Komáromi Lapok, 1931. június (52. évfolyam, 69-77. szám)

1931-06-25 / 76. szám

2. oldal. »KOMAROMI LAPOK« 1931. junius 25 gresszuson, Nagy Jenő bankigaz­gató tartott előadást, statisztikai adatokkal indokolva, hogy mennyire fontos a mai mező­­gazdasági viszonyok mellett a dohánytermelés kiterjesztése. Ebből az előadásból megtudtuk, hogy a csehszlovák dohányjöve­­déki központ hány milliót fizet ki külföldre az onnan beszerzett fi­nom dohánytermékekért. Szloven­­szkóban huszonnyolc járásban fog­lalkoznak 8400 hektáron dohány­­termeléssel; ezt a területet fel lehet emelni 10,000 hektárra, ami a dohány­jövedéki központ részéről is támogatásban részesülne. De mert a dohánytermelők nyolc­van százaléka kistermelőkből rek­­rutálódik, szükséges egy szakszer­vezet, mely a kistermelők oktatásá­val eléri azt, hogy pótolható legyen az itteni dohánykultúra felemelé­sével a külföldről beszerzett finom­dohánytermék. Miután ez nemcsak magángazdasági, de nemzetgazda­sági szempontból is nagyjelentő­ségű, kell, hogy az országos hivatal és a földmíves iskolák különös súlyt helyezzenek a dohányterme­lők kioktatására. Szociális szem­pontból is fontos lenne ez, ameny­­nyiben ma 15,000 munkásnak ad a dohánytermelés megélhetést, a felemelt termeléssel pedig a mai nagy munkanélküliség közepette még újabb három ezer munkás foglalkoztatása volna elérhető. Nagy Jenő tetszéssel fogadott előadása után Benáőka József do­hányjövedéki titkár a központi do­hányjövedék előírásainak jelentős rendelkezéseit ismertette a gyakor­lati termelők számára. Ezenkívül több szlovák beszéd hangzott el a kongresszuson, amely délután foly­tatódott a komáromi állami föld­­mives iskolában. Június 22-én, hétfőn kirándulá­sok voltak az állami földmívelési állomás és dohányültetvény ek meg­tekintésére, valamint Feszty István ógyallai földbirtokos és az egyházi nagybirtokok dohányültetvényei­nek és szárítóinak megtekintésére. Ez alkalommal Feszty István és az egyházi nagybirtokok főintézője tartottak előadásokat. (k) ÉJSZAKAI SETA, ez volt a cime annak a versednek, drága ölvedi Laci, amit évekkel ezelőtt nekem dedikálva jelentettél meg egy pozsonyi újságban: és ennek az éj­szakai sétának emlékét idézem most magam elé, mert nem akarom hinni, hogy meghaltál Te, aki telve voltál fiatalos lelkesedéssel, csorbithatatlan hittel, szívós munkaerővel, telve voltál szebbnél szebb tervvel, nem tudom elhinni, hogy életed már kiégett abban a lelkesedésben, amellyel néhány év alatt annyit dolgoztál, sápadt arcodon nagy fekete szemeid nem lángolnak többé tüzes fénnyel, nem tudom el­hinni, hogy meghaltál. Te alig voltál több egy-két évvel húsz évesnél, én húsz éves sem voltam s mindketten úgy hittünk az életben s hittünk ma­gunkban s Te azon a nyirkos téli éjjelen bejöttél hozzám az éjjeli szer­kesztőségbe és éjfél után két órakor, amikor a rotációson már szaladt az újság, elindultunk csatangolni Pozsony ósdi utcáin; s emlékszem, hogy meny­nyire szerettük mi akkor azt a várost, amelynek szivét öleltük a szivünkhöz; ó Laci, drága barátom, emlékszel-e még erre az éjszakára ? S beültünk a Vigadó egyik páholyába s egyszer csak azt vettük észre, hogy már senki sincs a kávéházban, amelynek oltogat­­ják a lámpáit, aztán megint csatan­goltunk az esős uccákon, az öreg Mihály torony alatt s kimentünk az állomásra. Te vártad a hajnali gyors­vonatot s bennültünk a váróteremben, mindenki álmosan szunyókált körülöt­tünk, ó Laci, s mi akkor mindketten olyan szépnek láttuk az életet, pedig kint téli, esős csúnya éjszaka volt, de szivünkben tavasz volt, szemünkben tavasz volt, izmainkban tavasz volt s jött a gyorsvonat. Te beszálltál, én meg visszaindultam a régi városba, ahová azóta is mindig visszatérek, ha fáradt vagyok. Laci, ezt az éjszakát nem felejtettem el azóta sem, és so­káig Te sem felejtetted el, hiszen ver­set is küldtél nekem erről az éjsza­káról s most olyan borzalmas elgon­dolnom, hogy ez az éjszaka is meg­csalt bennünket, mint annyi más éjszaka, mert ha nem csalt volna meg, most megint találkozhatnánk, ó Laci, az élet olyan igazságtalan s már én sem tudok úgy hinni benne, mint néhány évvel ezelőtt, hidd el Laci, Te most már boldog vagy, hogy kiábrán­dultál az életből, hogy rájöttél arra, milyen szomorú az, hogy minden küz­dés, lelkesedés, törhetetlen akaratú munka hiábavaló. Szeretnék megint veled együtt lenni, beszélni az elmúlt évekről, amióta nem találkoztunk egy­mással. De már nem jősz el hozzám, s én nem mehetek még hozzád s most nagyon szomorú vagyok, amikor me­gint kezembe került ez a Te nekem küldött versed, aminek emlékét fel­idéztem, hogy gondolatban utoljára szeretettel szorítsa meg kezedet a Té­ged mindig nagyon sokra becsülő, ha néha már az elvekben el is váltan, őszinte barátod: KÖRNYE1 ELEK Éjszakai séta. Ölvedi László verse. Gyerünk pajtás, Vágjunk neki az éjszakának! Oly csöndes most e tégi, légi város... Pirosló szirma szálldos Bús férjivágyból szökkent árva fának: Avarban járunk szüntelen. Felénk sötétlik minden ódon ablak, Erkély, otom, keskeny sikátor. Bolond szivünkből jotró rózsazápor Ömlik zuhogva, lángolón. Szítom, avar s bimbós jehér virág. Barangoló két furcsa vén diák, Ösvényünk vájjon merre tart? Muskátli nyílik minden rács mögött, Egy arc tűnő mosoly sugára köt, Fölzeng száz titkos messze part. Olyan jó volna még maradni — De int a bíbor láthatár. Én nem választok fecske sorsot, Mert más vagyok: viharmadár. Pályám a ködlő végtelen, Hívnak a fergeteges ormok. {Eszterhéjon lapul a fecskefészek: Asszony, család, áldott Ígéret...) Választanunk kell mindhiába! Tompán kopognak lépteink A nyirkos téli éjszakában. Célnál vagyunk. Prüszkölve zeng a csillogó vonat. Pajtás, az emlék itt marad, Egy percet még, hogy ráleheljem Utolsó csókkal ifjúságomat. Egy év helyett két éves lesz a Hoover átal javasolt moratórium — június 24.-én. Washingtoni jelentés szernit a Hoover által javasolt moratórium nem egy, hanem két évig fog tartani. Abból a célból, hogy Franciaország büdzséjé­ben és általában a volt szövetségesek költségvetésében előállott hiányt fe­dezzék, egy három milliárdos, vala­mennyi szövetséges által garantált kölcsönt fognak felvenni. Ez a köl­csön csak részlete egy esetleg még szükséges nagyobb kölcsönnek, s hír szerint Németország is részt fog venni ebben a kölcsönben. A két éves mo­ratóriumot azért akarják megadni, mert az egy éves moratórium nagyon kevés idő ahhoz, hogy az európai gazdasági életet és Németország pénz­ügyi helyzetét rendbe lehessen hozni. Franciaország Hoover javaslatára pénteken válaszol, miután a Hoover javaslatokra beadott interpellációkat is csak pénteken tárgyalják a kama­rában, amikor ismertetik a kormány álláspontját. Franciaországban általá­ban úgy ítélik meg a helyzetet, hogy, a Hoover javaslat halálos csapást je­lent a Young tervezetre, Hoover azon­ban kényszerítem fogja a francia kor­mányt a javaslat elfogadására. Pozsonyban öngyilkos lett Kalmár Henrik, volt magyar népbiztos — június 24. Pozsonyi jelentés szerint tegnap az egyik ottani szállóban megmérgezte magát Kalmár Henrik, ismert német szociáldemokrata vezér, aki a Ká­rolyi kormány alatt nemzetiségi ál­lamtitkár volt, majd a kommün alatt népbiztos lett, s ezért életfogytiglani fegyházra ítélték, de a rigai egyez­mény alapján őt is kicserélték. Kal­már Henrik 61 éves volt, mint betű­szedő kezdte meg politikai pályafutá­sát, amelynek során a régi Magyaror­szág német nyelvű szociáldemokratái­nak lett egyik ismert vezére és a né­met pártlap szerkesztője. Pozsonyba való visszatérése óta élénken résztvett a városi képviselőtestület munkájá­ban, egyidő óta pedig tanácstag is volt. Kalmár Henriket, aki idegössze­roppanás miatt követte el tettét, ma, csütörtökön temetik el. Gyászbeszéd közben halt meg Kathona Kornél református lelkész, a tragikus végű Kathona Dezső volt^útai főjegyző fia. — Saját tudósítónktól. — — junius 25. Megrendítő halálesetről érkezett teg­nap, szerdán Komáromba hir. A kö­nyörtelen halál megint feldúlta egy olyan család nyugalmát, amely az utóbbi hónapokban alighogy megvi­­gasztolódott némileg egy borzalmas haláleset után. Még élénken emléke­zetes az a szerencsétlenség, amelynek áldozata Kathona Dezső, nyugalmazott gutái főjegyző volt, akinek a tolató vonat néhány hónappal ezelőtt lemet­szette a lábát és ennek következtében meghalt. Most néhai Kathona Dezső fiának, Kathona Kornél 27 éves re­formátus lelkésznek tragikus haláláról érkezett hir. Kathona Kornél a fehérmegyei Szent­­mihály községben volt református lel­kész, ahol hívei nagy szeretettel vették körül az alapos felkészültségű fiatal papot. Tegnap éppen halotti beszédet mondott a temetőben egy sárszent­­mihályi gazda, Ormándi Pál el­hunyt feleségének ravatala felett, amikor a gyászbeszéd közben hir­telen összeesett és a gyászoló tervez vállal é p i t HAASZ&MÁDY Cserkésztüzoltók a gimnáziumban. — Saját tudósítónktól. — Komárom, — június 24. Mindig nagy jelentősége van annak, ha valamely városban a karhatalom minél több erővel rendelkezik. Váro­sunk ebbe mindig beleszámította a gimnáziumi cserkészeket is, mert mint szervezett erő jól felhasználhatók. A cserkészek ugyanakkor, amikor nemzetközi versenyekre készültek s a nagytábor előtt állanak, fáradtságot nem ismerve Schleisz Géza, városi közönség szeme előtt pár pillanat alatt meghalt. A fiatal papot szivszélhüdés ölte meg. Kathona Kornél tragikus halála az egész környéken mély hatást váltott kj és a Kathona család tragédiája iránt óriási részvét nyilvánult meg. Megdöbbentően tragikus az a kö­rülmény, ahogyan az elhalt fiatal pap édesanyja, néhai Kathona Dezső öz­vegye, aki Komáromban lakik, értesült a halálesetről. Kathona Kornél egy-két nappal ezelőtt hosszabb, négy oldalas levelet irt az édesanyjának, amelyben részletesen beszámolt életéről s meg­elégedett, boldog hangon irt az édes­anyjának. Amikor a fiatal lelkész édes­anyja örömmel olvasta a négy oldalas levelet, éppen akkor kézbesítették ki neki a táviratot, amelyben fia haláláról értesítették őt. A Kathona családnak ez újabb sú­lyos csapása Komáromban is nagy részvétet váltott ki. kamarás vezetése alatt a tűzoltóságban is kiképezték magukat. Hétfőn tették le a vizsgát s tegnap, szerdán ugyan­csak Schleisz Géza parancsnoksága alatt tűzoltó gyakorlatokat tartottak a gimnázium épületében. Az intézet igazgatója ugyanis 11 órakor megszó­laltatta a vészharangot. A szép rend­ben és fegyelemben kivonuló tanuló­ság csak akkor tudta meg, hogy nem igazi tűzről, csak manőverről van szó, amikor a városmajorból előtörő 2 nagy fecskendező autón nem hivatásos tűz­oltók, hanem cserkészek robogtak be a gimnázium udvarára. Itt először a létrát szerelték fel, majd hozzáláttak a fecskendezéshez. Schleisz Géza kam­rás most láthatta, milyen tehetséges tanítványai voltak ezek a cserkészek. Minden a legnagyobb rendben és fe­gyelemben ment: leereszkedés az ab­lakokból kötélen, pagonkifeszítés, lét­rán való mászás és ami a legnehezebb, a cső biztos tartása az erős vizsugár irányításával. Két cserkész fogta az egyik csövet, melyből a viz olyan erő­vel tört elő, hogy a gimnázium magas tetőzetét is átrepülte. Ez volt a város legújabb nagy autófecskendezője. Körülbelül 12 órára a gimnázium

Next

/
Thumbnails
Contents