldi földmives, volt községi pénztáros állott a kerületi bíró­ság előtt azzal vádolva, hogy három éven keresztül sikkasztott kisebb-na­­gyobb összeget a reábizott községi pénzekből. A vád szerint az elsikkasztott pénz kétezer koronát tett ki. A vádlott nem érezte magát bűnösnek. Azt val­lotta, hogy a pénzt véletlenül fizette el valakinek, vagy pedig nagyobb össze­get irt be, mint amennyit bevételezett. A számadások átvizsgálásánál tapasz­talt hiányt megtérítette. A kihallgatott tanú sem tudott elegendő bizonyítékot Árverési hirdetmény. Aranyos község vadászati joga mintegy 3556 kát. hold területen 1931. szeptember 5-én délután 3 órakor Aranyoson a községházán tartandó nyilvános árverésen haszonbérbe adatik, 1932, február 1-étől kezdődőleg hat évre. Kikiáltási ár 5000 Ke, bánatpénz 1000 Ke. A bérbeadási teltételek a hivatalos órák alatt a községházán meg-Aranyos, 1931, augusztus 3. Községi tanács. mondani, igy a bíróság a volt községi pénztárost felmentette. Az államügyész felebbezett. Pálcával fogadta a végrehajtót. Szekér Gyula párkányi földbirtokos­nál tavaly megjelent a végrehajtó, két állami rendőrrel s két munkással, hogy egy kilakoltatási végzést hajtsanak végre. A hivatalos közegeket nem na­gyon barátságosan fogadta. A tanuk szerint felemelte botját s azt kiáltozta, hogy ma még vér folyik s a végre­hajtó által felragasztott pecsétet letépte az ajtóról. A tárgyalás során a vádlott mindezeket tagadta. Csak annyit is­mert be, hogy nagy felindulásában fel­emelte a sétapálcáját, de bántani sen­kit sem akart. A tanuk terhelőén val­lottak, de a hivatalos zár feltörésére nézve terhelő bizonyíték fel nem me­rült s a bíróság az enyhitőszakasz al­kalmazásával ötszáz korona pénzbün­tetésre Ítélte. Orgazdaságért egy hónap. Sinkó Kálmán helembai lakos Ga­­ramkövesden összejátszott Baig Márton kereskedő alkalmazottjával s a segéd­től szeszes italokat és rőfös árukat vett át, amit viszont-eladott. Sinkó Kálmán csak annyit ismert be, hogy négy üveg szilvóriumot vett át a segédtől, a csend­őrök azonban házkutatást tartottak Sinkónál és megtalálták a rőfös árukat is. A kerületi biróság orgazdaság és lopás miatt egyhavi fogházra ítélte. A szerkesztésért a főszerkesztő a felelős. Lapkiadó: Spitzer Béla. Nyomatott Spitzer Sándor könyvnyomdád ________ Iában, Komárom. A legjobb vadász-töltényeket (100 Kc-tó5 kezdve) vadászfegyvereket (650 Ke tói kezdve) fegyverjavitásokat SEIFERT J. cégnél Bratislava András-u. 5. puskamühely, fegyver és I íöszerkereskedés. A esi. lőszer és fémárugyár szlovenszskói és ruszínszkóí 4to képviselete. Apró hirdetések. Teljes ellátásra felvétetik 1—2 diák (fiú vagy leány) úri háznál, Fürdőszoba van, esetleg zongorabasználatial. Cím a kiadóban. 446 0 és dinamoanker ^ 0 tekercselés jótállással ^ 456

Next

/
Thumbnails
Contents