Komáromi Lapok, 1931. június (52. évfolyam, 69-77. szám)

1931-06-18 / 73. szám

1931. jnnius 18 »KOMÁROMI LAPOK« 5. oldal, Nagy emberek apró bogarai író és művészembereknek, oly­kor nagy államférfiaknak ispán­nak valamely különös szokásaik. Bízvást mondhatjuk: apró boga­raik. Bizonyos megszokások, me­lyek úgy hozzáragadtak az egyéni­ségükhöz, hogy el se lehetnek nél­külük. Különösen nagy íróknál for­dul elő, hogy furcsa, néha igazán groteszk megszokások rabjaivá vál­nak és szinte munkaképtelenek, ha a megszokott valami hiányzik ne­kik. Ezt a furcsa jelenséget minden tollforgató ember megérti, mert minden írónak vagy publicistának vannak valamelyes ilyen szokásai; ha egyéb nem, hát az, hogy ciga­­rettázás nélkül nem tud írni. (Ne­kem néhány hónappal ezelőtt le­­kellett mondanom a cigarettázás­­ról egészségi okokból. Az első két héten egyáltalán nem tudtam írni s bizony még most is nehezen megy a munkám megkezdése.) Az id. Dumas, kaukázusi utazá­sairól írt könyvében egy helyen azt írja, hogy két hétre abba kell hagynia az írást, mert elfogyott a kék papirosa, várnia kell, amíg kap Párizsból, mert fehér papi­rosra nem tud írni. Jókai Mórról tudvalevő, hogy csak lilaszínű tintával tudott írni. Mikor még rendesen bejárt volt az »A Hon« szerkesztőségébe, ott soha egy sort se írt, mert minden tintatartóban csak fekete tinta volt. A legkülönösebb ilyen írói boga­ra György Endrének volt. György Endre mint jeles publicista sze­repelt, s a Fehérváry-kabinetnek pár hónapig földművelésügyi mi­nisztere volt. Mi egymás közt úgy barátságosan csak Gyuri Bandinak neveztük. Egyszer meglátogattam Gyuri Bandit a lakásán. Ép a dol­gozószobájában ült az íróasztala mellett és írt. Mikor benyitottam hozzá, valamit rágcsált, aztán min­den tartózkodás nélkül kiköpte, ösztönösen odanéztem, hog}1, mit köpött ki. Akkor vettem észre, hogy a padló az Íróasztal körül bizonyos távolságig tele van apró papír-galacsinokkal. Gyuri Bandi mikor észrevette, hogy mit nézege­tek, elmondta, hogy ő csak úgy tud írni, ha állandóan papír-gala­­csinokat rágcsál és azokat kiköp­ködi. — Máskép nem megy az írás — mondotta mosolyogva. Tóth Béla mikor írt, vagy ké­sőbb az írógépet kopogtatta, min­dig ott állott mellette az asztalon a konyakos üveg, meg a pohár. Gyakran töltögetett magának egy keveset és ivott. Szüksége volt ar­ra, hogy az ital izgassa az elméjét. Salisbury, a híres angol állam­férfi, aki többször volt Anglia mi­niszterelnöke, mikor a parlament­ben szónokolt, balkarját mindig rá­fektette az asztalán lévő könyvcso­móra, mely mindig bizonyos ma­gasságot ért el. Salisbury úgy meg­szokta ezt, hogy mikor egy ízben valaki, minden különös szándékos­ság nélkül elvett a könycsomóból egy kötetet, s ő beszélni kezdve, mint rendesen szokta, balkarját a könyvcsomóra fektette, egyszerre csak elhallgatott s nem tudta be­szédét folytatni mindaddig, míg a szomszédja egy megfelelő vastag­ságú kötetet nem tett oda a könyv­csomóra. Salisbury ezután nyugod­tan és okosan beszélt tovább. Egyik magyar államférfiúnak is volt hasonló bogara. Br. Bánffy Dezső miniszterelnök korában a piros bársonnyszéke előtt lévő asz­talkán folyton papiros-katonafigu­­rákat csinált s azokat sorba állít­­gatta. Eközben gondosan figyelte a szónokokat. Mikor azután ráke­rült a sor ,hogy felszólaljon, mi­alatt beszélt, folyton rakosgatta glé­­dákba a papiros-katonáit. Ebben nem volt szabad megzavarni, mert Bánffy csak a katonái rendezése mellett tudott beszélni. Ibsenről, a nagy norvég dráma­íróról írta meg egy svéd hölgy, aki meglátogatta, hogy Ibsen dol­gozószobájában a nagy íróaszta­lán egész sereg apró, finoman ki­dolgozott állat-alakot látott. Volt ott mindenféle fajta négylábú az oroszlántól a nyulacskáig. Farag­va, vésve, öntve, fából, márvány­ból, bronzból. Ezeknek a kis ál­latfiguráknak társasága mintha csak inspirálta volna Ibsent, mi­kor dolgozott. Ő maga mondta el látogatójának, hogy munkaközben feltétlenül szüksége van apró, né­ma barátjainak társaságára. Még­pedig úgy, hogy hiánytalanul ott legyenek az asztalán, mert ha egy is hiányzik, (éltévé a takarításnál), nem tud addig dolgozni, míg elő nem kerül. Egész komolyan mond­ta, hogy ha valaki ellopná a kis állatkáit, a szelleme nem tudna funkcionálni. Dickens, a nagy angol regény­író is apró, pompásan kidolgozott bronz-figurácskákat tartott az író­asztalán, s munkaközben ezeket né­zegette. Úgy ragaszkodott ezekhez az apró szobrokhoz, mint valami fétisekhez. És mindeniknek pon­tosan a maga helyén kellett lennie, mert különben Dickens írás köz­ben zavarba jött. De emellett Dic­­kensnek volt még egy más írói bogara is. Csak kék tintával tudott írni. Elhitette magával, hogy fekete tinta mellett egyetlen j óravaló gon­dolat se támadhatna elméjében. Michelet, a nagy francia történet­író is érdekes bogaras ember volt. Valami csodálatos előszeretettel ra­gaszkodott a nagy ládákhoz és a nagy szekrényekhez. Dolgozószo­bája tele volt ilyen idomtalan bú­tordarabokkal, amikben a maga írásait és papírjait tartogatta. Negy­ven esztendeig voltak ugyanazok a ládák meg szekrények a szobá­jában. Persze, megrágta őket az idő. Rozogák, piszkosak, repede­zettek voltak, de Michelet ragasz­kodott hozzájuk s rá se gondolt, hogy újakkal vagy éppenséggel csi­­nosabbakkal cserélje fel az öreg darabokat. Azt tartotta és hitte, hogy ezek az öreg ládák látása termékenyíti meg az agyát s ösz­tönzi újabb munkára; hiszen Mi­chelet egész életén át szorgalmasan dolgozott. Előkelő dámák, a nagy történetíró tisztelői, akik olykor­olykor meg is látogatták, megbot­­ránkoztak az idomtalan nagy ládá­kon és a rozoga, roppant szekré­nyeken. Kedveskedni akartak Mi­­cheletnek, s ajándékba küldöttek neki szebbnél-szebb, művészi ki­vitelű szekrényeket és ládácskákat. Nagyon szépek voltak, de Miche­let nem tűrte dolgozószobájában a cifra szépségeket. Neki csak az ő nagy ládái és szekrényei kellettek, mert ezek mellett tudott csak be­csületesen dolgozni. Vissza is kül­dette az ajándékokat, amiből nem egyszer amolyan finom aprehen­­ciók is támadtak. De Michelet ezzel nem törődött. Híven ragaszkodott öreg, romlott ládáihoz ép úgy, mint az öreg, lyukakkal és tintafoltokkal teli ríóasztalához. A nagy zeneköltő, Haydn József­nek meg éppenséggel talizmánja volt, melyhez hitével és szeretetével ragaszkodott. Egy gyűrű, melyet állándóan jobbkeze ujjún viselt. Úgy hitt abban, hogy ez a gyűrű adja meg neki az alkotó tehetséget, hogy ha véletlenül letette valahol gyűrűjét, s nem találta meg, a leg­jobb akarattal sem tudott semmi muzsikát írni. Többször mondotta barátjainak, hogy a gyűrű nélkül egyszerűen tudatlannak, ostobának tartja magát, s tulajdonképen min­den műve a gyűrűjének köszönhe­tő, mert anélkül semmit se tudott volna alkotni. Hát persze ezekre a dolgokra igen sok ember egyszerűen csak azt mondja, hogy bolondság. De már kérem, azokról az emberekről, akikről itt szó volt, még sem le­het egyszerűen azt mondani, hogy bolondok voltak. Sz. M. A szerkesztésért a főszerkesztő a felelős. Lapkiadó: Spitzer Béla. Nyomatott Spitzer. Sándor könyvnyomdád jában, Komárom. Hangos Mozi. Atlantic. Titanic hajóóriás pusztulása 2000 utas elveszett Fritz Kortner A. E. Dupont rendezte meg a hatalmas hangos filmet, mely az új filmművészetben korszakalkotó tett volt. Méreteiben minden ed­digit felülmúl az Atlantic és meg­döbbentő hűséggel érzékelteti a hajóóriás pusztulását. Az utasok gyanútlanul mulatoznak a pazar kényelemmel berendezett termek­ben, amikor Titanic jéghegybe üt­közik. A kapitány leállítja a gé­peket. Általános rémület. A mosoly elhal az arcokon. Mentőcsónakokra viszik a nőket és gyermekeket. Páni félelem vesz erőt az utasokon, csupán a hajós legénység dolgozik önfeláldozó erőfeszítéssel. Minden­ki fejét veszti, csupán Thomas író szerepében Fritz Koi'tner őrzi meg nyugalmát. Fritz Kortner a legna­gyobb hangosfilm színész, akinek szava olyan tisztán cseng, mintha színpadról beszélne. Atlantic még csütörtökön és pénteken pereg a Modern moziban és ez a filmko­losszus is hozzá fog járulni ahhoz, hogy miként A mosoly országa vá­rosunkban is népszerűsíteni fogja a hangos filmet. — Kényszeregyezségeh Szlouenszkón Reichental Vilmos bőrkeresk. Vágselye, Böhmné Roth Netty cipőkeresk. Pős­­tyén, Ackermann Samu posztókeresk. Ungvár, Rubin Fábián vásáros Técső, ifj. Pucovsky János és neje Mária gaz­dálkodók Urföld (Galánta mellett), Katz Izidor rövidárukeresk. Nyitra, Spira Ilona és Tsa vegyeskeresk. Kassa, Stern Vilmos vegyeskeresk. Nelipino (N. Ve­­recke mellett), Flax Bertalan cukorke­reskedés Körmöc, Zehmanovits Mendel keresk. Alsó-Apsa, Chust mellett (mora­torium), özv. Reimann Samuné vegyes- és rövidárukeresk. Nyitra, Grünfeld Jusztina és Samu cipőkeresk. Huszt, Matuska botgyár Társ. kori. fel. D.-Ves­­tenice (Nyitra mellett), Blasucz Benja­min földbirtokos Gölnicbánya, Jarikelo­­vics Jakab keresk. és gazda Ruskoje Pole (Huszt mellett), Gottwald László asztalosmester Igló, Bock Nándor rö­vidárukeresk. Vrbovka, Knechtl Elsa bőráru- és játékkereskedő Pozsony (Kórház u. 50.), Sacher Sámuel és Fia vegyeskeresk. Gyetva, Myjavec János gazda Porboke (Pozsony mellett), Novák Albin tűzoltó-technikai felszer. iroda Szlovenszkó részére Turócszentmárton, Csermák Károly fogtechnikus Pozsony, Petrasovics Mátyás és neje szül. Ma­­lacky malomtulajdonos H.-Oresany, Kohn Gyula gyarmatárukeresk. Losonc, Mangel Emanuel és Amália textilker. Kassa, Komlős József keresk. Trencsén­­teplic, Racek István és neje Valéria Modrauke, Nagyszombat mellett (mora­tórium), Weiuschek Rudolf vegyesker. Pozsony, Széna-tér, Donáth Bartal fa­­keresk. Zsolna. Hirdetések. Ozletmegnyitás! Tisztelettel értesítem a t. közön­séget, hogy Komáromban, Dunarakpart 8. szám alatt (Scheiner-féle házban) hentes és mészáros üzletet nyitottam. Álladóan friss vágású elsőrangú marha-, borjú-, sertés- és birka­húsokat és felvágottakat a legol­csóbb napi áron szolgálok ki és remélem, hogy t. vevőim legna­gyobb megelégedését ki fogom érdemelni. Megrendeléseket kívánatra házhoz szállítok. Teljes tisztelettel: DEUTSCH EDE hentes és mészáros. — megtámadta a csendárt. A na­pokban letartóztatták Lengyel Balázs kiskeszii földmivest, akit azzal vádol­nak, hogy egy szóváltás közben revol­vert fogott az őt rendre intő csendőrre. Lengyel tagadja a vádat. WERNER csak elsőrangú zongorák és pianinok lerakata, u. m. logoit Förster lot. Petrol Bratislava, Palacky-sady 32. Telefon 104. Telefon 104 Kényelmes részletfizetési feltételek 10.000 EMBER VAR ERRE A KÖNYVRE! Most jelent meg! Életbevágóan fontos könyv! Hogyan éljen a gyomor- és bélbajos ember? Gyakorlati tanácsok gyomor- és bélbetegségekben szenvedők részére. Szerzője az ismert budapesti főorvos Lukács Pál dr. A tartalomjegyzékből: A gyomor és bél­bajok megelőzése. — A gyomor- és bél­bajok okai. — A gyomor- és bélbajok tünetei. — A gyomor- és bélbajok felisme­rése. — A gyomor- és bélbajok gyógyítá­sának módjai. — A gyomor megbetegedé­sei. — A heveny gyomorhurut. — Az idült gyomorhurut. — A gyomornedv­­termelés zavarai. — Gyomorsavtúltengés. — Gyomorsavhiány. — Gyomorsavcsök­­kenés. — Gyomorégés. — A táplálkozás törvénye. — A tápcsatorna szerkezete és működése. — A helyes táplálkozás. — A táplálkozási reformtörekvések kritikája. — Vitaminok. — Tápsók. — Nyerskoszt. — Honnan együnk? — A dietétika mint tudományos mesterség és művészet. — Fájdalmak, hányás, étvágytalanság. — Gyomorsüllyedés és magasan álló gyo­mor. — Gyomor- és vékonybélfekély. — A gyomorrák. — Az ideges gyomorbántal­­mak. — Az idegbeteg gyomor és az ide­ges ember gyomra. — Bélhurutok, és has­menések. — A vakbélgyulladás. — Az idült székrekedés. — A bélzáródás. — Bélrák. — Az ideges bélbántalmak. — A végbél megbetegedései. — Gyulladások. — Végbélviszketegség. — Berepedések. — Aranyeres bántalmak. — Szűkületek. — Végbélelőesés stb. stb. Ára: KC 15.60 Kapható: Spitzer Sándor könyv­­kereskedésében Nádor-u. 29. CEMENT-zajai fcó sx i tmtnjrü cement tzerepün/1 minőségéért ro i/ai- \ jvM a /eymessz eJ>t> -m cno je /e id S3 eff • t . FAGXALLQ. VÍZHATLAN ra /amint 9* eye/c# cserejyoa/ izemben KONNXŰ 5ŰLXU per es tio'mentes tetet biztosit TETSZETŐS KÍYÍTEL OLCSÓ ÁR. HAASZe E5

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents