Komáromi Lapok, 1931. június (52. évfolyam, 69-77. szám)

1931-06-23 / 75. szám

1931. junius 23. »KOMÁROMI LAPOKc 3. o'dal. Á Remarque-film Rapid—MTE. I. o. volt a főmérkő­zés. 4:2 (3:1). Biró: Gold. A Rapid azonnal erős iramba kezd és 3 :1-es vezetést szerez. A második félidőben az MTE is többet támad, ekkor meg­szerezhette volna a kiegyenlitést is, de csatárai tehetetlenek voltak. Viszont Rapid finisbe fogott s újabb góljával beállította a végeredményt. Danaváros —12. gy. e. HA. 1:0 (0 0). Biró: Vince. Tréning mérkőzés. A Du­­navárosiak ezen szabad vasárnapjukat kihasználták, hogy kondíciójukat fenn­tartják a legfontosabb bajnoki mérkő­zésükre. Schienet. Elszakadt a Vidék Pozsonytól A vasárnapi újvári értekezlet kimon­dotta, hogy a pozsonyi kerülettől telje­sen elszakad, s megalakítja az önálló vidéki kerületet, újvári, vagy komáromi székhellyel. A vidék állásfoglalása tel­jesen egységes volt Az őszi szezon máris ebben a for­mában fog megindulni. aas»«­Hathónapi fogh á2 hamis váltó miatt. — junius 22 Kocsis János pecseniki gazdálkodó ez év január havában kiállított egy vagyonértékű községi bizonyítványt, amelyre a községi biró nevét irta alá s hivatalos pecsétjét is rátétté. E bizo nyitvány felmutatásával az egyik bank­ban váltóra felvett 1200 koronát, a váltóra pedig- Mihla János és. Stereák Pál nevét hamisította rá. A komáromi bíróság tegnap vonta felelősségre a vádlottat egy közokirat és egy magán­okirat hamisítás miatt, de a vádlott nem jelent meg a tárgyaláson. A nyo­mozás során beismerte a terhére rótt bűncselekmény elkövetését, de azt is megígérte, hogy a kárt megtéríti. A bíróság feltételesen hat hónapi bör­tönre ítélte el a vádlottat. Az ügyész és a hivatalból kirendelt védő meg­nyugodott az Ítéletben. HIBEU j Ölvedi László | Lapzárta után vesszük a megdöbbentő hirt, hogy vasárnap junius 21-én Bu­dapesten meghalt Ölvedi László dr. 29 éves korában, ölvedi László dr. egy hónap óta betegeskedett, súlyos tüdő és mellhártyagyulladást kapott, amelyet fiatal szervezete nem tudott leküzdeni. Ölvedi László 1902-ben sziitetett Érsekújvárban, édesapja Ölvedi János ottani bankigazgató. Gimnáziumi érett­ségije után Budapesten, Berlinben, Párisban végezte bölcsészeti tanulmá­nyait, közben a szlovenszkói és ma­gyarországi lapokban jelentek meg költeményei, amelyekben erős a nem­zeti érzés és a nemzeti szétszakítás őszinte fájdalma jutott kifejezésre. Első verseskönyve „Valakit várunk“ citnen Budapesten jelent meg a Magyar Jövő kiadásában 1921-ben, de különösen nagy sikert aratott az 1923-ban Berlin­ben megjelent „A bányász éneke“ cimü verseskönyve, amelynek Könyörgés cimü versével a Magyar Tudományos Akadémi Farkas-Rasko pályázatán di­cséretet nyert. Harmadik — s utolsó kötete „Múzsák“ címen jelent meg 1928-ban, s ebben a kötetben tiz klasz­­szikus szépségű szerelmes verse jelent meg. A Toldy Kör irodalmi pályázatain többször nyert pályadijat. Több kül­földi diákkongresszuson jelent meg, amelyeken a magyar egyetemi diákságot képviselte ölvedi László dr. néhány év óta a budapesti Magyar Külföldi Társaság­nak volt titkára s ebben a minősé­gében hosszabb tanulmányutat végzett Lengyelországban és Bulgáriában is. ölvedi László korai halála súlyos vesztesége a szlovenszkói magyar tár­sadalomnak, mert benne egy rend­kívül tehetséges, agilis fiatal értéket veszítette el. Temetése ma, kedden, megy végbe Budapesten. A mélyen sújtott család iránt mindenfelől igaz, őszinte részvét nyilvánul meg. ölvedi László méltatására legközelebbi szá­munkban visszatérünk. (k. e ) A cenzúra Csehszlovákiában „meg­ablakozta“ ezt a filmet, vagy ezerhét­­száz métert vágott le belőle, de igy is kiáltó manifesztum a háború eilen. Németországban meg Ausztriában — mint tudjuk — az első előadások után betiltották a film előadásait. A betiltást a Hitler-pártiak sürgették ki, akik a film miatt utcai barrikádharcokkal fe­nyegettek. De miért tiltották be a film előadásait Németországban? . Még csak nem is hazafias érdekből, amivel Hitierék érveltek, hogy a film veszélyezteti a militarista szellemet, amire Németországnak most is szüksége van. Nem, a filmet nem ezért tiltották be. A film betiltása kizárólag üzleti okok miatt történt. Az Universal ame­rikai filmgyár, amely a filmet készítette és a film kétségtelenül óriási üzletnek jelentkezett a regény világsikere után, — az Universal filmgyár egyik kon­­kurrens cége erőszakolta ki ennek a filmnek németországi betiltását. A Re­marque film amerikai tőkével készült, nem is készülhetett volna mással, mert az európai tőke nem képes versenyezni a filmgyártásban Amerikával. Melyik európai filmgyár ajánlhatott volna fel Remarquenak a könyv filmesitési jo­gáért ötszázezer dollárt: és Remarque éppen ennyit kapott. Képzeljük el most már, milyen fantasztikusan hatalmas összegbe került ennek a filmnek elő­állítása? Tudjuk, hogy a szereplőket hetekig, hónapokig készítették elő s valóságos katonai kiképzésben részesítették őket előzőleg. Mindezt az irigy konkurrencia nem nézhette ölhetett kezekkel. De mit tehetett már, ha a filmesités jogát nem szerezte meg? Legalább kiharcolta azt, hogy a filmet ne játszhassák Német­országban. Ma már nem titok, hogy az Univer­sal cég egyik amerikai konkurrense finanszírozta azt a mozgalmat Német­országban, amely olyan hangosan kö­vetelte a nemzeti érdekekre való hivat­kozással a film előadásainak betiltását. Az amerikai tőke nemcsak a Remarque könyv filmesitési jogát tudta megvásá­rolni, de a Hitierék féktelenül izgató dühét is a film ellen. És elindult a mese, hogy a filmesi­tés inkább francia szellemben történt, mint német szellemben. Ez a mese a Hitler-pártiaknak tényleg jó volt arra, hogy a Remarque-film betiltását kive­rekedjék. A valóság az, hogy a filme­sités egészen híven ragaszkodott a re­gényhez s a regényt ugyan kár lenne francia szellemmel meggyanúsítani Ha csak Remarque „francia szelleme“ nem abban nyilvánult meg, hogy olyan nyers őszinteséggel tárta fel mindazt, ami a nyugati fronton a világháború utolsó hónapjaiban történt, hogy ennyi nyers őszinteséget nem enged meg a mindig csak szavakba csomagolt ha­­zafiság. Hiszen Remarque első köny­vében azt irta meg: milyen borzalmas áldozatok árán küzdöttek a németek az ellenséggel, amely csak ennek a hihetetlen erőfeszítésnek kimerülése után tudta a német sáncokat elfog­lalni ... és gyönyörűen irja meg Re­marque a második könyvében, hogy a németek nemzeti érzése, amit éppen a hihetetlenül felfokozott harctéri telje­sítményük sem lohasztott le, hogyan élt bennük, amikor már — legyőzőitek lettek. Elég rámutatni arra a jelenetre, amikor a visszavonuló német katoná­kat, legtöbbjük csupa tejfelesszáju gye­rek, vagy öreg ember, rongyosak és éhesek, utolérik az amerikai katonák, erős férfiak, gazdag felszereléssel, tele élelemmel s mégis: „ha most egy éles szó huiiana közénk, akaratlanul is csa­patba verődnénk, előre törnénk, támad­nánk vadul és lélekzetfojíóan, őrülten és öntudatlanul s harcolnánk“ — mert a német katonák az amerikai katoná­kat látva, nem gondolhattak egyebet, hogy becsülettel megtették, amit rájuk bíztak. * A filmről magáról is valamit? Hi­szen ezt mindenki megnézi, erről min­denki maga alkot véleményt. Akik a szöveget is megértik, azok tudják, hogy a szavakban megszólal Remarque, ez a rendkívül melegszívű, elfáradt ember, akinek szomorú szemében már soha­sem homályosulnak el a nyugati front átélt borzalmai. De akik nem is értik meg teljesen és tisztán a hangokat, a film képszerüsége olyan beszédes, hogy abból is mindent megértenek. Ez a film — igy, a cenzúra által megabla­kozva is — olyan nagyszerű teljesít­ménye a filmművészetnek, hogy él­­ményszerüen ragadja magával a kö­zönséget. Ezt a filmet nem felejtjük el, mert nem akarjuk elfelejteni a világ­háború tiz millió halottját sem! KÖRNYEl ELEK „Inkább leszek betyár a csárdában, mégsem leszek a republika katonája Rendtörvénybe ütköző közbéke meg­zavarásának vétségével vádoltan állottak a komáromi kerületi biróság előtt teg­nap Kürti Vince és Bállá János csalló­­közaranyosi legények, mert Komá­romban tavaly április havában a so­rozás alkalmával az utcán a következőket énekelték: „Inkább leszek Horthy gyalogosa, mint a köztársaság kato­nája. Kürti tagadta az inkriminált dal éneklését ezzel a szöveggel, mert az igy énekelte: „Inkább leszek betyár a csárdában, mégsem leszek a republika katonája“. A nyomozás során hason­lóan védekezett. A kerületi biróság az enyhítő szakasz alkalmazásává! felté­telesen fejenként nyolc napi fogházra Ítélte el a vádlottakat Az ügyész és Kürti megnyugodtak az Ítéletben. tervez vállal épít HAASZ&MÁDY — Cspercsi látogatás a ref egyház­ban. Junius 22-én, hétfőn ment végbe a komáromi református gyülekezetnél az esperesi látogatás és az ezzel kap­csolatos canonica visitatio. Gyalókay László ref. esperes Nagy Nándor egy­házmegyei gondnokkal, Soós Károly egyházmegyei főjegyzővel tartotta az egyházlátogatást, amely alkalommal hétfőn délután 4 órakor a ref. egyház presbitériuma igen látogatott ülést tar­tott a Kollégium nagytermében. Az ülé­sen az esperes elnökölt, akit és illusz­tris kísérői az egyház nevében Eiilöp Zsigmond tőgondnok üdvözölt közvet­len szivből fakadó meleg szavakkal és a bizottság eddig is tapasztalt jóindu­latát kérte a gyülekezet számára. Majd a canonica visitatio folyt le, amely alatt számbavette a bizottság az egy­ház lelki és hitéletét, a vallásoktatást, a belmisszió szép eredményeit, a hivek áldozatkészségét, az egyház anyagi hely­zetét és ezzel kapcsolatban a múlt évi számadásokat. Majd Gyalókay László esperes az egyház segédlelkészi állo­másainak biztosításáról és a Komá­romban felállítani szándékolt reformá­tus tanítóképző ügyének mai állásáról tett jelentést. Nagy Nándor egyházme­gyei gondnok pedig a konventnek ez ügyben elfoglalt álláspontját ismertette. A presbitérium elismerő hálás köszö­nettel adózott úgy az esperesnek, mint az egyházmegyei gondnoknak mindkét ügyben kifejtett önzetlen, ügybuzgó és sikeres fáradozásáért. Majd a hittantaní­tásnak intenzív fejlesztéséről folyt ma­­gasnivóju vita a presbiteri ülésen,amelyet Gyalókay esperes magasröptű beszéd­del zárt be, szeretetteljes szavakkal buzdítván az egyház vezetőségét az együttes, megértő, békés munkára. — öiocnéoes lelkészt jubileum. Lé­lekemelő ünnepély színhelye volt va­sárnap a felsőszecsei ref. templom, ahol Patay Károly esperes ünnepelte lelké­­szi pályafutásának 50-ik, esperesi tiszt­ségének 25-ik évfordulóját. A szép ün­nepélyen Balogh Elemér ref. püspök méltatta a jubiláns érdemeit magas szárnyalásu beszéd keretében. LE UJAB& „AUIO“ MODEL, szekrény én. sport gyermekko­csit, gyermekszék és nyegégyat olcsó gyári ás ban szállít Elbert (iivatáruháza. — Éihelyezéí, Zámecsnik István já­­rásbirósági tisztviselőt Dunaszerdahely­­ről Vágbesztercére helyezték át.

Next

/
Thumbnails
Contents