Komáromi Lapok, 1930. július-december (51. évfolyam, 77-154. szám)
1930-08-02 / 91. szám
1930. augusztus 2. «KOMAROMI LAPOK» 6. oldal. mányos statisztika egyik megalapítója, folytathatta munkásságát. Emlékét a tudomány története és a hálás utókor híven megőrzi. A hősök emlékének — Elszámolás az adományokról — A K. L. szombati száma közölte a katolikus templomban felállítandó hősök emlékművének céljaira a plébánia hivatalnál befolyt adomá nyokat. Most folytatjuk ezeknek az adományoknak a közlését és kérjük a közönséget, hogy a kegyeletes célra adományait juttassa el a plébánia hivatalhoz, mely azokat köszönettel fogadja és nyugtázza. 30 K Spitzer Béla, 8 K özv. Angeli Józsefné, 6 K S. L., 5—5 K A. K., A. L, Bakos Károlyné, Barálh Istvánné, Bihary János, Blaskó Adolfné, Bokrossy Lajos, Bokrossyné, Cs I, Csizmadia György, Csonka Zsig mond, Czibulka József, Czibor Géza, D. J., Dékány Lajos, Diósy Edéné, Dobrova, Dományné, Dosztál és Beck, Dosztál Nándor, Dudás S., Édes József, Fleischmann H. Galgóczy József, Gallé Istvánná, Grósz Lajos, Gregosits József, Hajdú Ágost, Hajdú Gáborné, Halász József, Halászná, Házi Ferenc, Heimler J., Hodossyné, Mórocz Julia, Hinn János, Horváth József, Horváth Zsófia, Hudecné, Hulinszky Z., Huszlicska Bálint, ifj. Huszlicska Bálint, Ipovitz Józsefné, Jádi Jánosné, Jankulár György, Jankulár Györgyné, Juhász Márton, Juhász Dániel, Jundisch Károly, özv. Kalabusz Istvánná, Kadlicsek T., Kerbler József, dr. Keblusek, özv. Keszegh Istvánná, Kitzing Márton, Klein I, Kollár Zsigmond, Kollay Rezső, Konkoly Kálmán, özv. Korén Józsefné, Kral Verona, Krausz Béla Kráner Istvánná, Kubányi, Langsádl Ida, Langsádl Jánosné, özv. Lehoczky Arpádné, Lengyel Jenöné, dr. Lipscher Mór, Ltplhay János, Löwinger Samu, Lukovics István, Lukovics Istvánná, M. dr., Málhé Antal, Mészáros Lajosné, Metlesich Kálmán, M. I„ Mórocz, Mórocz Péter, Muck, N N. (tizenhét), id. Nagy János, Neuhauser, N. G, N. K., Pataki József. Pécs József, Petznikné, Poda I., Reicher Gusztáv, Sándor Imréné, id. Sándor Imréné, Schnell Bélané, Schlar Vilmosné, özv Scháffer Gyuláné Skrivanek R, Sörös Lajos, id. Szántó Béla, ifj. Szántó Béla, özv. Széles Istvánná, Széles Gergely, Takács A., Takács Lajos, Tárnok Dezső, Tarics Lajosné, Tarics János, Tóth Elek, Tóth József. Tóth Ferencné Tóth Zsigmond, Tóth B., Török Sándor, Váradi Gyula, Varjú Dezsőné, Vá sárhelyi, özv. Vértessy Kálmánná, Végh Bözsi, Vida István, Zimkay Antal, Znojemszkyné Zsilinszky István, 4—4 K Grósz Lajosné, N. N., N. N, N. N.. Sípos Györgyné; 3-3 K Bogár József, D. J -né, Flnta László, Kiss, Kiss László, Kelemen Istvánná, Kovacsics Imre, Kreska József, N N. (Üzenhétszer), Prágay Jánosné, Prasek Ferenc, Prodovszky.Ruzicska József, Szalay E., Szlávi, Tárnok. 2-2KAIasz István, Bachstädter J, Banos Györgyné, Bartal. Bercsik I., Brandeisz, B. P., Cs Z, Csillagné, Dux, F., G. M., Goda I., Győri József, H. I, H. L, Hlády M., Hornig József, J. S„ Jurkovics Mihályné, K.-né, Kelemen István, Kiss Mór, Kósa, Kurzmann Samu, Kvatek Ferenc, Melle, Móricz, M. R, N N (negyvenhatszor) Nagy László, Pálfy István, P. M., Prágay. Púmé K, Raab Dávid Rácz Károly, Rafael Margit Radoné, Ratimorszky J né, Richter János, Ruíder, Ruzstcska Judit, Sch. M„ Sebestyén, özv. Szar ó Andrásné, Sztratyilné, Tóth Ferenc. Törökné, Uhlár János, özv Varga Bencéné, W Jenőné. 160 K Tarics Istvánná. 1'50 K N N. (három), Tóth Lajos, 1—1 K Banga Is vánné, Bergerné, Berza Istvánná, Bédi, B F, B M., Both Imréné, Braun Bukovszky, G. J. Csernova, Deák, F. Gy, Fekete S, G. J. Gy., Gyurik, Hudek, Ivanics Gyuláné, Kocsis Lajosné, Kopócs László, Kocsis, L, Liplák József, Markovics István, Masiar, N. B, N. E; N. N (halvankilenc) N. G,, P. J , Podhorny, P. R, Pollák Samu, Pluhacsek, Ratimorszki, Rőhi, Reszliné, Schlesfnger. Schwarzné, özv S irber Sándorné, Straszer, Szabó Gyuláné, Szelepcsényiné, Szlivka Anna, Szury Gyula, Takács Sándorné, Virágh Juta, Weisz, Zubcsák Ferencné, 60 f. P. I., Szampl, 50 f. N. N (öl), 40 f. N. N, 20 f. N. N (kettő).! A fent közölt kegyes adományokért hálás köszönetét nyilvánitják a komáromi r. kát. autonóm egyházközség nevében: dr. Majer Imre apátplébános. egyházi elnök, dr. Aiapy Gyula tartományi képviselő, világi elnök. ITlalfa szigetétől Szicília szigetéig. (Kóborlások vizen és szárazon) Irtat Dr. Baranyay József. A mallai is a komáromi kenyér. — Búcsú a magyarbarát bárostól — Kecskenyájak a ff nyes utcákon. — Hogyan menekültem meg a tolakodó bérkocsis tói? — A máltai lovagrend — A főposta. — Az Etnát ujja látjuk. — Érdekes berakodás a hajóra. Bár, amint előbb említettem, a máltai gazda faekével szánt, kézzel vet, de azért itt terem a legjobb búza, vagy itt vannak a legügyesebb molnárok és pékek, mert olyan hófehér, kalácsszerü, pehely könnyű, foszlogós, dúcos és magasra megkelt kenyeret nem tudnak sütni az egész világon, mint Máltán. Még a messzeföldön hires komáromi cipó, a komáromi komlós kenyér is mögötte marad. Kétszeresen jól esett ez a maltai kenyér, mert utunk alatt az olasz kenyér nem Ízlett, csupa gyürke és sercli, valójában nem is kenyér, hanem hosszúra nzujtott és hajtogatott zsemlye. Szívélyesen elbúcsúztunk a maltai magyarbarát bárostól és gyalog jártuk be a lépcsős utcákat, amelyek fényes üzletei között sok volt a japán és a kínai, amelyekben sokkal olcsóbban lehetett vásárolni. Érthető, hogy a fehér faj rossz szemmel nézi ezeket a sárga konkurrenseket. A legfényesebb utcákon is gyakran találkoztunk kecskenyájakkal. A kecskéken az volt a különös, hogy kis szájkosár volt mindegyik fején. Hogyan, miért ? — kérdeztük kíváncsian, hiszen a maltai márványkockás utcákon még a faltövében se nő egy árva fűszál se. De annál gyakoriabbak a zöldséges, déli gyümölcsös üzletek, amelyek félig az utcára rakodnak ki és bizony a kecskenyájak sok galibát okoztak mohó falánkságukkal, amig nem volt rajtuk szájkosár. Ezeket a kecskenyájakat azért terelik utcáról utcára, hogyha valakinek tej kell, odaadja a bögréjét és ott a helyszínén nyomban telefeji a kecskehajcsár. Ilyen utcán történő kecskefejést ábrázoló képeslapot nagyon sokat árulnak. Az egyik kapitány emlitette, hogy a múltkor egy 10 éves fiú is utazott a hajón a szüleivel. Hamarosan kedvence lett az egész hajónak a jóképű fiú, aki barátainak útközben sok képeslapot küldött. Nem egyszer nagy derültséget keltő megjegyzéssel. így pl. az egyik utcán fejt kecskés képeslapra ezt irta a barátjának: „Amint iátod, itt a kecskéket még fejésre is használják 1“ A maltai nő ruházata nagyon érdekes. Nyakig érő fekete könnyű köpenyből áll hátul csuhaszerü fejvédővel. E fejvédő szélébe halcsont van varrva és a fejet övezetszerüen veszi körül. Legalkalmasabb fejvédő, mert egyben napernyő is és fejet nem érinti, hát szellős is. Legtöbb ember földrajzi ismerete Malta szigetéről nem terjed tovább, minthogy azt hiszi, hogy itt székel a maltai lovagrend nagymestere. És már ez sem felel meg a valóságnak, mert a maltai, vagy lohannita lovagrendnek nincs sok kapcsolata Malta szigetével, mert a lovagrend palotájában most a maltai kormányzó lakik és a palota előtt skóciai katonák állanak diszőrséget. A maltai lovagrend perjele se Máltán lakik már, hanem Katániában. E lovagrendnek különben igazi neve Johannita rend és csak 1530. óta kezdték a rendet maltai rendnek hívni, mert ekkor adta Malta szigetét V. Károly a Johannita rendnek. A maltai lovagrend palotája után elmentünk a főpostára, ahol minden angol nyelvismeret nélkül papír és ceruza segítségével megtudtuk, hogy mennyi maltai bélyeg kell a képes levelezőlapokra? Ez különösen egyik barátunknak volt nagyon fontos, aki nagy fogyasztója volt a képes lapoknak a komáromi ismerősök nem kis örömére. Itt a maltai angol főpostán is megkülönböztetett előzékenységgel bántak velünk, amint megtudták, hogy magyarok vagzunk. Körülbelül egy félóráig egyedül jártam, keltem Malta utcáin és gyönyörködtem a szép épületekben, szobrokban (pl. Viktória angol királynő szobrában) és a szebbnél szebb, káprázatos ékszer és drágakő üzletek kirakataiban. Ezt a szórakozásomat azonbao nagyban megzavarta a bérkocsisok tolakodása. Folyton ajánlkoztak, hogy végig kocsikáznak velem Malta szigetén. Egy különösen szívós ragaszkodással követett, ügy szabadultam meg tőle, hogy egyik lépcsőzetes utcába tértem be, ahová nem tudott kocsijával követni, amit szinte fogosikorgató dühvei vett tudomásul. Husvét utáni kedden estefelé elbúcsúztunk Malta szigetétől, visszacsónakáztunk a Paganini hajóra, amely hamarosan fölszedte horgonyait és elhagyta Malta csodálatosan szép kikötőjét. Kint a nyílt tengeren elég dühös Szirokkó kapott el bennünket. Hogy a tengeri betegséget elkerüljem, gyorsan lefeküdtem és az egész napi maltai mászkálás, kocsikázás, napozás fáradalmainak köszönhetem, hogy hamarosan elaludtam. Miattam aztán dobálhatott bennüket a tenger. A titokban kinyitott ablakon néha be is fröccsent a tenger sós vize, de engem az se zavart, miattam akár el is sülyedhettünk volna. Másnap reggel korán keltem. Már akkor Szicília sziget partjai mellett járt a hajó. Az Etna gyönyörűen vakító fehérségben csillogott hófödte oldalával a reggeli napfényben. A kráteréből pedig diszkréten gomolygott föl a füst Snha el nem felejthető látvány volt ez, amely hála Isten csaknem egész délelőtt látható volt. Előzőleg Katániából már láttuk az Etnát, de nem volt olyan fönséges, mint most. Riposztó szicíliai város kikötőjétől pár kilométernyire álltunk meg és horgonyt vetett a hajó. A kikötőbe a csekély viz miatt nem futhatott be a hajó. Itt láttuk a világ legérdekesebb berakodását. Nagy, teli boroshordókat a távoli part mentén párosával összekötöztek. húszat, harmincat. És aztán csónaktól vontatva oda úsztatták a hajóhoz. ügy nézett ki ez a menet, mint ha párosával bivalyok úsztak volna a hajóhoz. Ott aztán boszorkányos ügyességgel szétkapcsolták a csónaknál a hordókat és az emelődarukra akasztották, amelyek beemelték a hajótestre. Nagyon érdekes dolog volt ez és sok nézője akadt. Hetven nap az ázsiai réteken. — Hadifogoly emlékek — Irta: Kőrös Imre. (Foly latái) Addig lisztes távolban kellett maradnunk, mig imájukat el nem végezték Azt hitték, hogy ismét kérni mentünk hozzájuk. Végtelen boldogok voltak, midőn mondtuk nekik, hogy búcsúzni jöttünk tőlük. Ismét kezet fogtak s szívélyes búcsú után lóra ültek és poroszkáltak hazafelé. Mi pedig már egészen beletörődtünk a helyzetünkbe. Csak szokásból kértük a javítást is; nem hagytuk volna el a rétet, még ha 20 kopeket adtak volna sem. Hiszen mindnyájunknak volt egy kis csörgedező pénzforrás, hazulról jöttek a mieinktől pénzküldemények, csomagok Ezek megvigasztaltak, és tartották bennünk a lelket. Aki nem Eternitlevezetőcsövek a ház. az adtai ás a keit lászáie lönnyttek. siildak. iéiM. volt szerencsés hazulról kapni, az kölcsönkért s igy éldegéltünk a szabad pusztán, a szabad réten. Az is meglörlént, hogy mellékkeresetre teltünk szert. A körül és távolban lakó orosz gazdák meglátták, hogyan dolgozunk, munka után megmeghivlak egy-két órára magukhoz kapálni az esti vagy hajnali órákban s ölven kopeket adtak fejenként pár órai munkáért, akik pedig kaszáltak vagy gyűjtöttek, azok rubelt is kereshettek. Mindenki kereshe tett annyit, hogy ünnep- vagy vasárnapon sült, vagy csirke is került ebédre. Hogy csomagjaink és pénzeink el ne kallódjanak, a lágerrel fönntartottuk az érintkezést. Ott volt a törzskönyvünk, oda jött mindenkinek a levele, csomagja, pénze, Oda jött minden hir az egész országból. Volt ott meghatalmazottunk, aki a részünkre küldött leveleket összerakta, számunkra megőrizte. Időnként egy-egy munkás bement a levelekért; pénzért, csomagért személyesen kellett jelentkezni. Aki vállalkozott a hosszú sétára, annak rendesen pénze vagy csomagja érkezett. A lágerbe futott minden hazai hir az egész Magyarországból. Mert az ország minden részéből voltak olt foglyok, némelyiknek sikerült valami rejtett levelet kapni, valami ruhába varrva. Azt azután megtudta hamarosan az egész tábor. Rengeteg hirt tudtunk igy összeszedni a lágerben s alig vártuk, hogy kint levő bajtársainkkal közölhessük a hazai hirekel. Minél műveltebb, tanultabb a bennszülött, annál buzgóságosabban imádkozik. Imájában úgy elmerül, hogy ilyenkor se hall, se lát. Ha valaki ilyenkor eléje kerül, akkor haragosan int a kezével, hogy ne háborgassák öt. Mi már tudtuk eme szokásukat. Tisztes távolban megállotfunk a két imádkozó háta mögött. Csendes türelemmel vártuk az ima végét. Odaadással végzett imájuk minket is áhitatra gerjesztett a mi Istenünk iránt. Egyszer csak látom, hogy mindnyájunk keze önkéntelenül imára van kulcsolódva. A mi imáink tárgya mindig az volt: „Jó Istenünk, szüntesd meg a háborút, — segíts minket vissza elhagyott szerelteinkhez!“ Az ő imájuk egy negyed, sokszor 20 percet is igénybe vett. Bármikor végezték imájukat, mindig a nap felé fordultak. Nagyon szerelték a természetet! Nem is csoda, hiszen olyan szép volt olt minden. A fák levelei haragos — szinte feketezölden bólintgattak A gyönyörű gyümölcsösök, drága jó vélemények, mint a rizs, gyapot, dohány, drága, hires fajú bárányaik, szőlő, mazsola mind olyan dolgok, melyek gazdaggá és boldoggá tették ezt a rokonszenves népet. A falvaikban mindkét házsor elótt egy kis patakocska folyt, amely minden benszülölt udvarán is keresztül ment, tehát vizük volt odakint a határban is és a háznál is. A falu közepén csinos templomaik voltak, mecsetek, melyeket csinos karcsú torony ékesítette. Pénteken tartották heti ünnepjeiket. Szép, színes, tarka kaftánokba sorakoztak a férfiak a templomba. A nők nem mentek, odahaza végezték ájtatosságukat. Folyt. kör.
